AZ ÚJ SAJTÓTÖRVÉNY ELŐKÉSZÜLETEI

2010. július 21., szerda

AZ ÚJ SAJTÓTÖRVÉNY ELŐKÉSZÜLETEI

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

 

AZ ÚJ SAJTÓTÖRVÉNY ELŐKÉSZÜLETEI

Pethő Tibor ellenzéki újságíró (a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője 1947-g), a Magyar Nemzet főszerkesztője, a MÚOSZ alelnöke, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront alelnöke. Védte Roland nagyherceget és mindenben segített neki, sokszor a Pártközpont és az ávéhás óhajok dacára!

Roland nhg a Nemzeti Parasztpárt egy másik egykori vezetőjével, az Elnöki Tanács pártonkívüli tagjával, a Hazafias Népfront és a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) egyik vezetőjével, id.Nánási László újságíróval. Pethő Tiborral együtt Roland nagyherceget mindig kihúzta a bajból!

Örvendetes dolog, hogy az új FIDESZ-kormány végre rászánta magát arra, hogy rendet teremt a médiákban! Ezt már az Antall-kormánynak kellett volna megtennie, hogy ezzel végérvényesen letörje a vörösnáciknak az egykori pártpropagandistákból és ávéhás tisztekből, téglákból lett “újságírók” által túlbiztosított egyeduralmát! Mert a baj ott kezdődik, hogy az újságírók 95%-a igen szigorú kontraszelekciós elvek alapján kerülhetett a pályára. Szerkesztőségi alkalmazásukhoz az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs-Propaganda osztályának, a Minisztertanács (a “Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”) Tájékoztatási Hivatala és a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnökségének az engedélye volt szüksége. A kivételek egyedi esetek voltak, mint – például – Pethő Tiboré, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) alelnöke, aki azért maradhatott (több évnyi szünet, megalázás után!) a Magyar Nemzetnél, mert az édesapja, Pethő Sándor alapította ezt a nagyszerű újságot. De így is sok esetben – ha cenzúrázottan is – meg tudott maradni legalább “félig ellenzéki”-nek!

Roland von Bagratuni nagyherceg – Antoniewicz Roland az egyik legjobb újságíró Európában. Több nyelven anyanyelvi szinten beszél, publikál. A Solidarność beiltása és Wojciech Jaruzelski vörösnáci tábornok államcsínye és általa bevezetett rendkívüli állapot nyomán, 1984-ben mindkét országban feketelistára került. Többé nem publikálhatott, nem rendezhetett. Az egykori ávéhás téglákból és pártpropagandistákból lett „újságírók“ máig támadják és rágalmazzák.

Rajnai András tv-rendező felkérése: Roland nhg legyen az asszisztense!

Az egyik lengyel katolikus folyóirat szerkesztőségének a magyar Külügyminisztériumnak címzett, Roland nhg tudósítói akreditálására vonatkozó kérelme. A Pártközpont és az ávéhások „reakciós provokációnak“ nevezték és válaszra sem méltatták. Roland nagyherceget viszont elkezdték figyelni!

Roland nagyherceg lengyel kitüntetései. Mind a helyi állami és társadalmi szervektől a lengyel-magyar barátság ápolásáért és népszerűsítéséért kapta!

Vagy Antoniewicz Roland – azaz Roland von Bagratuni herceg 1967-től hosszú éveken át csak azért írhatott tömegével cikkeket (egyetlen újság szerkesztőségi státuszára nem számíthatott, mert “a szocializmus ellensége”, “osztályellenség” volt), mert rámenős volt, addig járt a főszerkesztők és rovatvezetők nyakára “lengyel újságíróként”, amíg legalább egy írását közzétették. Ugyanis az “internacionalista” főszerkesztők, rovatvezetők közül sokan igaz barátai voltak a lengyeleknek és Lengyelországnak!


Roland nhg egyik cikke az Esti Hírlapban. Kritikáiban, tudósításaiban szigorúan csak szakmai kérdésekkel foglalkozott.

A kőbányai Szent László Gimnázium tanulóinak lapját egy ideig – társadalmi munkában – Roland nhg szerkesztette. Akkor rúgták ki, amikor egy szentképet tett a címoldalra és közzétette az egyház által hivatalosan elismert életrajzát Szt.Lászlónak.

És mivel Roland nhg nagyon jó tollú szerzőnek bizonyult, még a párttag főszerkesztők is könyörögtek, hogy írjon, hiszen az újságot akkor is “valamivel fel kellett dobni”! És a “lengyel újságíró” sorok közé rejtette mondanivalóját, írt a magyar-lengyel barátságról, Lengyelországról, a második világháborús menekülteknek hazánkba történt szívélyes befogadásáról (140.000 hazáját vesztett civil és katona, köztük sok gyerek érkezett és igazi barátokra lelt!!!), a bölényekről, havasi mormotákról, távoli galaxisokról, a vasútról, városi tömegközlekedésről, vagy amit nagyon szeretett: a lengyel filmről, színházról, alkotókról. A végén aztán magyar filmforgatásokról, könyvekről, színházi előadásokról, rendezőkről és színművészekről írt kritikákat. Méghozzá tárgyilagosan, “marxista-leninista szemléletű” mellédumálás nélkül! És Lengyelországban ugyanígy a magyar kultúrát népszerűsítette, annak tényleges nagykövete volt! Igen népszerűvé, közkedveltté tette a magyar kultúrát, és azon belül a magyar filmművészetet, az alkotókat!

Roland nhg filmrendező társai-barátjai körében

Az Oklevelet Roland nagyherceg a Koszalini Ifjúsági Filmfesztiválon az „Utcalabirintus“ c. filmje (operatőr:Fazekas Bence) rendezéséért, vágásáért és riporteri teljesítményéért kapta. A filmet Magyarországon be akarták tiltani! Nem sikerült! A vörösnáci párt vezetői őrjöngtek!

Annak ellenére, hogy 1966-tól több ezer írása jelent meg mindkét ország sajtójában, a két pártközpont szigorú utasítására nem lehetett tagja sem a MÚOSZ-nak, sem a lengyel testvérszervezetének, az SDP-nek (Stowarzyszenie Dziennikarzy Polskich, amelynek az édesapja Érdemes Újságíró címmel kitüntetett tagja volt!!) Többször utasították el ez irányú, számos neves író, újságíró által kézjegyével támogatott kérvényét! De ugyanez volt a két ország filmművész-szövetségével is!

Egyik betiltott filmjéhez Roland nhg által készített kellékújság. „A szerkesztő összecseréli a két fotót: a Moszkvában egyetetemet végzett “fontos elvtársét” (Bálint András) egy, börtönből kikerült bűnözőjével (Szilágyi István)“ Az ávéhások ezért majdnem letartóztatták!

Pedig kiugró tehetségét Roland nhg minden lépése többszörösen bizonyította! A MAFILM-nél “hozd ide – vidd oda” mindenesként 1967-ben kezdte, a később Oscar-díjjal kitüntettett ellenzéki Andrzej Wajda filmrendezővel és Csengei Dénes szociológussal közös barátja, Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező többszöri noszogatására, aztán rendezőasszisztens, a rendező munkatársa, majd önálló rendező lett!

Pethő Tibor egyik baráti levele a sok-sok közül Roland nagyherceghez

Roland nhg cikke az Esti Hírlapban Szabó Magda művének adaptációjáról. Az írónő szintén jóbarátja volt.

Roland nhg szó szerint a semmiből csinálta filmjeit, mert a Magyar Televíziót uraló pártpropagandisták és ávéhás téglák mindent elkövettek annak érdekében, hogy kiebrudálják, erre Roland nhg különböző cégektől ügyesen szerzett “tiltott” reklámpénzeket, a filmjeiket forgató rendező barátjaitól felesleges forgatási kapacitásokat, film nyersanyagot stb. Közben ezernyi akadályt kellett ledöntenie példátlan tanulékonysággal, tűrőképességgel, a szakma szeretetével, amit a rendezők azzal honorálták, hogy kapkodtak utána, legyen ő az asszisztensük! A legnagyobb rendezők! Sokszor még szereposztási gondok közepette, tánácsért fordultak hozzá és Roland nhg ennek eredményeként mintegy 250 kiváló lengyel színművészt “importált” a magyar fimekbe!


Roland nhg sokadik felvételi kérelme a lengyel szakmai szövetséghez, a Stowarzyszenie Dziennikarzy Polskik-hez. Ismert írók, újságírók írták alá.

Roland nhg cikke az esti Hírlapban a varsói Teatr Powszechny vendégelőadásáról

És amikor a pártközpont utasítására 1979-ben kirúgták a MAFILM-től, mind-mind melléje álltak és kiharcolták, hogy az MTV-hez (Magyar Televízió) kerüljön, de már önálló szerkesztő-rendezőként! Ott aztán a semmiből csinált filmeket, mert az ávéhások és pártfunkcik mindet elkövettek, hogy szabaduljanak tőle, így Roland nhg magára maradt. Persze az igazi zseni (175 az IQ-ja!) soha nem esik kétségbe! Összeszedte innen-onnan a hiányzó kereteket, forgatási kapacitásokat, filmszalagot stb. és nagyon jó filmeket csinált, melyek sajnos – egy kivétellel: Utcalabirintus – mind a TÜK-be (Titkos Ügykezelés) kerültek, képernyőre nem. Az Utcalabirintus (csodálatos képsorait Fazekas Bence készítette!) csak Roland nhg leleményessége miatt került adásra. Mivel az illetékesek nem engedték ki a filmet sem Oberhausenba, sem Manheimbe, sem Velencébe, sem más nyugati filmfesztiválra, ahol kétségeket kizáróan a nagydíjjal jutalmazták volna, a kópiát illegálisan kivitte Lengyelországba és ellenzéki összeköttetései révén mint magyar filmet a Koszalini Filmfesztiválon műsoron kívül bemutatták és Oklevéllel jutalmazták! Erről az MTI azonnal hírt produkált, amit a magyar lapok nyomban közzétették, így a filmet betiltani már nem lehetett…

Dr.Pálffy József újságíró

Roland nhg-nek más dobása is volt! Méghozzá olyan, hogy könnyen börtönnel fizethetett volna, ha az MTV elnökhelyettese-főrendezője Szinetár Miklós és a MÚOSZ elnöke, a Magyarország és az MTV Híradó főszerkesztője Pálffy József nem veszi védő szárnyai alá! Ugyanis mindketten kimagasló értékekkel rendelkező alkotót láttak benne, nem a rendszer politikai ellenségét! Olyan embert, akit kár lenne “parlagon” hagyni, hiszen felmérhetetlenül nagy és igen széleskörű tudásról tett tanúságot!


A vörösnáci Gyurcsány Ferenc 2006-ban meg akarta ismételni a vörösnáci bandita Wojtek Jaruzelski generalissimus “sikeres” leszámolását a jobboldalal! De csak a rendőrterrorig jutott el. A képeken: a lengyel vörösnácik szétverik a Solidarnośćot. De a tervük kudarcba fulladt, mert a terror csak megerősítette a lengyel nép hősies elszántságát! Éljen a magyar-lengyel barátság és bajnokai, köztük Antoniewicz Roland – Roland nhg!

Történt, hogy 1981 decemberében a lengyel “Pinochet”-nek is nevezett Wojciech Jaruzelski generalissimus államcsínyt hajtott végre és rendkívüli állapotot vezetett be. A Solidarność tisztségviselőit, aktivistáit internáló táborokba csukták vagy kitoloncolták az országból, néhány vezető börtönbe került, a rádó és a tv állomások megszakították adásaikat, a képernyőkön a bájos üdvöskék helyett marcona ezredkommiszárok jelentek meg, az utcákat tankok, rohamrendőrök és kommandósok árasztották el.

Sajtóbeszámoló az Utaclabirintus kitüntetéséről

Roland nagyherceget a tévé vezetése az ágyból rángatta ki! Csomagolta is már a fogkeféjét, pizsamáját, mert azt hitte, megint az ávéhások jöttek érte! De nem! Pálffy József személyesen várta lent, az URH-ás rendőrautóval biztosított elnöki fekete Volgában! És kérte, nem utasította: segítsen nyelvtudásával, helyismeretével, hogy a történtekről a magyar tévénéző a leghitelesebb képet kapja meg. Roland nhg gyakorlatilag szabad kezet kapott, még a nyugati tévéadásokból is átvehetett snitteket! Egy feltétellel vállalta: ha valóban minden adásba kerül! Mint később Pálffy József elmondta, ő előtte Aczél Györgyel konzultált arról, hogy Roland nhg jobb híján meg kaphatja-e ezt a feladatot?! Igen volt a válasz. Aczélt is elragadta a nagyherceg tudása, hozzáértése, aki azonban ezzel soha nem élt, sőt: többször visszautasította Aczél ilyen-olyan kérését, javaslatát! Ezért rúgták ki 1984-ben az MTV-től!

A második világháború idején egymástól elszakadt, Magyarországon és Lengyelországban élő családtagokat Roland nhg nagy nehézségek áran, hosszú nyomozás után hozta össze! Híradó-riport is készült erről.

Roland nhg több hétre szó szerint beköltözött a Tőzsdepalota egyik vágószobájába és a TV Híradó egyik – szerencséjére ellenzéki – munkatársnőjével valódi híradásokat állított össze a “kapott anyagból”. Mert Lengyelországban a katonai cenzúra sok tényt elhallgattatott, a csehszlovák, NDK, román, bolgár tévék pedig csak azt sugározták. De Roland nhg apait-anyait beleadott a kapott lehetőségbe, és a kapott snittek közé becsúsztatta a CNN, ZDF, BBC, Reuter és más nyugati tévéstábok által készített riportok részleteit! Azonnal megindultak a tiltakozó lavinák Kelet-Berlinből, Szófiából, Prágából és Bukarestből, hogy az MTV adásai ütik azt, amit ők bárgyún beadtak a minden mesét lenyelő nézőknek! A KGB pedig szó szerint meg akarta ezért ölni, de gázolási kísérletük kudarcot vallott! Roland nhg az előre megtervezett “balesetet” nem csak megúszta, de haja szála sem görbült! Ma már aranymisés ministráns, tehát csak a Mindenható védőszárnyainak tudható be példátlan szerencséje!

Roland nhg néhány – a sok közül – interjúja, cikke, amelyben a már akkor keményen ellenzéki Andrzej Wajdát mutatja be. Bravúros dolog volt Andrzej Wajda népszerűsítése!

De térjünk vissza a tervezett új médiatörvényhez. A mai médiák szó szerint még mindig össze-vissza hazudoznak. Azt, amit a “hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon és éveken át és mindenkit becsaptunk…” (Gyurcsány Ferenc, Balatonöszöd 2006) -féle társaság összehord-összehordott. Látszik is: a mai Népszava már “neonáciknak” titulálja a nép akaratából több mint 1 millió szavazattal a Parlamentbe bekerült Jobbikot! A jobboldali, nemzeti, hazafi, de semmiképpen sem “neonáci” Jobbikot! Persze bagoly mondja verébnek, hiszen az EBESZ 2009-es határozata szerint az ő gazdijuk: az MSZP a nácipárt! És persze tiltakozik a MÚOSZ, a MAZSIHISZ, a “Partizán”szövetség és más bolsevik szatelit-szervezetek. Szerintük semmit sem kell helyreigazítani, mert minden, amit leírnak “vélemény”. Na ná, akkor is, ha tényként közlik a “véleményüket”!

Roland nhg cikke Mészáros Márta magyar-lengyel játékfilmjéről, az Útközben-ről. Több nyelven népszerűsítette ezt a filmet.

A nyugati magyarság meg van róla győződve, hogy az efféle praktikáknak egyszer és mindenkorra vége lesz! Igen is, ha “vélemény”-t tesznek közzé, akkor ezt a tényt kiemelten húzzák alá! És persze az ellenfél nézetét is ismertessék az olvasókkal-nézőkkel-hallgatókkal!!! Még hozzá egyenlő arányban! Ha nem, az ilyen orgánumot tiltsák be, a munkatársai pedig belülről ismerkedjenek meg a börtönélettel! Még akkor is, ha a rágalmazó “büntetőjogásznak” adja ki magát! Akkor annál inkább börtönben a helye! De szűnjön meg már az, a vörösnáci “újságírók” által művelt gyakorlat, hogy a jobboldal “fasisztákból”, “nácikból” és “neonácikból” meg “szélsőjobboldalból” áll, míg ők “a nép egyedüli képviselői”! A nép 2010 tavaszán egyértelműen döntött és nem tart igényt arra, hogy félreképviseljék! A demokráciával nem szabad visszaélni, már pedig a baloldal 1917 óta ezt teszi! Durván és kíméletlenül visszaélt vele! Vége a visszaéléseknek, a bolsevizmus és tartóoszlopainak a propagálására és az egykori kommunistaellenes ellenzéknek változatlan hévvel történő támadása, bemocskolása!


Roland nhg előítéletektől mentes, tárgyilagos kritikája Schiffer Pál “Cséplő Gyuri” című filmjéről a varsói “FILM”-ben

Ahhoz, hogy valóban megszűnjön az egykori ávéhások és pártpropagandisták tejhatalma a médiáknál, minden egyes újságírót szigorú igazolási eljárás alá kell vetni. Ha kiderül, hogy ávéhás, vagy pártpropagandista volt, ki kell zárni a médiák területéről! Akkor is, ha kiderül, hogy folyamatosan hazudik, félreinformál! Mindörökké. Menjen fagylaltárusnak vagy BKV-ellenőrnek! A főszerkesztői és rovatvezetői stb. tisztségeket pedig nyílt pályázatok útján kell betölteni! A közmédiáknál mindenképpen. És olyan emberekkel, kik legalább 2 nyelvet folyékonyan, irodalmi szinten ismernek és komoly cikk-gyűjteményt mondhatnak magukévá!

Roland nhg tárgyilagos, pontos cikke S.W. Reymont “Parasztok” című nagyszerű regényének magyar nyelvű kiadásáról.

Roland nhg egyik cikke a Magyar Nemzetben a magyar-lengyel kulturális kapcsolatokról, melynek egyik motorja volt. Többszáz magyar írót, filmrendezőt, színművészt, képzőművészt tette népszerűvé Lengyelországban és többszáz lengyel színművész „importált“ magyar játékfilmekbe!

Az újságírószövetségek Etikai Bizottságainak az összetételét is előre meg kell határozni! Nagynevű szerzők mellett, legyenek ott civil képviselők is! Mert akkor elkerülhető lesz az, ami a rendőrségnél állandóan tapasztalható, hogy a vitathatatlanul bűncselekményt, szabálysértést elkövető, szolgálati szabályzatot durván sértő rendőr “a parancsnok szerint” semmit rosszat “nem követett el” még az sem, aki pedig súlyos bűncselekményt vitt véghez! És az Etikai Bizottságok minden egyes határozata kötelezően kerüljön át a területileg illetékes ügyészségre felülbírálásra. Ha pedig az ügyész kivetnivalót talál, azt azonnal rendbe kell hozni! Ma már nincsenek gépírónők, szedőmesterek, akikre nyomdahibaként lehet ráfogni a hazugságot, mert minden jóravaló újságíró számítógépet használ!

Inaçio Angelos

Coimbra, Portugália, 2010 nyara

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Lapzárta után érkezett:

 

Lex Biszku: felülvizsgálják a személyiségi jogokat (MTI)

Határozatban kérte az Országgyűlés a kormányt, tegyen javaslatot arra, hogy a történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható személyiségi jogokra hivatkozással.

Biszku Béla bandita ma. A háborús (1956) bűnös népirtó tömeggyilkos lelkiismeret furdalás nélkül, hidegvérrel, előre megfontolt szándékkal, halálba küldte a vörösnáci diktatúra ellenségeit és a másként gondolkodókat.

Az Országgyűlés csütörtökön egyhangúlag, 353 igen szavazattal fogadta el a három fideszes képviselő által benyújtott, a dokumentumfilmek nyilvánossága, az alkotói szabadság és az igazság megismeréséhez való jogok egyes kérdéseinek felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozatot.

A két legveszedelmesebb “magyar” népírtó háborús bűnös bandita: Csermanek János (tovajneve: “Kádár”) és Biszku Béla jópofáskodnak. Pont úgy, ahogyan Hitler és Göring jópofáskodtak egy-egy tömegmészárlás után. Banditáknak nincsenek személyiségi jogaik!

Az előterjesztés apropóját az adta, hogy Biszku Béla és hozzátartozói nem járultak hozzá az egykori belügyminiszterről, az 1956 utáni véres megtorlások egyik irányítójáról készült dokumentumfilm levetítéséhez, így a Bűn és büntetlenség című alkotás díszbemutatója elmaradt.

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja >

Hanzik Zoltán “elvtárs”

Olvasom egy jelentéktelen, olvasók által szinte alig látogatott, felvidéki, “Isten háta mögötti” kis koszfészekben szerkesztett magyar nyelvű, ám érezhetően szlovák mentalitású “lapot” és ámuldozok: vajon ki (vagy kik) támogatja ezt a primitív, lerágott csont szagú provokációt, amelyet egy bizonyos Hanzik Zoltán (aki olykor “Házik” olykor egy ismert nyugalmazott pesti bíró nevével visszaélve) jegyzi. Azt hinnék, az illető vagy elmebeteg, vagy feltűnési viszketegségben szenved. De nem, a gyűrt magyarsággal fogalmazott zagyvaságai mintha kristálytiszták lennének. Csakhogy úgy tűnik, a kenyéradói (állítólag az MSzP egykori elnöke, a szájában gombócot tároló Hiller István felügyelete alatt álló “Illés Alapítvány” is támogatja (hivatalosan) csekélyke összeggel, na meg azt is rebesgetik a pozsonyi verebek, hogy a “lapot” a Michal Kovač szlovák államelnök fiának elrablásával elhiresült Vladimír Mečiár is pénzeli…) csak egy-egy konkrét provokáció végrehajtására adnak neki megbízást és csekélyke júdáspénzt.

Vladimír Mečiar, Hanzik “elvtárs” egyik feltételezett pártfogója

Hiller István, Hanzik “elvtárs” egyik feltételezett pártfogója

Legutóbb Roland von Bagratuni örmény nagyherceget, a 175-ös IQ-val rendelkező roppant intelligens, udvarias, segítőkész, sokak által jól ismert és nagyrabecsült kiváló lengyel-orosz-örmény-magyar (és még több más nyelven is publikáló, a Nemzetközi Újságírószövetség – Brüsszel – tagságával rendelkező) újságírót, a vörös nácizmus elvakult ellenségét, a magyar-lengyel barátságot és a két ország kultúráját a másik országban lelkesen cikkei százaival népszerűsítő bajnokot – nem először – vette célba. Mondhatjuk úgy is: minden áron le akarja járatni, holott életükben soha nem találkoztak, mert Hanzik “elvtárs” még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy Magyarországra utazzon, Budapesten megkeresse az érdekeltet és – az újságíró etikai elvárásoknak megfelelően – tisztázza a mondvacsinált “aggályait”. Persze, hogy nem kereste a nagyherceget, hiszen botrányt akart, hírbe hozni egy, főleg az örmények és a lengyelek által nemzedékek óta nagyra becsült és tisztelt, születése óta keményen jobboldali beállítottságú személyt!

Őfensége Roland nhg örmény trónörökös

Hanzik “elvtárs” kenyéradói nyilvánalaóan azt sérelmezték, hogy több, Szlovákiában közzétett igen kemény hangú írásában a nagyherceg Mečiárék igen durva magyarellenességét és az MSzP csendes cinkosságát, illetve Gyurcsányéknak a “minden magyarnak magyar állampolgárságot” kérdésben tanúsított hazaáruló magatartását sérelmezte. Ezt Mečiár egyik igen közeli munkatársa, Julia Ondrejčikova-Sellers többször szóvá is tette a nagyherceghez írt indulatos soraiban.

A vörösnáci diktatúra legmagasabb vezetői rettegtek Roland nhg-től, de még kitoloncolni sem tudták az országból. Szerintük a Magyar-Lengyel Baráti Társaság általa történt létrehozása “bűncselekmény” volt, amit a lengyel vörösnácik is kinevették

Roland nagyherceg már korán felkeltette a nyugati magyar és lengyel emigráció figyelmét, hiszen 1970-ben a vörösnácik pártja és az ávéhások szigorú tiltása ellenére majdnem tető alá hozta a Magyar-Lengyel Baráti Társaságot, melynek alapító tagjai közé ezernél több neves tudóst, tanárt, jogászt, orvost, képzőművészt, írót, rendezőt, színművészt és másokat szervezett be. A társaság létrejöttét az 1956-os hősök egyik mészárosa, a véreskezű Apró Antal, Csermanek (bandita gúnynevén “Kádár”) János egyes számú bűnsegéde akadályozta meg.

Csak néhány prominens személy aláírása a Magyar-Lengyel Baráti Társaság Alapító Okiratáról. Sinkovits Imre mellett még több száz ismert színművész, rendező, képzőművész, író, mérnök, orvos és más vezető értelmiségi, többnyire ellenzékiek voltak. Sokan közülük ma már nem élnek.

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság Alapító Okirata a csoda folytán élte túl a Roland nhg lakásán tartott többszöri ávéhás házkutatásokat és igazi nemzeti kincs! Roland nhg-t ki akarták toloncolni az országból, de nem volt hová, ugyanis sem a Szovjetunió, sem a szovjet gyarmatok valamelyike nem volt hajlandó befogadni! Féltek tőle! Majd’ halálra nevettem, amikor a budapesti Történeti Hivatalnál őrzött ez irányú ávéhás iratokat olvastam végig!

Roland nagyherceget a kádári “bíróság” izagtásért ítélte el, mert fasisztáknak nevezte a Csehszlovákiát 1968-ban lerohanó szovjet hadsereget és csatlósait. Az ítéletet utóbb megsemmisítették.

Mivel Hanzik “elvtárs” provokációja még mindig olvasható a Google és más netes keresők menüiben, ideje a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ (az MSzP elnöke, Gyurcsány Ferenc, 2006 Balatonöszöd) eme provokációját is végre helyre tenni!

Nem véletlenül Roland von Bagratuni nagyherceg ellen (akkor irodalmi néven Antoniewicz Roland) a “rendszerváltás” idején követtek el a vörösnácik egy sor igen durva provokációt! Akkoriban, 1988-1989-ben még a vízcsapból is a neve folyt, hiszen az újságok és szerkesztőségeik a vörösnáci párt és az állambiztonsági bűnszervezet szigorú ellenőrzése és irányítása alatt álltak (a legfürgébb e téren a vörösnáci párt két szócsöve, a Reform és a Mai Nap állt, melyek a példányszám növelése érdekében még attól sem riadtak vissza, hogy legyártottak egy “nyilas röplapot” és annak szerzőségét a nagyherceg nyakába plagizálták!), az ország nem 1988-ban, hanem évekkel később, a megszálló szovjet hadosztályok elkotródásával nyerte vissza a függetlenségét. Tehát a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“-féle bűnszövetkezet azt hazudott, amit csak akart, a hírbe hozottnak pedig a legkisebb lehetősége sem volt megadva, hogy védekezzen, a meséket – akár több száz dokumentummal és tanúk vallomásával – megcáfolja!

Persze akkoriban már Harangozó Szilveszter altábornagy, az állambiztonság főnöke és helyettese, a belső elhárítás vezetője, az agydaganatban szenvedő és később megoperált majd elhunyt Horváth József vezérőrnagy között már egyre komolyabb feszültségek, nézeteltérések keletkeztek, ami a provokáció összehangolásán szenvedett komoly csorbát. Előfordult, hogy az egyik rádióadó ép Debrecenben “látta” a nagyherceget, a másik meg épp ugyanakkor Pécsett. Nos, a turpisság azonnal kiderült, hiszen amellett, hogy a nagyherceg bizonyítottan épp hetek óta külföldön tartózkodott, fizikai képtelenség volt akkoriban Pécsről Debrecenbe egy nap alatt eljutni! Hiszen a négy + négy órás vasúti út (expressz vonattal) még hosszadalmas budapesti átszállást is követelt: a Nyugati pályaudvarról a Délibe kellett volna futnia, és az érkezés, meg az indulás között is több óra különbség volt!

A a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ bűnbandához tartozó grafomániás rágalmazók még azt a mesét is megpróbálták megetetni a gyanútlan közvéleménnyel, hogy Roland nhg “az MSzMP tagja volt”, ami képtelenség volt, de későbbi jogerős bírósági ítélet – több illetékes egykori beidézett párttitkár tanúvallomása alapján véglegesen meg is cáfolta ezt az otromba dajkamesét.

Na de hagyjuk az ávéhásokat, akiket Roland nhg mindig csúnyán átvert, az orruknál fogva vezette őket, így nem csoda, hogy pénzt és eszközt nem sajnáltak a lejáratására. Persze eredménytelenül, hiszen barátai – kik között ott volt Kéri Kálmán ny. “horthysta” ezredes, aki a “rendszerváltás” után vezérezredessé lett előléptetve és országgyűlési képviselővé lett megválasztva és akinek Érmelléki utcai budai lakásán igen gyakori vendég volt, vagy Pethő Tibor újságíró és sokan mások – mindenben segítették és ha kellett – kihúzták a bajból azokkal az örmény tisztekkel együtt, akik a szovjet megszálló csapatok mátyásföldi főhadiszállásán dolgoztak. Azt persze Horváth József vezérőrnagy grafomániás irományaiban elfelejtette leírni, hogy Roland nhg ellen több sikertelen merényletet is elkövettek és már a nevének hallatára kiütéseket kaptak!

Roland nhg Kéri Kálmán lakásán 1970-ben. Már Roland nhg édesapja is a barátja volt az Országgyűlés későbbi doyenjének és nyugalmazott vezérezredesnek.

Kéri Kálmán néhány baráti levele Roland nhg-hez. A bizalmas kérdéseket négyszemközt intézték.

Kezdjük talán a vörösnácik pártjával. A Magyar Szocialista Párt (MSzP) büszkén vallja, hogy a csermanekista Magyar Szocialista Munkáspárt (MSzMP) jogutódja! Az pedig nem titkolta, hogy a rákosista Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) jogutódja! Az MDP pedig a Magyar Kommunista Párt (MKP) jogutódja volt, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SzKP) a tagszervezete volt, tehát az EBESZ-határozat szerint nácipárt! Ugyanis az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (röviden EBESZ) 2009-es, elsöprő többséggel megszavazott határozatával megállapította, hogy a második világháborút két náci háborús bűnös tömeggyilkos és két náci párt robbantotta ki: Hitler és Sztálin, a hitleri NSDAP és a sztálini SzKP!!! És mint köztudott, a náciktól minden elvárható, csak az igazmondás nem!

A hitlerista és az eredeti sztálinista zászló – egy kaptafára készültek

A régi, a hitlerista zászló mintájára készült sztálini zászló sajnos visszatért a mai Oroszországba…

Térjünk vissza a több közismert európai genealógus és történész, valamint az örmény belügyminiszter, az Örmény Apostoli Egyház, vagy az Óörmény Hercegi Kamara által Örményország trónörökösének is elismert Roland von Bagratuni nagyherceghez!

Az Örmény Hercegi Kamara elismeri Roland nagyherceget a nagyörmény trón örökösének és behódol neki

Őexcellenciája Parkhev Martirosszján Hegyvidéki Karabah Köztársaság püspök-prímása is elismerte Roland nagyherceget örmény trónörökösnek. A kilencvenes évek elején Roland nhg a karabahi felszabadító-honvédő háborúban is résztvett, örmény nemzeti hős.

Roland nhg örmény nyelvű kiáltványa egy eriváni hivatalos kormánylapban

Anyai örmény ükapja, vitéz Karapancsits kanizsai zászlóvívő a királytól azért kapott indigenátust, mert fivérével együtt hősiesen részt vett a törökök kiűzésében.

vitéz Karapncsics Száva indigenált címere. Elődei kilíkiai örmény hercegek voltak.

Dédapja és nagyapja lengyel nemzeti hősök: katonatisztekként részt vettek a Lengyelország függetlenségét eredményező, nyugati határait megerősítő 1918-1919-es dicső “Nagylengyel felkelésben” (Powstanie Wielkopolskie).

Michał Antoniewicz-Bagratuni nhg alezredes Roland nhg dédapja a Nagylengyel (Wielkopolskai) Nemzeti Felkelés egyik hős parancsnoka.

Dédapja nagyon gazdag lengyelországi örmény földbirtokos volt, több bérház tulajdonosa több lengyel városban. Mesés vagyonukat a Bagratunik a vörösnáciknak és az általuk kirobbantott háborúknak és államosításoknak köszönhetően vesztették el. Talán a vörösnácizmus megdöntése ad némi reményt arra, hogy legalább ennek, több millió dollárra tehető töredékét visszaszerezze.

Nagyapja a legendás jobboldali lengyel hős marsall Józef Piłsudski tisztjeként részt vett a lengyel-szovjet háborúban, amelyet a lengyelek hősiesen, de a Nyugat által magukra hagyottan vívták meg. Nagyapja 1920-ban Lembergnél egy vörösnáci orvlövésztől halálos sebesülést kapott, hősként távozott az élők sorából, Poznańban a Hősök Temetőjében temették el.

Roland nhg nagyapjának, Zygmunt Antoniewicz nemzei hősnek a sírja a poznańi Cytadela Hősök Temetőjében, a Wielkopolskai Felkelés hőseinek parcelláján. Végrendelete szerint a katonái között kívánt végső nyugalomra lelni.

Édesapja ismert lengyel jobboldali kisgazdapárti újságíró volt, kebelbarátja és távoli rokona idősebb dr.Antall Józsefnek, a magyar Független Kisgazdapárt országos pártigazgatójának, menekültügyi kormánybiztosnak, későbbi újjáépítési miniszternek, az MDF-es miniszterelnök ifj.dr.Antall József édesapjának. Idősebb dr.Antall József miniszter volt Roland von Bagratuni keresztapja is!

Id.dr.Antall József miniztsernek, Roland nhg keresztapjának, ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapjának a sajátkezű dedikációja.

Roland nhg édesapja első áldozáskor. Gyűlölte a vörösnácikat, mert megölték az édesapját és ávéhás börtönben kegyetlenül megkínozták.

Roland nhg. édesapjának a nekrológjai. Még a vörösnácik is elismerték, hogy rengeteget tett a lengyel-magyar barátság ápolásáért és propagálásáért

Édesapja katonatisztként résztvett az 1939-es, a két náci párt és állam által kirobbantott honvédő háború harcaiban, majd Magyarországra menekül, miután mindkét náci titkosszologálat, a szovjet KGB és a német Gestapo is körözte. Magyarországon lengyel nyelvű lapokat szerkesztett, a lengyel ellenállási mozgalom egyik kulcsfigurája volt, majd a budapesti Lengyel Intézet egyik vezetője, később a lengyel követség sajtóattaséja volt. 1947-ben a vörösnácik hatalomra kerülése után hazarendelték, majd a határon az ávéhások (UB-probékek) letartóztatták, agyba-főbe verték és több évre ítélet nélkül bebörtönözték. Szó szerint az “akasztófa árnyékában volt”!
Roland nhg akár az édesapja rengeteg időt és energiát fordított a két testvéri nép barátsága propagálásáért, elmélyítéséért. A vörösnáci lengyelektől és magyaroktól mindketten csak rugásokat kaptak, köszönetet soha. A képen Zdzisław Antoniewicz egy magyarbarát lengyel rendezvényen.

A hasonló rendezvényeken Roland nhg két nyelven Petőfit, Adyt, Vörösmartyt szavalt. Tíz nyelven folyékonyan, irodalmi szinten beszél, publikál.

Édesapja, Zdzisław Antoniewicz, 1984-es halálát a román vörösnáci titkosszolgálattól, a Securitate pribékjeitől elszenvedett bántalmazásnak, súlyos testi sértésnek köszönheti

Roland nagyherceg suhancként, édesapjával együtt, fegyverrel a kezében 1956 júniusában részt vett a Nemzeti Felkelésben, Roland nhg a poznańi ávéhá székház ostrománál komolyan megsebesült. A tényt több orvos és szemtanú egyértelműen és jogszerűen igazolta.

A dicső magyar 1956-os Forradalom Poznańban, 1956 június 28-án kezdődött. Roland nhg más “suhancal” együtt fegyverrel a kezében vett részt a megyei ávéhá, az UB központ ostrománál és megsebesült. Hős hadirokkant.

Egy magas rangú lengyel orvos-szakértő tanúsítványa Roland nhg 1956-os hadisebesüléséről.

Roland nagyherceg ma már aranymisés ministráns: oltárszolgálatát a náci-ellenességéről híres Stefan Wyszyński bíboros-hercegpírmás, varsói érsek barátja és munkatársa: dr.Antoni Baraniak metropolita, poznańi érsek mellett kezdte. Ebből a korból több csodálatos tárgyi és írásos emléket őriz. Évekig levelezett Baraniak érsekkel, Karol Wojtyła és Wyszyński bíborosokkal, barátja volt a vörösnácik által igen kegyetlen módon meggyilkolt Jerzy Popiełuszko páternek és több más híres papnak és főpapnak.


Roland nhg legfontosabb egyházi barátai: Karol Wojtyła (II.János Pál pápa), Stefan Wyszyński bíboros-prímás, dr.ANtoni Baraniak érsek, Aleksander Mjeny protoiyerey, gr.Keglevich István, I.Garegin katolikosz-pátriárka

Dr.Antoni Baraniak metropolita érsek Roland nhg-nek küldött dedikált képe


Roland nhg sűrűn levelezett világhírű jobboldali főpapokkal, köztük Stefan Wyszyński és Karol Wojtyła (későbbi II. János Pál pápa) bíboros-érsekekkel, kik mélyen tisztelték és nagyrabecsülték.

Az aranymisés ministráns Roland nagyherceg csak az Istennek tartozik felelősséggel. Képen dr.Leszkovszky Pál atya, a budapesti örmény templom parókusa által celebrált szentmisén lektor-ministránsként.

A képen Roland nhg két radikális jobboldali pap mellett teljesít oltár szolgálatot: gróf Dr.Dóczy László (Zsigmond atya) a Szt.Domonkos Rend magyarországi tartományának nemrég elhunyt főnöke és gróf Keglevich István atya, kápolnaigazgató, a vörösnácik által lerombolt Aréna úti Regnum Marianum templom eredeti helyé, eredeti tervek alapján történő újjáéíptésének harcosa. Gr.Keglevich páter Jézusért 10 évet ült le a vörösnácik börtönében.

Roland nhg a Kis Regnum kápolnában majd’ 15 évig volt lektor-ministráns és sekrestyés

Roland nhg a pápai szentmisén a Hősök terén a protokoll páholyban.

Roland nagyherceg egyre több és több borsot tört a vörösnácik orra alá, ezért menekülésre kényszerítették. Érseke rábeszélésére Velencébe akart utazni, hogy az ott működő (St.Lazaro sziget) örmény Mechitarista rendnél elvégezze a teológiai tanulmányokat és papi felszentelést nyerjen. Hiszen Bagratunik egyik felmenő ágon a kereszténység megmentőjének, az Örmény Apostoli Egyház alapítójának (1700 éve!!), Világosító Szent Gergely pátriárka-katolikosznak a leszármazottjai is!

A nemes szándék megvalósítására nem került sor, ugyanis a vörösnáci lengyel hatóságok nem akartak útlevelet adni Roland nagyhercegnek, ezért “tiltott határátlépésre” kényszerült”. A magyarországi Litkénél egy csehszlovák gyorsvonatból ugrott ki, és mivel zuhogó esőben ért földet, bokatöröst szenvedett. Emiatt nagyon gyorsan rátaláltak a vörösnáci határvadászok, akik azon nyomban átadták őt az állambiztonsági pribékeknek. Roland nagyherceg a hirhedt vörösnáci börtön, a Gyorskocsi utcai “Susi” beutaltja lett, majd kitoloncolták annak ellenére, hogy igazoltan magyar állampolgárként (is) született! Roland nagyherceg útközben megszökött, visszaszökött Magyarországra és Antoniewicz álnéven élt tovább.

Roland nhg a lengyel vörösnácik szemében is szálka volt, ezért disszidált 1967-ben, de csak Magyarországig jutott el. Lengyel vörösnáci bíróság ezért “tiltott határátlépésért” jogerősen ítélte börtönre, de újra disszidált.

Később még a lengyel vörösnácik még többször törtek borsot Roland nhg orra alá, így például Gierek hiába hírdetett amnesztiát, a határőrök több hétre Roland nhg-t letartóztatták és útlevelét elvették, mert az ellene kiadott körözést az ávéhások elfelejtették (vagy nem akarták) visszavonni…

Roland nagyhercegről a magyar és a lengyel jobboldal akkori igazi harcosai is a legjobb véleménnyel voltak. Köztük legelső sorban Jerzy Giedroyć herceg, litván trónörökös, a Jagelló-házt is adó Giedyminas-ház utolsó sarja, aki a párizsi lengyel politikai emigráció és a szovjetellenesség egyik kulcsfigurája volt, évekig nemcsak levelezett Roland nagyherceggel, titkos futárpostával rendszeresen megküldte neki a kiadványait – köztük a híres ellenzéki havilapot, a Kulturát, de több álnéven írásait is publikálta! Ha ezt a kapcsolatot az államvédelmisek kiszimatolták volna, bezzeg akár “kémkedés” vádjával is, Roland nhg-et börtönbe küldhették volna!

Jerzy Giedroyć herceg, a keményen vörösnáci-ellenes párizsi lengyel Kultura főszerkesztője és kiadója, Zbigniew Brzeziński amerikai lengyel származású elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó és Roland nhg barátja.

Zbigniew Brzeziński, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója és Jerzy Giedroyć herceg. Sokat tettek a vörösnáci diktatúrák megsemmisítéséért. A történelmi fényképet Mesnil-le-Roi-ban Roland nhg készítette.

A párizsi Kultura a vörösnácik által elnyomott lengyel nemzet lelkiismerete volt.


Giedryć herceg egyik, a sok, Roland nhg-hez írt levele. A “Professzor” címzés a vörösnáci cenzúra félrevezetését szolgálta.

Roland nagyherceg már 1968-ban komoly konfliktusba keveredett a hazai vörösnácikkal, amikor fasiszta agresszoroknak, megszállóknak nevezte a Varsói Szerződés tagállamait, köztük a magyar vörösnáciknak a csehszlovákiai bevonulásukat és a mérsékelt Dubček hatalámának a megdöntését. Dubčeket és a Prágai Tavaszt éltette, amiért ismét a “Susi” beutaltja lett és több évre elítélték. Szerencséjére az ítéletet felfüggesztették, ugyanis azt egy jobboldali beállítottságú fiatal bíró, Horányi Miklós hirdette ki. Utóbb ő volt Sólyom László köztársasági elnök Legfőbb Ügyész-jelöltje, akit a vörösnácik szavaztak le.

Roland nhg sikeres felvételi vizsga után, a kádári kontraszelekciós gyakorlat miatt nem nyerhetett felvételt egyetlen magyar egyetemre sem.

Roland nagyherceg megtűrt újságíróként és filmrendezőként ismert alkotó lett, politikával nemigen foglalkozott. De színművészként is jeleskedett, bár nem kívánkozott a színészi pályára, mégis elfogadta egy-egy, szereposztási gondokkal küzdő rendező kolléga kétségbeesett felkérését. Egy sor nagynevű színművész szereptársa volt, mint Tolnai Klári, Sinkovits Imre, Páger Antal, Psota Irén, Szírtes Ádám, Őze Lajos és sokan mások. Érdemei közé tartozik az is, hogy mintegy 250 világhírű lengyel színművész “importálásában” is részt vett, amikor a amgyar rendező kollégái sorra segítséget kértek szereposztási gondjaik megoldására. Igazi zseni, aki bármely közegben tökéletesen megtalálja a helyét és tökéletesen helytáll a reá nehezedő feladatok végrehajtása során. Aki személyesen ismerte színészek, rendezők, más film-tv művészeti alkotók közül, a legjobb véleménnyel volt és van róla.

Roland nhg Sinkovits Imrével, Őze Lajossal, Szírtes Ádámmal és másokkal Kardos Ferenc “Ékezet” című játékfilmjében is szerepelt. A vörösnáci cenzúra jelentősen megnyírbáltatta az alakítását, mert tele volt rendszerellenességgel.

Roland nhg egy riporter szerepében Psota Irénnel Gát György “Linda” című tv sorozatának egyik epizódjában.

Tudományos népszerű tanulmányokat, film- és színházi kritikákat, filmforgatási riportokat, neves alkotókkal készített interjúkat publikált. Többnyire az Élet és Tudományban, a félig ellenzéki Magyar Nemzetben, illetve Lengyelországban a magyar film- és színházi világról – többek között – a Film és az Ekrán hasábjain.

A vörösnáci diktatúra idején Roland nhg nem lehetett sem a magyar sem a lengyel újságíró szövetség tagja, pedig mérhetetlenül nagy szolgálatot tett a magyar kultúra lengyelországi és a lengyel kultúra magyarországi népszerűsítésében. Az egyik lap szerkesztőslége, a varsói Film nagy elismeréssel értékeli munkáját. Nagyon sok lap azonnal közzétette írásait, mégha kellemetlen cenzúrával azt megcsonkította. Megtűrt “osztályellenség” volt.

Ennek ellenére a vörösnáci ávéhás pribékek állandó céltáblája volt. Részt vett a lengyel Solidarność mozgalom népszerűsítésében, több akkori Solidarność-röpcédulája máig megmaradt. A kontraszelekciós törvények miatt nem tudott felvételt nyerni egyetlen magyar egyetemre sem, bár a felvételi vizsgákat az élvonalban tette le. Még a Színház- és Filmművészeti Főiskolára sem jutott be, pedig maga Pozsgai Imre reformer művelődési miniszter is a pártjára állt. Ennek ellenére mégis az önálló film megrendezéséig is eljutott, melyet csak azért nem tiltották be, mert az egyik lengyelországi filmfesztiválon Oklevelet nyert és ezt a tényt a magyar sajtó is hírül adta.

Roland nhg készítette a Solidarnośćot népszerűsítő röplapokat, ez adta az ötletet az ávéhás mocsoknak, hogy a nyakába plagizáljanak még egyet…

A világhírűvé vált fényképet Roland nhg készítette: Henryk Jankowski gdański protokanonok, Lech Wałęsa gyóntatója, a vörösnáci ávéhás mocsadék által kegyetlenül meggyilkolt barátja, Jerzy Popiełuszko atya és a Solidarność hős vezére, a későbbi lengyel Köztársasági Elnök Lech Wałęsa. A nagyherceg rágalmazásával Hanzik “elvtárs” őket is sérti!

Roland nagyherceg a legnagyobb magyar és külföldi filmrendezők munkatársa volt, akik akkor is kiálltak mellette, amikor Roland nagyhercegnek ávéhás óhajra a MAFILM-től hirtelen távoznia kellett. Több nagynevű film- és tv-rendező összefogásával, Roland nhg a Magyar Televízió szerkesztő-rendezője és műsorfőszerkesztője lett. Az állásából a vörösnácik több éven át elmozdítani nem tudták, mert több televíziós vezető határozottan kiállt mellette, köztük dr.Pálfy József, a MÚOSZ elnöke, a TV Híradó és a Magyarország főszerkesztője, vagy Szinetár Miklós, az MTV főrendező-alelnöke, a Színház- és Filmművészeti Főiskola prorektora! Nem az elvei, hanem a kiemelt szakmai tudása és a szakma szeretete miatt támogatták!

Szinetár Miklós és Pozsgai Imre hiába támogatták Roland nhg felvételét a rendezői szakra, a vörösnáci párt központjának utasítására nem nyerhetett felvételt!

Aczél “papa, a kultúra és a tudomány vörösnáci “élet és halál úra” végül megelégelte, hogy Roland nhg elmozdíthatatlan és 1984-ben leváltotta Nagy Richárd akkori MTV elnököt és a helyére a jobbkezét, az MSzMP Központi Bizottsága tudományos, kultúrális és oktatási osztályának a vezetőjét, dr.Kornidesz Mihályt tette, aki Roland nagyherceget azonnal, végkielégítés nélkül, törvénysértő módon kirúgta az MTV-től

Roland nagyherceg ekkor lépett akcióba. Több ellenzéki politikus segítségére támaszkodva, ügyes kulissza mögötti akciókkal (erről is rengeteg dokumentum lelhető fel!), többek között Pethő Tibor és Nánási László segítségével, előbb dr.Kornidesz Mihálytól szabadította meg a magyar társadalmat. A vörösnáci “tudós” a kádersüllyesztőbe került: előbb tiranai majd phenjani nagykövet lett! Kornidesz bukása láncreakciót idézett elő, amely nemcsak Aczél György hatalmát alapjaiban rendítette meg, de Kádár szinte teljes holdudvarának a Parlamentből, az Elnöki Tanácsból és az MSzMP KB-ból történő kisöprését eredményezte.

Az akció része volt a “Kádár János Társaság” nevű valójában jogilag sosemvolt szervezet létrehozása is. Roland nhg ennek segítségével tudta megkörnyékezni a már akkor májrákos Grósz Károlyt, az MTV korábbi párttitkárát, hogy a teljesen hatalom nélkül maradt Kádár helyére lépjen! Grósz el is vállalta ezt és Kádár előb az “MSzMP elnöke” lett, persze hatáskör nélkül, majd mellőzött nyugdíjas. Csak ez a tény nyíthatta meg az utat a “rendszerváltáshoz” és ahhoz, hogy Roland nhg kuzínja, ifj.dr.Antall József legyen a miniszterelnök! A “Kádár János Társaság” arra is jó volt, hogy idejében kideríthető legyen: a Ribánszky Róbert-, a Rózsa György Eduárdó Flores- és a Münnich Ferenc Társaság-féle szélső baloldal készül e visszarendeződésre, jelent-e veszélyt a kibontakozó demokráciára! Egy biztos: a nagyherceg megjelenése a színen alaposan összekuszálta a soraikat!

Roland nhg (a háttérben) Grósz Károlyt segítette hatalomra, hogy ezzel szétverje a vörösnáci diktatúrát. Az alkoholista, májrákban szenvedő Grósz még miniszteri tárcát is akart adni Roland nhg-nek, de ő azt büszként elutasította.Azt remélte, Grósznak már csak néhány hónapja van hátra…

Roland nhg nemcsak rokona, de barátja is volt ifj.dr.Antall József miniszterelnöknek. De mivel Antall nem akart radikális leszámolást a vörösnácikkal, nem vállalta az általa felkínált kultuszminiszteri tárca elfogadását.


Roland nhg barátja volt Dr.Györiványi Sándor tanár is, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője, Antall minisztere.

Olvastam Roland nagyherceg 20 éve kiadásra váró, dokumentumokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált visszaemlékezéseit és épp ezért vagyok mélységesen felháborodva, hogy nevezettet 33 ezer forintos minimálnyugdíjra kárhoztatták és máig elfelejtették rehabilitálni és hősies tetteiért kitüntetni. Ugyanis a Kádári diktatúra idejében még az Életmentő Emlékérmet sem kaphatta meg, pedig a Magyar Nemzet egyik akkori tudósítása szerint, azt is megérdemelte! Ha Roland nhg valóban a baloldalt szolgálta volna, ma a pártkáderek kiemelt luxusnyugíját élvezné! Talán még a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, vagy a Lenin-rendet is megkapta volna, hogy azt feltupírozzák! Na és persze Roland nhg vezérigazgatóként vagy miniszterként ma ott állna a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ bűnbanda prominens tagjai, vezetői között, akiket még KISZ-titkár korukban is ki nem állt, épp ezért mindent megtett annak érdekben, hogy a KISZ-t is szétrohassza.

Gyurcsány Ferenc, a magyar Komszomol, a KISZ vezére, az MSzMP Politikai Főiskoláján doktorált Stumpf István, az MSzMP bábszervezetének, a Hazafias Népfrontnak a helyettes főtitkára, Csermanek “Kádár” János belügyminiszterének és miniszterelnök-helyettesének, az MSzMP Politikai Bizottsága tagjának, Horváth Istvánnak a veje és a nekik undorral hátat fordító, blablájuk iránt teljesen közömbös Roland nhg a KISZ-t szétverő MISZOT egyik ülésén. Ha barátok lettek volna, Roland nhg Gyurcsány minisztere, vagy Stumpf segéde.

Roland nagyherceg a magánéletében is hős! Életmentő.

Mindezek ismeretében mélységesen felháborítónak találom Hanzik “elvtárs” Kárpáti harsonájának a rágalomáriáját, a valós tényeknek hamis színben, rágalmazásként történő összekutyulását! Ez a provokáció a “bagoly mondja verébnek…” tipikus esete! Abba a kategóriába tartozik, mint az MSzP-SzDSz által tömegével az MSzMP pártpropagandistákból és ávéhás téglákból lett “újságírók” által híresztelt tényelferdítések, amelyekkel a FIDESZ-t és a Jobbik-ot “szélsőséges” és náci pártoknak próbálják feltüntetni, lejáratni, holott Magyaroszágon csak két szélsőséges nácipárt van: a kirekesztő, a nemzetet megosztó, a példátlan rendőri brutalitással és folytatólagosan bűnszövetkezetben elkövetett terrorral a becsületes magyarokat megfélemlítő politikát folytató MSzP és SzDSz!

A legnagyobb vicc, vagy inkább jobb híján őrült megjegyzése Hanzik “elvtársnak” az, hogy Roland von Bagratuni “nem létezik”. Lehet, hogy Hanzik is nemlétező személy? Gyurcsány álneve lenne?

Inaçio Angelos

Coimbra, Portugália, 2010. április 20.

Köszönjük Őfenségének, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta az értékes kordokumentumokat és fényképeket.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Dr.Nagy Ernő
Budapest

Inacio Angelos úr
újságíró
Coimbra, Portugália

Mélyen Tisztelt Angelos Úr!

Barátaimmal együtt nagy érdeklődéssel és megelégedéssel olvastam fenti írását! Sokáig töprengtem, hogy tollat ragadjak-e vagy sem. Megmondom: személyesen soha nem találkoztam a nagyherceggel, de több barátom ismerőse, rokona igen és ők mind-mind nagyon jó véleményt alkottak róla! Kétségük sem fér hozzá, hogy valóban egy hősről, kiváló újságíróról, a magyar-lengyel-örmény barátság kiugró bajnokáról, a jobboldalnak születése óta elkötelezett politikusról van szó! Épp ezért a “rendszerváltás” idején értetlenül fogadták azt a sok zagyvaságot, amelyet az MSZMP-MSZP sajtó hónapokig össze-vissza zagyvált róla! Mert becsületes, elvhű, segítőkész, igaz embernek tartották és tartják ma is! Hiszen ez sokáig nem is lehetett titok! Különösen amikor Csehszlovákia 1968-as vörösnáci megszállása, Dubcsek hatalmának megdöntése idején, ő nyíltan szidta az agresszorokat, szovjetellenes plakátokat ragasztott ki. Egyik ismerősünk házának falára is! Másik ismerősöm barátját a Magyar-Lengyel Baráti Társaságba szervezte be 1970-ben! Aztán többen olvastuk csodálatos lengyel-barát cikkeit a Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Esti Hírlap, Élet és Tudomány és más lapok hasábjain! Barbár hazug disznó ez a Kápáti Harsonás bűnöző, aki azt állítja, hogy Antoniewicz Roland illetve Roland von Bagratuni név nem található a neten! Utóbbi név alatt láttam többszáz, hazánkat népszerűsítő lengyel és orosz nyelvű cikket! Az is nagy hazugság, hogy a gazember “büntetőbírónak” adja ki magát! A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében bíró, ügyész politikai nézeteket nem hangoztathat, semmilyen politikai szervezetnek, pártnak tagja, szimpatizánsa nem lehet! “Kollár büntetőbíróról” soha életemben nem hallottam, szerintem kitalált személy! Csak azon csodálkozom, a demokrácia igazi bajnokainak magukat nevező politikusok vajon miért nem lépnek, nem szüntetik meg a nagyherceg égbekiáltó nyomorát (a minimál-nyugdíja még borravalónak sem elég!), végre nem ítéltetnek meg neki igazi nyugdíjat, nem terjesztik fel hazánk legmagasabb kitüntetéseire?!Ő inkább megérdemelné, szemben azokkal a gazfickókkal, akik még nem is olyan régen megkapták, de Sólyom László Köztársasági Elnök tiltakozásul kezet sem nyújtott nekik! Nem értem: csak a gazembereknek járnak az állami kitüntetések?! Miért nem veszik el az összes kitüntetést az arra érdemtelen MSZP-s, SZDSZ-s, MDF-es politikusoktól??? A horvátok posztumusz miért nem fosztják meg Rózsa György Eduárdót elhamarkodottan odaítélt rangjától, kitüntetéseitől?!

Mély Tisztelettel
Dr.Nagy Ernő
Budapest, 2010.július 5.

* * *

Kedves Szerkesztő Úr!

Megnéztem ennek a bizonyos “Dr.Kollár” nevű állítólagos bírónak a szennyírását és csodálkozom, hogy ennek a Hanzik nevű akárkinek van mersze egy bíró neve mögé bújni! De nem is ez a lényeges! Az a sok útszéli mocskolódás egyáltalán nem illik sem egy egyetemet végzett bíróhoz, sem újságíróhoz! Mert azt egy primitív nem ember írta, aki ideje java részét valószínűleg a kocsmában tölti kocsis, utcaseprő, kubikos, kondás ivócimborái körében. Komolytalan ennek a “Dr.Kollárnak” minden egyes szava, ahogyan komolytalan ez az állítólagos “Kárpáti Harsona” is, amely csak a jobboldaliság és hazafiság látszatát kelti, illetve annak leple alatt támadja, próbálja lejáratni a jobboldalt! A “bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje” tipikus esete! Az új sajtótörvény remélhetőleg az ilyen sajtókalózok számára is a mocskolódás végét jelenti majd!

Üdvözlettel:

Kovács Béláné

Utóirat:
Megkérdeztem egyik ügyész ismerősömet, hogy egy bíró hogyan írhat le ilyesmiket? Megdöbbenve azt válaszolta, hogy kizárt dolog, hogy egy bíró egy politikai lapnál “főszerkesztő-helyettes” legyen, mert a Magyar Köztársaság Alkotmánya (50.§ [3] bekezdés) egyértelműen tiltja a bírói kar tagjai számára, hogy politikai véleményt fejtsenek ki, tagjai, szimpatizánsai legyenek bármely pártnak, politikai szervezetnek, politikai újság szerkesztőségének! Ezek után csak az mondható, a “cikk” szerzője egy közönséges csaló, aki “bírónak” adja ki magát! Hacsak nem futball bíró! De az is szégyen gyalázat, hogy magát budapestinek mondja egy külhoni koszfészekben vegetáló unatkozó álértelmiségi! Ezzel pedig a magyar független bírói karra, a magyar független bíróságokra hoz szégyent! Kíváncsi vagyok, az új, magyarbarát szlovák miniszterelnök asszony, Iveta Rádičová asszony mit szól? Meddig engedi még a Szlota – Mečiár – Ficó társaság efféle garázdálkodását?!

Még egyszer üdvözlettel:

Kovács Béláné

* * *

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Megdöbbenve olvastam a Kárpáti Harsona mocskolódását és az ön által írt, igen figyelemre méltó válasz cikket! Néhai anyósom közelről nagyon jól ismerte a nagyherceg urat, ugyanis Antoniewicz úr néhai anyósának a barátnője volt. Antoniewicz Roland úr – nemcsak elmondása, saját szerény tapasztalatom szerint mindig is is talpig úriember benyomását keltette, négy gyermeket becsületesen felnevelt, féltucatnál több unokája van. Egyetemet végzett, újságíró, számos újságcikkét jómagam is nagy érdeklődéssel olvastam. Gyűlölte a kommunistákat, mert megölték nagyapját és édesapját, kik dédapjával együtt lengyel nemzeti hősök! Antoniewicz úr soha nem titkolta ezt a gyűlöletet, ezért sűrűn összegyűlt a baja az kádárista állambiztonsági szervekkel. Jól emlékszem, amikor 1968-ban lefasisztázta a Csehszlovákiát megszálló szovjeteket és csatlósaikat, éltette Dubcseket, kiplakátolta a fél kerületet, amiért elkapták az ávósok és majd’ három hónapig ült. Azalatt több közismert újságíró, ellenzéki személy kereste fel anyósát és feleségét, majd kihozták a börtönből. Ha jól emlékszem, 3 évre ítélték el, de azt felfüggesztették. Amikor Lengyelország a Solidarnosc lázban élt, mindenkinek elmondta, hogy “azok jót akarnak az országnak, Valensza meg egy igazi hős!” A Magyar Televíziónál rendszerellenes filmeket rendezett, melyeket egy híján be is tiltották. Azt az egyet csak azért nem, mert a filmet kicsempészte Lengyelországba, ott egy filmfesztiválon bemutatták és díjazták, amit a sajtó is hírül adta. Talán emiatt ki is rúgták a televíziótól! Ha kommunista lett volna, ma is ott úszkál az MTV-s zavarosban! Egyszer megmentette valaki életét, de hősiességéért nem kapott Életmentő Érdemrendet, pedig még az egyik újság is megírta, hogy igazi hős volt! Mindenkin segített, pedig sokszor ő szorult segítségre! Lakott a házban egy kommunista újságíró, magasan hordta az orrát, senkivel nem állt szóba, ezzel szemben Antoniewicz úr segítette az idős embereknek felcipelni a bevásárló szatyrot, a kismamáknak a babakocsit! Miért kell egy ilyen embert mocskolni! Nem elég, hogy a “rendszerváltáskor” a kommunisták annyi hazugságot összehordtak róla, hogy nem győztük csóválni a fejünket! Szégyen, hogy napjainkban a “független” sajtó ilyesmit egyáltalán megengedhet magának! Különben anyósom ugyanezt több oldalon, két hatósági tanúval hitelesítve le is írta! De mások is osztották a véleményét!

Üdvözlettel:

Szabóné

* * *

Kedves Inacio Angelos Úr!

Nagyon megörültem, amikor teljesen objektív, pártatlan és tárgyilagos írását elolvastam. Én is ismerőseimmel, barátaimmal, rokonaimmal mélységesen fel vagyok háborodva azon, hogy a bukott kommunista rémeszme mindenhová beépülő, angyal bőrében rejtőzködő marxista-leninista harcosai, a gerinctelen, alpári hangvételű mocskolódásukaz ott folytatják, ahol abbahagyták! Pedig a tavaszi választásokon a magyar nép elsöprő többsége ítélkezett feltettük úgy, hogy csak 1 képviselőjük került be egyéni körzetből! Az MKP-MDP-MSZMP-MSZP végre letünt a történelem színpadáról! Reméljük, hogy az Antoniewicz Rolandot becsmérlő, rágalmazó, lekicsinylő, kigúnyoló proli senkik végre egytől-egyig a börtönben kötnek ki! Gyurcsány Ferencel és Biszku Bélával az élén! Eleget hazudtak! Egy szavuk sem igaz! A Kárpáti harsona, akár a Jobbik soraiba beépült Rózsa György Eduárdó-féle provokátorok is álnemzeti provokáció! Bagoly mondja verébnek, amikor Antoniewicz Rolandot ócsárolják anélkül, hogy vették volna a fáradtságot és végre – többszáz hiteles dokumentum áttanulmányozása, még élő hiteles szemtanuk és a leginkább érdekelt: Roland von Bagratuni nhg megkérdezése után, beismernék, hogy hazudtak, vagy tévedtek és bocsánatot kérnek! Nemcsak Antoniewicz Rolandtól, elsősorban azoktól, akiket félrevezetik otromba hazugságaikkal!

Volt a gimiben egy erősen jobboldali nézeteket valló francia tanárnőm, Erzsi néni, Velitsné, aki Antoniewicz Rolandot legalább 50 éve ismeri, de a nagyszerű szüleit is ismerte! És az anyósát is, aki gyermekkori barátnője volt, néhány háznyira tőle lakott. Rolandal szinte minden vasárnap a Thököly úti domonkos templomban, vagy a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolnában találkozott, ahol Roland ministráns, majd évekig sekrestyés is volt. Egyszer engem is bemutatott neki! Roppant intelligens, több nyelvet ismerő, a vörösöket szívből gyűlölő csodálatos emberként ismertem meg. De a hívek többsége, különösen az idős korúak, akik régóta ismerték, szintén nagyon jó véleménnyel voltak róla. Mindenkin önzetlenül segített!!!! És gróf Keglevich István atyával együtt azért harcolt, hogy az Aréna úti Regnum Marianum fogadalmi templom eredeti helyén, eredeti tervek alapján újjáépüljön. Gróf Keglevich atya éppúgy gyűlölte a templomot romboló kommunistákat, ahogyan Roland nhg azért, mert megölték édesapját, nagyapját, egy sor nagyszerű barátját, mint dr.Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt és másokat, akikkel a jobboldali lengyel Solidarnosztyot népszerűsítette.

Erzsi nénit gyakran meglátogattam, mert magányosan élt és vágyott egy kis meleg szóra, régi emlékek felidézésére. Gyakran került szóba Antoniewicz Roland is, akit nagyszerű embernek titulálta, igazi hősnek. Írt is egy többoldalas, hites tanúk által hitelesített nyilatkozatot arról, hogy Roland nhg egyértelműen jobboldali hős, aki a legtöbbet tett azért, hogy a gyűlölt kádári diktatúra összeomoljon. Olvastam ezt az írást, és másoktól is hasonlókat hallottam róla, hiszen a sors úgy hozta, hogy mindig valahol néhány lépésnyire tőle, majdnem összefutottunk. Gyanítom, nem is tudja ki vagyok, hiszen csak egyszer futólag találkoztunk egy szentmise előtt. De valahogyan bárhol megfordultam, mindig szóba került a neve, amit sokszor heves, de a végén a javára forduló viták követték. Ezeknek egyetlen üzenete volt: Antoniewicz Roland a kádári diktatúra egyes számú ellensége volt, akit (1968-as elítélése óta, amikor lefasisztázta a Csehszlovákiát megszálló szovjeteket) soha nem tudták elkapni, mert mindig kicsúszott a markukból. De ő volt talán az egyetlen, aki nem félt tőlük, és ha kellett, még az oroszlán barlangjába bemerészkedett. Persze óvatosan, körültekintően. Rengeteg házkutatást tartottak nála az ávósok, de soha semmit nem találtak, mert Roland nhg mindent idejében a barátainál rejtette el. És többszáz, ha nem -ezer barátja volt! Népszerűbb volt nem egy, a rezsim által futtatott színésznél, újságírónál!

Azt is tudtuk, hogy magányos farkas, mert jól tudta: ahol bárki más is tudomást szerez arról, milyen utakon jár, rég lebukott! Csak a rendszerváltás után tudtunk meg sok megdöbbentő tényt arról, mit tett a gyűlölt diktatúra elrohasztása érdekében! Mert sokan elhitték azt a maszlagot, amelyet a bosszú szomjas kommunisták terjesztettek róla és kissé hitetlenkedve szegezték melléhez a kérdést: Rolandkám, ez is igaz? És ő mindig tisztázni tudta magát, mert rengeteg hiteles dokumentumot őrzött meg. Ezek külön-külön sokszor teljesen érdektelen irományok voltak, de egészként egyértelműen az igazát támasztották alá! Ami pedig az 1988-89-es, személyét ért rágalmazásokat illeti: sokszor olyan képtelenségeket állítottak, amelyeket egy kívülálló könnyen bevette, azonban akik személyesen ismerik, jól tudták, hogy közönséges hazugságokról van szó! Például tudtuk, hogy hetek óta Lengyelországban van, erre egyidejűleg “látták” – mondjuk – Budapesten, ami szemen szedett hazugság volt! Hiszen külföldi útjai során minden ismerősnek, rokonnak, barátnak küldött néhány képeslapot! Egyébként is: Gyurcsány volt az, aki bevallotta: mindenkit becsaptunk, hazudtunk hosszú éveken át reggel, este, éjjel és nappal!

Akik ma Antoniewicz Rolandot még mindig megpróbálják lejáratni, vagy személyével kapcsolatos valós tényeket hamis színben mutatják be, azok egykori kommunista agitátorok, pártmunkások, ávéhások! Mert nekik van okuk haragudni a nagyhercegre: szétverte kétes egzisztenciájukat!

Barátsággal, Antoniewicz Rolandnak drukkolva

N.Borbála

* * *

Kedves Döbrögik Bűne!

Figyelemre méltó, de sajnos igen szűk körben terjesztett, Portugáliában megjelenő folyóiratuk egyik száma évekkel ezelőtt teljesen véletlenül került a kezembe egyik lisszaboni látogatásomkor. Épp ezért nagyon megörültem, amikor újra felfedeztem, most a neten!

Merő kíváncsiságból de ugyanakkor a lap szerkesztői és a szenyirat szerzője iránt érzett mély undorral és megvetéssel olvastam el a Kárpáti harsona című álnemzeti szennylap hasábjain közzétett „Kedves Roland-Joseph von Bagratuni nhg!” és „Antoniewicz Roland álnéven akar indítani álnemzeti közösségi portálokat” című „cikkeket”, melyeket egy bizonyos „Dr Kollár Lajos, büntetőjogász Budapest, a Kárpáti Harsona főszerkesztőhelyettese” írta alá. Azonnal felvetődik a gyanú, hogy egy nemlétező személyről van szó, ki az utóbbi aláírással súlyos bűncselekményt követett el!

De mielőtt rámutatnék a miértre, előbb mazsolázzuk ki az útszéli nyelvhasználatát!

1. Előszőr ezt írja az állítólagos büntetőjogász: „El tudnak Önök képzelni egy nagyherceget, akinek a neve a google-keresőben csupán kétszer szerepel, két cikk kapcsán (…)Ha kegyed létező személy volna, akkor lenne korábban is megnyilvánulása a net-en.”, ami már eleve provokáció és szemenszedett hazugság! Egyik ismerősöm évek óta kimásolja az internetről Roland von Bagratuni cikkeit, ugyanis e témakörből akar doktori disszertációt írni. Több ezer írást gyűjtött ki! Hiszen nevezett több külföldi lap tudósítója, naponta publikál 4-6 írást! De a „Vasútbarát“ c. lap megszüntéig ott is többszáz írása jelent meg! És ezekbe nem számolta bele a nyomtatásban közzétett írásait!

Ami pedig a Google keresőt illeti, sajnos nem minden, a netten szereplő cikket talál meg! A kereső szerzői valószínűleg vállogatnak. Sőt! Az otromba provokációként értékelhető, a rágalmazó Kárpáti harona által közzétett szennyirat címét előbbre helyezi az Önök által ez év májusában közzétett írás címe elé. Méghozzá jó messzire egymáshoz, nehogy a félrevezetett olvasó a „helyreigazítást”, vagy inkább helyretevést is elolvassa! Ez pedig botrányos!

2. Az állítólagos büntetőjogász később – a teljesség igénye nélkül idézem – ezt írja: „Menjen el melegebb éghajlatra (…) Ön egy nem létező senki! Menjen el melegebb éghajlatra, és ott szórakoztassa a kevés nyugdíjából a nagyérdeműt, és ne hagyja hogy a „vörösnácik” kiforgassák a nagyhercegi vagyonából!“. Nocsak, bagoly mondja verébnek! És vajon ez a bagoly hol tanulta a „jómodort“? Egy sarki kocsmában? A szóhasználat nagyon hasonlít arra a mocskolódó MSZP-s megjegyzésekre, melyekkel naponta illeti a “náci”, “fasiszta” stb. jobboldalt és politikusait!

3. Az állítólagos büntetőbíró másik hazugsága egy portál cím (http://www.slowawsieci.com/obrazki/antoniewicz_roland_j_zef), ahol nem szerepel semmi! A keresésre angolul ezt írja ki a kereső: „Not Found. The requested URL /obrazki/antoniewicz_roland_j_zef was not found on this server. Additionally, a 404 Not Found error was encountered while trying to use an ErrorDocument to handle the request.“ Ami annyit jelent, hogy ilyen web-cím nem létezik!

Lehetne az álitólagos „büntető jogász” minden egyes szavát elemezni, de írását inkább egy pszichiáternek kellene átadni! Mert csak egy őrült mond véleményt bárkiről is anélkül, hogy egyáltalán utánanézne: vajon nem téved-e? De nem is ez a lényeg! A „büntetőjogász” fogalom magyarul „büntetőbírót” jelent! Esetleg büntetőügyészt! Aki a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint nem nyilváníthat politikai véleményt, sem baráti körben, sem nagy nyilvánosság előtt, nem lehet tagja politikai pártnak vagy szervezetnek! A Kárpáti harsona pedig az! Politikai lap látszatát kelti! Ha a „büntetőbíró” valóban az akinek látszatát kelteti, akkor a hatalommal való visszaélés bűncselekményt követte el! Ugyanis büntető bíró csak úgy ítélkezhet (véleményt nyilvánít egy büntetőügyről), ha az ügyhez tartozó valamennyi pro és kontra bizonyítékkal megismerkedett, a vádlottat és a tanúkat meghallgatta és megvizsgálta azt is, hogy kizárható-e a vádlott büntethetősége. Péládul azért, mert a vád hamis! Itt viszont a „büntetőbíró” kapásból ítélkezik! Na ezzel nagyon rossz fénybe helyezi, lejáratja a független magyar igazságoszolgáltatást, a becsületes, tárgyilagos, részre nem hajló bírókat, ügyészeket, ügyvédeket! Az egész jogász társadalmat!

De tegyük fel, hogy ez a bizonyos Dr.Kollár Lajos név mögé meglapuló személy még egyetemet sem végzett! Ebben az esetben szintén bűncselekményt követett el, hiszen hivatalos személy látszatát próbálja kelteni!

Én is azt gyanítom, itt az MSZP valamelyik vezető politikusa keresendő akár szerzőként, akár felbújtóként és akinek nem Antoniewicz Roland lejáratása a célja (mert őt már eléggé lejáratták a két évtizede tartó rágalom-kampányukkal), hanem a Jobbik és a jobboldal nevetségessé tétele! Válasz arra, hogy Antoniewicz Roland volt az első, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Rózsa György Eduárdó megpróbál beépülni a Jobbikba! De vajon hány hasonló kaliberű egykori ávéhásnak, MSZMP-pártpropagandistának ez sikerült is? És nem csak a Jobbikba, a FIDESZ-be, MDF-be is! Azok, akik sikeresen szétverték az MDF-et és a MIÉP-et, alapos munkát végeztek! És folytatni fogják! Mert egy Antoniewicz Roland névvel – szerintük – azért könnyű dobálózni, mert már eléggé lejáratták anélkül, hogy megadták volna neki a védekezés lehetőségét! Illetve csak megkisérelték a lejáratását, hiszen egy becsületes ember semmiféle rágalomnak nem döl be, hanem utánanéz a „tényeknek” és a valóságnak, és gyorsan megtalálja a kettő között lapuló nyilvánvaló ellentmondásokat! De legfőbbképpen nem rágalmaz anélkül, hogy előbb személyesen meghallgassa azt, akit be akar mocskolni, megismerje a hazugságokat cáfoló dokumentumok sokaságát!

Őszinte tisztelettel:

Dr.Takács János, New York

* * *

Mélyen Tisztelt Döbrögiék Bűne!

Régi olvasója vagyok nagyszerű folyóiratuknak. Magyar származású amerikai tudós vagyok (nagyszüleim voltak magyarok, nekik köszönhetően őríztem meg a magyarságomat!) A hatvanas évek elején véletlenül jártam Magyarországon és akkor meglátogattam több csodálatos egyházi műemléket, köztük a Tihanyi Apátság templomát, ahol egy nagyszerű, jobboldali, nemzeti érzelmű nézeteit soha nem titkoló mélyen vallásos gróf dr. Dóczy László Zsigmond volt a plébános, aki a magyar szerzetesrendeknek kommunisták által történt szétveréséig a Szent Domonkos Rend tagja volt. Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya örömmel tett eleget a kérésemnek és aprólékosan bemutatta nekem a csodálatos szép templomot, aztán mesélt önmagáról, a rendről, vívódásairól. Azt is elárulta, hogy –mint akkoriban a papság és aa szerzetesek jelentős részét, az ÁVH-sok zaklatták, sőt: be is szervezték, de ő soha senkiről rossz szót nem írt, nem jelentett. Mélyen hívő, jobboldali beálítottságu csodálatos embernek ismertem meg. Aztán a haláláig tartottuk a kapcsolatot, szinte barátok voltunk.

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartománya elöljárója

A pontosság kedvéért néhány biográfiai adat: gróf dr. Dóczy László Zsigmond 1963-1965 között volt a Szent Ányos püspökről nevezett tihanyi Bencés Apátság plébánosa, akinek egyik unokatestvére volt a tragikusan elhunyt K. Csontos Miklós (1930—1996) ügyvéd, a Független Kisgazdapárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselője (1990—1996), az FKGP vezetőségi tagja, főügyésze, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi, valamint az alkotmány-előkészítő állandó bizottságának tagja, az FKGP frakciójának elnökségi tagja. A XVII.század közepén Ladomérmindszenten a szépapja, gróf dr. Dóczy Zsigmond építette a ma is csodálatos renaissance kastélyt, amelynek legrégebbi emléke a szépapa 1647-es sírköve. Gróf dr. Dóczy László Zsigmond 1990-1996 között volt a budapesti Thököly úti Rózsafüzér Királynéja domonkosrendi templom plébánosa és 1990-től haláláig a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartományának az elöljárója.

A Tihanyi Apátság

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya mutatott be engem egyszer nagyherceg Roland von Bagratuninak, aki kulturális jellegű újságcikkeit, történelmi, többnyire a magyar-lengyel barátság bemutatása, népszerűsítése körébe tartozó, a Magyar Nemzetben, Esti Hírlapban, Élet és Tudományban, a Film-Színház-Muzsikában valamint számos külföldi lapban Antoniewicz Roland néven tette közzé. Ő is a rezsim által megtűrt, az ÁVH-sok által állandóan zaklatott nagyszerű polihisztor volt. Megtudtam, hogy örmény származású és az egyik legrégebbi uralkodó dinasztia tagja. Ennek ellenére nagyon szerény és segítőkész volt. És jobban ismerte hazánk viharos történelmét, a magyar-lengyel, magyar-örmény kapcsolatok alakulását. Nem titkolta, hogy gyűlöli a kommunistákat, akik megölték nagyapját, meghurcolták édesapját, aki 1984-ben a román ávéhásoktól, a Securitatetól szenvedett bántalmazások miatt halt meg. A hatalmon lévő kommunistáktól elszenvedett megalázások ellenére, a nagyherceg mélységes empátiával és szeretettel viseltetett második-harmadik hazája (a nagyherceg éppúgy lengyelnek és örménynek vallotta magát, ahogyan a nagy francia sanzonénekes Charles Aznavour azt hangoztatta, hogy ő 100%-ban francia, de ugyanakkor 100%-ban örmény és 100%-ban magyar, mert édesapja a budapesti Szépművészeti Akadémiát végezte!)

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartománya elöljárója

Gróf Dóczy Zsigmond László atya is rengeteget mesélt a nagyhercegről, aki gyerek kora óta ministráns volt és akit gróf Keglevich István atyával együtt a VII. ker. Damjanich utcai híres Kis Regnum Kápolnában megtette sekrestyéssé. Roland nagyherceg (és a szülei!) régi barátja volt dr.Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek, Hlond majd Wyszyński bíboros egykori titkárának, akit a bíborossal együtt meghurcolták és bántalmazták a kommunista pribékek (a Kistarcsán mártírhalált szenvedett, hasonló beosztású dr.Meszlényi Zoltán segédpüspöknél kicsit szerencsésebb volt: a sztálini vészkorszakot túlélte, de az egészsége egyre romlott…). Baraniak metropolita érseken keresztül még gyermekként ismerkedett meg Roland nhg. két másik, a kommunistákat és a fasisztákat egyaránt mélységesen megvető és gyűlölő főpappal: Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímással és Karol Wojtyla krakkói bíboros-érsekkel, a későbbi II János Pál pápával, akikkel sokat levelezett.

Gróf Keglevich István atya két könyvdedikációja a barátjának, Roland nagyhercegnek. A gróf tíz évet ült Márianosztrán azért, mert Jézust szolgálta és harcolt az Aréna úti Regnum Marianum templom eredeti helyén, eredeti tervek alapján történő újjáépítéséért

Roland nhg egy másik barátja herceg Jerzy Giedroyc volt, a litván nagyhercegi trón örököse, a párizsi Institut Litteraire alapító-igazgatója, a világszerte híressé vált Kultura c. lengyel nemzeti és kommunista-ellenes folyóirat alapító-főszerkesztője és közös barátjuk volt Zbignyev Brzezinsky az USA elökének lengyel származású nemzetbiztonsági főtanácsadója! Mindkettőjükkel levelezett és a postán kapott levelek, küldemények a szigorú kommunista cenzúra ellenére is többnyire sértetlenül érkeztek meg hozzá! A számos ávéhás házkutatást is túlélt leveleket én is láttam, olvastam! És én voltam az egyik „futára”, aki hozta-vitte Párizsból, illetve Párizsba a kényesebb küldeményeket.

Szegedy Dobó Illés képzőművész professzor

A másik ilyen futár Szegedy-Dobó Illés képzőművész professzor, Roland nhg édesapjának a régi barátja, Nicolas Schöffer és Viktor Vasarely barátja és tanítványa volt, aki Roland nagyhercegnek köszönhetően, Jerzy Giedroyć hg szervezésében többször bemutathatta az alkotásait. Némely külföldi kiállításon Roland nhg alkotásai is szerepeltek. Jerzy Giedroyc herceg nagyon becsületes, hazafi és jobboldali érzelmű embernek tartotta a nagyherceget, aki azzal, hogy tartotta vele a kapcsolatot, vásárra vitte a bőrét, hiszen a kommunisták agyafúrt mentalitása szerint akár kémkedésért is elítélhették volna! Őt azonban elkapni soha nem tudták, annyira óvatos volt, miután 1968-ban letartóztatták és börtönbe juttatták azért, mert lefasisztázta az 1968-ban Csehszlovákiát orvul megtámadó és megszálló szovjeteket és csatlósaikat.

Néhány, Tadeusz Kuchinka által Roland nagyherceghez intézett többszáz levele, képeslapja, levelezőlapja közül

A harmadik futár Tadeusz Kuchinka bécsi lakos, osztrák-lengyel-magyar hármas állampolgár volt, aki Rolandal és az édesapjával igen sűrűn levelezett, és gyakori vendég volt Budapesten. Úgy tudom, hogy osztrák vagy USA diplomáciai útlevele volt és a Szabad Európa Rádió részére is futároskodott, nemcsak München és Budapest, de München és Varsó között is. Tadeucz Kuchinka Krakkóban, a Sobieski III.János király gimnázium tanulója volt (édesapja itt volt görög tanár), majd a Jagelló Egyetemen doktorált, majd Poznańba költözött, ahol Roland nhg édesapját ismerte meg. Ő is barátja volt Jerzy Giedroyć hercegnek és Zbigniew Brzezińskinek, Jimmy Carternek (kivel volt szerencsém többször találkozni), az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójának. Akár Roland nhg dédszülei, Brzeziński felmenői is Galicjaiak voltak és barátságban voltak egymással. Tadeusz Kuchinkától sokszor kaptam párizsi, müncheni, varsói és budapesti képeslapot, néhányszor futólag találkoztunk is éppen a Párizs melletti Mesnil-le-Roiban, ahol működött a giedroyći Kultura főhadiszállása.

Gróf Dóczy Zsigmond László atya nagy elismeréssel ír Roland von Bagratuni nhg terjedelmes könyvéről – visszaemlékezéséről

Nem szándékozom most életrajzi tanulmányt írni a nagyhercegről, mert képtelen vagyok egy rövíd cikkbe belezsúfolni élete rengeteg izgalmas fejezetét. Olvastam ki nem adott szenzációs önéletrajzát és bízom benne, hogy a magyar, lengyel és örmény jobboldal e kiemelkedő és csodálatos harcos képviselőjének a könyvei előbb-utóbb több nyelven nyomtatásban is megjelennek és bestsellerré vállnak. Talán éppen az, hogy a vörös diktatúra egykori haszonélvezői és vezetői mindent elkövetnek a nagyherceg elnémítása érdekében, nem csodálkozom, hogy a „rendszerváltás” idején sikerült nekik meséikkel, szemen szedett hazugságaikkal alaposan megrágalmazni és lejáratni a nagyherceget, akinek még az alapvető védekezési lehetőséget sem adták meg! A „nyílas röplap” szerzőségét például súlyos testi sértés nyomán keletkezett szörnyű fájdalmak közepette tukmálták a nyakába!

Gróf Keglevich István atya a szentatyával, II.János Pál pápával. Tolmácsol: kettőjük barátja, Roland nhg (takarásban)

A VII.ker.Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna újraszentelése a “rendszerváltás” bekövetkezte után. A gróf mellett dr.Gyulai Endre a szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia akkori alelnöke. Egyedül ő merte felvállalni a “Regnum-ügyet”! A képet Roland nhg.készítette.

Barátsággal:

dr.William C. Clark történész, Chicago

* * *

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:

Egy későbbi írásban herceg Jerzy Giedroyciot, a párizsi lengyel Irodalmi Intézet (Institut Litteraire) alapító igazgatóját és a Kultura című lengyel ellenzéki, kommunistaellenes folyóirat főszerkesztőjét, Roland nagyherceghez fűződő kapcsolatát is be fogjuk mutatni. Azért is, mert miközben egykori ávéhás tisztek és besúgók, MSZMP pártpropagandisták, kisztitkárok és hasonló hazaárulók kaméleon módjára átvedlenek a “demokrácia híveivé” megfeledkevén arról, mennyi bűn, a hazának okozott kár terheli vörös (vagy inkább fekete!) lelküket, nagyokat röhögnek azon, hogy az ellenségük, a csermaneki vörös diktatúra tényleges megdöntője minimál nyugdíjból él és növendékeik, kiszolgálóik, szimpatizánsaik még mindig Roland nagyherceg nemlétező “viselt dolgain” csámcsognak, és ezzel elvonják a figyelmet az olyan elvtársaiktól, mint Zuschlag János, Hagyó Miklós, Hunvald György, Verók István, Princz Gábor, Kulcsár Attila, Gyurcsány Ferenc és így tovább.

A magyar-lengyel irodalmi és történelmi kapcsolatok egyik kiemelkedő népszerűsítője, Prof.Dr.Csapláros István egyik könyvdedikációja. Mindig nagy elismeréssel nyilatkozott Roland nhg újságírói, írói és történészi munkásságáról, a lengyel-magyar barátság népszerűsítése terén szerzett kiemelkedő érdemeiről.

Az emeszpés bűnök és bűnözők listája nagyon hosszú! Közben a koncepciós perekben többszörösen elítélt politikai üldözött Roland nagyherceg fillérekből vegetál, mert bár igen magas nyugdíj járna neki, a Nyugdíjintézet – vörösnáci elvtársi ihletésre – egy sor evidens munkaviszony igazolást figyelembe sem vett (ugyan ez vonatkozik a lengyel nyugdíjintézetre és a politikai üldözöttek és károsultak ügyeit kezelő varsói hivatalra, ahol az egyik vezető – szintén emeszpés sugallatra – gúnyt űzött a nagyherceg által beküldött egyértelmű és hiteles dokumentumokból, iratokból.

A kommunista-ellenes mozgalmakban részt vett és represszionált hősök ügyeit intéző lengyel Urząd do Spraw Kombatantów i Osób Represjonowanych a volt LEMP-tisztségviselő miniszter asszony sugallatára gúnyt űzött Roland nhg jogos kérvényéből.

Utóbbi helyen aztán kiderült, hogy a hivatal irányításáért felelős miniszter asszony a Lengyel Egyesült Munkáspárt tisztségviselője volt a vörösnáci diktatúra idején! Hát igen: az internáci összeköttetések még mindig jóval erősebbek a magyar-lengyel barátságnál, melynek Roland nagyherceg és a szülei egyes számú bajnokai, terjesztői, népszerűsítői voltak és ezerszerte többet mutattak fel, mint a két állam Varsóba és Budapestre akreditált nagykövetei, kultúrattaséi! Hozzáteszem: portálunk nemsokára saját wwww. portálon fog megjelenni, és az anyagaink angol, portugál, spanyol, lengyel és orosz nyelven is lefordításra kerülnek.

A Litvánia elleni agressziót elítélő plakátot is Roland nhg készítette. Akkor a jobboldali pártok is támogatták a tiltakozását!

Rengeteg levelet kaptunk ismert színművészektől, rendezőktől, íróktól, politikusoktól, akik mind védelembe vették Roland nagyherceget és megerősítették azt, hogy nagyszerű ember, munkatárs, kolléga, talpig úriember, aki bármit bárkiről írt, publikálás előtt mindig többször elküldte a kéziratot, kefelevonatot véleményezésre, nehogy vétlen hiba csússzon be. Közben mások – például Garai Tamás – nagyon sokszor rosszindulatú hülyeségeket írtak le róluk. És nemcsak jó újságírónak, kritikusnak ismerték meg a nagyherceget, de nagyszerű rendezőnek is, akinek a Magyar Televíziónál lenne a helye, ahonnan a pártközpont és az állambiztonsági szervek óhajára rúgatta ki Aczél György és erre jobbkezét, dr.Kornidesz Mihályt használta fel. Roland nagyherceget törvényellenesen tette az utcára, jogilag ma is az MTV dolgozója!

Poznań, az 1956-os hős forradalmárok és a vörösnácik elleni harcban megedződött vagy megölt más antikommunisták emlékére 1981-ben felállított monumentális emlékmű. A vörösnáci Jaruzelski puccsista tábornok nem merte lebontatni, de ávéhásokkal és kamerákkal figyeltette, kik koszorúzzák meg…

Mivel sokan különböző okra hivatkozva anonimitást kértek, ezt figyelembe véve, a véleményeket, tényeket egy külön írásban majd bemutatjuk. Természetesen további dokumentumok, fényképek közzétételével, melyekből – hála a mai technikai lehetőségeknek – többezer közül kellett válogatnunk és nem mindig a legfontosabbak kerültek közlésre! Az viszont egy morbid dolog, és csak hazánkra jellemző, hogy egy nemzeti hőst, még hozzá több nemzet hősét így lehet lekezelni, meghurcolni!


Roland nhg Lech Wałęsától, a Solidarność legendás vezérétől, a későbbi Lengyel Köztársasági Elnöktől kapta ezt a dedikált fényképet, amelyen Wałęsa mellett Tadeusz Mazowiecki egykori miniszterelnök és Roland nhg egyik barátja, Henryk Jankowski gdański kanonok, Wałęsa gyóntató papja is látható, amikor bejelentik a választási győzelmüket

És mélységesen meg vagyunk győződve arról is, hogy Schmitt Pál úr, a Magyar Köztársaság új elnöke, hivatalba lépése után pontot tesz erre a szomorú és kellemetlen ügyre azzal, hogy a nagyherceget a legmagasabb állami kitüntetésben részesíti közelgő 65. születésnapja alkalmából! Egy igazi hőst ünnepelni kell, nem megalázni és elfeledtetni!

Roland von Bagratuni-Antoniewicz nagyherceg 1981. júniusában Poznańban – egykori harcosként és hadirokkantként – részt vett az 1956-os Forradalom kirobbanásának évfordulója alkalmából felállított monumentális emlékmű felavatásán. Ekkor kapta ezt a emlékzászlócskát Jacek Szynakiewicztől, a Solidarność legnagyobb regionális szervezetének, a poznańi Wielkopolska szervezet alelnökétől!

A legnagyobb, a poznani regionális Solidarność szervezet egyik vezetőjének, Jaruzelski tábornok által külföldre kitoloncolt vezetőjének, Szynakiewicz úrnak Roland nagyhercegnek átadott ideiglenes, kézzel írott “névjegy kártyája”…

Leveleiket a továbbiakban is örömmel várjuk és elnézést kérünk, hogy közvetlenül nem válaszolunk rájuk. Ennek egyetlen oka az, hogy nem rendelkezünk olyan adminisztrációs apparátussal, mint amilyen a vörösnáci Népszabadságnak és a múltból átörökölt más egykori emeszempés szócsőnek van ma is.

Barátsággal:

Inaçio Angelos, Coimbra, Portugália, 2010 nyara

* * *

Tisztelt Szerkesztőség!

Az egyik felvidéki lapban találtam az alábbi, néhány éve megjelent írást! A Kárpáti Harsona emberei vajon ezt nem olvasták? Vagy talán épp ezért támadják Bagratuni Antonyan Antoniewicz Roland nagyherceg urat?!

Balog László

* * *


Konkrétumokról beszél a Malina Hedvig mellett kiálló tanú

Ugye, azzal kellene kezdenem: na, én megmondtam!? Csak ez így túl egyszerű lenne. Ez kevés. Követelni kell a hamisvád kiagyalóinak és éltetőinek a letartóztatását és bíróság elé állítását, élén Robert Kaliňák belügyminiszter sodruh-elvtársal és Robert Ficó miniszterelnökkel! Mert ha valaki pontosan tudta, hogy Malina Hedvig ártatlan ők ketten azok! Persze akik ismerik, mert átélték a sötét pártállami idők (vagy még pontosabban megfogalmazva: a szovjet megszállás!) szülte állambiztonsági eredetű provokációkat, jól tudják, hogy az efféle ügyek előre elkészített forgatókönyv alapján készülnek. És többnyire a hatalmon lévő párt kétes népszerűségének növelését szolgálják azzal, hogy megteremtik a nemlétező mumust, amely hatásosan elvonja a figyelmet a párt tehetetlenségét kidomborító tényleges politikai és gazdasági problémáktól. Pontosan úgy, ahogyan az MSZP majd’ két évtizede egyfolytában mindenkit a nemlétező szélsőjobboldalal riogat, holtt az ő pártjuk a szélsőjobboldali!

A Malina Hedvig-ügyre a leginkább az ifj.dr.Antall József orvostörténész, későbbi miniszterelnök és MDF-elnök kuzínja és az édesapjának id.dr.Antall József miniszternek, kisgazdapárti országos pártigazgatónak a keresztfia, a kommunista-ellenes ellenzék egyik vezéralakjának, a magyar-lengyel barátság élharcosának Antoniewicz Roland kárára még a szovjet megszállás utolsó éveiben elkövetett durva provokáció-sorozat, koncepciós vád és cirkuszi előadásra emlékeztető „bírósági tárgyalás“ emlékeztet. Ott is a nemzet tényleges ellenségei, a sértettből csináltak vádlottat és valamiféle „egyes számú közellenséget“. A kommunistapárt és az ávéhások uralta, sajtónak nevezett ugatógépek, harsogtak is mindenféle képtelenséget, miközben az érintett itthon sem volt, mert nyár lévén, júniustól szeptemberig külföldön tartózkodott, ugyanis a magyar diákság mintegy 2000 fiatal olcsó lengyelországi üdültetésével, táboroztatásával volt keményen lekötve.

Akkoriban aki csak abban volt érdekelt, hogy a kommunista mocsok megőrizze a veszni látszó hatalmát, éltették és fenntartották a képtelen vádat. Még egy hasonmásról is gondoskodtak, aki az általuk megszerkesztett pózban és gyatra sminkeléssel, ott pózolt a fényképezőgépeik, a kameráik előtt Antoniewicz Roland gyanánt. És bár igaza bizonyítása végett, az idők folyamán az igazi Antoniewicz Roland összegyűjtött többtucat megcáfolhatatlan dokumentumot, az ügy kiagyalói és éltetői máig minden megtesznek, nehogy ez az ügy felülvizsgálatot nyerjen! Még Lominiczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is belekeveredett az ügybe, pedig neki aztán tudnia kellene, hogy egy bűncselekmény sorozat, a hamisvád elsumákolása, a hatalommal való visszaélés még súlyosabb bűncselekmény! Úgy tűnik, annak a maffiának az érdekeit védi, amelyről már a pufajkás miniszterelnök — Horn Gyula egyik főembere, Katona Béla óvatlanul a parlament ülésén beszámolt, minek következtében aztán repült is a hivatalából.

Mert a mindenkin lelkesen segítő, sokak által nagyrabecsült Antoniewicz Roland, újságíróként, filmrendezőként és a magyar-lengyel barátság lelkes szószólójaként, és sokak által írásban is elismert, a Kommunista Ifjúsági Szövetség monopóliumának megtörésén fáradozó komoly érdemeket szerzett ellenzéki ifjúsági vezetőként, hiába küldte beadványait és bizonyitékait a legkülönfélébb bírósági fórumoknak, az egyszer eldöntött hamisvádat senki sem óhajtja semmissé tenni! Na ná! Kiderülne, hogy a Magyar Szocialista Párt már jóval korábban kezdte a hazudozásait, bűncselekményeit, mint azt az balatonöszödi beszédében Gyurcsány Ferenc bevallotta! Mert a párt már születése pillanatában hazugságokkal, súlyos bűncselekménnyel volt terhelt! Szánalmas és nevetséges dolog, amikor a hatalom emberei és Lomniczi is közéjük tartozik! védik azt, amit támadniuk kellene! A demokrácia alapjait rengetik az ilyenek és éppen ezért semmi keresnivalójuk a hivatali foteljeikben! Azok tapossák a sárba az alkotmányt, akik feladata lenne védeni! Mert az alkotmány nem tesz különbséget miniszter és egyszerű állampolgár között. Csakhogy az egykori szovjet gyarmatokon a posztkommunista gyakorlat az, hogy ha a hatalom egyszer szellentett egy hazugságot, a „mundér becsülete“ megkívánja annak kézzell-lábbal való mevédését!

Na, ez nem megy! És Malina Hedvig ügye is pont ilyen. Mert a szlovák igazságügyi szerveknek, a rendőrségnek már akkor közbe kellett volna lépniük, amikor egyértelműen kiderült, hogy Malina Hedvig feljelentője egy züllött alak, egy kétes egzisztencia! „Sima“ bűnügyekben az efféle alakok szavára nem is ad sem a rendőrség, sem a bíróság! De a Malina-ügy az egészen más! Azt fentről rendelték meg azzal, hogy még mielőtt egyáltalán az ügyben elindult volna valamiféle nyomozás, Robert Kaliňák belügyminiszter sodruh-elvtárs és Robert Ficó miniszterelnök sodruh-elvtárs határozottan kijelentették, hogy a szerencsétlen egyetemista lányt nem támadta meg senki sem! Mondták ezt olyan magabiztossággal, mintha ott lettek volna a helyszínen! Vagy, lehet hogy ott voltak? Ők adták ki az ukázt a helyi rendőrségi vezetőknek, hogy a kétes egzisztenciát állítsák be „tanú“-nak!? Mert a nitrai rendőrség vezetőinek mentalitását nem értem! De más sem érti! Ha Robert Kaliňákban van legalább egy csöpp becsület, azonnal leváltja őket! Ugyanis csak így védheti meg önmagát a súlyos vádak elől, amelyek egyre inkább tényekké lépnek elő!

Tehát jelentkezett egy nitrai szemtanú, aki látta a történteket, ismeri a tetteseket és mivel komoly lelkiismeret-furdalásokkal küzd úgy döntött, hogy vallomást tesz! Brávó! Csak így tovább. Igen ám, de megint csak a bolsevista titkossszolgálatok elleni többévtizedes küzdelmek során szerzett kemény tapasztalatok alapján, sajnos attól tartok, hogy ezt a szemtanút is elhallgattatják! Lesz egy „autóbalesete“, vagy felhevült testtel belefullad a Dunába, Vágba, Ipolyba“$ Tehát kinyírják. Pontosan úgy, ahogyan tették Csengey Dénes országgyűlési képviselővel, az MDF alapítójával, akit azért öltek meg, mert felszínre akarta hozni régi barátja Antoniewicz Roland ügyét! (Antoniewicz és Csengey még a hatvanas évek végén, a Lumumba utcai filmgyárban ismerkedtek meg, ahol közös barátjuk, Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező hozta őket össze.) Mert ha Kaliňákék ezt nem teszik, nem lehet megvédeni a már rég bemocskolt mundér kétes becsületét! Mert az afféle kreatúrákat, mint Ficó és Fecó meg kell védeni a támadásoktól! Tökmindegy, hogy ezzel a védők súlyos bűncselekmények társtetteseivé válnak! Mindent a hatalomért! Mert a hatalom „mámorító“ és „csodás“. Főleg a hat-hét számjegyű miniszteri járandóságok! Lehet rajtuk dorbézolni, miközben az ország lakossága koplal, nélkülöz és szenved az egyre súlyosabb terhektől!

A Malina Hedvig-Antoniewicz Roland-féle ügyek gerjesztői és éltetői egyvalamiról azonban teljesen megfeledkeznek: bűnös tevékenységükre előbb utóbb fény derül. De ők úgy tűnik, nem olvasták Aleksander Dumas Monte Christo grófját. Pedig tanulságos történet, amely még egy rendőrprefektus, főbíró számára sem ismer kegyelmet. A hatalom mulandó. Nemhogy száz, de már ötven év múlva senki sem fogja tudni, vajon ki volt Robert Kaliňák vagy Robert Ficó, Gyurcsány Ferenc, Lomniczi Zoltán. De ha bekerülnek a történelembe, éppen a Malina Hedvig-Antoniewicz Roland-féle ügyeknek köszönhetően negatív hősökként emlegetik majd őket. És az emlékezetük annál mocskosabb lesz, minél tovább múlik az idő. Mert azt már senki sem fogja tudni, mi a bűnük, csak azt, hogy „rossz emberek voltak“. Pontosan úgy, ahogyan a Róma-égető Néró személye, tette sem világos. Mert ki tudja, akkoriban valójában mi történt a feleslegesen és alaptalanul istenesített Római Birodalomban, amely valójában a kezdetektől maga a fertő volt. A barbárok között a legbarbárabb és legprimitívebb állam. Mert ott is a legfontosabb az igazság eltussolása, kiirtása volt. Ezért nyírták ki a római kultúra és államiság igazi megteremtőit, az örmény eredetű etruszkokat, majd a teljes rokonságukat: a kárthágóiakat, fönícjaiakat, parthusokat

Bejegyezte: dátum: 13:34 2 megjegyzés

DÖBRÖGIK BŰNE – ANTONIEWICZ ROLAND 12 FŐ BÚNE

2011. november 25., péntek

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”A FIDESZ-KDNP által meghírdetett, Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett “Az MSZP osztozik az MSZMP felelősségében” című program mindenképpen támogatandó! Mert nemcsak a bűnösök megbüntetésre kerülhet végre sor, hanem megannyi gaztettük napvilágra kerülése is! Az MSZMP utódpártjának az elnöke, a KISZ egykori vezére Gyurcsány Ferenc 2006-ban Balatonöszödön cinikusan és büszkén ország-világnak bejelentette: „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ” Tény és igaz! a vörösnáci párt és csatlós szervei (ávéhá, népfront, KISZ, Nőtanács, MEASZ, a pártpropagandisták és ávéhások kezében lévő média valamint az általuk szilárdan irányított gazságszolgáltatás (az „i”-t az elején szándékosan hagytuk ki!!!) rengeteget hazudott össze sok mindenről és sok mindenkiről. Ha kellett, hamis „dokumentumokat”, „bizonyítékokat” is legyártottak. Antoniewicz Roland ellen is. Mindazok, akik még mindig sárral dobálják meg Antoniewicz Rolandot, vagy az egykori állambiztonsági szervek tisztjei, besúgói, téglái, titkos tisztjei, vagy pedig a pártállami diktatúra fenntartójának, az MSzMP-MSzP-nek az egykori-mai tisztségviselői.

Antoniewicz Roland grafikája

Senki sem csodálkozott, vagy inkább nem akart csodálkozni azon, hogy miért éppen Antoniewicz Rolandal foglalkoznak ennyit, miközben lavinaszerű, hazugságokkal és valós tényeknek ferde tükörben történő bemutatásával megpróbálták egy jól irányított hecckampányban lejáratni, erkölcsileg, anyagilag és jogilag ellehetetleníteni! Sokan ezt a hecckampányt arra használták fel, hogy „bizonyítsák” a bizonyíthatatlant: ők aztán „valódi demokraták”! Sokan olyanok is meglovagolták ezt a sánta paripát, akikről csak később derült ki (vagy még nem derült ki!) az, hogy téglák, besúgók, vagy éppen titkos ávéhás tisztek, esetleg pártpropagandisták, munkásőrök stb voltak! Még a „nyilas röplap”-ügyben eljáró bíróról is kiderült, hogy a jogot gyorstalpalón „végezte el” és ávéhás tégla! Nem csoda, hogy az ellenbizonyítékokra sem ő, sem felettesei, még a Legfelsőbb Bíróság elnöke sem volt kíváncsi! Mert kiderült volna, hogy valamennyien elkövették a hatalommal való visszaélés és hamis vád bűncselekményét! Akár az ügyben eljáró „rendőr”, a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati osztályának vezetője, ma „rendőr” tábornok Mikó István „elvtárs”!!! Vajon hány, hamis tanukat, álbizonyitékokat gyártó és forgalmazó ávéhás még mindig randitja a „demokratikus” rendőrség és a bíróságok légkörét?!?

Antoniewicz Roland büszke lehet a felmenőire, rokonaira! Tele vannak velük a lexikonok. De ő is előbb-utóbb ott találja a nevét, mert igaz és szerény, segítőkész ember, nagy hős és kiváló alkotó…

Antoniewicz Rolandot az emeszempés-emeszpés-ávéhás-álújságíró bűnözők belekeverték mindenbe, amibe csak lehetett. Elnevezték „szélsőbaloldalinak” is, meg „szélsőjobboldalinak”. De soha igazat nem írtak róla! És ma sem írnak. Pedig ma már az interneten rengeteg olyan hites dokumentum található (csak jóakarat kell a megtalálásukhoz!), amely egyértelműen megcáfolja a sok-sok hazugságot és Antoniewicz Roland mellett áll ki! Aki csak egy kicsit is tud lengyelül és elkezd kutakodni Antoniewicz Roland múltjában, egyből arra is rájön, hogy „itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel”! Nem Antoniewicz Roland lengyelországi vagy magyarországi múltjával! Azzal a hazugság-áradattal, amely még mindig jó céltáblának találja személyét! Nézzük hát először a lengyelországi múltját, ahol 1967-ig majd’ 20 évet élt.

Antoniewicz Roland részt vett az 1956-os poznani forradalomban és megsebesült.
Az egyik szemtanú, egy hatósági orvos igazolása Antoniewicz Roland 1956-os sebesüéléséről, hadirokkantságáról

Antoniewicz Roland Budapesten született közvetlenül a háború befejezése után. A több könyv szerzője, több nyelven anyanyelvi szinten publikáló újságró-író (a lengyel sajtó közlései szerint az egyik legjobb a szakmában!) lengyelörmény édesapja: Zdzislaw Antoniewicz élsportoló is volt (megszámlálhatatlan versenyt nyert és állami kitüntetést kapott sportolóként és edzőként, sportbíróként), emellett a nem internáci színezetű lengyel-magyar barátság fáradhatatlan bajnoka volt.

Zdzislaw Antoniewicz kitüntetései

Zdzislaw Antoniewicz 1944 március 19-én a Bakáts téri katolikus templomban a reggeli órákban vette el Roland édesanyját, Karapancsits Teréz magyarörmény hadiőzvegyasszonyt. Ez mentette meg az életét (és sok-sok, az esküvőn jelenlévő, zömében jobboldali magyar hazafiét is!), mert a hajnalban hazánkat megszálló német katonai egységek előőrseként Budapestre érkezett Gestapósok, már kora reggel lázasan hozzáfogtak a felkutatásához, hogy letartóztassák! Nem ok nélkül. Még Poznanban, ahol született és élt, Zdzislaw Antoniewicz írt egy cikket arról, hogy a hitleri és a sztálini ideológia között csak árnyalatnyi különbség van és életveszélyes bla-bla az egész! Emiatt a német Gestapó és a szovjet NKVD (a KGB elődje) egyaránt kőrözte!

Hitler és Sztálin elvtársi együttműködésben KÖZÖSEN rohanták le Lengyelországot 1939. szeptemberében – Antoniewicz Roland grafikája

Antoniewicz Zdzislaw a lengyel-magyar barátság bajnoka volt. A fia, Roland is az. Egyiküknek sem köszönték meg, üldözték őket…

Zdzislaw Antoniewicz rövíden a halála előtt

Zdzislaw Antoniewicz lengyel karpaszományos hadnagy, 1939 szeptemberében, a hadüzenet nélküli sztálinista-hitlerista agresszió után, megannyi lengyel hazafi honfitársával együtt, bevonult a lengyel hadseregbe és hősiesen részt vett a védelmi harcokban, amiért többször ki is tüntették. Az összeomlás és a kapituláció hajnalán menekülnie kellett, mert jól tudta: sem a német sem a szovjet hadifogságot nem fogja túlélni! Magyarországra szökött, mert gyerek kora óta nagy barátja, tisztelője volt hazánknak, az olykor viharos közös múltunknak, a szintén örmény származású Bem Józsefnek, Petőfi Sándornak, Lázár Vilmosnak, Török Ignácnak, Czetz Jánosnak és Kiss Ernőnek. Tudta, hogy a magyar becsület megmenti őt is, honfitársait is. Nem is tévedett! Magyarországra akkoriban 140.000 lengyel katona és civil szökött át. Sokan teljes menetfelszerelésben, álig felfegyverezve. És a magyar testvérek erre nagyvonalúan szemet hunytak! Mi több: lehetővé tették azt, hogy teljes lengyel katonai alakulatok teljes menetfelszerelésben bántatlanul átvonuljanak a jugoszláv határig, ahonnan aztán némi kitérővel sikeresen átjutottak Franciaországba, az ott – Angersben – újjáalakuló lengyel hadsereghez! Mindezt akkor, amikor gróf Teleki Pál miniszterelnök elutasította Hitler azon követelését, hogy átengedje a Wehrmacht egységeit a Kassa – Velejte vasútvonalon, hogy a lengyeleket hátba támadhassák! Ezekről az évekről rengeteg visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg, amely újabb bizonyítékot szolgált a magyar-lengyel barátságnak és az Antoniewicz család példátlan hősiességének! Ezt a barátságot támadták meg és vonatták kétségbe az Antoniewicz Rolandot és szüleit erkölcstelenül támadó és lejárató vörösnácik!

Antoniewicz Zdzislaw egyik könyve. A felejthetetlen magyarországi éveiről, a sok-sok magyar barátról – igaz emberről. Nem csoda, hogy az MSZMP-MSZP-ávéhás bűnözők féltek a fiától, Antoniewicz Rolandtól!

Zdzislaw Antoniewicz nem menekült el a biztonságosabb Nyugatra, pedig ő is megtehette volna. Itt maradt, mert a lelkiismerete azt diktálta: itt van rá a legnagyobb szükség! És erre kérte őt több barátja-földije, akik a londoni lengyel emigrációs kormány vezetői voltak. Köztük volt gróf Edward Raczynski (1934-1945 között a Lengyel Köztársaság londoni nagykövete, 1941–1943 az emigrációs kormány külügyminisztere, 1979–1986 között a Lengyel Köztársaság emigrációs Elnöke), Leon Orlowski budapesti lengyel követ (1941-ig), Józef Zaranski budapesti lengyel konzul és Dr.Zbigniew Zaleski professzor, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. Zdzislaw Antoniewicz az utóbbi helyettese lett, azon belül is az ifjúsági, egyházi és a hírszerzési ügyek felelőse (1941-től amikor a budapesti Lengyel Követség megszünt, az ügyek jelentős részét a Lengyel Intézet vette át). Rengeteget tett a magyar-lengyel barátságért! Id.Antall József miniszter, menekültügyi kormánybiztos rokonaként (Roland későbi keresztapja), gyorsan kapcsolatba került a legfontosabb politikusokkal és egyházi személyekkel, akik életük végéig a barátjának tekintették! A hadvezetésben Kéri Kálmán ezredes, Baló Zoltán ezredes, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes és mások. A politikusok közül Pethő Sándor és Tibor fia, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és sokan mások, akiknek köszönhetően Magyarország nem adott ki a németeknek és a szovjeteknek egyetlen egy lengyelt sem! Ellenben mindenben, amiben csak lehetett, segítették az itteni lengyeleket. A katolikus egyház részéről Serédi Jusztinián hercegprímás mellett a titkára és egyben a kultuszminisztérium főosztályvezetője, Beresztóczy Miklós páter, Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke és Lékai László balatonlellei plébános, későbbi esztergomi érsek, bíboros-prímás, Mindszenty József zalaegerszegi plébános, későbbi hercegprímás, valamint Hanauer Árpád váci püspök, továbbá Badalik Bertalan püspök, a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke. A hathatós segítségükkel sikerült elérnie azt, hogy az egész háború alatt Balatonbogláron működhetett akoriban Európa egyetlen lengyel gimnáziuma, Vácott pedig a lengyel zsidógyerekek árvaháza és iskolája.

A budapesti Lengyel Intézet helyettes igazgatója, a lengyel követség I.titkára Zdzisław Antoniewicz szerkesztó (balról az eső), Szapáry Erzsébet grófnő, id.dr.Antall József Antall miniszter, menekültügyi kormánybiztos, Antoniewicz Roland szerkesztő keresztapja és ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja, dr.Henryk Sławik, a lengyel országgyűlés képviselője valamint jobbról Varga Béla főtisztelendő atya, Balatonboglár plébánosa, a magyar Nemzetgyűlés elnöke (1947-ig) az FKgP részéről a balatonboglári lengyel gimnázium egyik ünnepségén

Antoniewicz Roland meghívója a barátjával, II.János Pál pápával való budapesti találkozásra

Zdzislaw Antoniewicz magyarországi évei alatt nagyon tevékeny volt. Lengyel lapokat szerkesztett (Kajtár Jenő csak névleges szerkesztőjük volt az akkori magyar sajtótörvények miatt!), könyveket adott ki, irányította a Budapest-Zakopane-Krakkó és Budapest-London között összeköttetést teremtő titkos futárszolgálatot és a formálisan Edmund Fietz-Fietowicz vezette lengyel hírszerzést, amely az oroszok és a németek háborús kegyetlenségeit és a magyarországi lengyel menekültek ellen irányuló akciókat igyekezte feltérképezni.

Gróf Keglevich István atya II.János Pál pápával beszélget. Antoniewicz Roland hozta össze a két barátját (balról takarásban)

A háború után Zdzislaw Antoniewicz a még londoni irányítású lengyel követség sajtóattaséja és a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel szekciója magyarországi főmegbizottja volt. Utóbbi minőségben a hadifogságból visszatérő, hazatelepülő lengyelek ezreinek ügyes-bajos dolgait intézte és szó szerint életeket mentett. Nem csoda, hogy 1947. őszén hazarendelték. Aztán a már szovjetbarát hatóságok a határon letartóztatták és évekre „vizsgálati fogság” címén bebörtönözték. Így került vele együtt Lengyelországba a Budapesten született, magyar állampolgár fia, melynek állampolgárságát az exávéhás-emeszempés belügyesek máig törvényt sértve és számos bűncselekményt megvalósítva, máig nem akarják elismerni! Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmére, a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetése ellenére, az egymást soron követő belügyminiszterek még mindig nem válaszoltak! Pedig a harminc napos törvény által előírt határidő már réges-rég letelt!!!Ezzel szemben beosztottjai még a folytatólagos és tömeges közokirathamisítástól, a bíróságok félrevezetésétől sem riadtak vissza, csakhogy bizonyítsák hazugságukat: a Budapesten, magyar állampolgár szülőktől született Antoniewicz Roland „nem magyar állampolgár”! Reméljük ezen is változtat Orbán Viktor miniszterelnök, miután határozottan kijejentette: „nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”!

A

Kurier Polski c.lapban közzétett nekrológ

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mennyire hazudtak és csaltak Gyurcsány és vörösnáci pártjának, ávéhájának az emberei az elmúl 25 évben, nézzük meg előszőr azt is, kik is voltak Antoniewicz Roland felmenői! Mert ugyebár „nem esik messze az alma a fától”! A Kurier Polski c. tekintélyes fél ellenzéki napilap 1984 október 26-i száma ezt írja édesapja nekrológjában: „Antoniewicz Zdzislaw a Wielkopolskai Felkelés tisztjének a fia, a Januári Felkelés tisztjének az unokája” volt. Ez már nagyon elgondolkodtató! Az Wielkopolskai Felkelés 1918-1919-ben meghozta Lengyelországnak a várva várt függetlenséget és a németek által megszállt Poznan városának és Wielkopolska tartománynak a visszaszerzését. Az utóbbi pedig az nagyorosz náci önkény és lengyel-ellenes terror elleni égbekiáltó tiltakozás volt! Utóbb kiderítettük, hogy mindketten, azaz Zdzislaw nagyapja és édesapja — egység-parancsnokokként — vettek részt a Wielkopolskai Felkelésben, hiszen a főparancsnok Józef Dowbór-Musnicki vezérezredes régi családi barátjuk volt! Mi több — amiről a még a pártállami időkben kiadott félig ellenzéki lap nem írhatott — Zdzislaw édesapja és Roland nagyapja a lengyel-szovjet háború kitörésekor (a lengyelek ezt lengyel-bolsevista háborúnak nevezik!, mi inkább a lengyel-vörösnáci, vagy lengyel-szovjet háború névnél maradjunk!) bevonult a Józef Pilsudski marsall vezette legendás I. hadtestbe (Pierwsza Brygada) és Lembergnél hősi halált szenvedett! A legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari érdemrend nagykeresztéjével tüntették ki posztumusz. A poznani Citadella lejtőin kialakított Hősök Temetőjében, a Wiekopolskai Felkelés hőseinek parcelláján, katonái között helyezték örök nyugalomra.

A Lengyel Legionisták Egyesülete tagjai a lengyel-szovjet háború hős önkéntesei voltak. Sokan életükért fizettek a magyar-lengyel barátságért. Több legionista magyarörmény volt, akár Miklóssy Ferdinánd Leó elnök. Fent: Miklóssy Ferdinánd Leó a halála előtt 5 évvel. Középen: Miklóssy Ferdinánd Leó lengyel legionista egyenruhában. Alul: A Lengyel Legionisták (akik magyarok voltak!!!) kőbányai emlékműve a Népligetben. Ráférne a konzerválás!

(Itt csak zárójelben említendő: a Miklóssy Ferdinánd Leó hős magyarörmény hazafi vezette Magyar Legionisták Egyesületének többtucat tagja is Zygmun Antoniewicz – Roland nagyapja – parancsnoksága altt részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Többen közülük hősi halált szenvedtek! Emlékművük a Népligetben, néhány lépésnyire az 1-es villamos Vajda Péter úti megállójától található meg! Csoda, hogy a vörösnácik nem vették észre és nem repítették a levegőbe, ahogyan ezt az Aréna úti Regnum Marianum templommal megtették!)

Antoniewicz Roland hős dédapja és kitüntetései. Az 1863-as Januári Felkelés és az 1918-1919-es Wielkopolskai Felkelés tisztje, parancsnoka volt.

Antoniewicz Roland hős nagyapja, Zygmunt Antoniewicz. Az 1918-1919-es Wielkopolskai felkelés tisztje, parancsnoka, majd a lengyel-szovjet háborúban Józef Pilsudski marsall tisztje, parancsnoka volt. És a kitüntetései. Lembergnél hősi halált szenvedett.

Mindezek a tények már önmagukban is rávilágítanak arra, hogy az ávéhás-emeszempés-emeszpés vörösnáci hazugságokkal ellentétben, Antoniewicz Rolandnak semmi köze nem volt és nem is lehetett sem a kommunistákhoz sem a fasisztákhoz! Hiszen — mint már említettük — „nem esik messze az alma a fától! ” De nézzük tovább a tényeket! Sok meglepő, hátborzongató és hősiesnek mondható részlet rajzolódik ki makacs kutatásaink, kutakodásaink nyomán! Antoniewicz Roland, a nyelvzseni, azzal hívta magára August Hlond és Stefan Wyszynski hercegprímások korábbi titkárának, Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek a figyelmét, hogy latinul is, lengyelül is kiválóan ismerte az egész szentmiseliturgiát! Mi több: több nyelven (köztük igazi anyanyelvén: örményül is!) fujta a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet! És Roland érseki ministráns, majd az érsek barátja, végül pedig a két legnagyobb barátjának: Stefan Wyszynski hercegprímásnak és Karol Wojtyla krakkói érseknek, a későbbi pápának a barátja lett! Az ávéhá börtönből kikerült, ugyancsak nyelvzseni édesapja pedig a poznani érsek titkos munkatársa! Ő fordította németre azt a pásztorlevelet, amelyet az érsek a lengyel püspöki kar nevében a lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából intézett a nyugatnémet püspöki karhoz, és amely Moszkvában és Varsóban óriási botrányt váltott ki!

Antoni Baraniak poznani metropolita érsek és a legjobb barátja: Stefan Wyszynski gniezno-varsói bíboros-érsek, hercegprímás. Mindeketten Antoniewicz Roland barátjai voltak. A hercegprímás egyik, Antoniewicz Rolandnak megküldött üdvözlete. Sokat leveleztek.

Antoni Baraniak érsek (a trónon) Úr Napi körmeneten. Antoniewicz Roland évekig a ministránsa és tanítványa, barátja volt (jobbról, takarásban).

Antoni Baraniak érsek és VI.Pál pápa

Antoni Baraniak érsek és Antoniewicz Rolandnak írt szívélyes dedikációja

A poznani főszékesegyház, ahol Antoniewicz Roland évekig volt Antoni Baraniak érsek ministránsa

Roland első „bűne” az volt, hogy élete egybenőtt a kommunisták által annyira gyűlölt egyházzal! Mert Roland pap akart lenni. Méghozzá örmény pap! A szovjetek pedig a legerőteljesebben az örmény egyházat és akár Hitler a zsidókat – az örményeket – üldözték! Roland ministránsként, egy czenstochowai ministráns-találkozón ismerkedett meg egy vele egyidős, kelet-lengyelországi ministránsal, bizonyos Jerzy Popieluszkoval, aki akkor kijelentette, hogy „pap akarok lenni”, mire Roland „visszavágott”: „én is pap leszek, de örmény pap! ” Készült is Velencébe, hogy az ottani örmény Mechitarista kongregációnál elvégezze a papi szemináriumot, de sajnos Velencébe rajta kívül álló okokból soha nem jutott el. Viszont a később a Solidarnosc-mozgalom egyik kulcsfigurájává vált Jerzy Popieluszko páterrel igen élénk kapcsolatban volt! Több „reakciós” magyar papot is bemutatott neki, köztük gróf Keglevich Istvánt, a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna igazgatóját, aki 10 évet ült le Kádár börtönében Márianosztrán csak azért, mert hű volt Jézushoz és tanításaihoz! Antoniewicz Roland 15 évig volt mellette sekrestyés és arany misés ministráns! Ehhez persze a plébános engedélyére is szüksége volt, de gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya) , a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke szó nélkül áldását adta erre, hiszen Rolandot még tihanyi plébánosi korából jól ismerte! Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt a 20 éve kiadásra váró, Roland által 3 kötetben, kötetenként mintegy 1200 oldalas, dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált visszaemlékezéseiről! Megtalálható az interneten! Nem csoda, hogy mindeddig nem jelent, nem jelenhetett meg, hiszen minden betűje vádirat a kommunizmus ellen!

Gróf Keglevich István atya, a Kis Regnum Kápolna igazgatója, Antoniewicz Roland barátja és gyóntatója. 10 évet ült Kádár börtönében. Antoniewicz Roland 15 évig volt a sekrestyése és ministránsa. A másik képen Antoniewicz Roland ministrál gróf Keglevich István és gróf Dóczy László (Zsigmond OP) atyáknak

Diósi Kornél OP plébános atya igazolása arról, hogy Antoniewicz roland sekrestyés

Antoniewicz Roland Dragos Károly piarista atya, gimnázium igazgató és a kőbányai lengyel templom plébánosa társaságában. Antoniewicz Roland gyóntatója volt, szüleit és őt megeskette, és Rolandot megkeresztelte (id.Dr.Antall József miniszter volt a keresztapja!)

Roland második „bűne” az volt, hogy 1967-ben Velencébe kalandos és hajmeresztő körülémnyek közepette akart disszidálni, de csak Magyarországig jutott el, elfogták, hetekig vendégeskedett a hirhedt Gyorskocsi utcai ávéhá börtönben, a „Susi”-ban, majd kitoloncolták, mire ő néhány nap múlva visszaszökött és gyorsan megnősült, ami miatt – a családjogi törvény rendelkezései miatt – nem tudták kitoloncolni! Aztán magyarul egy kukkot sem értő lengyel ávéhások jöttek érte, akiket — egy hiteles szemtanú, egy tanárnő írásos beszámolója szerint — Antoniewicz Roland „jugoszláv banditákként” lecsukatott a közelben ólálkodó rendőrjárőr által! Az „internacionalizmus” elleni támadást mindkét ávéhá keserűen lenyelte, nehogy az ügy kipattanásával közröhejjé váljanak! Végül a lengyel bíróság a távollétében, „tiltott határátlépésért”, néhány hónap felfüggesztett börtönre ítélte Antoniewicz Rolandot. De ez nem akadályozta meg a lengyel ávéhásokat (különösen nem a Lengyel Nagykövetségen dolgozókat), hogy hazugságaikkal évekig ott ártsanak neki, ahol és ahogyan csak lehet! Antoniewicz Roland pedig rájött arra, hogy ezek a bűnözők ellen a legjobb a saját fegyverükkel harcolni! Tette is a dolgát a rendszerváltásig. Magányos farkasként, mert jól tudta, hogy csak akkor marad mindez titokban, csak akkor lesznek sikeresek a hajmersztő akciói!

Egy ávéhás irat a Történeti Hivatal gyűjteményéből Antoniewicz Roland Magyarországra történt disszidálásáról

Roland harmadik „bűne” pedig az volt, hogy gyerek kora óta cserkész, majd cserkésztiszt volt! Egyik egykori cserkésztársa elmondta, hogy Roland az egyik közös táborozás során „odacsődítette” Antoni Baraniak érsekét, aki a későbbi pápa, Karol Wojtyla krakkói érsek, akkor még kanonok társaságában, késő este érkezett a Wielkopolska Nemzeti Park nevet viselő őserdő kellős közepén lévő tisztáson berendezett cserkésztáborba! Persze, hogy mindenki örült ennek a látogatásnak, hiszen nem tartozik a gyakori dolgok közé, hogy egy érsek celebrálja a szentmisét egy tábori misén! Roland évekig levelezett mind Baraniak érsekkel, mind Stefan Wyszynski hercegprímással, mind a későbbi pápával! Régi barátok voltak! De erről szerencsére a magyar ávéhások nem sokat tudtak! Őket az zavarta, hogy Roland mindenáron magyar-lengyel cserkész egyesületet és magyar-lengyel baráti társaságot akart létrehozni! Ez volt a negyedik „bűne”!

Antoniewicz Roland csak megalapította a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget és a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget. A két első “alternatív egyesület volt!

Roland negyedik „bűne” az volt, hogy 1970-ben Magyar-Lengyel Baráti Társaságot akarta tető alá hozni, majd annak talaján magyar-lengyel cserkész csapatot. Mintegy 1500 leendő alapító tagot szervezett be, a magyar kultúra krémjét! Az alapító okirata házkutatások, letartóztatások egész sorát túlélte! Igen becses ereklye! A Történeti Hivatalban őrzött ávéhás iratokból kiderül, hogy hiába tiltották be a Társaság létrehozását, „Roland csak szervezkedett”! Megpróbálták kitoloncolni – nem sikerült, mert a „baráti szocialista” országok vezetői iszonyatosan féltek tőle! Még a lengyelek sem fogadták vissza! Örültek, hogy megszabadultak tőle! A magyar belügyminisztérium egyik vezetője több tucat levelet váltott ebben az ügyben a pártközpont illetékes ávéháügyi vezetőjével – mindhiába! Még büntetőügyet sem tudtak gyártani ellene! Így aztán többször megpróbálták Rolandot eltenni láb alól, de minden kísérletük kudarcot vallott! Ezért aztán nem csoda, hogy már a neve hallatára gutaütést kaptak! Mert Roland mindig túljárt az eszükön! Persze sok minden más is volt a „rovásán”!

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság néhány neves alapítójának aláírása.

A Történeti Hivatalnál őrzőtt iratok sokasága bizonyítja, hogy az MSZMP és az ávéhá vezetői iszonyatosan féltek Antoniewicz Rolandtól! Mert nem tudták kitoloncolni, letartóztatni, megölni! Súlyos púp volt a hátukon!

Roland ötödik „bűne” az volt, hogy 1968-ban lefasisztázta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződést (tagállamaival együtt) azért, mert – szavai szerint – „fasiszta agressziót követtek el a független Csehszlovákia ellen! ” És plakátjain éltette Dubcseket és a Prágai tavaszt! Mintegy három havi vizsgálati fogság után bíróság elé citálták, de itt is kudarcot vallottak: az ügyet egy, erősen jobboldali érzelmű fiatal bíró tárgyalta — Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség jelenlegi sajtófőnöke, Sólyom László Köztársasági Elnök legfőbb ügyész-jelöltje —, aki jelképes, felfüggesztett ítéletet hozott! De segítettek Rolandnak mások is, akik egyre jobban „unták” Csermanek János diktatúráját. Köztük Pethő Tibor újságíró, a MÚOSZ és a Népfront alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a rendszerváltás után a Szerkesztő Bizottságának elnöke, Pálffy József, a MÚOSZ elnöke, a Magyarország főszerkesztője, Pálffy István újságíró, FIDESZ-KDNP színeiben megválasztott országgyűlési képviselő nagybátyja. Aztán Kéri Kálmán „horthysta” ezredes, a rendszerváltás után vezérezredes, az Országgyűlés doyenje-képviselője, vagy Nánási László, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára. És még sokan mások. Mert vakon megbíztak Rolandban és imponált nekik az elszántsága és az, hogy „magányos farkasként” kész volt a végsőkig kűzdeni a rezsim megdöntéséért, ami végül sikerült is neki! De erről később.

Antoniewicz Roland 1968-as bírósági ítélete, és annak megsemmisítése. Előtte az ügyészségi és bírósági ávéhás téglák mindent elkövettek, hogy ez ne történjen meg!

Roland hatodik „bűne” az volt, hogy lengyel volt! Méghozzá a „legreakciósabb”! A lengyelektől a maszopos-ávéhás hatalom iszonyatosan félt! Mert mások voltak, mert a kommunistáknak nem sikerült térdre kényszeríteni ezt a büszke és igaz népet! Lengyelországban nem sikerült betiltani a szerzetesrendeket, szétverni az egyházat és iszonyatos lelki erejét, nem sikerült kisöpörni a paraszt padlásokat és megszüntetni a magán gazdaságokat, térdre kényszeríteni a kisiparosokat, nem sikerült a lengyeleket terrorizálni, mesékkel etetni őket! Kevesen tudják, hogy az 1956-os dicső Forradalom Lengyelországban, méghozzá Poznanban, 1956 június 28-án kezdődött! A tizenegy éves suhanc Roland az édesapjával együtt részt vett a megyei ávéhá központ Kochanowski utcai székháza ostrománál és megsebesült (később Roland szüleivell együtt pénzt, ruhát, élelmet, gyógyszereket gyűjtött a bajba került 56-os magyar testvéreknek és az adományokat a második világháborús lengyel futárok vitték titkos utakon Magyarországra!). Igazolt hadirokkant, mert többen tanúsítottak azt, hogy poznani 56-os hős hadirokkant! Hiszen – mint már írtuk – „nem esik messze az alma a fától”! Persze Csermanek bűnbandájával ellentétben, az 1956 őszén hatalomra került Wladiszláv Gomulka párt első titkár azonnal amnesztiát hírdetett nemcsak az ötvenhatos hősöknek, de az összes politikai elítéltnek! Roland ezért úszta meg a letartóztatást! De nem úszta meg a lengyel ávéhások mind nagyobb haragját, mert állandóan olajat öntött a tűzre! Rengeteg olyan „ügyet” produkált, amiért Magyarországon kötél járt volna! Ő mindig megúszta, mert bizonyítékokat soha nem találtak ellene! És Magyarországon csak folytatta az elkezdett utat! A magyar ávéhások, az állampárt minden egyes magyarországi lengyelt megfigyelt. Különösen a Solidarnosc-korszakban! És minden lengyelbarát magyart. Persze az érintettek többsége tudott erről és nagyon óvatos volt. De nem mindenki. Ezért ölték meg szinte egymás után Roland több magyar barátját, köztük Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt, Kizmann Lajost, Hajdu Istvánt és másokat. Csak a Roland elleni merényleteket puskázták el, ami egyre nagyobb dühöt váltott ki a rezsim vezetőiben és ávéhás csicskásaiban!

Antoniewicz Roland és édesapja régi barátja és harcostársa: Kéri Kálmán vezérezredes társaságában, Érmelléki utcai lakásán

Roland hetedik „bűne” az volt, hogy a lengyel nagykövetség és az magyar ávéhá többszöri tiltása, fenyegetése ellenére, „újságíróskodott”. Tömegével írta a lengyel és a magyar sajtóban megjelenő kisebb-nagyobb cikkeit, pedig – tolvaj kiált rendőrért alapon – minduntalan azt hangoztatták: „nem újságíró, csaló”! Le is írták különböző jelentésekben, amelyek megtalálhatók a Történeti Hivatalban! Pedig nem az újságíró, akinek erről papírja, kinevezése van, hanem aki tömegével publikál cikkeket! Többezer írása jelent meg a két ország lapjaiban. És más nyelveken is! A magyar-lengyel barátság fényes történelmi lapjait mutatta be, népszerűsítette a két ország történelmét, kultúráját, alkotóit. Mintegy 250 lengyel színészt „importált” a magyar játékfilmekbe, közvetített koprodukciók létrehozásánál, képzőművészek számára a másik országban és Nyugaton szervezett kiállításokat. De ez mind csak egy keskeny szelet a tevékenységéből, hiszen emellett lengyel könyvekről írt lektori jelentéseket a magyar és magyar könyvekről a lengyel könyvkiadóknak abban a reményben, hogy meg is jelennek a másik ország nyelvén! Még könyvet is írt Lengyelországról, amelyet megjelenése után a pártközpont azonnal bezúzatta! Annak ellenére, hogy a párt kiadója öles betűkkel reklámozta a könyvet. Annak ellenére, hogy más kiadók is – írásban! – igen kedvező véleményt írtak róla. És miért történt meg mindez? Mert Roland képtelen volt hazudni! (Ha készített valakivel interjút, vagy csak írt róla, ötször megkérdezte: nem tévedett-e!) Valóban megírta azt, mit kell tudni Lengyelországról! És a vörösnáci hamisprófétákat ez is nagyon idegesítette!

Az egyik varsói hetilap, a FILM főszerkesztőjének igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland a budapesti tudósítójuk, munkájával elégedettek, számtalan cikkjét publikálták, melyekben a magyar filmművészetet és alkotókat propagálja. És a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja, ávéhás besúgó által írt jelentése arról, hogy “Antoniewicz Roland nem újságíró, szélhámos”. Ki hazudik reggel, délben, este, hónapokon és éveken át és mindenkit becsap??!!

Antoniewicz Roland “Mit kell tudni Lengyelországból c.könyvét a Kossuth Könyvkiadó megjelenése előtt erőteljesen propagálta. Aztán a pártközpont betiltotta. Egyenesen a nyomdából a zúzdába került.És a Tankönyvkiadó igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland könyve JÓ KÖNYV!

Roland nyolcadik „bűne” az volt, hogy erőteljesen kapcsolatban állt a Nyugatra emigrált jobboldali, kommunistaellenes lengyel ellenzék vezéralakjaival, köztük Jerzy Giedroyc herceggel, a lengyel pártállam vezetői által a pokolba kívánt párizsi Kultura című folyóirat és számos neves jobboldali írók könyveit megjelentető főszerkesztő-kiadóval. A Giedroyc herceg által Rolandnak írt számos levele ugyancsak megtalálható az interneten! Ha az idegen nyelveket nem ismerő magyar ávéhások ennek a levelezésnek a nyomára találtak volna, ez elegendő okot szolgált volna arra, hogy — mondjuk —„kémkedésért” hosszú évekre bebörtönözzék! Hál’Istennek ez a momentum elkerülte a lankadó, idegen nyelveket nem ismerő figyelmüket! És Roland jelentéseket, tényfelismeréseket, adatokat küldött a Párizs melletti Mesnil-le-Roi városkában élő és tevékenykedő Giedroycnak, javaslatokat írt arra vonatkozólag, milyen magyar szerzők könyveit érdemes megjelentetni! E mellett számos cikket is küldött, amelyek a legkülönfélébb álneveken a nyugati sajtóban meg is jelentek. Még Amerikában is, a Magyarok Vasárnapjában, ahol – a rendszerváltás után – több írása már a saját neve alatt is megjelent. Mert az ősi örmény Bagratuni név az Antoniewicz család igazi neve! A Kelet-Lengyelországban élt felmenők belpolitikai okok miatt a XVII. században lengyelesítették az Antonjan toldalék nevet és elhagyták a Bagratunit, ahogyan ezt tette több tucat másik, Lengyelországban már néhány évszázada élő örmény arisztokrata család. Azonban híres genealógusok egész sora ezt a tényt és a Bagratuni-családfát írásban is elismerte! Antoniewicz Roland édesapja halála után, a Bagratuni-ház fejeként döntött úgy, hogy visszatér ősi nevéhez, amit – bűncselekményt töbrendbelileg, folytatólagosan elkövetve – a belügyben és a közigazgatásban ottragadt ávéhások újra és újra megpróbálják meghiúsítani, semmissé tenni. De „a hazug embert gyorsabban lehet utolérni, mint a sánta kutyát” közmondás igazsága szerint, előbb-utóbb ők is börtönbe kerülnek gaztettjeik miatt! Giedroyc herceg mellett, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni – Giedroyc több barátjával is élénk kapcsolatban állt, köztük a lengyel származású Zbigniew Brzezinskivel, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával! Később a Solidarnosc-al is kapcsolatba lépett. Erről is több bizonyíték kering az interneten!


Jerzy Giedroyc herceg, a párizsi Kultura és más bolsevista-ellenes kiadványok főszerkesztője és kiadója volt.Az egyik képen Zbigniew Brzezinski lengyel származású USA politikussal. A többi képen levelei Antoniewicz Rolandhoz. A professzori címzésre azért volt szükség, hogy a küldemények ne akadjanak fenn az ávéhások hálóján.

Az Antoniewicz Roland által készített, világszerte publikált képen Henryk Jankowski gdanski kanonok-plébános (balról), Szent Jerzy Popieluszko atya, a vörös náci bűnözők által kegyetlenül megölt varsói plébános, Antoniewicz Roland barátja és Lech Walesa, a Solidarnosc vezére, későbbi lengyel köztársasági elnök látható. Mind jól ismerték egymást.

Roland kilencedik „bűne” az volt, hogy kitartó majd’ egy évtizedes munkával, filmrendező-asszisztens, majd első aszisztens lett az akkori legnagyobb magyar filmrendezők mellett. És amikor ávéhás-emeszempés óhajra kirúgták a Magyar Filmgyártó Vállalattól, a magyar filmvilág színe-java nemcsak kiállt mellette, de azt is elintézték, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztője és szerkesztő-rendezője legyen! A vörösnácik már az MTV-s pályafutása legelején megpróbálták ellehetetleníteni és a televíziótól kiebrudálni. Évekig nem sikerült. Azt sem tudták megakadályozni, hogy önálló filmeket készítsen! Az első filmjét, az Utcalabirintust szó szerint a semmiből teremtette elő! Mert nem kapott rá semmilyen komoly keretet! Ő teremtette elő a szükséges pénzt és sokak elmondása, írásos véleménye szerint: „nagyon jó filmet készített”! Ennek ellenére nem engedték ki sem Oberhausenba, sem Mannheimbe, sem Velencébe vagy más rangos nyugati filmfesztiválra, mert a boritékolt sikere végleg megcáfolta volna eddigi hazugságaikat! És Roland megint szembeszállt velük! A hóna alá kapta a film nullkópiáját és kivitte Lengyelországba a kosalini ifjúsági filmfesztiválra, ahol Oklevelet kapott! Ezzel az „Utcalabirintus” betiltása is meghiúsult, mert az MTI nyomán, az egész magyar sajtó hírül adta Roland győzelmét! Tetszett-nem tetszett, az MTV bemutatta a filmjét és a kritika nagy elismeréssel fogadta!

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula igazolása. Szerintük Antoniewicz Roland kiváló filmrendező.

Roland tizedik „bűne” az volt, hogy bízott a törvényekben és idejében nem akadályozta meg azt, hogy törvényellenesen kiúgják az MTV-től! Nagy Richárd akkori elnök, de legfőbbképpen Szinetár Miklós főrendező és tévé alelnök mindenben segítették és védték a támadásoktól. De nem sokáig, mert Appel Aczél Győrgy megelégelte azt, hogy Roland sikert sikerre halmoz és hallani sem akar arról, hogy behódoljon az akaratának. Leváltotta Nagy Richárdot és a helyére a jobbkezét, a már kultuszminiszternek kijelölt Kornidesz Mihályt ültette, aki már másnap Rolandot kitette az utcára. Roland persze még mindig bízott a törvényekben, fellebbezett, bíróság elé vitte az ügyet, ahol kiderült, hogy az MTV egyik párttitkárának és főávéhásának, egy bizonyos Csók Pálnak futtában összeeszkabált, hazugságok tömkelegét tartalmazó feljegyzése miatt rúgták ki! Polgári bíróság elé vitte az ügyet, ahol sorra dokumentumok garmadájával megcáfolta a párttitkár hazugságait. Majdnem megnyerte a per, de végül a gazságszolgáltatás győzött (megint az „i” kezdőbetű nélkül!). Ráadásul Kornidesz Mihály cinikusan a képébe röhögött. És persze több, forgatás alatt lévő filmjét leállította és más alkotóknak adta át befejezésre, amivel a szerzői jogi törvény több passzusát is durván megsértette.

Antoniewicz Roland Oklevele a kosalini filmfesztiválon bemutatott Utcalabirintus című, rendszerellenes filmjéért.

Egy a sok kedvező filmkritika közül

Roland tizenegyedik „bűne” az volt, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. Összedugta a fejét egy sor ellenzéki és „bólogatójancsi” barátjával, majd támogatásukkal elérte azt, hogy a kormány és a pártvezetés szemében Kornidesz Mihály hiteltelenné és nevetségessé vált. A vezető pártkáderek nem gondolkodtak, hanem azonnal cselekedtek! Nem szerették a botrányokat! Kornideszt leváltották az MTV éléről és a tiranai, majd a phenjani nagyköveti székbe ültették, ami a kádersüllyesztő végállomása volt. Persze a barátjáról és főnökéről – Appel Aczél Györgyről –– sem feledkeztek meg! Őt is fokozatosan leépítették, tisztségeitől megfosztották, minek következtében a proligyerekből lett kulturális „szakember” Bécsbe kényszerült elmenekülni, mert attól tartott, hogy az ávéhások az életére törnek! Befüggönyözött bécsi lakása ablakából reszketve leste az utcát, ahányszor a ház előtt megállt egy gépkocsi. Bécsben is halt meg. Aczél bukása egy igazi lavinát indított el, amely sorra elsöpörte régi barátait és „harcostársait”: Apró Antalt, Gáspár Sándort, Benke Valériát, Lázár Györgyöt és sokan másokat! Roland pedig csak nevetett a hirtelen tisztogatáson. Tudta, hogy mindez a kádári hatalom rohamosan közeledő végét jelentheti, ha idejében kihasználja a ragyogó körülményeket!

Miután Kornidesz Mihály – Aczél Appel György parancsára – kirúgta Antoniewicz Rolandot az MTV-től, sokan kiálltak mellette. Nánási László is. Mivel a közbenjárás nem hozott eredményt, Antoniewicz Roland barátai segítségével kirúgatta Kornidesz Mihályt az MTV-től, ami Aczél Appel György bukásához, majd a rendszerváltáshoz vezetett…

Antoniewicz Roland (hátul) Grósz Károly társaságában május 1-én. A felbujtására kaparintotta meg a hatalmat, ami előidézte a rendszerváltást…

Roland tizenkettedik „bűne” az volt, hogy már említett szövetségeseire – és a Grósz Által annyira kedvelt piára: egy üveg lengyel vodkára – támaszkodva elősegítette egykori párttitkára (a Lapkiadó Vállalatnál és az MTV-nél) Grósz Károly hatalomra kerülését és ezzel a rendszerváltás elindítását. Grósz pedig (újabb üveg lengyel vodkák birtokában) Antoniewicz Roland tanácsai nyomán először új egyesületi törvényt hozott. És Roland már elsőnek élt a lehetőséggel és létrehozta a két első ellenzéki (akkor „alternatív”) egyesületet: a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és annak gyermekszervezeteként a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget. A feldühödött ávéhások mindent elkövettek, hogy szétverjék őket! Roland pedig ismét figyelmen kívül hagyta a reá leselkedő veszélyt! Többezer magyar diákot utaztatott ki a Solidarnosc-szellemmel átitatódott Lengyelországba igen olcsó több napos táborokba és túrákra. Aztán a Magyarországi Örmények Szövetségét is megalkotta, amely még nagyszámú képviselőt is küldött az önkormányzatokba. Utóbbit az ávéhások egyik, sötét múltú emberük, a Magyar Rádió egyik főszerkesztőjének és párttitkárának, egy bizonyos Alex Avanesziánnak a segítségével próbálták szétverni, aki egy, ötszáz éve a pápa által alapított irgalmas rend nevével visszaélve alapított saját káeftéjével szélhámoskodva, Roland lejáratása érdekében ismét a „régi fegyverhez”: közokirathamisításhoz fogott hozzá. Nem sok sikerrel, a bíróság előtt egyértelműen kiderült az, hogy Alex elvtárs szánalmas hamisítványokkal állt elő! Egy másik bírósági perben hozott ítélet azt is bebizonyította, hogy Antoniewicz Rolandnak az MSZMP-hez semmi köze nem volt, és tagja sem volt a vörös náci pártnak! Mert Roland szinte valamennyi korábbi munkahelye párttitkárát szemtelenül beidéztette! Így aztán nem csoda, hogy Roland lejáratása érdekében folyó sakkjátszmában bevetették a „bástyát” a hirhedt Rózsa György Eduárdó személyében, aki az általa létrehozott Kádár János Társaságba terrorral, hozzátartozói kárára elkövetendő gyilkossággal fenyegetve, kényszerítette bele Rolandot. És Roland utolsó dobása az volt, hogy …bíróságilag bejegyeztette a „kamunak” indult szervezetet, címeként pedig az MSZMP központi székházának címét adta meg! Aztán nyilatkozataiban Kádár hanglejtésével űzött gúnyt az egészből.

Az ávéhás bűnözők csak súlyos, 30 napon túl gyógyuló testi sértés árán tudták rávenni Antoniewicz Rolandot arra, hogy “bevallja” az általuk készített “nyilasröplap” “szerzőségét!” A pert igen silány “bizonyítékok” alapján vezényelték le, miközben Antoniewicz Roland a hazugságaik megcáfolására semmilyen lehetőséget nem kapott! Még az ávéhás “írásszakértő” sem tudta eldönteni: Roland, vagy az ávéhás miniszterhelyettes írógépén készült…

Antoniewicz Roland készítette ezt a grafikát. Soha nem volt tagja semmilyen pártnak!

Egy a sok ávéhás pimasz hazugság közül: miközben Antoniewicz Roland közgúny céljából, az MSZMP és a kommunisták lejáratása végett bejegyeztette a nyakba tukmált Kádár János Társaságot, az ávéhá felbujtására a Fővárosi Bíróság elnöke azt hazudta, hogy a Kádár János Társaság nem került bejegyzésre!

Gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya), a domonkos templom plébánosának, a rend magyarországi tartománya főnökének véleménye Antoniewicz Roland könyvéről

Helyhiány miatt, csak felvázoltam Roland „bűneit”. Terjedelmes, igen izgalmas, dokumentumok százaival illusztrált visszaemlékezésében igen részletesen kitér mindenre! Reméljük, egyhamar akad kiadó, amely megjelenteti, mert igazi bestsellernek igérkezik. Nemcsak idehaza, de külföldön is! Különösen az angol, orosz, német, örmény, spanyol, arab, francia és portugál nyelvterületen.
New York, 2011 őszén
Inaçio Angelos

Bejegyezte: dátum: 8:23

1 megjegyzés:

  1. Végre egy, nem a kommunista propaganda és az egykori ávéhások által irányított sajtófórum! Én rengeteg írást olvastam el nevezett úrról és elhiszem, hogy ez ugyanolyan lejáratás volt, amilyent most alkalmaznak ugyanazok Magyarország és az Orbán kormány ellen! Goebbels mellettük óvodás volt, úgy hazudnak mint a vízfolyás!

    Kovács Béla

DÖBRÖGIK BŰNE – ANTONIEWICZ ROLAND 12 FŐ BÚNE

2011. november 25., péntek

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”A FIDESZ-KDNP által meghírdetett, Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett “Az MSZP osztozik az MSZMP felelősségében” című program mindenképpen támogatandó! Mert nemcsak a bűnösök megbüntetésre kerülhet végre sor, hanem megannyi gaztettük napvilágra kerülése is! Az MSZMP utódpártjának az elnöke, a KISZ egykori vezére Gyurcsány Ferenc 2006-ban Balatonöszödön cinikusan és büszkén ország-világnak bejelentette: „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ” Tény és igaz! a vörösnáci párt és csatlós szervei (ávéhá, népfront, KISZ, Nőtanács, MEASZ, a pártpropagandisták és ávéhások kezében lévő média valamint az általuk szilárdan irányított gazságszolgáltatás (az „i”-t az elején szándékosan hagytuk ki!!!) rengeteget hazudott össze sok mindenről és sok mindenkiről. Ha kellett, hamis „dokumentumokat”, „bizonyítékokat” is legyártottak. Antoniewicz Roland ellen is. Mindazok, akik még mindig sárral dobálják meg Antoniewicz Rolandot, vagy az egykori állambiztonsági szervek tisztjei, besúgói, téglái, titkos tisztjei, vagy pedig a pártállami diktatúra fenntartójának, az MSzMP-MSzP-nek az egykori-mai tisztségviselői.

Antoniewicz Roland grafikája

Senki sem csodálkozott, vagy inkább nem akart csodálkozni azon, hogy miért éppen Antoniewicz Rolandal foglalkoznak ennyit, miközben lavinaszerű, hazugságokkal és valós tényeknek ferde tükörben történő bemutatásával megpróbálták egy jól irányított hecckampányban lejáratni, erkölcsileg, anyagilag és jogilag ellehetetleníteni! Sokan ezt a hecckampányt arra használták fel, hogy „bizonyítsák” a bizonyíthatatlant: ők aztán „valódi demokraták”! Sokan olyanok is meglovagolták ezt a sánta paripát, akikről csak később derült ki (vagy még nem derült ki!) az, hogy téglák, besúgók, vagy éppen titkos ávéhás tisztek, esetleg pártpropagandisták, munkásőrök stb voltak! Még a „nyilas röplap”-ügyben eljáró bíróról is kiderült, hogy a jogot gyorstalpalón „végezte el” és ávéhás tégla! Nem csoda, hogy az ellenbizonyítékokra sem ő, sem felettesei, még a Legfelsőbb Bíróság elnöke sem volt kíváncsi! Mert kiderült volna, hogy valamennyien elkövették a hatalommal való visszaélés és hamis vád bűncselekményét! Akár az ügyben eljáró „rendőr”, a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati osztályának vezetője, ma „rendőr” tábornok Mikó István „elvtárs”!!! Vajon hány, hamis tanukat, álbizonyitékokat gyártó és forgalmazó ávéhás még mindig randitja a „demokratikus” rendőrség és a bíróságok légkörét?!?

Antoniewicz Roland büszke lehet a felmenőire, rokonaira! Tele vannak velük a lexikonok. De ő is előbb-utóbb ott találja a nevét, mert igaz és szerény, segítőkész ember, nagy hős és kiváló alkotó…

Antoniewicz Rolandot az emeszempés-emeszpés-ávéhás-álújságíró bűnözők belekeverték mindenbe, amibe csak lehetett. Elnevezték „szélsőbaloldalinak” is, meg „szélsőjobboldalinak”. De soha igazat nem írtak róla! És ma sem írnak. Pedig ma már az interneten rengeteg olyan hites dokumentum található (csak jóakarat kell a megtalálásukhoz!), amely egyértelműen megcáfolja a sok-sok hazugságot és Antoniewicz Roland mellett áll ki! Aki csak egy kicsit is tud lengyelül és elkezd kutakodni Antoniewicz Roland múltjában, egyből arra is rájön, hogy „itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel”! Nem Antoniewicz Roland lengyelországi vagy magyarországi múltjával! Azzal a hazugság-áradattal, amely még mindig jó céltáblának találja személyét! Nézzük hát először a lengyelországi múltját, ahol 1967-ig majd’ 20 évet élt.

Antoniewicz Roland részt vett az 1956-os poznani forradalomban és megsebesült.

Az egyik szemtanú, egy hatósági orvos igazolása Antoniewicz Roland 1956-os sebesüéléséről, hadirokkantságáról

Antoniewicz Roland Budapesten született közvetlenül a háború befejezése után. A több könyv szerzője, több nyelven anyanyelvi szinten publikáló újságró-író (a lengyel sajtó közlései szerint az egyik legjobb a szakmában!) lengyelörmény édesapja: Zdzislaw Antoniewicz élsportoló is volt (megszámlálhatatlan versenyt nyert és állami kitüntetést kapott sportolóként és edzőként, sportbíróként), emellett a nem internáci színezetű lengyel-magyar barátság fáradhatatlan bajnoka volt.

Zdzislaw Antoniewicz kitüntetései

Zdzislaw Antoniewicz 1944 március 19-én a Bakáts téri katolikus templomban a reggeli órákban vette el Roland édesanyját, Karapancsits Teréz magyarörmény hadiőzvegyasszonyt. Ez mentette meg az életét (és sok-sok, az esküvőn jelenlévő, zömében jobboldali magyar hazafiét is!), mert a hajnalban hazánkat megszálló német katonai egységek előőrseként Budapestre érkezett Gestapósok, már kora reggel lázasan hozzáfogtak a felkutatásához, hogy letartóztassák! Nem ok nélkül. Még Poznanban, ahol született és élt, Zdzislaw Antoniewicz írt egy cikket arról, hogy a hitleri és a sztálini ideológia között csak árnyalatnyi különbség van és életveszélyes bla-bla az egész! Emiatt a német Gestapó és a szovjet NKVD (a KGB elődje) egyaránt kőrözte!

Hitler és Sztálin elvtársi együttműködésben KÖZÖSEN rohanták le Lengyelországot 1939. szeptemberében – Antoniewicz Roland grafikája

Antoniewicz Zdzislaw a lengyel-magyar barátság bajnoka volt. A fia, Roland is az. Egyiküknek sem köszönték meg, üldözték őket…

Zdzislaw Antoniewicz rövíden a halála előtt

Zdzislaw Antoniewicz lengyel karpaszományos hadnagy, 1939 szeptemberében, a hadüzenet nélküli sztálinista-hitlerista agresszió után, megannyi lengyel hazafi honfitársával együtt, bevonult a lengyel hadseregbe és hősiesen részt vett a védelmi harcokban, amiért többször ki is tüntették. Az összeomlás és a kapituláció hajnalán menekülnie kellett, mert jól tudta: sem a német sem a szovjet hadifogságot nem fogja túlélni! Magyarországra szökött, mert gyerek kora óta nagy barátja, tisztelője volt hazánknak, az olykor viharos közös múltunknak, a szintén örmény származású Bem Józsefnek, Petőfi Sándornak, Lázár Vilmosnak, Török Ignácnak, Czetz Jánosnak és Kiss Ernőnek. Tudta, hogy a magyar becsület megmenti őt is, honfitársait is. Nem is tévedett! Magyarországra akkoriban 140.000 lengyel katona és civil szökött át. Sokan teljes menetfelszerelésben, álig felfegyverezve. És a magyar testvérek erre nagyvonalúan szemet hunytak! Mi több: lehetővé tették azt, hogy teljes lengyel katonai alakulatok teljes menetfelszerelésben bántatlanul átvonuljanak a jugoszláv határig, ahonnan aztán némi kitérővel sikeresen átjutottak Franciaországba, az ott – Angersben – újjáalakuló lengyel hadsereghez! Mindezt akkor, amikor gróf Teleki Pál miniszterelnök elutasította Hitler azon követelését, hogy átengedje a Wehrmacht egységeit a Kassa – Velejte vasútvonalon, hogy a lengyeleket hátba támadhassák! Ezekről az évekről rengeteg visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg, amely újabb bizonyítékot szolgált a magyar-lengyel barátságnak és az Antoniewicz család példátlan hősiességének! Ezt a barátságot támadták meg és vonatták kétségbe az Antoniewicz Rolandot és szüleit erkölcstelenül támadó és lejárató vörösnácik!

Antoniewicz Zdzislaw egyik könyve. A felejthetetlen magyarországi éveiről, a sok-sok magyar barátról – igaz emberről. Nem csoda, hogy az MSZMP-MSZP-ávéhás bűnözők féltek a fiától, Antoniewicz Rolandtól!

Zdzislaw Antoniewicz nem menekült el a biztonságosabb Nyugatra, pedig ő is megtehette volna. Itt maradt, mert a lelkiismerete azt diktálta: itt van rá a legnagyobb szükség! És erre kérte őt több barátja-földije, akik a londoni lengyel emigrációs kormány vezetői voltak. Köztük volt gróf Edward Raczynski (1934-1945 között a Lengyel Köztársaság londoni nagykövete, 1941–1943 az emigrációs kormány külügyminisztere, 1979–1986 között a Lengyel Köztársaság emigrációs Elnöke), Leon Orlowski budapesti lengyel követ (1941-ig), Józef Zaranski budapesti lengyel konzul és Dr.Zbigniew Zaleski professzor, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. Zdzislaw Antoniewicz az utóbbi helyettese lett, azon belül is az ifjúsági, egyházi és a hírszerzési ügyek felelőse (1941-től amikor a budapesti Lengyel Követség megszünt, az ügyek jelentős részét a Lengyel Intézet vette át). Rengeteget tett a magyar-lengyel barátságért! Id.Antall József miniszter, menekültügyi kormánybiztos rokonaként (Roland későbi keresztapja), gyorsan kapcsolatba került a legfontosabb politikusokkal és egyházi személyekkel, akik életük végéig a barátjának tekintették! A hadvezetésben Kéri Kálmán ezredes, Baló Zoltán ezredes, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes és mások. A politikusok közül Pethő Sándor és Tibor fia, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és sokan mások, akiknek köszönhetően Magyarország nem adott ki a németeknek és a szovjeteknek egyetlen egy lengyelt sem! Ellenben mindenben, amiben csak lehetett, segítették az itteni lengyeleket. A katolikus egyház részéről Serédi Jusztinián hercegprímás mellett a titkára és egyben a kultuszminisztérium főosztályvezetője, Beresztóczy Miklós páter, Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke és Lékai László balatonlellei plébános, későbbi esztergomi érsek, bíboros-prímás, Mindszenty József zalaegerszegi plébános, későbbi hercegprímás, valamint Hanauer Árpád váci püspök, továbbá Badalik Bertalan püspök, a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke. A hathatós segítségükkel sikerült elérnie azt, hogy az egész háború alatt Balatonbogláron működhetett akoriban Európa egyetlen lengyel gimnáziuma, Vácott pedig a lengyel zsidógyerekek árvaháza és iskolája.

A budapesti Lengyel Intézet helyettes igazgatója, a lengyel követség I.titkára Zdzisław Antoniewicz szerkesztó (balról az eső), Szapáry Erzsébet grófnő, id.dr.Antall József Antall miniszter, menekültügyi kormánybiztos, Antoniewicz Roland szerkesztő keresztapja és ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja, dr.Henryk Sławik, a lengyel országgyűlés képviselője valamint jobbról Varga Béla főtisztelendő atya, Balatonboglár plébánosa, a magyar Nemzetgyűlés elnöke (1947-ig) az FKgP részéről a balatonboglári lengyel gimnázium egyik ünnepségén

Antoniewicz Roland meghívója a barátjával, II.János Pál pápával való budapesti találkozásra

Zdzislaw Antoniewicz magyarországi évei alatt nagyon tevékeny volt. Lengyel lapokat szerkesztett (Kajtár Jenő csak névleges szerkesztőjük volt az akkori magyar sajtótörvények miatt!), könyveket adott ki, irányította a Budapest-Zakopane-Krakkó és Budapest-London között összeköttetést teremtő titkos futárszolgálatot és a formálisan Edmund Fietz-Fietowicz vezette lengyel hírszerzést, amely az oroszok és a németek háborús kegyetlenségeit és a magyarországi lengyel menekültek ellen irányuló akciókat igyekezte feltérképezni.

Gróf Keglevich István atya II.János Pál pápával beszélget. Antoniewicz Roland hozta össze a két barátját (balról takarásban)

A háború után Zdzislaw Antoniewicz a még londoni irányítású lengyel követség sajtóattaséja és a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel szekciója magyarországi főmegbizottja volt. Utóbbi minőségben a hadifogságból visszatérő, hazatelepülő lengyelek ezreinek ügyes-bajos dolgait intézte és szó szerint életeket mentett. Nem csoda, hogy 1947. őszén hazarendelték. Aztán a már szovjetbarát hatóságok a határon letartóztatták és évekre „vizsgálati fogság” címén bebörtönözték. Így került vele együtt Lengyelországba a Budapesten született, magyar állampolgár fia, melynek állampolgárságát az exávéhás-emeszempés belügyesek máig törvényt sértve és számos bűncselekményt megvalósítva, máig nem akarják elismerni! Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmére, a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetése ellenére, az egymást soron követő belügyminiszterek még mindig nem válaszoltak! Pedig a harminc napos törvény által előírt határidő már réges-rég letelt!!!Ezzel szemben beosztottjai még a folytatólagos és tömeges közokirathamisítástól, a bíróságok félrevezetésétől sem riadtak vissza, csakhogy bizonyítsák hazugságukat: a Budapesten, magyar állampolgár szülőktől született Antoniewicz Roland „nem magyar állampolgár”! Reméljük ezen is változtat Orbán Viktor miniszterelnök, miután határozottan kijejentette: „nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”!

A Kurier Polski c.lapban közzétett nekrológ

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mennyire hazudtak és csaltak Gyurcsány és vörösnáci pártjának, ávéhájának az emberei az elmúl 25 évben, nézzük meg előszőr azt is, kik is voltak Antoniewicz Roland felmenői! Mert ugyebár „nem esik messze az alma a fától”! A Kurier Polski c. tekintélyes fél ellenzéki napilap 1984 október 26-i száma ezt írja édesapja nekrológjában: „Antoniewicz Zdzislaw a Wielkopolskai Felkelés tisztjének a fia, a Januári Felkelés tisztjének az unokája” volt. Ez már nagyon elgondolkodtató! Az Wielkopolskai Felkelés 1918-1919-ben meghozta Lengyelországnak a várva várt függetlenséget és a németek által megszállt Poznan városának és Wielkopolska tartománynak a visszaszerzését. Az utóbbi pedig az nagyorosz náci önkény és lengyel-ellenes terror elleni égbekiáltó tiltakozás volt! Utóbb kiderítettük, hogy mindketten, azaz Zdzislaw nagyapja és édesapja — egység-parancsnokokként — vettek részt a Wielkopolskai Felkelésben, hiszen a főparancsnok Józef Dowbór-Musnicki vezérezredes régi családi barátjuk volt! Mi több — amiről a még a pártállami időkben kiadott félig ellenzéki lap nem írhatott — Zdzislaw édesapja és Roland nagyapja a lengyel-szovjet háború kitörésekor (a lengyelek ezt lengyel-bolsevista háborúnak nevezik!, mi inkább a lengyel-vörösnáci, vagy lengyel-szovjet háború névnél maradjunk!) bevonult a Józef Pilsudski marsall vezette legendás I. hadtestbe (Pierwsza Brygada) és Lembergnél hősi halált szenvedett! A legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari érdemrend nagykeresztéjével tüntették ki posztumusz. A poznani Citadella lejtőin kialakított Hősök Temetőjében, a Wiekopolskai Felkelés hőseinek parcelláján, katonái között helyezték örök nyugalomra.

A Lengyel Legionisták Egyesülete tagjai a lengyel-szovjet háború hős önkéntesei voltak. Sokan életükért fizettek a magyar-lengyel barátságért. Több legionista magyarörmény volt, akár Miklóssy Ferdinánd Leó elnök. Fent: Miklóssy Ferdinánd Leó a halála előtt 5 évvel. Középen: Miklóssy Ferdinánd Leó lengyel legionista egyenruhában. Alul: A Lengyel Legionisták (akik magyarok voltak!!!) kőbányai emlékműve a Népligetben. Ráférne a konzerválás!

(Itt csak zárójelben említendő: a Miklóssy Ferdinánd Leó hős magyarörmény hazafi vezette Magyar Legionisták Egyesületének többtucat tagja is Zygmun Antoniewicz – Roland nagyapja – parancsnoksága altt részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Többen közülük hősi halált szenvedtek! Emlékművük a Népligetben, néhány lépésnyire az 1-es villamos Vajda Péter úti megállójától található meg! Csoda, hogy a vörösnácik nem vették észre és nem repítették a levegőbe, ahogyan ezt az Aréna úti Regnum Marianum templommal megtették!)

Antoniewicz Roland hős dédapja és kitüntetései. Az 1863-as Januári Felkelés és az 1918-1919-es Wielkopolskai Felkelés tisztje, parancsnoka volt.

Antoniewicz Roland hős nagyapja, Zygmunt Antoniewicz. Az 1918-1919-es Wielkopolskai felkelés tisztje, parancsnoka, majd a lengyel-szovjet háborúban Józef Pilsudski marsall tisztje, parancsnoka volt. És a kitüntetései. Lembergnél hősi halált szenvedett.

Mindezek a tények már önmagukban is rávilágítanak arra, hogy az ávéhás-emeszempés-emeszpés vörösnáci hazugságokkal ellentétben, Antoniewicz Rolandnak semmi köze nem volt és nem is lehetett sem a kommunistákhoz sem a fasisztákhoz! Hiszen — mint már említettük — „nem esik messze az alma a fától! ” De nézzük tovább a tényeket! Sok meglepő, hátborzongató és hősiesnek mondható részlet rajzolódik ki makacs kutatásaink, kutakodásaink nyomán! Antoniewicz Roland, a nyelvzseni, azzal hívta magára August Hlond és Stefan Wyszynski hercegprímások korábbi titkárának, Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek a figyelmét, hogy latinul is, lengyelül is kiválóan ismerte az egész szentmiseliturgiát! Mi több: több nyelven (köztük igazi anyanyelvén: örményül is!) fujta a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet! És Roland érseki ministráns, majd az érsek barátja, végül pedig a két legnagyobb barátjának: Stefan Wyszynski hercegprímásnak és Karol Wojtyla krakkói érseknek, a későbbi pápának a barátja lett! Az ávéhá börtönből kikerült, ugyancsak nyelvzseni édesapja pedig a poznani érsek titkos munkatársa! Ő fordította németre azt a pásztorlevelet, amelyet az érsek a lengyel püspöki kar nevében a lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából intézett a nyugatnémet püspöki karhoz, és amely Moszkvában és Varsóban óriási botrányt váltott ki!

Antoni Baraniak poznani metropolita érsek és a legjobb barátja: Stefan Wyszynski gniezno-varsói bíboros-érsek, hercegprímás. Mindeketten Antoniewicz Roland barátjai voltak. A hercegprímás egyik, Antoniewicz Rolandnak megküldött üdvözlete. Sokat leveleztek.

Antoni Baraniak érsek (a trónon) Úr Napi körmeneten. Antoniewicz Roland évekig a ministránsa és tanítványa, barátja volt (jobbról, takarásban).

Antoni Baraniak érsek és VI.Pál pápa

Antoni Baraniak érsek és Antoniewicz Rolandnak írt szívélyes dedikációja

A poznani főszékesegyház, ahol Antoniewicz Roland évekig volt Antoni Baraniak érsek ministránsa

Roland első „bűne” az volt, hogy élete egybenőtt a kommunisták által annyira gyűlölt egyházzal! Mert Roland pap akart lenni. Méghozzá örmény pap! A szovjetek pedig a legerőteljesebben az örmény egyházat és akár Hitler a zsidókat – az örményeket – üldözték! Roland ministránsként, egy czenstochowai ministráns-találkozón ismerkedett meg egy vele egyidős, kelet-lengyelországi ministránsal, bizonyos Jerzy Popieluszkoval, aki akkor kijelentette, hogy „pap akarok lenni”, mire Roland „visszavágott”: „én is pap leszek, de örmény pap! ” Készült is Velencébe, hogy az ottani örmény Mechitarista kongregációnál elvégezze a papi szemináriumot, de sajnos Velencébe rajta kívül álló okokból soha nem jutott el. Viszont a később a Solidarnosc-mozgalom egyik kulcsfigurájává vált Jerzy Popieluszko páterrel igen élénk kapcsolatban volt! Több „reakciós” magyar papot is bemutatott neki, köztük gróf Keglevich Istvánt, a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna igazgatóját, aki 10 évet ült le Kádár börtönében Márianosztrán csak azért, mert hű volt Jézushoz és tanításaihoz! Antoniewicz Roland 15 évig volt mellette sekrestyés és arany misés ministráns! Ehhez persze a plébános engedélyére is szüksége volt, de gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya) , a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke szó nélkül áldását adta erre, hiszen Rolandot még tihanyi plébánosi korából jól ismerte! Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt a 20 éve kiadásra váró, Roland által 3 kötetben, kötetenként mintegy 1200 oldalas, dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált visszaemlékezéseiről! Megtalálható az interneten! Nem csoda, hogy mindeddig nem jelent, nem jelenhetett meg, hiszen minden betűje vádirat a kommunizmus ellen!

Gróf Keglevich István atya, a Kis Regnum Kápolna igazgatója, Antoniewicz Roland barátja és gyóntatója. 10 évet ült Kádár börtönében. Antoniewicz Roland 15 évig volt a sekrestyése és ministránsa. A másik képen Antoniewicz Roland ministrál gróf Keglevich István és gróf Dóczy László (Zsigmond OP) atyáknak

Diósi Kornél OP plébános atya igazolása arról, hogy Antoniewicz roland sekrestyés

Antoniewicz Roland Dragos Károly piarista atya, gimnázium igazgató és a kőbányai lengyel templom plébánosa társaságában. Antoniewicz Roland gyóntatója volt, szüleit és őt megeskette, és Rolandot megkeresztelte (id.Dr.Antall József miniszter volt a keresztapja!)

Roland második „bűne” az volt, hogy 1967-ben Velencébe kalandos és hajmeresztő körülémnyek közepette akart disszidálni, de csak Magyarországig jutott el, elfogták, hetekig vendégeskedett a hirhedt Gyorskocsi utcai ávéhá börtönben, a „Susi”-ban, majd kitoloncolták, mire ő néhány nap múlva visszaszökött és gyorsan megnősült, ami miatt – a családjogi törvény rendelkezései miatt – nem tudták kitoloncolni! Aztán magyarul egy kukkot sem értő lengyel ávéhások jöttek érte, akiket — egy hiteles szemtanú, egy tanárnő írásos beszámolója szerint — Antoniewicz Roland „jugoszláv banditákként” lecsukatott a közelben ólálkodó rendőrjárőr által! Az „internacionalizmus” elleni támadást mindkét ávéhá keserűen lenyelte, nehogy az ügy kipattanásával közröhejjé váljanak! Végül a lengyel bíróság a távollétében, „tiltott határátlépésért”, néhány hónap felfüggesztett börtönre ítélte Antoniewicz Rolandot. De ez nem akadályozta meg a lengyel ávéhásokat (különösen nem a Lengyel Nagykövetségen dolgozókat), hogy hazugságaikkal évekig ott ártsanak neki, ahol és ahogyan csak lehet! Antoniewicz Roland pedig rájött arra, hogy ezek a bűnözők ellen a legjobb a saját fegyverükkel harcolni! Tette is a dolgát a rendszerváltásig. Magányos farkasként, mert jól tudta, hogy csak akkor marad mindez titokban, csak akkor lesznek sikeresek a hajmersztő akciói!

Egy ávéhás irat a Történeti Hivatal gyűjteményéből Antoniewicz Roland Magyarországra történt disszidálásáról

Roland harmadik „bűne” pedig az volt, hogy gyerek kora óta cserkész, majd cserkésztiszt volt! Egyik egykori cserkésztársa elmondta, hogy Roland az egyik közös táborozás során „odacsődítette” Antoni Baraniak érsekét, aki a későbbi pápa, Karol Wojtyla krakkói érsek, akkor még kanonok társaságában, késő este érkezett a Wielkopolska Nemzeti Park nevet viselő őserdő kellős közepén lévő tisztáson berendezett cserkésztáborba! Persze, hogy mindenki örült ennek a látogatásnak, hiszen nem tartozik a gyakori dolgok közé, hogy egy érsek celebrálja a szentmisét egy tábori misén! Roland évekig levelezett mind Baraniak érsekkel, mind Stefan Wyszynski hercegprímással, mind a későbbi pápával! Régi barátok voltak! De erről szerencsére a magyar ávéhások nem sokat tudtak! Őket az zavarta, hogy Roland mindenáron magyar-lengyel cserkész egyesületet és magyar-lengyel baráti társaságot akart létrehozni! Ez volt a negyedik „bűne”!

Antoniewicz Roland csak megalapította a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget és a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget. A két első “alternatív egyesület volt!

Roland negyedik „bűne” az volt, hogy 1970-ben Magyar-Lengyel Baráti Társaságot akarta tető alá hozni, majd annak talaján magyar-lengyel cserkész csapatot. Mintegy 1500 leendő alapító tagot szervezett be, a magyar kultúra krémjét! Az alapító okirata házkutatások, letartóztatások egész sorát túlélte! Igen becses ereklye! A Történeti Hivatalban őrzött ávéhás iratokból kiderül, hogy hiába tiltották be a Társaság létrehozását, „Roland csak szervezkedett”! Megpróbálták kitoloncolni – nem sikerült, mert a „baráti szocialista” országok vezetői iszonyatosan féltek tőle! Még a lengyelek sem fogadták vissza! Örültek, hogy megszabadultak tőle! A magyar belügyminisztérium egyik vezetője több tucat levelet váltott ebben az ügyben a pártközpont illetékes ávéháügyi vezetőjével – mindhiába! Még büntetőügyet sem tudtak gyártani ellene! Így aztán többször megpróbálták Rolandot eltenni láb alól, de minden kísérletük kudarcot vallott! Ezért aztán nem csoda, hogy már a neve hallatára gutaütést kaptak! Mert Roland mindig túljárt az eszükön! Persze sok minden más is volt a „rovásán”!

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság néhány neves alapítójának aláírása.

A Történeti Hivatalnál őrzőtt iratok sokasága bizonyítja, hogy az MSZMP és az ávéhá vezetői iszonyatosan féltek Antoniewicz Rolandtól! Mert nem tudták kitoloncolni, letartóztatni, megölni! Súlyos púp volt a hátukon!

Roland ötödik „bűne” az volt, hogy 1968-ban lefasisztázta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződést (tagállamaival együtt) azért, mert – szavai szerint – „fasiszta agressziót követtek el a független Csehszlovákia ellen! ” És plakátjain éltette Dubcseket és a Prágai tavaszt! Mintegy három havi vizsgálati fogság után bíróság elé citálták, de itt is kudarcot vallottak: az ügyet egy, erősen jobboldali érzelmű fiatal bíró tárgyalta — Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség jelenlegi sajtófőnöke, Sólyom László Köztársasági Elnök legfőbb ügyész-jelöltje —, aki jelképes, felfüggesztett ítéletet hozott! De segítettek Rolandnak mások is, akik egyre jobban „unták” Csermanek János diktatúráját. Köztük Pethő Tibor újságíró, a MÚOSZ és a Népfront alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a rendszerváltás után a Szerkesztő Bizottságának elnöke, Pálffy József, a MÚOSZ elnöke, a Magyarország főszerkesztője, Pálffy István újságíró, FIDESZ-KDNP színeiben megválasztott országgyűlési képviselő nagybátyja. Aztán Kéri Kálmán „horthysta” ezredes, a rendszerváltás után vezérezredes, az Országgyűlés doyenje-képviselője, vagy Nánási László, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára. És még sokan mások. Mert vakon megbíztak Rolandban és imponált nekik az elszántsága és az, hogy „magányos farkasként” kész volt a végsőkig kűzdeni a rezsim megdöntéséért, ami végül sikerült is neki! De erről később.

Antoniewicz Roland 1968-as bírósági ítélete, és annak megsemmisítése. Előtte az ügyészségi és bírósági ávéhás téglák mindent elkövettek, hogy ez ne történjen meg!

Roland hatodik „bűne” az volt, hogy lengyel volt! Méghozzá a „legreakciósabb”! A lengyelektől a maszopos-ávéhás hatalom iszonyatosan félt! Mert mások voltak, mert a kommunistáknak nem sikerült térdre kényszeríteni ezt a büszke és igaz népet! Lengyelországban nem sikerült betiltani a szerzetesrendeket, szétverni az egyházat és iszonyatos lelki erejét, nem sikerült kisöpörni a paraszt padlásokat és megszüntetni a magán gazdaságokat, térdre kényszeríteni a kisiparosokat, nem sikerült a lengyeleket terrorizálni, mesékkel etetni őket! Kevesen tudják, hogy az 1956-os dicső Forradalom Lengyelországban, méghozzá Poznanban, 1956 június 28-án kezdődött! A tizenegy éves suhanc Roland az édesapjával együtt részt vett a megyei ávéhá központ Kochanowski utcai székháza ostrománál és megsebesült (később Roland szüleivell együtt pénzt, ruhát, élelmet, gyógyszereket gyűjtött a bajba került 56-os magyar testvéreknek és az adományokat a második világháborús lengyel futárok vitték titkos utakon Magyarországra!). Igazolt hadirokkant, mert többen tanúsítottak azt, hogy poznani 56-os hős hadirokkant! Hiszen – mint már írtuk – „nem esik messze az alma a fától”! Persze Csermanek bűnbandájával ellentétben, az 1956 őszén hatalomra került Wladiszláv Gomulka párt első titkár azonnal amnesztiát hírdetett nemcsak az ötvenhatos hősöknek, de az összes politikai elítéltnek! Roland ezért úszta meg a letartóztatást! De nem úszta meg a lengyel ávéhások mind nagyobb haragját, mert állandóan olajat öntött a tűzre! Rengeteg olyan „ügyet” produkált, amiért Magyarországon kötél járt volna! Ő mindig megúszta, mert bizonyítékokat soha nem találtak ellene! És Magyarországon csak folytatta az elkezdett utat! A magyar ávéhások, az állampárt minden egyes magyarországi lengyelt megfigyelt. Különösen a Solidarnosc-korszakban! És minden lengyelbarát magyart. Persze az érintettek többsége tudott erről és nagyon óvatos volt. De nem mindenki. Ezért ölték meg szinte egymás után Roland több magyar barátját, köztük Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt, Kizmann Lajost, Hajdu Istvánt és másokat. Csak a Roland elleni merényleteket puskázták el, ami egyre nagyobb dühöt váltott ki a rezsim vezetőiben és ávéhás csicskásaiban!

Antoniewicz Roland és édesapja régi barátja és harcostársa: Kéri Kálmán vezérezredes társaságában, Érmelléki utcai lakásán

Roland hetedik „bűne” az volt, hogy a lengyel nagykövetség és az magyar ávéhá többszöri tiltása, fenyegetése ellenére, „újságíróskodott”. Tömegével írta a lengyel és a magyar sajtóban megjelenő kisebb-nagyobb cikkeit, pedig – tolvaj kiált rendőrért alapon – minduntalan azt hangoztatták: „nem újságíró, csaló”! Le is írták különböző jelentésekben, amelyek megtalálhatók a Történeti Hivatalban! Pedig nem az újságíró, akinek erről papírja, kinevezése van, hanem aki tömegével publikál cikkeket! Többezer írása jelent meg a két ország lapjaiban. És más nyelveken is! A magyar-lengyel barátság fényes történelmi lapjait mutatta be, népszerűsítette a két ország történelmét, kultúráját, alkotóit. Mintegy 250 lengyel színészt „importált” a magyar játékfilmekbe, közvetített koprodukciók létrehozásánál, képzőművészek számára a másik országban és Nyugaton szervezett kiállításokat. De ez mind csak egy keskeny szelet a tevékenységéből, hiszen emellett lengyel könyvekről írt lektori jelentéseket a magyar és magyar könyvekről a lengyel könyvkiadóknak abban a reményben, hogy meg is jelennek a másik ország nyelvén! Még könyvet is írt Lengyelországról, amelyet megjelenése után a pártközpont azonnal bezúzatta! Annak ellenére, hogy a párt kiadója öles betűkkel reklámozta a könyvet. Annak ellenére, hogy más kiadók is – írásban! – igen kedvező véleményt írtak róla. És miért történt meg mindez? Mert Roland képtelen volt hazudni! (Ha készített valakivel interjút, vagy csak írt róla, ötször megkérdezte: nem tévedett-e!) Valóban megírta azt, mit kell tudni Lengyelországról! És a vörösnáci hamisprófétákat ez is nagyon idegesítette!

Az egyik varsói hetilap, a FILM főszerkesztőjének igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland a budapesti tudósítójuk, munkájával elégedettek, számtalan cikkjét publikálták, melyekben a magyar filmművészetet és alkotókat propagálja. És a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja, ávéhás besúgó által írt jelentése arról, hogy “Antoniewicz Roland nem újságíró, szélhámos”. Ki hazudik reggel, délben, este, hónapokon és éveken át és mindenkit becsap??!!

Antoniewicz Roland “Mit kell tudni Lengyelországból c.könyvét a Kossuth Könyvkiadó megjelenése előtt erőteljesen propagálta. Aztán a pártközpont betiltotta. Egyenesen a nyomdából a zúzdába került.És a Tankönyvkiadó igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland könyve JÓ KÖNYV!

Roland nyolcadik „bűne” az volt, hogy erőteljesen kapcsolatban állt a Nyugatra emigrált jobboldali, kommunistaellenes lengyel ellenzék vezéralakjaival, köztük Jerzy Giedroyc herceggel, a lengyel pártállam vezetői által a pokolba kívánt párizsi Kultura című folyóirat és számos neves jobboldali írók könyveit megjelentető főszerkesztő-kiadóval. A Giedroyc herceg által Rolandnak írt számos levele ugyancsak megtalálható az interneten! Ha az idegen nyelveket nem ismerő magyar ávéhások ennek a levelezésnek a nyomára találtak volna, ez elegendő okot szolgált volna arra, hogy — mondjuk —„kémkedésért” hosszú évekre bebörtönözzék! Hál’Istennek ez a momentum elkerülte a lankadó, idegen nyelveket nem ismerő figyelmüket! És Roland jelentéseket, tényfelismeréseket, adatokat küldött a Párizs melletti Mesnil-le-Roi városkában élő és tevékenykedő Giedroycnak, javaslatokat írt arra vonatkozólag, milyen magyar szerzők könyveit érdemes megjelentetni! E mellett számos cikket is küldött, amelyek a legkülönfélébb álneveken a nyugati sajtóban meg is jelentek. Még Amerikában is, a Magyarok Vasárnapjában, ahol – a rendszerváltás után – több írása már a saját neve alatt is megjelent. Mert az ősi örmény Bagratuni név az Antoniewicz család igazi neve! A Kelet-Lengyelországban élt felmenők belpolitikai okok miatt a XVII. században lengyelesítették az Antonjan toldalék nevet és elhagyták a Bagratunit, ahogyan ezt tette több tucat másik, Lengyelországban már néhány évszázada élő örmény arisztokrata család. Azonban híres genealógusok egész sora ezt a tényt és a Bagratuni-családfát írásban is elismerte! Antoniewicz Roland édesapja halála után, a Bagratuni-ház fejeként döntött úgy, hogy visszatér ősi nevéhez, amit – bűncselekményt töbrendbelileg, folytatólagosan elkövetve – a belügyben és a közigazgatásban ottragadt ávéhások újra és újra megpróbálják meghiúsítani, semmissé tenni. De „a hazug embert gyorsabban lehet utolérni, mint a sánta kutyát” közmondás igazsága szerint, előbb-utóbb ők is börtönbe kerülnek gaztettjeik miatt! Giedroyc herceg mellett, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni – Giedroyc több barátjával is élénk kapcsolatban állt, köztük a lengyel származású Zbigniew Brzezinskivel, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával! Később a Solidarnosc-al is kapcsolatba lépett. Erről is több bizonyíték kering az interneten!


Jerzy Giedroyc herceg, a párizsi Kultura és más bolsevista-ellenes kiadványok főszerkesztője és kiadója volt.Az egyik képen Zbigniew Brzezinski lengyel származású USA politikussal. A többi képen levelei Antoniewicz Rolandhoz. A professzori címzésre azért volt szükség, hogy a küldemények ne akadjanak fenn az ávéhások hálóján.

Az Antoniewicz Roland által készített, világszerte publikált képen Henryk Jankowski gdanski kanonok-plébános (balról), Szent Jerzy Popieluszko atya, a vörös náci bűnözők által kegyetlenül megölt varsói plébános, Antoniewicz Roland barátja és Lech Walesa, a Solidarnosc vezére, későbbi lengyel köztársasági elnök látható. Mind jól ismerték egymást.

Roland kilencedik „bűne” az volt, hogy kitartó majd’ egy évtizedes munkával, filmrendező-asszisztens, majd első aszisztens lett az akkori legnagyobb magyar filmrendezők mellett. És amikor ávéhás-emeszempés óhajra kirúgták a Magyar Filmgyártó Vállalattól, a magyar filmvilág színe-java nemcsak kiállt mellette, de azt is elintézték, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztője és szerkesztő-rendezője legyen! A vörösnácik már az MTV-s pályafutása legelején megpróbálták ellehetetleníteni és a televíziótól kiebrudálni. Évekig nem sikerült. Azt sem tudták megakadályozni, hogy önálló filmeket készítsen! Az első filmjét, az Utcalabirintust szó szerint a semmiből teremtette elő! Mert nem kapott rá semmilyen komoly keretet! Ő teremtette elő a szükséges pénzt és sokak elmondása, írásos véleménye szerint: „nagyon jó filmet készített”! Ennek ellenére nem engedték ki sem Oberhausenba, sem Mannheimbe, sem Velencébe vagy más rangos nyugati filmfesztiválra, mert a boritékolt sikere végleg megcáfolta volna eddigi hazugságaikat! És Roland megint szembeszállt velük! A hóna alá kapta a film nullkópiáját és kivitte Lengyelországba a kosalini ifjúsági filmfesztiválra, ahol Oklevelet kapott! Ezzel az „Utcalabirintus” betiltása is meghiúsult, mert az MTI nyomán, az egész magyar sajtó hírül adta Roland győzelmét! Tetszett-nem tetszett, az MTV bemutatta a filmjét és a kritika nagy elismeréssel fogadta!

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula igazolása. Szerintük Antoniewicz Roland kiváló filmrendező.

Roland tizedik „bűne” az volt, hogy bízott a törvényekben és idejében nem akadályozta meg azt, hogy törvényellenesen kiúgják az MTV-től! Nagy Richárd akkori elnök, de legfőbbképpen Szinetár Miklós főrendező és tévé alelnök mindenben segítették és védték a támadásoktól. De nem sokáig, mert Appel Aczél Győrgy megelégelte azt, hogy Roland sikert sikerre halmoz és hallani sem akar arról, hogy behódoljon az akaratának. Leváltotta Nagy Richárdot és a helyére a jobbkezét, a már kultuszminiszternek kijelölt Kornidesz Mihályt ültette, aki már másnap Rolandot kitette az utcára. Roland persze még mindig bízott a törvényekben, fellebbezett, bíróság elé vitte az ügyet, ahol kiderült, hogy az MTV egyik párttitkárának és főávéhásának, egy bizonyos Csók Pálnak futtában összeeszkabált, hazugságok tömkelegét tartalmazó feljegyzése miatt rúgták ki! Polgári bíróság elé vitte az ügyet, ahol sorra dokumentumok garmadájával megcáfolta a párttitkár hazugságait. Majdnem megnyerte a per, de végül a gazságszolgáltatás győzött (megint az „i” kezdőbetű nélkül!). Ráadásul Kornidesz Mihály cinikusan a képébe röhögött. És persze több, forgatás alatt lévő filmjét leállította és más alkotóknak adta át befejezésre, amivel a szerzői jogi törvény több passzusát is durván megsértette.

Antoniewicz Roland Oklevele a kosalini filmfesztiválon bemutatott Utcalabirintus című, rendszerellenes filmjéért.

Egy a sok kedvező filmkritika közül

Roland tizenegyedik „bűne” az volt, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. Összedugta a fejét egy sor ellenzéki és „bólogatójancsi” barátjával, majd támogatásukkal elérte azt, hogy a kormány és a pártvezetés szemében Kornidesz Mihály hiteltelenné és nevetségessé vált. A vezető pártkáderek nem gondolkodtak, hanem azonnal cselekedtek! Nem szerették a botrányokat! Kornideszt leváltották az MTV éléről és a tiranai, majd a phenjani nagyköveti székbe ültették, ami a kádersüllyesztő végállomása volt. Persze a barátjáról és főnökéről – Appel Aczél Györgyről –– sem feledkeztek meg! Őt is fokozatosan leépítették, tisztségeitől megfosztották, minek következtében a proligyerekből lett kulturális „szakember” Bécsbe kényszerült elmenekülni, mert attól tartott, hogy az ávéhások az életére törnek! Befüggönyözött bécsi lakása ablakából reszketve leste az utcát, ahányszor a ház előtt megállt egy gépkocsi. Bécsben is halt meg. Aczél bukása egy igazi lavinát indított el, amely sorra elsöpörte régi barátait és „harcostársait”: Apró Antalt, Gáspár Sándort, Benke Valériát, Lázár Györgyöt és sokan másokat! Roland pedig csak nevetett a hirtelen tisztogatáson. Tudta, hogy mindez a kádári hatalom rohamosan közeledő végét jelentheti, ha idejében kihasználja a ragyogó körülményeket!

Miután Kornidesz Mihály – Aczél Appel György parancsára – kirúgta Antoniewicz Rolandot az MTV-től, sokan kiálltak mellette. Nánási László is. Mivel a közbenjárás nem hozott eredményt, Antoniewicz Roland barátai segítségével kirúgatta Kornidesz Mihályt az MTV-től, ami Aczél Appel György bukásához, majd a rendszerváltáshoz vezetett…

Antoniewicz Roland (hátul) Grósz Károly társaságában május 1-én. A felbujtására kaparintotta meg a hatalmat, ami előidézte a rendszerváltást…

Roland tizenkettedik „bűne” az volt, hogy már említett szövetségeseire – és a Grósz Által annyira kedvelt piára: egy üveg lengyel vodkára – támaszkodva elősegítette egykori párttitkára (a Lapkiadó Vállalatnál és az MTV-nél) Grósz Károly hatalomra kerülését és ezzel a rendszerváltás elindítását. Grósz pedig (újabb üveg lengyel vodkák birtokában) Antoniewicz Roland tanácsai nyomán először új egyesületi törvényt hozott. És Roland már elsőnek élt a lehetőséggel és létrehozta a két első ellenzéki (akkor „alternatív”) egyesületet: a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és annak gyermekszervezeteként a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget. A feldühödött ávéhások mindent elkövettek, hogy szétverjék őket! Roland pedig ismét figyelmen kívül hagyta a reá leselkedő veszélyt! Többezer magyar diákot utaztatott ki a Solidarnosc-szellemmel átitatódott Lengyelországba igen olcsó több napos táborokba és túrákra. Aztán a Magyarországi Örmények Szövetségét is megalkotta, amely még nagyszámú képviselőt is küldött az önkormányzatokba. Utóbbit az ávéhások egyik, sötét múltú emberük, a Magyar Rádió egyik főszerkesztőjének és párttitkárának, egy bizonyos Alex Avanesziánnak a segítségével próbálták szétverni, aki egy, ötszáz éve a pápa által alapított irgalmas rend nevével visszaélve alapított saját káeftéjével szélhámoskodva, Roland lejáratása érdekében ismét a „régi fegyverhez”: közokirathamisításhoz fogott hozzá. Nem sok sikerrel, a bíróság előtt egyértelműen kiderült az, hogy Alex elvtárs szánalmas hamisítványokkal állt elő! Egy másik bírósági perben hozott ítélet azt is bebizonyította, hogy Antoniewicz Rolandnak az MSZMP-hez semmi köze nem volt, és tagja sem volt a vörös náci pártnak! Mert Roland szinte valamennyi korábbi munkahelye párttitkárát szemtelenül beidéztette! Így aztán nem csoda, hogy Roland lejáratása érdekében folyó sakkjátszmában bevetették a „bástyát” a hirhedt Rózsa György Eduárdó személyében, aki az általa létrehozott Kádár János Társaságba terrorral, hozzátartozói kárára elkövetendő gyilkossággal fenyegetve, kényszerítette bele Rolandot. És Roland utolsó dobása az volt, hogy …bíróságilag bejegyeztette a „kamunak” indult szervezetet, címeként pedig az MSZMP központi székházának címét adta meg! Aztán nyilatkozataiban Kádár hanglejtésével űzött gúnyt az egészből.

Az ávéhás bűnözők csak súlyos, 30 napon túl gyógyuló testi sértés árán tudták rávenni Antoniewicz Rolandot arra, hogy “bevallja” az általuk készített “nyilasröplap” “szerzőségét!” A pert igen silány “bizonyítékok” alapján vezényelték le, miközben Antoniewicz Roland a hazugságaik megcáfolására semmilyen lehetőséget nem kapott! Még az ávéhás “írásszakértő” sem tudta eldönteni: Roland, vagy az ávéhás miniszterhelyettes írógépén készült…

Antoniewicz Roland készítette ezt a grafikát. Soha nem volt tagja semmilyen pártnak!

Egy a sok ávéhás pimasz hazugság közül: miközben Antoniewicz Roland közgúny céljából, az MSZMP és a kommunisták lejáratása végett bejegyeztette a nyakba tukmált Kádár János Társaságot, az ávéhá felbujtására a Fővárosi Bíróság elnöke azt hazudta, hogy a Kádár János Társaság nem került bejegyzésre!

Gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya), a domonkos templom plébánosának, a rend magyarországi tartománya főnökének véleménye Antoniewicz Roland könyvéről

Helyhiány miatt, csak felvázoltam Roland „bűneit”. Terjedelmes, igen izgalmas, dokumentumok százaival illusztrált visszaemlékezésében igen részletesen kitér mindenre! Reméljük, egyhamar akad kiadó, amely megjelenteti, mert igazi bestsellernek igérkezik. Nemcsak idehaza, de külföldön is! Különösen az angol, orosz, német, örmény, spanyol, arab, francia és portugál nyelvterületen.
New York, 2011 őszén
Inaçio Angelos

Bejegyezte: dátum: 8:23

1 megjegyzés:

  1. Végre egy, nem a kommunista propaganda és az egykori ávéhások által irányított sajtófórum! Én rengeteg írást olvastam el nevezett úrról és elhiszem, hogy ez ugyanolyan lejáratás volt, amilyent most alkalmaznak ugyanazok Magyarország és az Orbán kormány ellen! Goebbels mellettük óvodás volt, úgy hazudnak mint a vízfolyás!

    Kovács Béla

Hello world! Antoniewicz Roland 12 fő „bűne” – avagy egy kommunista diktatúra bűncselekménye a magyar-lengyel barátság és a magyarországi lengyelek ellen

2011. november 25., péntek

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”A FIDESZ-KDNP által meghírdetett, Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett “Az MSZP osztozik az MSZMP felelősségében” című program mindenképpen támogatandó! Mert nemcsak a bűnösök megbüntetésre kerülhet végre sor, hanem megannyi gaztettük napvilágra kerülése is! Az MSZMP utódpártjának az elnöke, a KISZ egykori vezére Gyurcsány Ferenc 2006-ban Balatonöszödön cinikusan és büszkén ország-világnak bejelentette: „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ” Tény és igaz! a vörösnáci párt és csatlós szervei (ávéhá, népfront, KISZ, Nőtanács, MEASZ, a pártpropagandisták és ávéhások kezében lévő média valamint az általuk szilárdan irányított gazságszolgáltatás (az „i”-t az elején szándékosan hagytuk ki!!!) rengeteget hazudott össze sok mindenről és sok mindenkiről. Ha kellett, hamis „dokumentumokat”, „bizonyítékokat” is legyártottak. Antoniewicz Roland ellen is. Mindazok, akik még mindig sárral dobálják meg Antoniewicz Rolandot, vagy az egykori állambiztonsági szervek tisztjei, besúgói, téglái, titkos tisztjei, vagy pedig a pártállami diktatúra fenntartójának, az MSzMP-MSzP-nek az egykori-mai tisztségviselői.

Antoniewicz Roland grafikája

Senki sem csodálkozott, vagy inkább nem akart csodálkozni azon, hogy miért éppen Antoniewicz Rolandal foglalkoznak ennyit, miközben lavinaszerű, hazugságokkal és valós tényeknek ferde tükörben történő bemutatásával megpróbálták egy jól irányított hecckampányban lejáratni, erkölcsileg, anyagilag és jogilag ellehetetleníteni! Sokan ezt a hecckampányt arra használták fel, hogy „bizonyítsák” a bizonyíthatatlant: ők aztán „valódi demokraták”! Sokan olyanok is meglovagolták ezt a sánta paripát, akikről csak később derült ki (vagy még nem derült ki!) az, hogy téglák, besúgók, vagy éppen titkos ávéhás tisztek, esetleg pártpropagandisták, munkásőrök stb voltak! Még a „nyilas röplap”-ügyben eljáró bíróról is kiderült, hogy a jogot gyorstalpalón „végezte el” és ávéhás tégla! Nem csoda, hogy az ellenbizonyítékokra sem ő, sem felettesei, még a Legfelsőbb Bíróság elnöke sem volt kíváncsi! Mert kiderült volna, hogy valamennyien elkövették a hatalommal való visszaélés és hamis vád bűncselekményét! Akár az ügyben eljáró „rendőr”, a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati osztályának vezetője, ma „rendőr” tábornok Mikó István „elvtárs”!!! Vajon hány, hamis tanukat, álbizonyitékokat gyártó és forgalmazó ávéhás még mindig randitja a „demokratikus” rendőrség és a bíróságok légkörét?!?

Antoniewicz Roland büszke lehet a felmenőire, rokonaira! Tele vannak velük a lexikonok. De ő is előbb-utóbb ott találja a nevét, mert igaz és szerény, segítőkész ember, nagy hős és kiváló alkotó…

Antoniewicz Rolandot az emeszempés-emeszpés-ávéhás-álújságíró bűnözők belekeverték mindenbe, amibe csak lehetett. Elnevezték „szélsőbaloldalinak” is, meg „szélsőjobboldalinak”. De soha igazat nem írtak róla! És ma sem írnak. Pedig ma már az interneten rengeteg olyan hites dokumentum található (csak jóakarat kell a megtalálásukhoz!), amely egyértelműen megcáfolja a sok-sok hazugságot és Antoniewicz Roland mellett áll ki! Aki csak egy kicsit is tud lengyelül és elkezd kutakodni Antoniewicz Roland múltjában, egyből arra is rájön, hogy „itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel”! Nem Antoniewicz Roland lengyelországi vagy magyarországi múltjával! Azzal a hazugság-áradattal, amely még mindig jó céltáblának találja személyét! Nézzük hát először a lengyelországi múltját, ahol 1967-ig majd’ 20 évet élt.

Antoniewicz Roland részt vett az 1956-os poznani forradalomban és megsebesült.

Az egyik szemtanú, egy hatósági orvos igazolása Antoniewicz Roland 1956-os sebesüéléséről, hadirokkantságáról

Antoniewicz Roland Budapesten született közvetlenül a háború befejezése után. A több könyv szerzője, több nyelven anyanyelvi szinten publikáló újságró-író (a lengyel sajtó közlései szerint az egyik legjobb a szakmában!) lengyelörmény édesapja: Zdzislaw Antoniewicz élsportoló is volt (megszámlálhatatlan versenyt nyert és állami kitüntetést kapott sportolóként és edzőként, sportbíróként), emellett a nem internáci színezetű lengyel-magyar barátság fáradhatatlan bajnoka volt.

Zdzislaw Antoniewicz kitüntetései

Zdzislaw Antoniewicz 1944 március 19-én a Bakáts téri katolikus templomban a reggeli órákban vette el Roland édesanyját, Karapancsits Teréz magyarörmény hadiőzvegyasszonyt. Ez mentette meg az életét (és sok-sok, az esküvőn jelenlévő, zömében jobboldali magyar hazafiét is!), mert a hajnalban hazánkat megszálló német katonai egységek előőrseként Budapestre érkezett Gestapósok, már kora reggel lázasan hozzáfogtak a felkutatásához, hogy letartóztassák! Nem ok nélkül. Még Poznanban, ahol született és élt, Zdzislaw Antoniewicz írt egy cikket arról, hogy a hitleri és a sztálini ideológia között csak árnyalatnyi különbség van és életveszélyes bla-bla az egész! Emiatt a német Gestapó és a szovjet NKVD (a KGB elődje) egyaránt kőrözte!

Hitler és Sztálin elvtársi együttműködésben KÖZÖSEN rohanták le Lengyelországot 1939. szeptemberében – Antoniewicz Roland grafikája

Antoniewicz Zdzislaw a lengyel-magyar barátság bajnoka volt. A fia, Roland is az. Egyiküknek sem köszönték meg, üldözték őket…

Zdzislaw Antoniewicz rövíden a halála előtt

Zdzislaw Antoniewicz lengyel karpaszományos hadnagy, 1939 szeptemberében, a hadüzenet nélküli sztálinista-hitlerista agresszió után, megannyi lengyel hazafi honfitársával együtt, bevonult a lengyel hadseregbe és hősiesen részt vett a védelmi harcokban, amiért többször ki is tüntették. Az összeomlás és a kapituláció hajnalán menekülnie kellett, mert jól tudta: sem a német sem a szovjet hadifogságot nem fogja túlélni! Magyarországra szökött, mert gyerek kora óta nagy barátja, tisztelője volt hazánknak, az olykor viharos közös múltunknak, a szintén örmény származású Bem Józsefnek, Petőfi Sándornak, Lázár Vilmosnak, Török Ignácnak, Czetz Jánosnak és Kiss Ernőnek. Tudta, hogy a magyar becsület megmenti őt is, honfitársait is. Nem is tévedett! Magyarországra akkoriban 140.000 lengyel katona és civil szökött át. Sokan teljes menetfelszerelésben, álig felfegyverezve. És a magyar testvérek erre nagyvonalúan szemet hunytak! Mi több: lehetővé tették azt, hogy teljes lengyel katonai alakulatok teljes menetfelszerelésben bántatlanul átvonuljanak a jugoszláv határig, ahonnan aztán némi kitérővel sikeresen átjutottak Franciaországba, az ott – Angersben – újjáalakuló lengyel hadsereghez! Mindezt akkor, amikor gróf Teleki Pál miniszterelnök elutasította Hitler azon követelését, hogy átengedje a Wehrmacht egységeit a Kassa – Velejte vasútvonalon, hogy a lengyeleket hátba támadhassák! Ezekről az évekről rengeteg visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg, amely újabb bizonyítékot szolgált a magyar-lengyel barátságnak és az Antoniewicz család példátlan hősiességének! Ezt a barátságot támadták meg és vonatták kétségbe az Antoniewicz Rolandot és szüleit erkölcstelenül támadó és lejárató vörösnácik!

Antoniewicz Zdzislaw egyik könyve. A felejthetetlen magyarországi éveiről, a sok-sok magyar barátról – igaz emberről. Nem csoda, hogy az MSZMP-MSZP-ávéhás bűnözők féltek a fiától, Antoniewicz Rolandtól!

Zdzislaw Antoniewicz nem menekült el a biztonságosabb Nyugatra, pedig ő is megtehette volna. Itt maradt, mert a lelkiismerete azt diktálta: itt van rá a legnagyobb szükség! És erre kérte őt több barátja-földije, akik a londoni lengyel emigrációs kormány vezetői voltak. Köztük volt gróf Edward Raczynski (1934-1945 között a Lengyel Köztársaság londoni nagykövete, 1941–1943 az emigrációs kormány külügyminisztere, 1979–1986 között a Lengyel Köztársaság emigrációs Elnöke), Leon Orlowski budapesti lengyel követ (1941-ig), Józef Zaranski budapesti lengyel konzul és Dr.Zbigniew Zaleski professzor, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. Zdzislaw Antoniewicz az utóbbi helyettese lett, azon belül is az ifjúsági, egyházi és a hírszerzési ügyek felelőse (1941-től amikor a budapesti Lengyel Követség megszünt, az ügyek jelentős részét a Lengyel Intézet vette át). Rengeteget tett a magyar-lengyel barátságért! Id.Antall József miniszter, menekültügyi kormánybiztos rokonaként (Roland későbi keresztapja), gyorsan kapcsolatba került a legfontosabb politikusokkal és egyházi személyekkel, akik életük végéig a barátjának tekintették! A hadvezetésben Kéri Kálmán ezredes, Baló Zoltán ezredes, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes és mások. A politikusok közül Pethő Sándor és Tibor fia, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és sokan mások, akiknek köszönhetően Magyarország nem adott ki a németeknek és a szovjeteknek egyetlen egy lengyelt sem! Ellenben mindenben, amiben csak lehetett, segítették az itteni lengyeleket. A katolikus egyház részéről Serédi Jusztinián hercegprímás mellett a titkára és egyben a kultuszminisztérium főosztályvezetője, Beresztóczy Miklós páter, Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke és Lékai László balatonlellei plébános, későbbi esztergomi érsek, bíboros-prímás, Mindszenty József zalaegerszegi plébános, későbbi hercegprímás, valamint Hanauer Árpád váci püspök, továbbá Badalik Bertalan püspök, a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke. A hathatós segítségükkel sikerült elérnie azt, hogy az egész háború alatt Balatonbogláron működhetett akoriban Európa egyetlen lengyel gimnáziuma, Vácott pedig a lengyel zsidógyerekek árvaháza és iskolája.

A budapesti Lengyel Intézet helyettes igazgatója, a lengyel követség I.titkára Zdzisław Antoniewicz szerkesztó (balról az eső), Szapáry Erzsébet grófnő, id.dr.Antall József Antall miniszter, menekültügyi kormánybiztos, Antoniewicz Roland szerkesztő keresztapja és ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja, dr.Henryk Sławik, a lengyel országgyűlés képviselője valamint jobbról Varga Béla főtisztelendő atya, Balatonboglár plébánosa, a magyar Nemzetgyűlés elnöke (1947-ig) az FKgP részéről a balatonboglári lengyel gimnázium egyik ünnepségén

Antoniewicz Roland meghívója a barátjával, II.János Pál pápával való budapesti találkozásra

Zdzislaw Antoniewicz magyarországi évei alatt nagyon tevékeny volt. Lengyel lapokat szerkesztett (Kajtár Jenő csak névleges szerkesztőjük volt az akkori magyar sajtótörvények miatt!), könyveket adott ki, irányította a Budapest-Zakopane-Krakkó és Budapest-London között összeköttetést teremtő titkos futárszolgálatot és a formálisan Edmund Fietz-Fietowicz vezette lengyel hírszerzést, amely az oroszok és a németek háborús kegyetlenségeit és a magyarországi lengyel menekültek ellen irányuló akciókat igyekezte feltérképezni.

Gróf Keglevich István atya II.János Pál pápával beszélget. Antoniewicz Roland hozta össze a két barátját (balról takarásban)

A háború után Zdzislaw Antoniewicz a még londoni irányítású lengyel követség sajtóattaséja és a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel szekciója magyarországi főmegbizottja volt. Utóbbi minőségben a hadifogságból visszatérő, hazatelepülő lengyelek ezreinek ügyes-bajos dolgait intézte és szó szerint életeket mentett. Nem csoda, hogy 1947. őszén hazarendelték. Aztán a már szovjetbarát hatóságok a határon letartóztatták és évekre „vizsgálati fogság” címén bebörtönözték. Így került vele együtt Lengyelországba a Budapesten született, magyar állampolgár fia, melynek állampolgárságát az exávéhás-emeszempés belügyesek máig törvényt sértve és számos bűncselekményt megvalósítva, máig nem akarják elismerni! Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmére, a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetése ellenére, az egymást soron követő belügyminiszterek még mindig nem válaszoltak! Pedig a harminc napos törvény által előírt határidő már réges-rég letelt!!!Ezzel szemben beosztottjai még a folytatólagos és tömeges közokirathamisítástól, a bíróságok félrevezetésétől sem riadtak vissza, csakhogy bizonyítsák hazugságukat: a Budapesten, magyar állampolgár szülőktől született Antoniewicz Roland „nem magyar állampolgár”! Reméljük ezen is változtat Orbán Viktor miniszterelnök, miután határozottan kijejentette: „nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”!

A Kurier Polski c.lapban közzétett nekrológ

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mennyire hazudtak és csaltak Gyurcsány és vörösnáci pártjának, ávéhájának az emberei az elmúl 25 évben, nézzük meg előszőr azt is, kik is voltak Antoniewicz Roland felmenői! Mert ugyebár „nem esik messze az alma a fától”! A Kurier Polski c. tekintélyes fél ellenzéki napilap 1984 október 26-i száma ezt írja édesapja nekrológjában: „Antoniewicz Zdzislaw a Wielkopolskai Felkelés tisztjének a fia, a Januári Felkelés tisztjének az unokája” volt. Ez már nagyon elgondolkodtató! Az Wielkopolskai Felkelés 1918-1919-ben meghozta Lengyelországnak a várva várt függetlenséget és a németek által megszállt Poznan városának és Wielkopolska tartománynak a visszaszerzését. Az utóbbi pedig az nagyorosz náci önkény és lengyel-ellenes terror elleni égbekiáltó tiltakozás volt! Utóbb kiderítettük, hogy mindketten, azaz Zdzislaw nagyapja és édesapja — egység-parancsnokokként — vettek részt a Wielkopolskai Felkelésben, hiszen a főparancsnok Józef Dowbór-Musnicki vezérezredes régi családi barátjuk volt! Mi több — amiről a még a pártállami időkben kiadott félig ellenzéki lap nem írhatott — Zdzislaw édesapja és Roland nagyapja a lengyel-szovjet háború kitörésekor (a lengyelek ezt lengyel-bolsevista háborúnak nevezik!, mi inkább a lengyel-vörösnáci, vagy lengyel-szovjet háború névnél maradjunk!) bevonult a Józef Pilsudski marsall vezette legendás I. hadtestbe (Pierwsza Brygada) és Lembergnél hősi halált szenvedett! A legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari érdemrend nagykeresztéjével tüntették ki posztumusz. A poznani Citadella lejtőin kialakított Hősök Temetőjében, a Wiekopolskai Felkelés hőseinek parcelláján, katonái között helyezték örök nyugalomra.

A Lengyel Legionisták Egyesülete tagjai a lengyel-szovjet háború hős önkéntesei voltak. Sokan életükért fizettek a magyar-lengyel barátságért. Több legionista magyarörmény volt, akár Miklóssy Ferdinánd Leó elnök. Fent: Miklóssy Ferdinánd Leó a halála előtt 5 évvel. Középen: Miklóssy Ferdinánd Leó lengyel legionista egyenruhában. Alul: A Lengyel Legionisták (akik magyarok voltak!!!) kőbányai emlékműve a Népligetben. Ráférne a konzerválás!

(Itt csak zárójelben említendő: a Miklóssy Ferdinánd Leó hős magyarörmény hazafi vezette Magyar Legionisták Egyesületének többtucat tagja is Zygmun Antoniewicz – Roland nagyapja – parancsnoksága altt részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Többen közülük hősi halált szenvedtek! Emlékművük a Népligetben, néhány lépésnyire az 1-es villamos Vajda Péter úti megállójától található meg! Csoda, hogy a vörösnácik nem vették észre és nem repítették a levegőbe, ahogyan ezt az Aréna úti Regnum Marianum templommal megtették!)

Antoniewicz Roland hős dédapja és kitüntetései. Az 1863-as Januári Felkelés és az 1918-1919-es Wielkopolskai Felkelés tisztje, parancsnoka volt.

Antoniewicz Roland hős nagyapja, Zygmunt Antoniewicz. Az 1918-1919-es Wielkopolskai felkelés tisztje, parancsnoka, majd a lengyel-szovjet háborúban Józef Pilsudski marsall tisztje, parancsnoka volt. És a kitüntetései. Lembergnél hősi halált szenvedett.

Mindezek a tények már önmagukban is rávilágítanak arra, hogy az ávéhás-emeszempés-emeszpés vörösnáci hazugságokkal ellentétben, Antoniewicz Rolandnak semmi köze nem volt és nem is lehetett sem a kommunistákhoz sem a fasisztákhoz! Hiszen — mint már említettük — „nem esik messze az alma a fától! ” De nézzük tovább a tényeket! Sok meglepő, hátborzongató és hősiesnek mondható részlet rajzolódik ki makacs kutatásaink, kutakodásaink nyomán! Antoniewicz Roland, a nyelvzseni, azzal hívta magára August Hlond és Stefan Wyszynski hercegprímások korábbi titkárának, Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek a figyelmét, hogy latinul is, lengyelül is kiválóan ismerte az egész szentmiseliturgiát! Mi több: több nyelven (köztük igazi anyanyelvén: örményül is!) fujta a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet! És Roland érseki ministráns, majd az érsek barátja, végül pedig a két legnagyobb barátjának: Stefan Wyszynski hercegprímásnak és Karol Wojtyla krakkói érseknek, a későbbi pápának a barátja lett! Az ávéhá börtönből kikerült, ugyancsak nyelvzseni édesapja pedig a poznani érsek titkos munkatársa! Ő fordította németre azt a pásztorlevelet, amelyet az érsek a lengyel püspöki kar nevében a lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából intézett a nyugatnémet püspöki karhoz, és amely Moszkvában és Varsóban óriási botrányt váltott ki!

Antoni Baraniak poznani metropolita érsek és a legjobb barátja: Stefan Wyszynski gniezno-varsói bíboros-érsek, hercegprímás. Mindeketten Antoniewicz Roland barátjai voltak. A hercegprímás egyik, Antoniewicz Rolandnak megküldött üdvözlete. Sokat leveleztek.

Antoni Baraniak érsek (a trónon) Úr Napi körmeneten. Antoniewicz Roland évekig a ministránsa és tanítványa, barátja volt (jobbról, takarásban).

Antoni Baraniak érsek és VI.Pál pápa

Antoni Baraniak érsek és Antoniewicz Rolandnak írt szívélyes dedikációja

A poznani főszékesegyház, ahol Antoniewicz Roland évekig volt Antoni Baraniak érsek ministránsa

Roland első „bűne” az volt, hogy élete egybenőtt a kommunisták által annyira gyűlölt egyházzal! Mert Roland pap akart lenni. Méghozzá örmény pap! A szovjetek pedig a legerőteljesebben az örmény egyházat és akár Hitler a zsidókat – az örményeket – üldözték! Roland ministránsként, egy czenstochowai ministráns-találkozón ismerkedett meg egy vele egyidős, kelet-lengyelországi ministránsal, bizonyos Jerzy Popieluszkoval, aki akkor kijelentette, hogy „pap akarok lenni”, mire Roland „visszavágott”: „én is pap leszek, de örmény pap! ” Készült is Velencébe, hogy az ottani örmény Mechitarista kongregációnál elvégezze a papi szemináriumot, de sajnos Velencébe rajta kívül álló okokból soha nem jutott el. Viszont a később a Solidarnosc-mozgalom egyik kulcsfigurájává vált Jerzy Popieluszko páterrel igen élénk kapcsolatban volt! Több „reakciós” magyar papot is bemutatott neki, köztük gróf Keglevich Istvánt, a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna igazgatóját, aki 10 évet ült le Kádár börtönében Márianosztrán csak azért, mert hű volt Jézushoz és tanításaihoz! Antoniewicz Roland 15 évig volt mellette sekrestyés és arany misés ministráns! Ehhez persze a plébános engedélyére is szüksége volt, de gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya) , a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke szó nélkül áldását adta erre, hiszen Rolandot még tihanyi plébánosi korából jól ismerte! Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt a 20 éve kiadásra váró, Roland által 3 kötetben, kötetenként mintegy 1200 oldalas, dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált visszaemlékezéseiről! Megtalálható az interneten! Nem csoda, hogy mindeddig nem jelent, nem jelenhetett meg, hiszen minden betűje vádirat a kommunizmus ellen!

Gróf Keglevich István atya, a Kis Regnum Kápolna igazgatója, Antoniewicz Roland barátja és gyóntatója. 10 évet ült Kádár börtönében. Antoniewicz Roland 15 évig volt a sekrestyése és ministránsa. A másik képen Antoniewicz Roland ministrál gróf Keglevich István és gróf Dóczy László (Zsigmond OP) atyáknak

Diósi Kornél OP plébános atya igazolása arról, hogy Antoniewicz roland sekrestyés

Antoniewicz Roland Dragos Károly piarista atya, gimnázium igazgató és a kőbányai lengyel templom plébánosa társaságában. Antoniewicz Roland gyóntatója volt, szüleit és őt megeskette, és Rolandot megkeresztelte (id.Dr.Antall József miniszter volt a keresztapja!)

Roland második „bűne” az volt, hogy 1967-ben Velencébe kalandos és hajmeresztő körülémnyek közepette akart disszidálni, de csak Magyarországig jutott el, elfogták, hetekig vendégeskedett a hirhedt Gyorskocsi utcai ávéhá börtönben, a „Susi”-ban, majd kitoloncolták, mire ő néhány nap múlva visszaszökött és gyorsan megnősült, ami miatt – a családjogi törvény rendelkezései miatt – nem tudták kitoloncolni! Aztán magyarul egy kukkot sem értő lengyel ávéhások jöttek érte, akiket — egy hiteles szemtanú, egy tanárnő írásos beszámolója szerint — Antoniewicz Roland „jugoszláv banditákként” lecsukatott a közelben ólálkodó rendőrjárőr által! Az „internacionalizmus” elleni támadást mindkét ávéhá keserűen lenyelte, nehogy az ügy kipattanásával közröhejjé váljanak! Végül a lengyel bíróság a távollétében, „tiltott határátlépésért”, néhány hónap felfüggesztett börtönre ítélte Antoniewicz Rolandot. De ez nem akadályozta meg a lengyel ávéhásokat (különösen nem a Lengyel Nagykövetségen dolgozókat), hogy hazugságaikkal évekig ott ártsanak neki, ahol és ahogyan csak lehet! Antoniewicz Roland pedig rájött arra, hogy ezek a bűnözők ellen a legjobb a saját fegyverükkel harcolni! Tette is a dolgát a rendszerváltásig. Magányos farkasként, mert jól tudta, hogy csak akkor marad mindez titokban, csak akkor lesznek sikeresek a hajmersztő akciói!

Egy ávéhás irat a Történeti Hivatal gyűjteményéből Antoniewicz Roland Magyarországra történt disszidálásáról

Roland harmadik „bűne” pedig az volt, hogy gyerek kora óta cserkész, majd cserkésztiszt volt! Egyik egykori cserkésztársa elmondta, hogy Roland az egyik közös táborozás során „odacsődítette” Antoni Baraniak érsekét, aki a későbbi pápa, Karol Wojtyla krakkói érsek, akkor még kanonok társaságában, késő este érkezett a Wielkopolska Nemzeti Park nevet viselő őserdő kellős közepén lévő tisztáson berendezett cserkésztáborba! Persze, hogy mindenki örült ennek a látogatásnak, hiszen nem tartozik a gyakori dolgok közé, hogy egy érsek celebrálja a szentmisét egy tábori misén! Roland évekig levelezett mind Baraniak érsekkel, mind Stefan Wyszynski hercegprímással, mind a későbbi pápával! Régi barátok voltak! De erről szerencsére a magyar ávéhások nem sokat tudtak! Őket az zavarta, hogy Roland mindenáron magyar-lengyel cserkész egyesületet és magyar-lengyel baráti társaságot akart létrehozni! Ez volt a negyedik „bűne”!

Antoniewicz Roland csak megalapította a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget és a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget. A két első “alternatív egyesület volt!

Roland negyedik „bűne” az volt, hogy 1970-ben Magyar-Lengyel Baráti Társaságot akarta tető alá hozni, majd annak talaján magyar-lengyel cserkész csapatot. Mintegy 1500 leendő alapító tagot szervezett be, a magyar kultúra krémjét! Az alapító okirata házkutatások, letartóztatások egész sorát túlélte! Igen becses ereklye! A Történeti Hivatalban őrzött ávéhás iratokból kiderül, hogy hiába tiltották be a Társaság létrehozását, „Roland csak szervezkedett”! Megpróbálták kitoloncolni – nem sikerült, mert a „baráti szocialista” országok vezetői iszonyatosan féltek tőle! Még a lengyelek sem fogadták vissza! Örültek, hogy megszabadultak tőle! A magyar belügyminisztérium egyik vezetője több tucat levelet váltott ebben az ügyben a pártközpont illetékes ávéháügyi vezetőjével – mindhiába! Még büntetőügyet sem tudtak gyártani ellene! Így aztán többször megpróbálták Rolandot eltenni láb alól, de minden kísérletük kudarcot vallott! Ezért aztán nem csoda, hogy már a neve hallatára gutaütést kaptak! Mert Roland mindig túljárt az eszükön! Persze sok minden más is volt a „rovásán”!

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság néhány neves alapítójának aláírása.

A Történeti Hivatalnál őrzőtt iratok sokasága bizonyítja, hogy az MSZMP és az ávéhá vezetői iszonyatosan féltek Antoniewicz Rolandtól! Mert nem tudták kitoloncolni, letartóztatni, megölni! Súlyos púp volt a hátukon!

Roland ötödik „bűne” az volt, hogy 1968-ban lefasisztázta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződést (tagállamaival együtt) azért, mert – szavai szerint – „fasiszta agressziót követtek el a független Csehszlovákia ellen! ” És plakátjain éltette Dubcseket és a Prágai tavaszt! Mintegy három havi vizsgálati fogság után bíróság elé citálták, de itt is kudarcot vallottak: az ügyet egy, erősen jobboldali érzelmű fiatal bíró tárgyalta — Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség jelenlegi sajtófőnöke, Sólyom László Köztársasági Elnök legfőbb ügyész-jelöltje —, aki jelképes, felfüggesztett ítéletet hozott! De segítettek Rolandnak mások is, akik egyre jobban „unták” Csermanek János diktatúráját. Köztük Pethő Tibor újságíró, a MÚOSZ és a Népfront alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a rendszerváltás után a Szerkesztő Bizottságának elnöke, Pálffy József, a MÚOSZ elnöke, a Magyarország főszerkesztője, Pálffy István újságíró, FIDESZ-KDNP színeiben megválasztott országgyűlési képviselő nagybátyja. Aztán Kéri Kálmán „horthysta” ezredes, a rendszerváltás után vezérezredes, az Országgyűlés doyenje-képviselője, vagy Nánási László, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára. És még sokan mások. Mert vakon megbíztak Rolandban és imponált nekik az elszántsága és az, hogy „magányos farkasként” kész volt a végsőkig kűzdeni a rezsim megdöntéséért, ami végül sikerült is neki! De erről később.

Antoniewicz Roland 1968-as bírósági ítélete, és annak megsemmisítése. Előtte az ügyészségi és bírósági ávéhás téglák mindent elkövettek, hogy ez ne történjen meg!

Roland hatodik „bűne” az volt, hogy lengyel volt! Méghozzá a „legreakciósabb”! A lengyelektől a maszopos-ávéhás hatalom iszonyatosan félt! Mert mások voltak, mert a kommunistáknak nem sikerült térdre kényszeríteni ezt a büszke és igaz népet! Lengyelországban nem sikerült betiltani a szerzetesrendeket, szétverni az egyházat és iszonyatos lelki erejét, nem sikerült kisöpörni a paraszt padlásokat és megszüntetni a magán gazdaságokat, térdre kényszeríteni a kisiparosokat, nem sikerült a lengyeleket terrorizálni, mesékkel etetni őket! Kevesen tudják, hogy az 1956-os dicső Forradalom Lengyelországban, méghozzá Poznanban, 1956 június 28-án kezdődött! A tizenegy éves suhanc Roland az édesapjával együtt részt vett a megyei ávéhá központ Kochanowski utcai székháza ostrománál és megsebesült (később Roland szüleivell együtt pénzt, ruhát, élelmet, gyógyszereket gyűjtött a bajba került 56-os magyar testvéreknek és az adományokat a második világháborús lengyel futárok vitték titkos utakon Magyarországra!). Igazolt hadirokkant, mert többen tanúsítottak azt, hogy poznani 56-os hős hadirokkant! Hiszen – mint már írtuk – „nem esik messze az alma a fától”! Persze Csermanek bűnbandájával ellentétben, az 1956 őszén hatalomra került Wladiszláv Gomulka párt első titkár azonnal amnesztiát hírdetett nemcsak az ötvenhatos hősöknek, de az összes politikai elítéltnek! Roland ezért úszta meg a letartóztatást! De nem úszta meg a lengyel ávéhások mind nagyobb haragját, mert állandóan olajat öntött a tűzre! Rengeteg olyan „ügyet” produkált, amiért Magyarországon kötél járt volna! Ő mindig megúszta, mert bizonyítékokat soha nem találtak ellene! És Magyarországon csak folytatta az elkezdett utat! A magyar ávéhások, az állampárt minden egyes magyarországi lengyelt megfigyelt. Különösen a Solidarnosc-korszakban! És minden lengyelbarát magyart. Persze az érintettek többsége tudott erről és nagyon óvatos volt. De nem mindenki. Ezért ölték meg szinte egymás után Roland több magyar barátját, köztük Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt, Kizmann Lajost, Hajdu Istvánt és másokat. Csak a Roland elleni merényleteket puskázták el, ami egyre nagyobb dühöt váltott ki a rezsim vezetőiben és ávéhás csicskásaiban!

Antoniewicz Roland és édesapja régi barátja és harcostársa: Kéri Kálmán vezérezredes társaságában, Érmelléki utcai lakásán

Roland hetedik „bűne” az volt, hogy a lengyel nagykövetség és az magyar ávéhá többszöri tiltása, fenyegetése ellenére, „újságíróskodott”. Tömegével írta a lengyel és a magyar sajtóban megjelenő kisebb-nagyobb cikkeit, pedig – tolvaj kiált rendőrért alapon – minduntalan azt hangoztatták: „nem újságíró, csaló”! Le is írták különböző jelentésekben, amelyek megtalálhatók a Történeti Hivatalban! Pedig nem az újságíró, akinek erről papírja, kinevezése van, hanem aki tömegével publikál cikkeket! Többezer írása jelent meg a két ország lapjaiban. És más nyelveken is! A magyar-lengyel barátság fényes történelmi lapjait mutatta be, népszerűsítette a két ország történelmét, kultúráját, alkotóit. Mintegy 250 lengyel színészt „importált” a magyar játékfilmekbe, közvetített koprodukciók létrehozásánál, képzőművészek számára a másik országban és Nyugaton szervezett kiállításokat. De ez mind csak egy keskeny szelet a tevékenységéből, hiszen emellett lengyel könyvekről írt lektori jelentéseket a magyar és magyar könyvekről a lengyel könyvkiadóknak abban a reményben, hogy meg is jelennek a másik ország nyelvén! Még könyvet is írt Lengyelországról, amelyet megjelenése után a pártközpont azonnal bezúzatta! Annak ellenére, hogy a párt kiadója öles betűkkel reklámozta a könyvet. Annak ellenére, hogy más kiadók is – írásban! – igen kedvező véleményt írtak róla. És miért történt meg mindez? Mert Roland képtelen volt hazudni! (Ha készített valakivel interjút, vagy csak írt róla, ötször megkérdezte: nem tévedett-e!) Valóban megírta azt, mit kell tudni Lengyelországról! És a vörösnáci hamisprófétákat ez is nagyon idegesítette!

Az egyik varsói hetilap, a FILM főszerkesztőjének igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland a budapesti tudósítójuk, munkájával elégedettek, számtalan cikkjét publikálták, melyekben a magyar filmművészetet és alkotókat propagálja. És a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja, ávéhás besúgó által írt jelentése arról, hogy “Antoniewicz Roland nem újságíró, szélhámos”. Ki hazudik reggel, délben, este, hónapokon és éveken át és mindenkit becsap??!!

Antoniewicz Roland “Mit kell tudni Lengyelországból c.könyvét a Kossuth Könyvkiadó megjelenése előtt erőteljesen propagálta. Aztán a pártközpont betiltotta. Egyenesen a nyomdából a zúzdába került.És a Tankönyvkiadó igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland könyve JÓ KÖNYV!

Roland nyolcadik „bűne” az volt, hogy erőteljesen kapcsolatban állt a Nyugatra emigrált jobboldali, kommunistaellenes lengyel ellenzék vezéralakjaival, köztük Jerzy Giedroyc herceggel, a lengyel pártállam vezetői által a pokolba kívánt párizsi Kultura című folyóirat és számos neves jobboldali írók könyveit megjelentető főszerkesztő-kiadóval. A Giedroyc herceg által Rolandnak írt számos levele ugyancsak megtalálható az interneten! Ha az idegen nyelveket nem ismerő magyar ávéhások ennek a levelezésnek a nyomára találtak volna, ez elegendő okot szolgált volna arra, hogy — mondjuk —„kémkedésért” hosszú évekre bebörtönözzék! Hál’Istennek ez a momentum elkerülte a lankadó, idegen nyelveket nem ismerő figyelmüket! És Roland jelentéseket, tényfelismeréseket, adatokat küldött a Párizs melletti Mesnil-le-Roi városkában élő és tevékenykedő Giedroycnak, javaslatokat írt arra vonatkozólag, milyen magyar szerzők könyveit érdemes megjelentetni! E mellett számos cikket is küldött, amelyek a legkülönfélébb álneveken a nyugati sajtóban meg is jelentek. Még Amerikában is, a Magyarok Vasárnapjában, ahol – a rendszerváltás után – több írása már a saját neve alatt is megjelent. Mert az ősi örmény Bagratuni név az Antoniewicz család igazi neve! A Kelet-Lengyelországban élt felmenők belpolitikai okok miatt a XVII. században lengyelesítették az Antonjan toldalék nevet és elhagyták a Bagratunit, ahogyan ezt tette több tucat másik, Lengyelországban már néhány évszázada élő örmény arisztokrata család. Azonban híres genealógusok egész sora ezt a tényt és a Bagratuni-családfát írásban is elismerte! Antoniewicz Roland édesapja halála után, a Bagratuni-ház fejeként döntött úgy, hogy visszatér ősi nevéhez, amit – bűncselekményt töbrendbelileg, folytatólagosan elkövetve – a belügyben és a közigazgatásban ottragadt ávéhások újra és újra megpróbálják meghiúsítani, semmissé tenni. De „a hazug embert gyorsabban lehet utolérni, mint a sánta kutyát” közmondás igazsága szerint, előbb-utóbb ők is börtönbe kerülnek gaztettjeik miatt! Giedroyc herceg mellett, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni – Giedroyc több barátjával is élénk kapcsolatban állt, köztük a lengyel származású Zbigniew Brzezinskivel, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával! Később a Solidarnosc-al is kapcsolatba lépett. Erről is több bizonyíték kering az interneten!


Jerzy Giedroyc herceg, a párizsi Kultura és más bolsevista-ellenes kiadványok főszerkesztője és kiadója volt.Az egyik képen Zbigniew Brzezinski lengyel származású USA politikussal. A többi képen levelei Antoniewicz Rolandhoz. A professzori címzésre azért volt szükség, hogy a küldemények ne akadjanak fenn az ávéhások hálóján.

Az Antoniewicz Roland által készített, világszerte publikált képen Henryk Jankowski gdanski kanonok-plébános (balról), Szent Jerzy Popieluszko atya, a vörös náci bűnözők által kegyetlenül megölt varsói plébános, Antoniewicz Roland barátja és Lech Walesa, a Solidarnosc vezére, későbbi lengyel köztársasági elnök látható. Mind jól ismerték egymást.

Roland kilencedik „bűne” az volt, hogy kitartó majd’ egy évtizedes munkával, filmrendező-asszisztens, majd első aszisztens lett az akkori legnagyobb magyar filmrendezők mellett. És amikor ávéhás-emeszempés óhajra kirúgták a Magyar Filmgyártó Vállalattól, a magyar filmvilág színe-java nemcsak kiállt mellette, de azt is elintézték, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztője és szerkesztő-rendezője legyen! A vörösnácik már az MTV-s pályafutása legelején megpróbálták ellehetetleníteni és a televíziótól kiebrudálni. Évekig nem sikerült. Azt sem tudták megakadályozni, hogy önálló filmeket készítsen! Az első filmjét, az Utcalabirintust szó szerint a semmiből teremtette elő! Mert nem kapott rá semmilyen komoly keretet! Ő teremtette elő a szükséges pénzt és sokak elmondása, írásos véleménye szerint: „nagyon jó filmet készített”! Ennek ellenére nem engedték ki sem Oberhausenba, sem Mannheimbe, sem Velencébe vagy más rangos nyugati filmfesztiválra, mert a boritékolt sikere végleg megcáfolta volna eddigi hazugságaikat! És Roland megint szembeszállt velük! A hóna alá kapta a film nullkópiáját és kivitte Lengyelországba a kosalini ifjúsági filmfesztiválra, ahol Oklevelet kapott! Ezzel az „Utcalabirintus” betiltása is meghiúsult, mert az MTI nyomán, az egész magyar sajtó hírül adta Roland győzelmét! Tetszett-nem tetszett, az MTV bemutatta a filmjét és a kritika nagy elismeréssel fogadta!

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula igazolása. Szerintük Antoniewicz Roland kiváló filmrendező.

Roland tizedik „bűne” az volt, hogy bízott a törvényekben és idejében nem akadályozta meg azt, hogy törvényellenesen kiúgják az MTV-től! Nagy Richárd akkori elnök, de legfőbbképpen Szinetár Miklós főrendező és tévé alelnök mindenben segítették és védték a támadásoktól. De nem sokáig, mert Appel Aczél Győrgy megelégelte azt, hogy Roland sikert sikerre halmoz és hallani sem akar arról, hogy behódoljon az akaratának. Leváltotta Nagy Richárdot és a helyére a jobbkezét, a már kultuszminiszternek kijelölt Kornidesz Mihályt ültette, aki már másnap Rolandot kitette az utcára. Roland persze még mindig bízott a törvényekben, fellebbezett, bíróság elé vitte az ügyet, ahol kiderült, hogy az MTV egyik párttitkárának és főávéhásának, egy bizonyos Csók Pálnak futtában összeeszkabált, hazugságok tömkelegét tartalmazó feljegyzése miatt rúgták ki! Polgári bíróság elé vitte az ügyet, ahol sorra dokumentumok garmadájával megcáfolta a párttitkár hazugságait. Majdnem megnyerte a per, de végül a gazságszolgáltatás győzött (megint az „i” kezdőbetű nélkül!). Ráadásul Kornidesz Mihály cinikusan a képébe röhögött. És persze több, forgatás alatt lévő filmjét leállította és más alkotóknak adta át befejezésre, amivel a szerzői jogi törvény több passzusát is durván megsértette.

Antoniewicz Roland Oklevele a kosalini filmfesztiválon bemutatott Utcalabirintus című, rendszerellenes filmjéért.

Egy a sok kedvező filmkritika közül

Roland tizenegyedik „bűne” az volt, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. Összedugta a fejét egy sor ellenzéki és „bólogatójancsi” barátjával, majd támogatásukkal elérte azt, hogy a kormány és a pártvezetés szemében Kornidesz Mihály hiteltelenné és nevetségessé vált. A vezető pártkáderek nem gondolkodtak, hanem azonnal cselekedtek! Nem szerették a botrányokat! Kornideszt leváltották az MTV éléről és a tiranai, majd a phenjani nagyköveti székbe ültették, ami a kádersüllyesztő végállomása volt. Persze a barátjáról és főnökéről – Appel Aczél Györgyről –– sem feledkeztek meg! Őt is fokozatosan leépítették, tisztségeitől megfosztották, minek következtében a proligyerekből lett kulturális „szakember” Bécsbe kényszerült elmenekülni, mert attól tartott, hogy az ávéhások az életére törnek! Befüggönyözött bécsi lakása ablakából reszketve leste az utcát, ahányszor a ház előtt megállt egy gépkocsi. Bécsben is halt meg. Aczél bukása egy igazi lavinát indított el, amely sorra elsöpörte régi barátait és „harcostársait”: Apró Antalt, Gáspár Sándort, Benke Valériát, Lázár Györgyöt és sokan másokat! Roland pedig csak nevetett a hirtelen tisztogatáson. Tudta, hogy mindez a kádári hatalom rohamosan közeledő végét jelentheti, ha idejében kihasználja a ragyogó körülményeket!

Miután Kornidesz Mihály – Aczél Appel György parancsára – kirúgta Antoniewicz Rolandot az MTV-től, sokan kiálltak mellette. Nánási László is. Mivel a közbenjárás nem hozott eredményt, Antoniewicz Roland barátai segítségével kirúgatta Kornidesz Mihályt az MTV-től, ami Aczél Appel György bukásához, majd a rendszerváltáshoz vezetett…

Antoniewicz Roland (hátul) Grósz Károly társaságában május 1-én. A felbujtására kaparintotta meg a hatalmat, ami előidézte a rendszerváltást…

Roland tizenkettedik „bűne” az volt, hogy már említett szövetségeseire – és a Grósz Által annyira kedvelt piára: egy üveg lengyel vodkára – támaszkodva elősegítette egykori párttitkára (a Lapkiadó Vállalatnál és az MTV-nél) Grósz Károly hatalomra kerülését és ezzel a rendszerváltás elindítását. Grósz pedig (újabb üveg lengyel vodkák birtokában) Antoniewicz Roland tanácsai nyomán először új egyesületi törvényt hozott. És Roland már elsőnek élt a lehetőséggel és létrehozta a két első ellenzéki (akkor „alternatív”) egyesületet: a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és annak gyermekszervezeteként a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget. A feldühödött ávéhások mindent elkövettek, hogy szétverjék őket! Roland pedig ismét figyelmen kívül hagyta a reá leselkedő veszélyt! Többezer magyar diákot utaztatott ki a Solidarnosc-szellemmel átitatódott Lengyelországba igen olcsó több napos táborokba és túrákra. Aztán a Magyarországi Örmények Szövetségét is megalkotta, amely még nagyszámú képviselőt is küldött az önkormányzatokba. Utóbbit az ávéhások egyik, sötét múltú emberük, a Magyar Rádió egyik főszerkesztőjének és párttitkárának, egy bizonyos Alex Avanesziánnak a segítségével próbálták szétverni, aki egy, ötszáz éve a pápa által alapított irgalmas rend nevével visszaélve alapított saját káeftéjével szélhámoskodva, Roland lejáratása érdekében ismét a „régi fegyverhez”: közokirathamisításhoz fogott hozzá. Nem sok sikerrel, a bíróság előtt egyértelműen kiderült az, hogy Alex elvtárs szánalmas hamisítványokkal állt elő! Egy másik bírósági perben hozott ítélet azt is bebizonyította, hogy Antoniewicz Rolandnak az MSZMP-hez semmi köze nem volt, és tagja sem volt a vörös náci pártnak! Mert Roland szinte valamennyi korábbi munkahelye párttitkárát szemtelenül beidéztette! Így aztán nem csoda, hogy Roland lejáratása érdekében folyó sakkjátszmában bevetették a „bástyát” a hirhedt Rózsa György Eduárdó személyében, aki az általa létrehozott Kádár János Társaságba terrorral, hozzátartozói kárára elkövetendő gyilkossággal fenyegetve, kényszerítette bele Rolandot. És Roland utolsó dobása az volt, hogy …bíróságilag bejegyeztette a „kamunak” indult szervezetet, címeként pedig az MSZMP központi székházának címét adta meg! Aztán nyilatkozataiban Kádár hanglejtésével űzött gúnyt az egészből.

Az ávéhás bűnözők csak súlyos, 30 napon túl gyógyuló testi sértés árán tudták rávenni Antoniewicz Rolandot arra, hogy “bevallja” az általuk készített “nyilasröplap” “szerzőségét!” A pert igen silány “bizonyítékok” alapján vezényelték le, miközben Antoniewicz Roland a hazugságaik megcáfolására semmilyen lehetőséget nem kapott! Még az ávéhás “írásszakértő” sem tudta eldönteni: Roland, vagy az ávéhás miniszterhelyettes írógépén készült…

Antoniewicz Roland készítette ezt a grafikát. Soha nem volt tagja semmilyen pártnak!

Egy a sok ávéhás pimasz hazugság közül: miközben Antoniewicz Roland közgúny céljából, az MSZMP és a kommunisták lejáratása végett bejegyeztette a nyakba tukmált Kádár János Társaságot, az ávéhá felbujtására a Fővárosi Bíróság elnöke azt hazudta, hogy a Kádár János Társaság nem került bejegyzésre!

Gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya), a domonkos templom plébánosának, a rend magyarországi tartománya főnökének véleménye Antoniewicz Roland könyvéről

Helyhiány miatt, csak felvázoltam Roland „bűneit”. Terjedelmes, igen izgalmas, dokumentumok százaival illusztrált visszaemlékezésében igen részletesen kitér mindenre! Reméljük, egyhamar akad kiadó, amely megjelenteti, mert igazi bestsellernek igérkezik. Nemcsak idehaza, de külföldön is! Különösen az angol, orosz, német, örmény, spanyol, arab, francia és portugál nyelvterületen.
New York, 2011 őszén
Inaçio Angelos

Bejegyezte: dátum: 8:23

1 megjegyzés:

  1. Végre egy, nem a kommunista propaganda és az egykori ávéhások által irányított sajtófórum! Én rengeteg írást olvastam el nevezett úrról és elhiszem, hogy ez ugyanolyan lejáratás volt, amilyent most alkalmaznak ugyanazok Magyarország és az Orbán kormány ellen! Goebbels mellettük óvodás volt, úgy hazudnak mint a vízfolyás!

    Kovács Béla