Antoniewicz Roland álnéven akar indítani – írja a rendőrért kiáltó bolsi tolvaj!

A beküldött és közzétett cikkekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget!

Antoniewicz Roland álnéven akar indítani – cinikusan írja a rendőrért kiáltó bolsi tolvaj!

Antoniewicz Roland — Roland von Bagratuni

Posted on May 25, 2012

A “Kárpáti Harsona” nemlétező szerkesztőségének nemlétező főszerkesztője, a régi ávéhás forgatókönyv szerint, “tolvaj kiált rendőrért” alapon konokul folytatja a még 1988-ban Antoniewicz Roland kárára folyamatosan elkövetett rágalmazást. Pedig már többször figyelmeztették, hogy nevezettet rosszindulatúan rágalmazzák! És ennek alátámasztása végett, elegendő hiteles dokumentumot is áttanulmányozhattak. Borsó a falra! Az ávéhás kommunista rágalmazókat a legkevésbé érdekli az igazság!

Antoniewicz Roland 12 fő ‘bűne’

Becsületes ember ezen nem is csodálkozik, de nem is csodálkozhat! Azon sem, hogy az állítólagos szerző, egy bizonyos Kollár Lajos nemlétező doktor, nemlétező büntetőjogász — am bloc nem létező személy! Tipikus kommunista fogás! Az a kategória, amelyet 2006-ban Balatonöszödön Gyurcsány Ferenc akkori pártelnök és időközben több bírósági büntetőperre, vádlotti minőségben várakozó miniszterelnök, cinikusan, büszkén és nagyképűen bevallotta:

HAZUDTUNK REGGEL, DÉLBEN ÉS ESTE, ÉJJEL ÉS NAPPAL, HÓNAPOKON, ÉVEKEN ÁT! MINDENKIT BECSAPTUNK! CSALÁSAL KERÜLTÜNK HATALOMRA! ÉS KÖZBEN NEM CSINÁLTUNK SEMMIT, CSAK MÁSOKAT RÁGALMAZTUNK!

Igen rágalmaztak! Minden jobboldali párt, jobboldali ellenzéki személy számukra “szélsőjobboldali”, “fasiszta”, “náci” volt! Bagoly mondta verébnek! Ezekkel a címkékkel látták el az FKgP-t, az MDF-t, a MIÉP-et, a Jobbikot, a FIDESZT, még a KDNP-t is! Csak a velük házasságra lépett SZDSZ-t kímélték meg ettől a jelzőtől. Na meg az abból Főnixként újratermett LMP-t.

Kárpáti harsona – a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

Még a név is találó: LMP – Lengyel Munkás Párt! Vajon ide (is) akarták belehazudni Antoniewicz Rolandot, ahogyan azt megtették az általuk létrehozott Kádár János Társasággal, melyhez Antoniewicz Rolandnak volt a legkevesebb köze? A tényleges alapító meg az a Rózsa György Eduárdó – Flores volt, akit magyar parancsra ölte meg Bolíviában Evo Morales kivégző csapata! A munkásőr-örnagy, horvát usztasa ezredes, KGB alezredes, magyar állambiztonsági tiszt, muzulmán egyházvezető, a Arató Gábor-Mesterházi Attila-Zuschlag János-féle Szocialista Ifjúsági Szövetség főalapítója, Borbély Sándor és Illich Ramirez Sanchez – Carlos-Sakál jóbarátja és tanítványa…

Azt persze ezek az ávéhás-kommunista senkik honnan tudhatják?! Hiszen ez érdekli őket a legkevésbé! Elég, hogy az ellenségüket hírbe hozták, belekeverték egy afféle kabátlopási ügybe!

Csinálta ezt már Rákosi Mátyás bandája is, előtte meg a senkiházi Sztálin és annak puszipajtása-elvtársa Hitler! Mert jó haver volt a két zsivány, hiszen együtt támadták meg és rohanták le 1939-ben Lengyelországot!

Lengyelek. A magyarok számára barátok. Az igazi magyarok számára. A kommunisták úgy félnek tőlük, mint az ördög a szenteltvíztől! Na ná! Mert a lengyel az mindig barát marad! A legnehezebb időkben is! És a magyar is ha a lengyel testvér kerül nehéz helyzetbe! Csak éppen valahogyan Antoniewicz Roland volt az, akin melléfogtak! Mert a Gyurcsány féle hazudozó mocsok jól félrevezette őket!

És hát azt meg aztán honnan tudhatja a jó barát magyar ember, aki együtt harcol s issza borát, hogy épp Antoniewicz Roland volt az, aki ténylegesen a rendszerváltásért okolható! Mert ő verte szét Aczél György – Kádár János – Apró Antal homokvárra épült hatalmát! És épp ezért gyalázza őt ma is a kommunista mocsok! A rendőrért kiáltó tolvaj!

A KGB és a Gestapó módszere volt az, hogy a legnagyobb, a meggyilkolhatatlan, elnémíthatatlan ellenségüktől úgy szabadultak meg, hogy besározták! Ezt végzik most is Antoniewicz Rolandal a kommunisták! A volt ávéhások! Rákosi Mátyás és Kádár János egykori legközelebbi munkatársai! Mert nem sikerült nekik Antoniewicz Rolandot sem megölni (többször megpróbálták!), sem kitoloncolni (ezt is megpróbáltáka Történeti Hivatalban talált okiratok szerint!), sem anyagilag és erkölcsileg tönkretenni!

Azt az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában, a Történelmi Hivatalban kutakodók miért nem akarják észre venni, hogy a Antoniewicz Rolandot szándékosan besárazó, többnyire hamis dokumentum mellett, azért van még rengeteg olyan, amely mellette szól! És az interneten is rengeteg ilyen található! De a rágalmazó förmedvény a gerinctelen kutató számára kockázatmentes! Mert mondhatja “honnan tudhattam”! Hát honnan? Azért kutató, hogy kiderítse az igazságot! És ha tévedett (akkor) még nem késő (most) korrigálni a tévedést!

Pedig a valóban becsületes jobboldali érzelmű magyar ember, az efféle kommunista hazugságoknak nem hisz! Hiszen ott van több ezer hiteles dokumentum, amely a sok rágalmazó hazugságot kapásból megcáfolja! Csak érte kell nyúlni! Klikkelni kell! Mert az interneten rengeteg megtalálható!

Na persze, egyszerűbb folytatni a rágalmazást (“abból bajom nem származhat”) ahelyett, hogy egy igazi nemzeti hőst megvédjünk és végre arra a piedesztálra tegyük, ahová való! Annál is inkább, mert bármelyikünkkel megeshet, megeshetett volna az ilyesmi! Vagy csak azért hallgatnak azok, akik végre megszólalhatnának, mert róluk is kiderül(het) az, hogy ők is ávéhások voltak? Ahogyan az nemrég már több közismert emberről kiderült?

De ha lusták vagyunk klikkelni és végigolvasni a többezer dokumentumot, azért eszünk, logikai készségünk csak van?! Mert akkor arra is (végre) rájövünk, hogy “nem esik messze az alma a fától” — nemzeti hősök dédunokája, unokája, fia mégiscsak nemzeti hős! És ha ő is folytatta azt, amit őseik elkezdték, akkor annál inkább az!

Vagy megvárjuk azt, amíg a nyomorába bele nem hal? Valóban a nemzeti hőseinket csak a haláluk után érdemes-lehet-kell felmagasztalni, rehabilitálni? Hiszen a halálból már többször visszahozott, több betegségtől szenvedő súlyosan beteg Antoniewicz Rolandnak már nem sok maradt hátra az életből!

A nyugdíjügyekért a kormány részéről felelős Selmeczi Gabriella, aki Antoniewicz Rolandnak (koránál fogva) akár a lánya is lehetne, miért nem viselkedik magyar emberhez méltóan és nem kéreti magához a Nyugdíjintézettől (ki tudja, ma mi a neve ennek, a nevét állandóan újító hivatalnak!) Antoniewicz Roland aktáját, hogy megdöbbenve azt tapasztalja, Gyurcsány Ferenc bandája hogyan tolt ki vele!? És persze hogy ezt rendbe tegye!

Mert Antoniewicz Roland épp Gyurcsány kormányzása alatt ment nyugdíjba, így kaphatott csak minimál nyugdíjat, amelyből még éhen halni sem lehet! És ez csak a kezdet lenne, mert az Orbán-kormánynak más adósságai is vannak Antoniewicz Rolandal szemben! Az is, hogy magyar állampolgár létére máig nem kapta meg a magyar személyiét és a magyar útlevelét!

Pedig Orbán Viktor nem olyan régen megesküdött, hogy nem engedi meg azt, hogy akár egyetlen magyar ember ne lehessen saját hazájában magyar állampolgár! És Antoniewicz Roland bizonyítottan magyar állampolgárnak született, amit Biszku BélaBenkei AndrásKuncze Gábor bűnbandájának tagjai minduntalan megpróbálják meghamisítani! Azaz: a saját hazájában nem lehet magyar állampolgár, pedig az! Érti ezt valaki is?

Én még azon sem csodálkozom, hogy az egykor éveket a Magyar Televíziónál töltött Ilkei Csaba mélyen hallgat, és csak a Rolandot rágalmazó hamisítványokat leli fel a Történelmi Hivatalban végzett kutatásai során. Pedig ő aztán jól ismeri, kell, hogy ismerje Antoniewicz Rolandot és azt is, hogy 1984. tavaszán Aczél György és Kornidesz Mihály miért rugatta ki az MTV-től, de azt is, hogy Antoniewicz Roland visszavágott és nemsokára Kornidesz Mihály is repült, majd utána Aczél György a Politikai Bizottság felével! Hiszen az MTV épületén belül a pletykák nagyon gyorsan terjedtek! És azt mindenki tudta, hogy Antoniewicz Roland az MSZMP állandó támadását egyfolytában védi ki!

A Magyar Nemzetnél ténykedő Bayer Zsoltnak is tudnia kell azt, hogy a “régi” magyarnemzetesek, a “nagyok”, Pethő Tiborral az élén, igen nagyra becsülték Antoniewicz Rolandot és annak ellenére jelenhettek meg az írásai a lapban, hogy igen jól tudták: kemény ellenzéki! Sőt: kimondottan rendszerellenes! Ugyanezt tudnia kell a Demokrata főszerkesztőjének, Bencsik Andrásnak is, vagy az EchoTv-s Kubinyi Tamásnak is! Vagy a KDNP-s Pálffy Viktornak is, kinek nagybátyja rengeteget segített Antoniewicz Rolandnak abban, hogy ne legyen áldozata a kommunista árnak!

Térjünk vissza a Kárpáti Harsonához. Úgy tűnik pancserek szerkesztik! Mert ahelyett, hogy kivizsgálnák azt, valójában kicsoda ez a áldoktor Kollár Lajos, aki most bajt hozott a szerkesztőségre, makacs konoksággal a tolvaj rendőrért kiált! Az áldozat megsegítésére siető Döbrögik Bűne kollektíváját próbálják most mocskolni olyan jelzőkkel, amelyek csakis őket illetik meg!

Ha lenne eszük, elnézést kérnének és ígéretet tennének arra nézve, hogy sürgösen kivizsgálják: ki élt vissza a lap főszerkesztője és helyettese nevével, fényképével, amikor a nevükben beregisztrált a NING-honlapra kémkedni, hogy aztán a “szenzáció” megjelenjen az állítólagos dr.Kollár Lajos szennyiratában a Kárpáti Harsona oldalán! Ugyanis az ilyesmi is plágium a javából! Ilyen botrányba bukott bele a nemrég még a kommunisták vezére és miniszterelnöke: Gyurcsány Ferenc, a “hazudtunk reggel, délben és este, éjjel-nappal, hónapokon, éveken át, mindenkit becsaptunk” című nagydoktori (a szélhámosság tudományainak doktora) disszertáció szánalmas szerzője, aki sógora diplomamunkáját (is — elég hiányosan!) koppintotta le, az egyetemre pedig felvételi vizsga nélkül jutott be!

A Kárpáti Harsona már ott elkövette a súlyos etikai hibát, hogy ezt az ügyet azonnal becsületesen nem vizsgálta ki, és addig is a Kollár-féle mocskolódó cikket (legalább ideiglenesen) nem törölte (“raktárba tette”) volna! Mivel nem ezt tette, a Kárpáti Harsona szerkesztősége felel a rágalmazó szennyiratokért! És majd viselni is fogja ennek minden következményét. Kollárostul-Bogolyostul-Hanzikostúl! Mert kitalált sztorikkal ma már nem lehet megrágalmazni becsületes magyar hazafikat!

Azonban a szlovák “sajtó” részéről az efféle magyar-ellenes provokáció nem egyedi eset! Ahogyan az sem egyedi eset, hogy nemzetiségre, nemre (vagy nemtelenségre!), állampolgárságra való tekintet nélkül, a kommunista bűnözők, ha kell, nemlétező szerkesztőségi kollektívákra támaszkodva, ál újság-folyóirat útján rágalmazzák ellenségeiket! De teljesen mindegy, ki pénzeli, működteti ezt a szennylapot, ahogyan az is, hogy kicsoda Kollár, Hanzik vagy Bogoly, vagy milyen koszfészek Královsky Chlmec! Egyet tehetnek: az általuk alaptalanul megrágalmazottaktól bocsánatot kell kérniük, a hazugságaikat pedig egyértelműen helyesbíteniük kell!

Inaçio Angelos, Coimbra 2012.májusa

Reklámok

A szmolenszki „katasztrófa” újabb rejtelmei, avagy a vörösnácik visszavágnak?

2012. április 14., szombat

A szmolenszki „katasztrófa” újabb rejtelmei, avagy a vörösnácik visszavágnak?

.
.
.
.
A BEKÜLDÖTT ÉS PUBLIKÁLT KÉZIRATOKÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK!

A szmolenszki „katasztrófa” újabb rejtelmei, avagy a vörösnácik visszavágnak?

Lech Kaczyński államelnök és Jarosław Kaczyński miniszterelnökA lengyel köztársasági elnök, Lech Kaczyński és magas rangú kíséretének két évvel ezelőtti repülőgép szerencsétlensége Szmolenszknél, újabb és újabb megdöbbentő rejtélyek egész sorával gyarapodik. A Gazeta Polska c. jobboldali lengyel lap legújabb értesülése szerint a liberál-konzervatív Polgári Platform (Platforma Obywatelska) politikusa Bronisław Komorowski, 2010-g a Nemzetgyűlés elnöke, jelenleg köztársasági elnök, néhány órával Lech Kaczyński köztársasági elnök holtestének megtalálása előtt kijelentette, hogy „nem él” és ezért átveszi a hatalmat.

A repülőgépszerencsétlenség helyszíneNagy merészség kellett egy ilyen lépéshez, hacsak előre nem tudta, mi vár a kormánygépre és 96 utasára! Nem kívánom fárasztani az olvasókat műszaki kérdések tömkelegével, melyek szakemberek számára is ellentmondásosak. De nézzük a Gazeta Polska „Smoleńsk: Niewidzialna kolumna prezydenta … jakby ktoś założył, że nie będzie ona nikomu potrzebna” (Szmolenszk: A köztársasági elnök láthatatlan gépkocsi konvoja, …mintha valaki feltételezte volna, hogy senkinek sem lesz rá szüksége) című ez év február 9-i cikkét: „A szmolenszki repülőtéren a kormánygép utasait nem várta az ilyenkor szokásos gépkocsi konvoj, élén az elnök páncélozott járművével — derül ki a szemtanúk közléséből, a légi irányító torony és a gép pilótáinak beszélgetéseit rögzítő szalagról és a filmfelvételekből. Nem volt odarendelve egy pirotechnikus sem, aki ellenőrizte volna a gépkocsikat, sem olyan lengyel kormánytisztviselő, aki fogadta volna a küldöttséget, és akinek ezt a hiányt azonnal jelentenie kellett volna az államfő biztonságáért felelő BOR (kormányőrség) vezetőjének, annak pedig azonnal a belügyminiszternek. Pedig a hatályos előírások szerint, a gépkocsikonvojnak, a pirotechnikusnak és a lengyel kormánytisztviselőnek (a moszkvai lengyel nagykövetség vagy a lengyel BM emberének) már egy órával a kormánygép érkezése előtt ott kellett volna lennie Szmolenszk Szjevjernij légibázisán!

Akkor a cikkhez írt kommentáromban ezt írtam a Gazeta Polska honlapján: „Ez az egész szmolenszki katasztrófa-ügy egyre gyanúsabb! Elejétől kezdve nagyon gyanús! De ami a leginkább irritálja a világ közvéleményét az a tény, hogy a MERÉNYLŐK túl szemtelenek voltak és nem csak Oroszország, hanem eddig még közelebbről meg nem nevezett lengyel alvállalkozók megrendelésére ténykedtek! Agata Christe bizonyára 5 perc alatt megfejtette volna ezt a rejtélyt! Elég csak rájönni arra, ez a merénylet kiknek az érdekeit szolgálta! Ki nyert azon, hogy Lech Kaczyński államfővel együtt, meghaltak a Lengyel Köztársaság legfőbb méltóságai, valamint a szövetségeseik: újságírók, vállalkozók stb!

Valamikor nagyon sokat repültem repülőgépeken. Még nagyon nagy távolságokra is: „szinte a világ másik végére “! Az indulás előtt a légikisasszonyok kikapcsoltatták az összes mobiltelefont és más elektronikus készülékeket, amelyek zavarhatták a repülőgép elektronikus berendezéseit! És bármilyen repülőgép hasa alá dugni egy „közönséges” mobiltelefonnál ezerszerte erősebb speciális berendezést, alig néhány másodperc kérdése!

Ha én lennék ezt az ügyet vezető ügyész, átnézném mindazon repülőtéri dolgozók jelenléti ívét, akiknek a kormánygép indulási helyén, akár néhány másodperc idejük volt a reülőgép alá kerülni! Aztán leellenőrizném ezeknek a személyeknek a múltját! Például azt, volt e valaha Oroszországban vagy a Szovjetunióban (vagy volt az ismerőse, barátnője, sógora, apósa stb!)! És aki volt, már gyanúsított! Különösen, ha több hetet, vagy még tovább tartózkodott ott! Például kőolajvezeték építésénél, vagy egyetemi tanulmányokat végzett valamelyik szovjet felsőoktatási intézményen stb!

Miért írom mindezt?! Sztálin még a huszas években kiadott a csekának egy szigorúan titkos utasítást (amelyett az NKVD, majd a KGB, majd az FSB örökölte és azt máig nem vonták vissza!), hogy mindazon külföldieket, akik a Szovjetunióba hosszabb időre érkeztek (közömbös, hogy dolgozni, tanulni, gyakorlatokra, vagy külképviseletre jöttek!) — ügynökké be kell szervezni. Ha nemet mond — megajándékozni egy „balesettel”! Ilyen „baleseteket” nagyon gyakran szerveztek a magyar és a lengyel ávéhások is! Nem csak azoknak, akik nem akartak ügynökökké válni!

Amikor Jancsó Miklós rendező barátom asszisztense voltam és egyik filmjét készítettem elő, rávettem arra, hogy a film címszerepére egy csodálatos lengyel színésznőt, a krakkói Teatr Stary lengyelörmény művésznőjét — Anna Dymnát! kérje fel. És Ania valamint a férje, Wiesiek Dymny és számos közös barátunk, a krakkói Piwnica pod Baranami köré tömörülő bolsevista-ellenes ellenzékiek voltak! Szerettem, tisztelltem, csodáltam őket!

Akkoriban gyakran utaztam Krakkóba (és nemcsak), hogy olyan színészeket és színésznőket találjak, akiket a szereposztási gondokkal küzdő magyar filmekbe „importálni“ lehetne. Adataim szerint, mintegy 250-n kerültek legkülönbözőbb szerepekbe! Akkoriban erről rengeteget írtak a magyar és a lengyel lapok. Egyik ilyen krakkói kiruccanásomkor törtem el (nem először) a bokámat. Mivel Jancsó Miklós emiatt nem számíthatott rám — lemondtam a rendező munkatársa beosztásomról. Aztán amikor a vártnál korábban levették a lábamról a gipszet, Szomjas György egyik filmjében vállaltam hasonló megbizatást, aki a külső felvételeket Jancsó felvételeinek közelében készítette! Ily módon Mikivel állandó kapcsolatban voltam! Tőle tudtam meg, hogy Anna Dymna nagyon súlyos autóbalesetet szenvedett!

Több merényletet túlélő, az ávéhások által állandóan zaklatott, kemény ellenzékiként, nagyon jól tudtam, hogy ez nem volt baleset! Éppen ezért az ügyben alapos nyomozást végeztem, még a legkisebb bizonyítékokat és nyomokat is összegyűjtöttem! Nagyon mérges voltam, mert Anna Dymna reménytelen állapotban feküdt a váci Jávorszky járási kórházban. Nem csak csodának, de az örményeknél közismerten nagyon erős szervezetének is köszönhető volt az, hogy Ani megmenekült a biztos haláltól! Attól a haláltól, amelyre valakik nagyon számítottak! És gyanúsított rengeteg akadt, közöttük volt legelőszőr is az a taxis — egy állami taxivállalat alkalmazottja —, aki a MAFILM megrendelésére, huzamosabb ideje szállította a színészeket a forgatási helyszínekre és vissza! Egyszerre csak „soronkívüli” katonai behívót kapott, aztán „felszívódott a ködben”!

A taxi menetlevelére támaszkodva, végigjártam az egész útvonalat, a krakkói Teatr Starytól egészen a Vác melletti Gödig! A taxi körülbelül 23-kor, a színházi előadás után hagyta el Krakkót és egész éjjel úton volt, mert reggel 9-re kellett megérkeznie a Balaton-parti Zánkára! Anna a hátsó ülésen aludt, mert csak így tudott pihennie, ugyanis a felvételek után idejében kellett visszatérnie Krakkóba, a színházi előadásra! Rengeteg, éjszakai túrákat végrehajtó taxist ismertem! Mindegyikük szinte félóránként, óránként, olykor gyakrabban, megállt a legközelebbi kocsma előtt és betankolt egy jó erős feketét, nehogy elaludjon a volánnál!

Krakkó és Göd között végiglátogattam hát az összes kocsmát, amely abban az időben nyitva volt, vagy nyitva lehetett! Szüszifuszi munka volt, mert nagyobb települések, városok területén minden egyes alternatív útvonal mentén fekvő kocsmát, éttermet is meg kellett látogatnom! Az egyik felvidéki településen találtam egy ilyen kocsmát, amelynek szlovákiai magyar pincérnője kitűnően emlékezett a taxira is, meg a hátsó ülésén alvó Annára és a gépkocsivezetőre, aki rendelt egy feketét, aztán sietve berobogott a vécére. Ugyanebben a pillanatban a kocsmába belépett két átutazó „úr” és egyikük a magyar taxis kávéjába beleszórt valamilyen fehér port! A felháborodott pincérnő botrányt akart csapni, de az illető lengyelül megnyugtatta, hogy ez „csak egy sima balhé”: „kitolnak a haverjukkal“! Szerinte „ez a por hasmenést vált ki nála és emiatt minden egyes útszéli bokornál megáll!“ Hozzátette még, hogy korábban a taxis hasonló viccet csinált neki!

A mese első látásra OK. Az „isten háta mögötti településen” élő fiatal pincérnő nem is gyanította, hogy ez nem így van! Elment hát a hátsó helyiségbe …kacagni! Mert ki ne csinált volna hasonló tréfát az ismerősével, szomszédjával, barátjával, vagy a főnökével?! Természetesen a titokzatos fehér por nem hasmenést okozott, hanem néhány óra múlva elaltatta a gépkocsivezetőt, aki Gödnél „kiegyenesítette” a kanyart és az autójával együtt egy, néhány méterrel lejjebb fekvő veteményesben landolt! Ő épkézláb megúszta ezt a „kalandot”, mert a biztonsági öve be volt kötve! Csak az alvó Anna Dymna nem kötötte be magát…

Ezt és a hasonló „baleseteket” — köztük dr.Elbert János barátom „titokzatos“ vízbefulladásának és egész családja kinyírásának körülményeit — részletesen leírom könyvemben, amely már 20 éve vár kiadóra és kiadásra! Sajnálom, hogy magyarul írtam, mert igaz, hogy több olyan lelkes kiadó volt, aki elolvasás után nagy adag empátiával vállalta a kiadását, de aztán vagy felszívódtak, vagy hirtelenül „meggondolták“ magukat, illetve profilt változtattak, a kiadójukat és a nyomdát pedig vihar gyorsan eladták! Mert a kuzínom, ifj.dr.Antall József kardinális hibát követett el, amikor az állambiztonsági bűnszövetkezet felszámolásával egy időben, legalább nem dobta ki az utcára az ávósokat, akiket büntetlenül otthagyta a BM, NBH és a rendőrség, de még az igazságszolgáltatás és a külügy kötelékében is! És ugyanez történt Lengyelországban! A gyilkosok és a hozzájuk hasonló alakok máig sérthetetlenek és tovább garázdálkodnak! Úgyszintén az egykori KGB-sek is, akiket senki sem keresi, senki sem leltározza aljas tevékenységüket, amelyet csakis kizárólag HAZAÁRULÁSnak lehet nevezni! Akkor vajon miről is beszélünk?!“

Nemrég megkezdődött a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség több áldozatának az újraboncolása, ami újabb megdöbbentő, a „baleset” verzióját megcáfoló eredményeket hozott! A Niezależna című lengyel független lap 2012. március 23-i számában egy újabb megdöbbentő tényt hozott nyilvánosságra: „Megállapítottuk, hogy Przemysław Gosiewskinek, a PiS-kormány miniszterelnök-helyettesének, és prof. dr.Janusz Kurtyka, az Instytut Pamięci Narodowej (IPN — Nemzeti Emlékintézet) elnökének újraboncolása során, a szakértők nem tudták eldönteni a haláluk okát. Mi több, a megállapításaik szögesen ellenkeznek az orosz patológusok állításaival, amelyeket később Ewa Kopacz akkori egészségügyi miniszter és Donald Tusk miniszterelnök megerősítettek, miszerint a repülőgép-szerencsétlenség két említett áldozata is több belső szervének sérülése miatt halt meg. Közben kiderült, hogy az ekshumált áldozatok belső szervei sértetlenek.“ — írta a lap.

Akkor a Niezależna valamint az ugyancsak jobboldali Niepoprawni című lapok honlapjain ezt írtam le: „Több mint egy hónapja a Gazeta Polska hasábjain ezt a kommentárt tettem közzé Leszek Misiak és Grzegorz Wierzchołowski kollégák csodálatos, „Smoleńsk: Niewidzialna kolumna prezydenta … jakby ktoś założył, że nie będzie ona nikomu potrzebna” (Gazeta Polska, Nr 7 z 15 lutego 2012) című írásuk kapcsán, ami óriási vitát váltott ki:

Akkor vajon mi okozta a halálukat?! Természetesen ezt nem azért „nem értem”, mert hülye és iskolázatlan lennék! Ellenkezőleg! Más adatok hiányában, az ilyen szavakat olvasónak azonnal az ilyen „sötét” gondolatok támadnak. És kiindulópontként azoknak a sötét praktikáknak az ismerete szolgál, amelyeket a pártállam ámokfutása idején, a vörösnáci ávéhás és KGB-s parancsadóik alkalmaztak! Egy ilyen észrevétel ugyanis azt szugerálja, hogy az áldozat(-ok) nem, hunyt el a „katasztrófában”, hanem azt sérülések nélkül átvészelte! Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a lengyel kormánygép alacsonyan repült és a sebessége állandóan csökkent, mert leszállási műveletet hajtott végre, egy ilyen szerencsétlenségnek a túlélése nemcsak lehetséges, de értelmes, mert már rengeteg olyan légi szerencsétlenség volt, ahol az áldozatok között élőket is találtak! Mi több: olyan esetre is emlékszem, amikor egy légikisasszony bár igen nagy magasságból esett ki a repülőgépből, a balesetet túlélte. Mert egy szénakazalra vagy hóbuckára esett. Persze komoly sérüléseket szenvedett, de az esést túlélte! Itt viszont semmiféle sérülést nem találtak!

Mindebből még egy jókora adag optimizmus mellett is csak egyetlen következtetésre lehet jutni: az áldozat a „baleset“ után halt meg! Az viszont nem derül ki: vajon — mondjuk — szívinfarktus, vagy pedig gyilkosság következtében! Az utóbbi azonnal azzal a ténnyel asszociálódik, hogy a „baleset” valakinek a megrendelésére történt, azaz nevezzük a nevén: nem „baleset” volt, hanem MERÉNYLET, és ilyenkor logikusan az következik, hogy mindenkit, aki a merényletet túlélte, meg kellett ölni! Természetesen nem úgy, hogy homlokán, halántékon, vagy hátulról idegen (német) gyártmányú pisztollyal tarkón lövik (ahogyan ez megtörtént Katyńban a lengyel hadifogoly tisztek kivégzésekor, mely bűntényt aztán az oroszok pofátlanul a németek nyakába varrták!), hanem úgy, hogy a halál okát ne lehessen megállapítani! És a mai tudomány rengeteg olyan vegyületet ismer, amely mérgező, de egy idő után szétbomlik olyan elemekre, amelyek az emberi szervezet természetes összetevői! Ma már ugyancsak nem okoz semmiféle gondot bármilyen vegyületnek az emberi szervezetbe történő észrevétlen befecskendezése! Léteznek már olyan fecskendők, amelyek az oltóanyagokat magasnyomással, méghozzá nyomtalanul vezetik be a szervezetbe! De akár erőszakkal is úgy lehet megetetni az áldozatot bármilyen méreggel, hogy semmiféle nyoma ennek nem marad! Magyarán: ez az ügy alapos kiderítést követel!

Aztán ugyanitt egy másik kommentárban még a következőket tettem közzé:

Vajon mindez kinek az érdekében történt? — egy katolikus soha nem lesz kamikaze!

Kezdjük talán azzal, hogy egy hívő és gyakorló katolikus soha nem lesz se kamikaze, se testvér-gyilkos, vagy érdekből ölő alattomos gyilkos! Persze a kamikaze szál azért lenne érdekes, mert az első pártállam összeomlása után, hasonló „baleset“ következtében kaparintotta meg a hatalmat Csermanek János (bandita álneve „Kádár”) utolsó külügyminisztere — Horn Gyula! Egy elvetemült kommunista, a vörösnácik pártjának egyik többéves vezéregyénisége!

Horn Gyula a Szovjetunióban végezte egyetemi tanulmányait, tehát Sztálin már említett húszas évekbeli rendeletének értelmében válhatott a KGB ügynökévé! Épp ezért lett Kádár számára „tökéletes” külügyi főnöke, mert a külügyben csak úgy hemzsegtek a diplomata báránybőrbe átöltözött titkos ávéhások és szovjet ügynökök! Horn (akiről olyan mendemondák is keringenek, hogy sváb rokonai SS-legények voltak, aztán …1945-ben a fekete párttagkönyveiket vörösökre cserélték) 1994-ben, közvetlenül a választások előtt egyszerre csak egy fura gépkocsi-balesetet szenvedett. Egy alaposan előre megrendezett balesetet! Végül is kutya baja sem lett, de állítólag a gerince „megerőltetést szenvedett”! És természetesen a gépkocsivezetőnek sem görbült meg haja szála!

A nyers és beképzelt, senkire legkisebb tekintettel sem lévő karaktere miatt, Magyarországon még a kommunisták és csicskásaik között is teljesen népszerűtlen Horn, egyszerre csak sajnálatra méltó ember lett (addig is az volt, de teljesen más okokból!), mert az „áldozat” szerepéből igazi cirkuszi mutatványt kreált! Valamilyen fura acélkeretben parádézott, amely inkább az űrhajós szkafanderek vázára emlékeztetett, és amely „kimerevítette“ a nyakát és feje búbját. Komikusan nézett ki. De senki sem vett magának annyi fáradtságot, hogy megkérdezze a sebészeket: vajon szabályosan hordja-e ezt a karneváli jelmezt?! Mert úgy hordta, hogy számára még véletlenül se legyen kellemetlen!

A 85%-ban az egykori pártfunkcik és ávéhások kezében lévő média, ezt a cirkuszi mutatványt úgy mutatták be, hogy minél több választó mély együttérzéssel támogassa a — „valamiféle jobboldali merénylet áldozatának“ — a jelölését! Persze anélkül, hogy bárkit is megneveztek volna a „merénylők“ közül, mert ilyet már nem tudtak találni, hiszen a szovjet megszállás kora a Déli Hadseregcsoport az évtizedekig itt settenkedő húsz hadosztályával, ebben egy teljes KGB-hadosztállyal már megszűnt! A hazai ávéhá pedig formálisan nem létezett, tagjai úgy remegtek mint a nyírfalevelek a szélben attól tartva, hogy bármikor rácsok mögé kerülhetnek, tehát nem fárasztották magukat azzal, hogy bárkit „rábeszéljenek” a „merényletben való részvételre”! Azonban ez a „baleset” csak nekik kedvezett! És azt viszont tökéletesen megtanulták, hogyan lehet ilyen „baleseteket” gyártani!

Egy ilyen „balesetben“ szenvedett nagyon komoly sérüléseket az ismert Solidarność- és lengyelbarát magyar költőnő, Kerényi Grácia, akihez igen régi barátság fűzött engem. Gyakran együtt utaztunk Lengyelországba találkozni mindenféle ellenzékivel, élén Jerzy Popiełuszko atyával, Piotr Skrzyneckivel, vagy Henryk Jankowski kanonok atyával. Grácja Varsóban még saját lakással is rendelkezett, ahol mindig átvészelte a magyar ávéhásokkal támadt komolyabb konfliktusokat. Folyékonyan beszélt és írt lengyelül, magyarra fordította a lengyel szépirodalom gyöngyszemeit. A közös barátunk, a lengyelörmény disszidens Zbigniew Herbert műveivel az élén! Az ő „balesetéről” is részletesen írok a kiadásra és kiadóra váró könyvemben. Itt is alapos nyomozást folytattam le, minden, még a nem túl komolynak látszó szálakat is felgöngyölítettem és eljutottam nemcsak a magyar ávéhásokig, de a Magyarországon állomásozó egyik KGB alegységhez is! Mert a lengyel Solidarność mind a szovjet, mind a magyar ávéhások szemében éles szálka volti!

Mindebben Lengyelországban az a legnagyobb probléma, hogy a jobboldal egyre több apró csoportosulást hoz létre, amelyek ahelyett, hogy a közös ellenség: a vörsnácik ellen harcoljanak, egymás ellen kűzdenek, ami azoknak éltető táptalaj! Vajon a Lengyel Köztársaság politikus urai és hölgyei megfeledkeztek volna arról, hogy a hasonló civakodás vezetett a lengyel Nemesi Köztársaság bukásához és Lengyelország feldarabolásához?! Tehát a függetlenség elvesztéséhez közel 180 évre!!! Nemcsak a jobbodalnak, de az egész nemzeti kommunistaellenes ellenzéknek egyesülnie kellene úgy, ahogyan ezt megtette Lech Wałęsa vezetésével! Ébresztő! Riadó! Ma a legkülönfélébb uniós struktúrákba beépült vörösnácik Magyarországot próbálják szétverni Orbán Viktor koalíciójának győzelme miatt, és ha ez az aljas prodzsekt (szándékosan így írom!) sikerül, ugyan ezt megismétlik az EU más tagjaival is! Ők járatják le Berlusconit és Sárközyt, ők ugrasztják össze a görögöket, uszítják a magyarokra a szlovákokat és románokat és így tovább! Az egyházak pedig, amelyek még mindig nem tudják elszámoltatni, de legalább kitaszítani a testükből az árulókat — síri csendben hallgatnak!

A falhoz szegezett gonosztevő hibát hiba hátán követ el… — azaz Sikorski és Kaczyński elnökök repülőgépeinek „katasztrófájáért”, előbb vagy utóbb felelni fognak az igazságszolgáltatás előtt! Mert a gyilkosok mindig hibákat követnek el, bár azt hiszik, hogy az ő tettük „tökéletes”! De TÖKÉLETES GYILKOSSÁG NEM LÉTEZETT, NEM LÉTEZIK ÉS NEM LESZ! Itt egészen másfajta kérdés merül fel: kik és miért vettek részt ebben a szörnyű merényletben? Ha rájövünk arra, hogy kiknek az érdekeit szolgálta a jobboldali hatalom szinte teljes lefejezése, a válasz is kézenfekvő. És ez az egész nagyon hasonlít a Gyurcsány kormány 2006-os provokáció-sorozatára, melynek eredményeként a botcsinálta pártvezér-miniszterelnök rendkívűli állapotot akart kihirdetni a „kézzelfogható” valójában nemlétező „szésőjobboldali veszély” elhárítása érdekében, azaz: a jobboldal prominens tagjainak, vezetőinek a „kikapcsolására”! Ebben a piszkos ügyben volt titkos tancsadó és végregajtó a kétes múltú munkásőr-őrnagy, KGB-alezredes, usztasa-ezredes, ávéhás, muszlim egyházfő és egyetemi KISZ-titkár Rózsa György Eduárdó-Flores, akinek épp ezért kellett meghalnia Evo Molares bolíviai halálosztó különítménye által!

Ha végigböngésszük ennek a szálnak a fonalait, egyből rájövünk arra, hogy itt többről volt szó, mint Gyurcsány öszödi beszédének a „kicsempészéséről” és közhírré tételéről! Amelyben mellesleg Gyurcsány több közeli munkatársa is részt vett, köztük Kiss Péter egykori nagybudapesti KISZ-titkár és kancelláriaminiszter és Szilvásy György a KISZ Központi Bizottsága egykori szóvivője, majd polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. De nézzük Rózsa György Eduárdó-Flores „titokzatos” bolíviai útját és halálának körülményeit. Az akkor már „muzulmán egyházfő” szerepében tetszelgő ávéhás, korábban, már szinte a rendszerváltás utáni első napoktól kezdve, nagy igyekezettel próbálkozott számtalan jobboldali pártba beépülni azzal, hogy bejuttassa oda embereit és e pártokat belülről szétrohassza! Még korábban részt vett az ellenem az ávéhások segédletével összeeszkabált hosszútávú lejárató hecckampány megszervezésében és kivitelezésében, amelynek egyik csúcspotja volt a a Zuschalg-féle Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Münnich Ferenc Társaság és a Kádár János Társaság létrehozása, majd utóbbinak a nyakamba történt tukmálása!

Magyarán: Rózsa György Eduárdó Flores egy igen veszélyes provoktor volt, akinek szeme előtt egyetlen cél lebegett: a Kádár-ellenes ellenzék, a jobboldal és vezető személyiségeinek az ellehetetlenítése, kiiktatása, szétverése! És a hirhedt kommunista terrorista Illich Ramírez Sánchez, azaz Sakál, Carlos legjobb tanítványa és barátja, Olof Palme gyilkosa közben egyik hibát a másik után követett el, egyik akciója a másik után csődöt mondott! Magyarán: egy idő után kényelmetlenné vált a megbízóinak azért is, mert túl sokat tudott, amivel később zsarolhatta volna őket, illetve koronatanúvá vállhatott a később ellenük indított bírósági tárgyalásokon! Mert Rózsa György Eduárdó Flores és több barátjának (vagy áldozatának?) bolíviai kiruccanása nem kis pénzbe kerühetett! Tehát valaki (egy emeszpés milliárdos?) zsebből kifizethette a többszázezer, vagy talán -millió forintos útiköltségeket! Aztán ez a valaki (vagy valakik?) pontosan tudhatta, tudta (például a családtagok telefonbeszélgetéseinek lehallgatásával, hogy Rózsa György Eduárdó Flores éppen hol tartózkodik, melyik szállodában szállt meg! Aztán megfelelő titkos csatornákon értesíthette Evo Morales nagyképű és nagyravágyó vörösnáci bolíviai elnököt arról, Rózsa György Eduárdó Flores és társai éppen hol tartózkodnak és „merényletet készülnek elkövetni ellene”, vagy pedig „Santa Cruz tartományban jobboldali puccsot akarnak végrehajtani”! (A hivatalos és félhivatalos sajtóközlemények e két verziót emelték ki!)

Ha részletekbe menően szemügyre vesszük Rózsa György Eduárdó Flores zavaros éltetrajzát, jól tudjuk, hogy Santa Cruz tartományban élt, nevelkedett fel, tehát itt minden egyes utcát, teret, épületet, bokrot, embert jól ismert! Ha „hátsó szándékai” lettek volna, mi sem egyszerűbb: úgy elrejtőzik, hogy a közmondásos kutya sem találja meg! A másik: Santa Cruz tartomány évtizedek óta közismerten jobboldali, tehát abszurdum lett volna itt „egy jobbldali puccsot” kirobbantani! Abszurdum az „Evo Morales elleni merénylet“ vádja is, hiszen a Moszkva-Kalininingrád távolságban fekvő fővárosba, La Pazba csak repülőgéppel juthatott volna el! A la-pazi reptérre érkező santa-cruzi repülőgépek utasait pedig Moralesék folyamatosan igen szigorúan ellenőrizték és ellenőrzik! Rózsa György Eduárdó Flores tehát észrevétlenül nem is érkezhetett volna a fővárosba! És kik azok a magyar politikusok, akik nemtitkoltan a kommunista Kubára járnak üdülni, ahol gond nélkül és észrevétlenül találkozhattak valamennyi délamerikai vörösnáci politikusal, Moralesal is? Kapásból két név jut az eszembe: Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc!

A 2010-es választásokon elsöprő győzelmet aratott jobboldali FIDESZ-KDNP koalíció következetes vörösnáci-ellenes politikája, óriási riadalmat keltett a pártállam egykori vezetői és haszonélvezői körében, ami már ismertté vált hazaáruló ellenreakciók egész sorát váltotta ki belőlük: ahol csak lehet, ország-világ előtt ócsárolják Magyarországot és törvényes kormányát, vezetőit! Ennek most isszuk a levét a forint fokozatos elértéktelenedése és hazánk ellen bevezetett, vagy bevezetésre készülő mondvacsinált szankciók miatt! A többségében liberálkommunista Brüsszel és Washington pedig szolgaian pózol a magyar vörösnáciknak és aljas óhajaiknak és szolgaian követi a bitangok minden szavát! Ez pedig egy intő jel a demokráciának és a jobboldalnak az egész világon! Ha idejében nem ébredünk fel, késő lehet! Nem akarom a vörösördögöt a falra festeni, de…

Nézzük a tényeket! A marxizmus-leninizmus-sztálinizmus a mai napig nyíltan hírdeti a „proletárdiktatóra” bevezetésének szükségességét! A „liberális“ és „szocialista” báránybőrbe bújt egykori állampárti vezetők és haszonélvezők, az összejöveteleiken még milliárdosokként is az …Internacionálét kornikálják!

Na, idézzük csak fel annak szavait! „Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már. A múltat végképp eltörölni Rabszolga-had indulj velünk! A Föld fog sarkából kidőlni, Semmik vagyunk, s minden leszünk! Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ. Védelmező nincsen felettünk, se isten nem véd, sem király: A közjó alkotói lettünk – hát vesszen el, ki ellenáll! Pusztuljon ez a rablóbanda, a rabságból elég nekünk. A lángot szítsuk, rajta, rajta! A vas meleg, hát ráverünk. A gazdagoknak kedve-kénye erőnkből szívja ki a vért, csaló az államok törvénye, mert minden bajt szegényre mért. Kínlódás most a munka bére, de már ebből elég, elég! Szerszámot hát az úri kézbe s ide a jognak a felét! Mi milliók, mi munka népe, mi alkotunk a földtekén, mienk lesz még pompája, fénye s a munka nem lehet szegény. A tőke még a húsunk marja, de már a gyáva had remeg – kelőben már a munka napja s ragyogni fog a föld felett. “

Nos mégegyszer néhány felhívás: hát vesszen el, ki ellenáll! Pusztuljon ez a rablóbanda! Csaló az államok törvénye! A lángot szítsuk, rajta, rajta! A múltat végképp eltörölni rabszolga-had indulj velünk! A Föld fog sarkából kidőlni! És ez semmi más, mint a törvényes hatalom megdöntésére irányuló lázítás, izgatás! Tehát bűncselekmény! Aki ezt másképp gondolja — társtettes, cinkos! Már ez is elegendő ok arra, hogy az Európai Unió a kommunista pártokat, beleértve a báránybőrbe, különböző álnevek alá bújt „baloldali” és „liberális”, valójában szintén kommunista pártokat betiltsa, feketelistára helyezze, vagyonaikat elkobozza, vezetőiket elszámoltassa!

A második világháború befejezése után Európának, a Világnak volt annyi ereje, hogy elszámoltassa, fekete listára tegye a hitleristákat a Nürnbergi Törvényszék, illetve a csodálatos német államférfi Konrad Adenauer által hozott törvények által. De vajon miért nem tette meg ugyanezt a feketenáciktól az égvilgon semmivel sem különböző vörösnácikkal, akik ezerszer több ártatlan emberéletet oltottak ki, emberek többszázezrét, millióit tették földönfutóvá, nincstelenekké!? Mert a vörösnácik idejében tudtak szert tenni egy aduászrá a hazaáruló Winston Churchill személyében, aki a népirtó háborús bűnös Sztálin szövetségese és bábja lett!!! Minő véletlen! A gibraltári repülőgép „katasztrófa”, Władysław Sikorski lengyel emigrációs miniszterelnök és a lengyel fegyveres erők legfőbb parancsnokának a halála épp akkor és Winston Churchill vezette állam felségterületén történt!!! Lech Kaczyński lengyel államelnök repülőgépének a „katasztrófája” ennek a merényletnek a megismétlése volt! Vajon a kezdeményező és végrehajtó nem az a ekskákébés orosz politikus Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin volt, aki Zviad Gamszahurdia grúz elnök nyakába küldte a KGB-tábornok Eduárd Sevardnádzét, hogy megölesse? Aki szítja az abcháziai és észak-oszétiai krízist és minduntalan kísérletet tesz az egész Dél-Kaukázus visszaszerzésére?! És nemcsak, mert vajon kinek embere Julia Timosenko bebörtönzője és kínzója — az önjelölt ukrán elnök, a vörösnáci Viktor Janukovics?! Vagy a hasonszőrű belarusz vörösnáci diktátor-pajáca Aljakszandr Lukasenko?!

A túlzott demokrácia életveszélyes! Ezt a történelemben már többször ténnyé vált! Mégsem okulunk őseink hibáiból! Az 1454—1795 között létezett, az általam már említett I Lengyel Köztársaság, más néven Nemesi Köztársaság, fokozatosan megcsonkította a lengyel állam erejét azzal, hogy szélsőségesen túlzásba vitte a demokrácia intézményét! Utolsó periódusában, bármelyik nemes (akkor a parasztság, annál inkább a munkásság jogairól még beszélni sem lehetett), ha a magánérdeke úgy kívánta, szabadon bemehetett az országgyűlés ülésére és megakadályozhatta egy törvény megszületését azzal, hogy röviden csak annyit kiáltott: „liberum veto!” (NEM ENGEDEM!) És ez elegendő volt ahhoz, hogy nem születtek adótörvények, nem lehetett felállítani nemzeti hadsereget, mi több: nem lehetett harcba indulni az idegen betolakodók ellen sem! Az eredmény: három hullámban, Lengyelország teljesen elvesztette a függetlenségét, mert a három fekete sas szomszéd: Poroszország, Oroszország és Ausztria, egyetlen puskalövés nélkül elfoglalhatták Lengyelországot és három darabra széttéphették!

A másik, szinte kisértetiesen hasonló eset az 1789—1799 években lezajlott Nagy Francia Forradalom, amely egyik oldalról a máig a francia középületek falain diszelgő Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité) jelszót kornikálta, közben hozzáfogott az arisztokrácia, majd a jómódú nemesség kiírtásához és bebörtönzéséhez (sokszor ad hoc megvádolt 40 000 embert küldtek guilotine alá, 200 000-et lőttek agyon, és 500 000-et zártak börtönbe). Aztán az abszolút hatalomra törő vezetői — Robespierre, Brissot, Vergniaud, Jean-Paul Marat, Charlotte Corday, Danton, de Saint-Just, Desmoulins, Hébert és a többiek egymás torkának estek, egymást kiirtották! Végül jött a „nagy demokrata” Napoleon Bonaparte, aki elsöpörte a „demokráciát” és vetélytársait és új diktatúrát és monarchiát hozott létre!

A hitleri és a sztálini „demokrácia” is ilyen volt: kisebb eltérésekkel előbb egymást és az arisztokrációt irtották, aztán a másként gondolkodókat és az értelmiséget, végül a meghódított népek vezető rétegeit rabolták ki és küldték halálba és gulágokba-koncentrációs táborokba! Vajon ennek megismétlésére várunk???!!! Mert — mint látható a fenti példákból — a történelem gyakran megismétlődik! És észre sem vesszük, amikor ismét felbukkannak a bőrkabátos alakok, akik vagy helyben agyonlőnek minket, vagy börtönbe, táborba visznek és az általuk kinevezett „bíróságok” ítélnek minket halálra, országaink pedig végképp elveszítik a függetlenséget, szuverenitást! Mindezt jogalap nélkül. Riadó! Ébresztő!

Roland von Bagratuni-Antoniewicz

http://prepedia.wikia.com/wiki/Roland_Antoniewicz

Nagyon örülünk annak, hogy Roland von Bagratuni kiváló kollégánkat sikerült rávennünk ennek a cikknek a megírására, amelyet örömmel tesszük kőzzé.

Inaçio Angelos főszerkesztő

Vörösnácik végnapjai 6. – KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL!

2010. szeptember 24., péntek

Vörösnácik végnapjai 6. – KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL!

Vörösnácik végnapjai 6.

KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL!

Magyarországon közelednek a helyhatósági választások, így városaink, falvaink tereit, utcáit ismét ellepték a választási plakátok. A FIDESZ-KDNP szerényen hirdet, hiszen itt is boritékolva van az abszolút győzelme! Az SZDSZ-ből LMP-vé átvedlett álliberálisok és a vörösnácik állandó hazug támadásait büszkén tűrő Jobbik, a pénztelenség miatt alig hírdetnek. Az MSZP azonban szerénység és alázat helyett, ismét a rég elkopott körmeit próbálja mutogatni. Van miből, mert az elmúlt 8 évben annyit loptak el a magyar nemzettől, amit csak nem szégyelltek! Most is az ősi, jól bevált kommunista módszerhez folyamodnak: vádolnak. Olyasmikkel, ami kizárólag csakis őrájuk vonatkozik! A világsajtó már hetek óta tele van efféle ocsmány fotókkal, melyek az ötvenes évek penészes légkörét idézik! „A FIDESZ semmit sem tanult és semmit nem felejt”… — írják a maszoposok! Még jó, hogy nem felejt, hiszen a vörösnáci, álszocialista MSZP nyolc év alatt teljesen tönkretette az országot! Elég volt a bűnözőkből – harsogják mindenütt a magyarok. És mi az, amit a FIDESZ eltanult volna ezektől a bűnözőktől? Lopni, csalni, rabolni? Verni az ártatlanokat? Kilőni a békés járókelők szemevilágát? Na, nem! Bagoly mondja verébnek! Tolvaj kiállt rendőrért!

Bagoly mondja verébnek! Tolvaj kiállt rendőrért!

Egy másik vörösnáci óriásplakát a „tömeges elbocsájtásokkal” riogatja a békés, ám már rég türelmüket vesztett polgárokat! Na, álljon már meg a menet! Az MSZP volt az, amely nyolc év szánalmas garázdálkodása idején, szokatlan 12 százalékos munkanélküliséget teremtett! Szétverte a magyar ipar világhírű büszkeségeit, a magyar családokat pedig a csőd szélére juttatta! Kisemmizte a magatehetetlen, eddig is a létminimum alatt tengődő,minden garast a fogukhoz verő nyugdíjasokat és az egyházi iskolákat! A lopott milliárdokkal pedig degeszre tömte bandavezétrei zsebeit! És akkor az egyik bandavezérnek, Gyurcsány Ferencnek van még vizilóbőr a képén, hogy a bandájával együtt, a buziparádé után, a kamerák kereszttüzében, ingyen, a jegy lyukasztása nélkül, büszkén besétál a millenáris földalatti egyik állomására, aztán azt hazudja, hogy „befizette a bírságot”, holott még meg sem bírságolták! Kinek a bírságát fizette ki? Hiszen népes bandájának tagjai, birkák módjára, vigyorogva követték a vezérüket, és persze egyikük sem lyukasztott jegyet! Az ő bírságukat is kifizette? Vagy az már nem számít? És az egyik bandavezér társa, a börtönben hónapok óta csücsülú Hagyó Miklós volt fővárosi maszopos vezér és főpolgármester-helyettes által Nokiás dobozokban a BKV-tól begyüjtött, lopott milliárdokat is befizette a sosemvolt bírsággokkal együtt?

„Uram, te tudod a legjobban – Hazudtunk, hazudunk, hazudni fogunk mindörökkön örökké. Amen“

A vörösnáci bűnözök találékonysága a józan észt is próbára teszi. Levitézlett MSZMP-s tanácselnökök és polgármesterek, kerületi KISZ- és párttitkárok, ávéhások egész sora, mindenféle álhelyi álegyesületek leple alatt, illetve azok cégere alatt, próbálja újra az áhított hatalmat megkaparintani! Zuglóban Pelyva György extanácselnök „elvtárs”, aki nemcsak az MSZMP kerületi első titkárának volt a bábja, de a véreskezű Münnich Ferenc és Biszku Béla tanítványa is! Rákospalotán az együgyű Hajdú László próbál ismét gólt rúgni, pedig többször tanújelét adta kreténségének. Egyszer, amikor aláírt egy népszavazási népi kezdeményezés támogatására készült aláíróívet, az egyik újságíró a tv kamerák előtt megkérdezte tőle: „na és a Parlamentben is erre fog szavazni?” – Hajdú sértődötten azt válaszolta: „Na, ozt már nem!”. Magyarán: klozetet csinált a szájából, tanújelét adta annak, hogy az aláírása, szava fabatkát sem ér! Nemrég pedig Hajdu „elvtárs“ rendőr fia többedmagával került rács mögé tolvajlás miatt! Hajdu „elvtársat” ez a tény egy csöppet sem izgatta fel, máig nem is izgatja! Na persze: tisztában van azzal, hogy mindenki jól tudja: aki MSZP-s, az tolvaj, na de ez kit is érdekel!?!

Pelyva György

Hajdú László

Aztán az Andrássy úti főúri palotákat bagóért elkótyavetyélő Verók István terézvárosi expolgármester is újraindulna! Pedig örülhet, hogy ő még nem került a szomszédos Erzsébetváros maszopos polgármesterével, Hunvald Györgyel egy zárkába! Holott ott a helye, akár a BKV-t ingyen igénybevehető hazugságot hírdető Horváth Csaba is, aki valszínűleg csak azért kerülte el a lipótmezei bolondokházát, mert azt pajtásai villámgyorsan bezáratták! Mert sehol a világon nincs ingyenes városi tömegközlekedés, kivéve néhány Öböl menti dúsgazdag arab emirátust, ahol már azt se tudják, mire költsék a petrodollárokat! De Budapesten, ahol a BKV évről évre ismétlődő több milliárdos mérleghiányát csak tetőzték a maszopos bűnözők által lenyúlt újabb milliárdok? Mert ez is csak egy olyan hazugság, amelyet cinikusan, büszkén jelentett be Balatonöszödön Gyurcsány Ferenc! Végtere a hamis ígéret nem kerül semmibe!

Verók terézvárosi expolgármester

Horváth Csaba

Persze az MSZP azért jól érzékeli azt, hogy egyre viharosabban csúszik ki a talaj a lába alól, és hiába fordulnak fűhöz-fához, ország-világhoz, az uniós szervekhez, az EBESZ-hez mindenféle, nemcsak a FIDESZ-t, de egész Magyarországot ocsmányul befeketítő és lejárató hamis vádakkal! Az MSZP bandavezérei egyre komolyabban (és jogosan!) attól tartanak, hogy előbb-utóbb valamennyien a börtönben kötnek ki! Méghozzá 10-15-20 évre szóló beutalókkal a zsebükben! Azzal is tisztában vannak, hogy bűnszövetkezet és nácipárt volta miatt, az MSZP előbb utóbb betiltásra, felszámolásra kerül! Ezért támadnak, és a Jobbikot ezért próbálják betiltatni. Nem sok eredménnyel! Pedig nagyon ügyködtek azon, hogy a Jobbikra rásüssék a „nácipárt” bélyegét. Még a hirhedt munkásőr-örnagy és KGB-ügynök, megyei KISZ-titkár és „muszlim egyházfő”, a körözött szélsőbaloldali terrorista Rózsa György Eduárdó Flores is báránybőrbe bújva, megpróbált a Jobbik vezetésébe beépülni! Nem sikerült! A Magyar Gárdát pedig azért hozatták létre, hogy lehessen párhuzamot vonni az SS-el, a nyilasokkal! Csakhogy a gárdások nem hagyták provokálni magukat! Még az árvízkárosultaknak is a legelsők között segítettek és próbáltak rendet teremteni ott, ahol a bűnözés viharos terjedése közepette elfogyott a rendőr, mert rájuk a magyarok verésénél volt szükség a vörös náciknak!

A rák egy szörnyű betegség, ezt jól tudjuk. A túlburjánzó rákos sejteket idejében kell eltávolítani a szervezetből, máskülönben a betegre halál vár! A becsületes magyar társadalomra rátelepedett ráksejteket: az MSZP-t is épp így kell mielőbb eltávolítani az egyre betegebb nemzet testéből! Radikális módszerekkel! Úgy, ahogyan a maszoposok kommunista elődei tették a magyar társadalom legjobbjaival, amikor alantas módon, a sztálinista vörös náci megszálló csapatok bűnsegédletével, furakodtak be a magyar közéletbe, majd halomra gyilkolták, koncentrációs táborokba küldték az igaz magyarokat! Nem felejtjük el sem Katyńt, ahol védtelen lengyel hadifogoly tiszteket ezrével gyilkoltak halomra, de a nógrádi Recsket, Kistarcsát, a hortobágyi „üdülőket”, a másként gondolkodókat a kőbányákba küldőket sem fogjuk elfelejteni! A vörösnácik majd’ egy évszázadot tartó esztelen ámokfutásuk alatt, többszáz millió ártatlan ember halálát okozták világszerte! Hol vannak ehhez képest Hitler nagyságrendekkel kisebb szörnyű bűnei?

Guantanamo, USA

Én csak egyet nem értek: vajon a magyarok elfelejtették volna azt, hogy az ilyeneket egy találó fogalom illet meg: hazaárulók?! Pedig a nemcsak a „békés időkben”, a főben járó bűnök közül ez volt a listavezető! A hazaáruló nem magyar! A hazaáruló egy senki, aki tulajdon apját ráuszítja édesanyjára, fivérére, szomszédját a másik szomszédra! Egy ráksejt, amelyet sürgősen el kell távolítani a társadalom testéből! Ha nem tesszük, elkezd burjánzani és az egész test pusztulását eredményezi! Minden műtéti beavatkozás fájdalmas! De el kell végezni, ha a szervezetünket még nagyobb fájdalmaktól akarjuk megkímélni! A demokrácia legnagyobb fellegvárában, az USA-ban a hazaárulókkal nem lacafacáznak! Villamos székbe kerülnek, de legalább több évi „nyaralásra” a festői környezetű Guantanamóra! De Franciaországban sem garázdálkodhat büntetlenül egy, magát pártnak álcázó bűnszövetkezet!

A népirtó háborús bűnös vörös náci vezér Sztálin

A népirtó háborús bűnös fekete náci vezér Hitler

Kutyaharapást szőrével! Az első konzentrációs táborok Oroszországban nyíltak a népiró háborús bűnös náci főkolompos Sztálin parancsára! Pajtása és vetélytársa Hitler csak átvette az ötletet! Amíg a két náci vezér össze nem veszett a koncon: Lengyelországon, Litvánián, Lettországon, Észtországon és Finnországon — szorgalmasan egymástól tanultak, egymást segítették, buzdították! Himmler, Göring és egy sor más hitlerista vezér, akkor már a vörös náci Oroszországhoz tartozó lengyel Bialowieza őserdőbe jártak vadászni, majd a vadászat után a szovjet gulágokat tanulmányozni! Az sem titok, hogy a Gestapó embereit a KGB elődje, a cseka képezte ki, ahogyan az sem, hogy a Wehrmacht tábornokai a dicstelen Vörös Hadsereg katonai akadémiáin nyertek kiképezést! Erről Nyugaton rengeteg könyv látott már napvilágot! Vajon Magyarországon eddig miért nem fordították le őket?! Miért nem vállalkozik egyetlen egy honi kiadó sem arra, hogy a kommunizmus igazi ellenségeinek, üldözöttjeinek igen tanulságos memoárjait kiadja? Az egyes számú főellenségük, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nagyherceg csodálatos három kötetes, többezer dokumentummal, fényképpel illusztrált nagyszerű és igen tanulságos könyvével az élén?!

Inaçio Angelos

Coimbra, Portugália, 2010 ősze

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

Cenzúra a köbön: letiltották a kampányfilmet – kisípolva

Cenzúra a köbön: letiltották a kampányfilmet – kisípolvaSzálljunk szembe az állami cenzúrával – terjesszük a videót!
http://href.hu/x/db8o
Olvasónk választási útmutatója

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

2010. szeptember 17., péntek

TOLVAJ KIÁLT RENDŐRÉRT A KÁRPÁTI HARSONA SEGÍTSÉGÉVEL

TOLVAJ KIÁLT RENDŐRÉRT A KÁRPÁTI HARSONA SEGÍTSÉGÉVELA Kárpáti Harsona hasábjain Roland von Bagratuni nagyherceg – Antoniewicz Roland ellen alpári hangon közzétett rágalmazási lavináról folyóiratunkban már többször írtunk és ezeket az írásokat a kivonatos internetes változatában is közzétettük. Azért is, mert szűk körben terjesztett, Portugáliában megjelenő folyóiratunk sokakhoz nem jut el. Éppen ezért többen — szerkesztő kollégák — hitetlenkedve olvassuk a Kárpáti Harsona újabb pimaszságát és a felháborodásunk egyre nagyobb! Tolvaj kiált rendőrért a Kárpáti Harsona segítségével! Mert ahelyett, hogy a szerkesztői becsületesen megbánták volna (könnyelműségüket? tévedésüket? azt, hogy csőbe húzták őket?) és ennek nyomán töredelmesen beismernék: súlyosan vétettek a sajtó etika ellen (ez még nagyon finom megfogalmazás, mert egy jobboldali érzelmű magyar-lengyel-örmény nemzeti hős, a vörösnácik által többszörösen meghurcolt, bebörtönzött Roland von Bagratuni-Antonjan-Antoniewicz nagyherceg szándékos megrágalmazásáról van itt szó, ami már bűncselekmény!), ehelyett a felvidéki koszfészekbe befészkelődött MSZP-s álnemzeti szócső újabb mondvacsinált támadásba lendül! Szándékai – mint minden hasonló MSZP-s károgás esetén – teljesen világosak: a nagyhereceggel együtt, újra és újra lejáratni az MSZP-s szócsövek által hol „nácinak”, hol „fasisztának”, hol „szélső jobboldalinak” titulált Jobbik nevű joboldali (bármiféle más, Made in MSZP hazug jelző nélkül!) parlamenti pártot és persze az egész jobboldalt!Szerencsére — többszöri kérésünkre — a nagyherceg úr őfenségétől megkaptuk Hanzik Zoltán idejében kimentett, a Jobbik és Gárda Barátai nevű NING portálon össze eszkabált eredeti bejelentő lapját, majd a későbbit, amelyen már módosításra került az ominózus fénykép, és amelyet a „felháborodott”, a szerkesztőség helyett négerként jelentkező „hozzászóló” egy bizonyos Mihályi Molnár László szerint – idézem – „Bogoly Zoltán, becsületes, tisztességes királyhelmeci fiatalember” látható. Mellesleg a Kárpáti Harsona főszerkesztő-helyettese, tehát Hanzik Zoltán „úr”? „elvtárs”? „bajtárs?“ munkatársa, helyettese! Nos, mindenütt a világon a kriminológusok ezt nevezik klasszikus lebukásnak, tettenérésnek, megdönthetetlen bűnügyi bizonyítéknak, corpus delictinek!

De mi azért jóhiszeműen tegyük fel azt, hogy valóban a főszerkesztő, Hanzik Zoltán jelentkezett be a Jobbik és Gárda Barátai portálra, „csak” éppenséggel alkoholmámoros pillanatában véletlenül cserélte fel a saját fényképét saját helyettese fényképével! Ámde ezt azonnal kizárja ama alantas provokációs szándék, hogy a Jobbikos portálra csak is azért jelentkezett be, hogy szétnézzen a nagyherceg (és mások) oldalán, majd utána megírja az ominózus rágalmazó szennyiratát, mert még aznap nyomatékkal követelte az oldala törlését (sic!). Persze – az egyetemes sajtótörvényi előírások értelmében – a NING servere megőrizte ezt az oldalt! Tehát a provokátor szándékosan nem a saját fényképe alatt jelentkezett be a portálra! Ez pedig már bűncselekmény (is lehet!), amit csalásnak, idegen személy identitásával való visszaélésnek nevezi a jog, ha a nagyherceg feljelentést tenne az ügyben, börtönbe is kerülnének! Ő azonban — bár kesernyésen — de csak nevet a pancser (-ek) melléfogásán.

Melyik az igazi Hanzik Zoltán?!

Mi azonban megint csak jóhiszeműen akarjuk elkönyvelni ezt az ügyet, ezért tételezzük fel, hogy a dörzsölt (vagy csak annak hiszi magát!) provokátor – miután némi, Nokias-dobozokból származó (MSZP-s?) apanázzsal (ehhez nem kellett leutaznia Királyhelmecre!) felbátorította Bogoly Zoltánt és Hanzik Zoltánt a szennyirata közlésére, merő tévedésből cserélte fel a ránézésre kissé egymásra hasonlító két naiv fiatalember fényképét, miután pofátlanul egyikük nevében regisztrált a Jobbik és Gárda barátai portálon! Persze, hogy felcserélte, hiszen személyesen soha nem találkozott velük, nem is ismerte őket! (Hát igen: pénz beszél, a kutya ugat!) Nos, ez a provokátor azonos lehet az ominózus szennyirat szerzőjével, a magát „büntetőjogásznak“, tehát bírónak (ügyésznek, rendőrnyomozónak!) kiadó Kollárik „úr” vagy „elvtárs”, esetleg „bajtárs“ – tökmindegy! (Nyilván újabb, Nokiás-dobozból származó apanázs fejében, hónapokkal később a Bogoly (tán Bögöly?) képet gyorsan felcserélte Hanzik képére, hogy ismét támadhasson, most már „Mihályi Molnár László“ néven. Persze előtte még megírta az útszéli hangon fogant szennyiratát, melyet — idejében — eredetiben kimentettük! Azóta a két fiatalember is nyilván kicsit bölcsebb lett, mert a „cikis” részeket utólag törölték szennylapjuk hasábjairól. Mi viszont azt is megőriztük.

Nem kívánjuk tovább ragozni a szót, még azt sem várjuk el, hogy a díszes társaság bocsánatot kérjen tőlünk is, a nagyhercegtől is, a jobboldaltól (FIDESZ, Jobbik, KDNP, MIÉP) is, a jóhiszemű olvasóktól is, mert a bűnözőktől elvárni a bocsánat-kérést ostobaság. Azonban arra nagyon kíváncsiak lennénk, vajon ki volt a tényleges szerző: a felbujtó, a pénzelő, ki bujt ama bizonyos sosem volt büntetőjogász bőre mögé!? Gyurcsány Ferenc? („Hazudtunk reggel, délben, este, hónapokon, éveken át, mindenkit becsaptunk, csalással kerültünk hatalomra” – Gyurcsány Ferenc MSMP-elnök, „miniszterelnök”, Balatonöszöd 2006) Vagy talán Szilvásy György MSZP-s titokminiszter? Talán Hiller István kultuszminiszter? Vagy inkább valaki a „tisztességes várost” lejárató Kárpáti Harsona szűkebb környezetéből – Vladimír Mečiár? Jan Slota? Rózsa György Eduárdó? Valaki olyan, aki a nagyhercegnek máig nem tudja megbocsájtani azt, hogy – akaratlanul, de nagyon ügyesen és hatásosan – szétverte Csermanek János (banditanéven „Kádár János”) hatalmát és ezzel előidézte a rendszerváltási folyamatot! Lehet tovább tippelni: Biszku Béla vagy Benkei András csermanekista belügyminiszterek, vagy a helyettesük, Harangozó Szilveszter főávéhás tábornok? Vagy bárki más a néhai MSZMP (vagy annak közvetlen irányítása alatt működő állambiztonsági szervek) legfelsőbb vezetői közül?

A Kárpáti Harsona ma mindenfelé támogatásokért koldul. Talán még az ördögnek is eladnák magukat, ha jól fizet! Annó ugyanezt tette Rózsa György Eduárdó Flores horvát ezredes, munkásőr őrnagy, magyar ávéhás és szovjet KGB-s ügynök, muszlim álvezér és MOSZAD-ügynök, megyei KISZ-titkár, Zuschlag János MSZP-s bűnöző és megyei párttitkár elődje a szoci ifjúsági szervezet élen, Gyurcsány-barát is, csak éppen ügyesebben, titokban, aztán sorra beépült a jobboldali pártok és szervezetek többségébe, ahonnan többnyire a nagyherceg figyelmeztetése nyomán ki is rúgták. Companiero Flores annyira meggyőzően hazudott, hogy sokan el is hitték a meséit mindaddig, amíg nem szembesültek az igazi életrajzával, igen hosszú, gyilkosságokkal, csalásokkal teli bűnlajstromával! Lehet, hogy itt a fordítottjáról van szó: a két tettre kész jóhiszemű rimaszombati fiatalembert valaki (vagy valakik) csúnyán rászedték?

Ja,és még valami: a rágalmazók most már minket is támadnak: „miféle Döbrögi szennylap működik Nyugaton a zsidók pénzéből” – írják. Nyilván önmagukból kiindulva. Mert most ez a divat némely magyarellenes körökben. De írhatnák „cigányok pénzéből”, „Moszkva pénzéből”, „Washington pénzéből”, vagy akár „ufonauták pénzéből” is, hadd legyen zaftosabb és bulvár ízű a rágalom! Nos, kiábrándítjuk a sárdobálókat: valamennyien „bigott” katolikusok és magyarok vagyunk, nincs köztünk se izraelita, se pravoszláv, se muszlim, se kálvinista vagy luteránus vallású! Nem vagyunk se buzik, se hazaárulók, se ügynökök. Valamennyien Nyugatra menekült 1956-os hősök utódai vagyunk, akik az efféle marxista-sztálinista züllött mentalistást eleve a pokolba kívánjuk! És mindezt évek óta saját pénzünkön tesszük közzé azért is, mert a kutyából nem lesz szalonna, amíg az új, jobboldali kormány meg nem tisztítja a hazai sajtót az oda nem való vörös náci szélhámosoktól — egykori MSZMP-s pártpropagandistáktól és ávéhás tégláktól, kik sajnos a társadalommal azt hitetik el magukról, hogy „becsületes újságírók“ (vagy “büntető jogászok” – itt is egy kérdés: és hol “büntető jogász” az illető? Talán – mondjuk – egy szabadkőműves páholynál?, vagy titkos pártnál?)!

Még valami: „Mihályi Molnár László“ felháborodva kikéri azt, hogy Rimaszombat „koszfészek“ lenne. Mi is a koszfészek? A Magyar nyelv értelmező szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest 1987, I.kötet „piszkos, szemetes hely”-nek nevezi. Nos, a „piszkos, szemetes hely” nem okvetlenül azt jelenti, hogy az utcákon, tereken halmokban hever a szemét! A köznyelv és a szépirodalom sűrűn használja a fogalmat a helyi társadalmi viszonyok kuszaságának megbélyegzésre! És jelen esetben arról van szó, hogy egy sárdobáló szennylap az, amely egy tisztességes közösséget koszfészekké teszi! Mert még Rimaszombaton sem kötelező eltűrni azt, hogy valakik ily módon rontják a város jó hírnevét, ahogyan azt a Kárpáti Harsona teszi!

Mindenesetre amennyiben a Kárpáti Harsona nem hagy fel a további rágalmazó szennyiratok gyártásával, az ügyet Brüsszelbe visszük, ahol követelni fogjuk a portálnak az egész Európai Unió területéről történő száműzetését. Főszerkesztőstül, balek négerestül! Ha viszont a „lap” szerkesztői beismerik, hogy tévedtek és házuk táján rendet teremtenek, mi is megnyugszunk és — a krisztusi megbocsájtás elve jegyében — megbocsájtunk! De nem felejtünk! Várjuk a mea culpát, mea culpát, mea maxima culpát!

Inaçio Angelos

Coimbra, Portugália, 2010 szeptembere

* * *

KINEK A KELEPCÉJE A KÁRPATI HARSONA?!

Nagyon érdekes levelet kaptunk, melyet most teljes egészében közzétesszük. Ha valódi személy a szerzője – már pedig miért kételkednénk ebben az ellenkezője bizonyításáig? – akkor ez még jobban alátámasztja azt, hogy valaki (az állítólagos büntetőjogász Kollár) durván visszaélt két személy személyiségi jogaival, amikor a Jobbik és Gárda barátai NING portálon a fényképük, nevük alatt provokációs célokból regisztrált! Ha valóban így volt, mi ezennel Házik és Bogoly uraktól elnézést kérünk. Az ő dolguk leleplezni az állítólagos büntetőjogászt, aki igen durván visszaélt a nevükkel. Persze még mindig áll a kérdes: akkor miért tették közzé a számukra teljesen ismeretlen szerző szennyiratát, amelyben három ország hőset, a vörösnácizmus elvakult ellenségét: Roland von Bagratuni nagyherceg – Antoniewicz Roland személyét igen ocsmány és hazug módon, útszéli, alpári stílusban rágalmazza, és aki még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy a megrágalmazottat felkeresse abból a célból, gogy a hamis állításai vagy egyértelmű cáfolatot, vagy megerősítést nyerjenek? Az efféle sárdobálás csak az MSZP-s és ávéhás (ÁVÓ, ÁVH, BM III Állambiztonsági Főcsoportfőnökség etc.) “újságírók” kenyere, tehát még feltételezni sem lehet, hogy egy jobboldali érzelmű ember tette volna!

Inaçio Angelos

inacio.angelos@yahoo.com

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Egyáltalában nem tisztelt szerkesztőség!

Felháborodva olvasom szennylapukat, ahol az én fiam, Bogoly Zoltán begin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting fényképe “díszeleg”, mint állítólagos Hanzik Zoltán.

Semmi köze hozzá, hisz királyhelmeci lakos, se tulajdonosa, sem pedig szerkesztője az önök által gyalázott honlapnak.

Hogy veszik a bátorságot, hogy a családom becsületét gyalázzák, nem is szólva arról, hogy a fiamnak, mint állami alkalmazottnak már most is gondjai vannak, mert szankciók, esetleges elbocsátás fenyegeti, mint önök által kerált fasisztát, irredentát és kommunistát.

Van még bátorságuk ezek után másokat gyalázni?

Biztosíthatom önöket, hogy nem elégszem meg egyszerű bocsánatkéréssel vagy helyreigazítással, hanem jogi úton, nem vagyoni kártérítést fogok bírósági úton követelni és kieszközölni az önök mocskolódó honlapjának tulajdonosától és működtetőjétől.

Minden tisztelet nélkül

Bogoly János
SK 077 01 Kráľovský Chlmec – Királyhelmec, Hlavná – Fő utca 1163/208

e-mail: bogolyj@gmail.com

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

2010. július 3., szombat

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

A jobboldali pártokba beépülő szélsőbaloldali terrorista, KGB- és ávéhás ügynök: Rózsa György Eduárdó – Flores hazugságainak vége!

Andrassew Iván “újságíró” és Gyurcsány-barát “elvtárs”

A „Gyurcsány a demokrácia mártírja” c. szennyirat (http://magyarinfo.blog.hu/2010/06/21/gyurcsany_a_demokracia_martirja ) egyik támogatója, Andrassew Iván, az MSZMP által párthatározattal 1988-ban alapított Mai Nap című szennylap oszlopos főmunkatársa most leleplezte igazi arcát! Különben sunyi egy alak, aki „újságírónak” adja ki magát, de valójában „elvhű kommunistaként” az MSZMP pártpropagandistája volt, akit a vörösnáci állambiztonsági szervek is többször rávették „apró szívességekre”. Talán még titkos tisztje is volt az bolsevista elnyomó szervezetnek. Ezt mindenképpen érdemes lenne kideríteni, de gyanítom: az 1990-es nagy ÁVH-s iratmegsemmisítés idején az ő aktáját tüntették el először. Amúgy a hentesek, mészárosok, libanyúzók üzemi lapjának volt a munkatása, így nem csoda, hogy sok vér tapadt a mancsaihoz.


A roppant intelligens, 175-ös IQ-val rendelkező, több nyelven folyékonyan beszélő és publikáló újságíró, történész, armenológus, születése óta jobboldali érzelmű Antoniewicz Roland (valódi nevén: Roland-Joseph von Bagratuni-Antonian-Antonievich nagyherceg) minden vörösnáci eszén sikeresen túljárt, csak így tudta szétroncsolni a vörösnáci hatalmat, bosszút állni édesapja és nagyapja meggyilkolásáért! Sokan el is hitték, még Rózsa György Eduárdó bizalmába is beférkőzhetett…

Andrassew Iván a Közvágóhídon fontoskodott, élvezve az ottani párttitkár bizalmát. Mert egy pártlapnak akárki nem lehetett a belső munkatársa, szerkesztője! Aztán az ávéhás elvtársak az ölébe pottyantották Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nagyherceg lejáratásának ügyét és Andrassew Iván pattogott! Annyi fáradtságot sem vett magának, hogy a vörösnáci sárdobálás fő áldozatát személyesen megkeresse, kíváncsi legyen az „ő verziójára”! Azt írt le róla a szennylapban – ahol már egyből főmunkatárs lett -, amit csak megkívántak tőle! És Ivánkának kíváló „tanácsadója” volt egy másik ávéhás „újságíró” – Rózsa György Eduárdó személyében, aki Bolíviában azért halt meg a vörösnáci köztársasági elnök Evo Morales parancsára, mert Gyurcsány Ferenc útjában állt! Túl sokat tudott! Na meg Bolíviába nem nyaralni utazott, hanem a jobboldali vezetésű Santa Cruz tartományban baloldali (vörösnáci) felkelést akart kirobbantani! Gyurcsány tanácsára! Gyurcsány pedig ezt úgy adta tovább Evo Moralesnek (az aktuális santa cruzi titkos szálloda címével együtt!), hogy Rózsa György Eduárdó – „akiből rövidesen bolíviai nemzeti hős lesz, ha a felkelés sikeres lesz“ – az ő foteljére pályázik.!

Rózsa György Eduárdó képe az egyik közösségi oldalról

Rózsa György Eduárdó munkásőr őrnagy és horvát usztasa ezredes, KGB-ügynök és „muzulmán aktivista”, valójában MOSZAD-ügynök pontos bolíviai tartózkodási helyét ugyanis csak a „barátja” – Gyurcsány tudta! (Érdekes adalék: Rózsa György Eduárdó az MSZP első kongresszusán afféle sajtótitkár volt!) És persze a legjobb pajtás Andrassew Iván. Andrassew Iván és Rózsa György Eduárdó sűrűn sörözgettek hasonszőrű elvtársaik társaságában az István út és az Aréna út sarkán egykor volt „Dózsa söröző” különtermében. A söröző pár lépésnyire volt Eduárdó Ajtósi Dürer sor 5. szám alatti lakásától, amelyben a bérlők többsége a hazánkat megszálló Déli Hadseregcsoporton belül működő KGB-parancsnokság főtisztjei voltak!

Budapest-XIV.ker.Dózsa György út 5. sz. ház bejárata

Andrassew egy lényegtelen figura, annál érdekesebb a pajtása, aki a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem megyei jogú KISZ-bizottságának az utolsó vezetője volt. És persze egyetemista, persze a párt és az ÁVH kegyeiből! Még ösztöndíjat is kapott, na meg szolgálati lakást az Ajtósy Dürer sor 5. szám alatt, amelyért — KGB-főtiszt szomszédaihoz hasonlóan — lakbért soha nem fizetett! Az egyetemen sokat fontoskodott Borbély Sándor egykori MSZMP Központi Bizottsági titkár, a Munkásőrség Országos Parancsnoka mellett, annak őrnagy-szárnysegédeként. Elkísérte Borbélyt a „testvéri szocialista országok” budapesti nagykövetségein a katonai attasék által szervezett fogadásokra. Ilyenkor civilben ment a helyszínre, aztán a nagykövetség épülete előtt vette elő motyójából a szépen vasalt, egy moszkvai KGB-varrodában készült munkásőr őrnagyi egyenruháját és a fogadáson már abban pattogott. Sokat volt a mindenkori lengyel katonai attasé társaságában azért, mert feladata volt megtudni: megbízható kommunista-e az illető, vagy hazájához hű pártsemleges katona. Írt is mindenféle jelentéseket a számára gyanús lengyelekről!

Borbély Sándor munkásőr karszalagja

Antoniewicz Roland is így került a látószögébe, aki a lengyel katonai attasé fogadásán azt merészelte megkérdezni tőle: „ez milyen egyrenruha?” Mert Rózsa György Eduárdó hacukája semmiben sem hasonlított a munkásőr pufajkákra, elegáns szabású, inkább rendőri- vagy légierős-, esetleg finánc-tiszti mundér látszatát keltette. Flores ügynök szokásos hízelgésével férkőzött Roland nhg bizalmába, hogy aztán sikersen irányítsa az ellene indított vörösnáci lejáratási kampányt. Antoniewicz Roland azonban bátran bemerészkedett az oroszlán barlangjába és elhitette Rózsa György Eduárdóval, hogy “ő is már elvhű kommunista”! Közben a macskával szembeszálló egérként szimatolt, mi a KGB-ügynök “egyetemista” és munkásőr valamint hasonszőrű társainak az igazi szándéka, kiknek a segítségével próbálja menteni a már láthatóan szétrohadozó vörösnáci pártdiktatúrát.


Néhány cikk Rózsa György Eduárdóról a nyolcvanas évekből

Érdekes, kétkolumnás írás olvasható a „Munkásőr” című vörösnáci szennylap egyik utolsó számában Rózsa őrnagyról. Szinte lexikonbejegyzésnek is tekinthető, ha nem maradt volna ki belőle az, hogy elvégezte a KGB minszki tisztképzőjét, majd a Magyar Néphadsereg Katonai Akadémiáján a két éves állambiztonsági szakot! Ez későbbi életrajzaiból is kimaradt, mert azzal, hogy elsősorban KGB-ügynök volt, még véletlenül sem dicsekedhetett. Azzal sem, hogy az izraeli MOSZAD ügynöke volt, bár az egyik bulvárlap véletlenül azt is hírül adta, hogy Eduárdó a Szentföldön járt! Na nem imádkozni, hanem a MOSZAD vezetőinek utasításait átvenni! Ja, még valami: a Chico című életrajzi filmnek is a címszereplője volt! Kár, hogy sok igazság kimaradt belőle!

Rózsa György Eduárdó életrajzi filmje

Eduárdó a „Flores” álnevet használta, amikor spanyol nyelvű kommunista lapokban „újságíróként” publikált. A szó jelentése: virág vagy penész. Az utóbbi tökéletesen visszaadta Rózsa György Eduárdó személyíségét! Akire rátapadt, előbb-utóbb a vérét is kiszívta! Na de ne rohanjunk ennyire előre az eseményekben! Rózsa György Eduárdó egyik feladata a magyar jobboldal szétverése volt. Beépült ahová csak lehetett, még a muzulmán egyházba is, közben küldte jelentéseit Moszkvába, Havannába, az iraki diktátorhoz, Tel Avivba, de még a vörösnáci horvát vezetőkhöz is, akik később ezredesi rendfokozattal és állampolgársággal honorálták meg érdemeit!

Rózsa György Eduárdó grafomániás könyve a balkáni “kalandról”

Rózsa György Eduárdó felmenői vörösnáci kalandorok voltak, az ő nyelvezetükön „internacionalisták”, mi viszont internáciknak nevezzük őket! Egyikük, egy említésre sem érdemes bitang az 1919-es Kun Béla-féle hazaáruló vörösnáci zendülés egyik szereplője volt, persze, hogy a vörösdiktatúra bukása után menteni kellett az irháját! Mellesleg izraelita vallású is volt, így nem csoda, hogy Bolíviáig meg sem állt, ahol egy ottani színesbőrű prolilányt vett el feleségül, aki aztán „inka értelmiségi”-ként bukkant fel későbbi életrajzában. Amúgy a „hölgy” egy mezítlábas tanítónéni volt egy Isten háta mögötti kis falúban valahol az Andokban. Azt se tudta hol van Európa, hát még merre van Magyarország! De kiváló búvóhelyet biztosított az üldözött Eduárdó-ősnek!

Olof Palme svéd miniszterelnök

Eduárdó nagyon korán lett a barátja a Bolíviában megismert Ilich Ramirez Sanchez, álnéven „Sakál”, „Carlos” nevű mesterlövésznek, hirhedt vörösnáci terroristának, akitől rengeteget tanult. Olyannyira, hogy gyorsan túlszárnyalta mestere tudását, így nem csoda, hogy bűnözőtársai őt bízták meg a Moszkvának kényelmetlenné vált svéd miniszterelnök, Olof Palme meggyilkolásával. Egyetlen lövéssel terítette le 1988-ban a svéd politikust, aztán még gyorsabban felszívódott a kádárista magyar nagykövetség épületében, ahonnan „diplomáciai poggyászban” került vissza Budapestre. Pont úgy, ahogyan Szekér Gyula, aki egyik párizsi hivatalos útja során akart disszidálni, mire a KGB emberei elkapták, beinjekciózták és beszállították a magyar nagykövetségre, ahonnan „diplomáciai poggyászban”, „romlandó árúként”, egy MALÉV különgéppel került vissza Budapestre.



Csak azért sokan nem tudták, kicsoda Rózsa György Eduárdó őrnagy-ezredes, mert a lexikont koncepciós perben szerzett ítélettel bezúzatta!

Nézzük tovább Rózsa György Eduárdó zavaros életét! A szakemberek, a katonai szemleírók akkoriban a világ egyik legügyesebb terroristájának tartották! Mert semmit sem lehetett rábizonyítani, olyan volt, mint egy árnyék! Meg is jelent az életrajza egy, a legveszedelmesebb terroristákat felsorakoztató lexikonban, amely a „rendszerváltás” után kivonatosan magyarul is megjelent. Rögtön be is perelte a kiadóját, pedig a cikk minden egyes sora igaz volt! Na de a magyar bírói kar ma is még mindig zömében azokból áll, akik az MKP-MDP-MSZMP kegyeiből, többszöri átvilágítás után, “elvhű kommunistákként” kerültek be az igazságszolgáltatásba! Vajon mikor kerül sor e igen veszélyes, félreítélkező idegen elemek kiszűrésére, eltávolítására? Nem csak a Bárándi famíliáról van szó, mert ők „kishalak” az igazi rókák között!

Rózsa György Eduárdó, akinek Che Guevara volt a példaképe a “Munkásőr” című lapban

Rózsa György Eduárdó mindenhová megpróbált beépülni, hogy ártson a jobboldalnak. Még az Európai Radikális Pártban is felbukkant, ahonnan aztán kiebrudálták Antoniewicz Roland figyelmeztetése nyomán, aki írt az Erdélyből Nicolae Ceauşescu vörösnáci diktátor elől elmenekült Tóthfalusi Annának. Aztán érdekes módon az SZDSZ-közeli KAPÚ című folyóirat szerkesztői között jelent meg, sőt: a szerkesztőséget úgy próbálta lejáratni, hogy egy újságírót párbajra (sicc!) hívott, de az szerencsére a bolondnak tűnő ötletnek nem állt kötélnek. Jól tette! A mesterlövész “Eduardo Flóres” bekötött szemmel is lepuffantotta volna!

Rózsa György Eduárdó “radikális jobboldaliként” próbálja bomlasztani a jobboldalt

Rózsa György Eduárdó egyik legsikeresebb dobása az volt, hogy a MOSZAD megbízásából sikeresen beépült a magyarországi iszlamisták közé! Először a már néhány éve működő igazi egyházat kereste meg, hogy ő „igazhívő” akar lenni, de a PFSZ nagyon gyorsan lenyomozta, hogy provokátor és elküldték melegebb éghajlatra. Erre létrehozta a saját „muzulmán egyházát”! Aztán ügyesen lapult, „játszotta az eszét”, így sokan elhitték, hogy megtévedt bárányka megtéréséről van szó! Aztán a Jobbikba is megpróbált beépülni, amiben végül néhány nem oda való elem segített neki a korábban SZDSZ-es Morvai Krisztina köreiből.

A hol “jobboldali”, hol baloldali, hol “liberális” terrorista a Kapú szerkersztőit boldogította

A párbajhős terrorista

Nyomatékkal megjegyzem: bárkinek jogában áll rájönni tévedéseire, korrigálni nézeteit és pártot cserélni! Ez is a demokrácia. Azt sem állítom, hogy tudott eről a politikusasszony, de ezt nem is zárom ki! Ugyanis érdekes módon a legutóbbi tisztujításon be sem került a Jobbik szűkebb vezetésébe és nem szerepel Vona Gábor pártelnök Facebook-os barátai között sem! Lehet, hogy könnyelműség volt a Jobbik nevében európai parlamenti képviselőt faragni belőle? De egy biztos: Morvai Krisztina akkor volt egyetemi hallgató az ELTE-n, amikor Rózsa György Eduárdó volt a KISZ Bizottság első titkára! És Csermanek János (banditaneve „Kádár”) diktatúrája idején akárki nem lehetett egyetemi hallgató, főleg nem a jogi karon, ahová BM-tisztek, KISZ- és MSZMP-funkcik valamint csemetéik élveztek elsőbbséget a felvételnél! Mindenléppen a szülei munkahelye és a lakóhelye szerinti MSZMP bizottság ajánlása volt szükséges és persze a KISZ-tagság! A Summa cum laude minősítéshez pedig elkerülhetetlen volt!

A hithű kommunista Rózsa György Eduárdó horvát usztasa ezredes és munkásőr őrnagy, KGB-, MOSZAD- és ÁVH-ügynök. Hány embert ölt meg a vörösnácik parancsára?

De térjünk vissza Rózsa György Eduárdóhoz. Mesterlövészként ő volt az, aki az állambiztonsági szervek (beleértve a KGB-t is!) és a vörösnáci párt (lényegében egy és ugyan az a cég!) megbízásából végezte az „eltakarításokat”! Magyarán: azok megölését, akik szálka voltak a vörösnáci vezetők szemében! Érdemes lenne felfedni és közzétenni Flores „elvtárs” e bűnlajstromát! A kérdés csak az: az idevonatkozó iratok vajon túlélték-e azt a nagy akta-megsemmisítési hullámot, amelyet az ÁVH utolsó vezetői a „rendszerváltás” hajnalán véghez vittek! Gyanítom az utódpárt mindenkori vezetői – így Gyurcsány is – azért rendelkeztek egy-egy másolattal! Hiszen az ávéhás iratok mindig több példányban készültek és azok a Pártközpont és a KISZ több vezetőjéhez is eljutottak! Például Apró Antalhoz, a KGB rezidenséhez, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjához, miniszterelnök-helyetteshez, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökéhez, Gyurcsány Ferenc aktuális feleségének nagyapjához!

A terrorista hamistanú vallmása Antoniewicz Roland ellen indított koncepciós ügyben. A Történelmi Hivatal (ma Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára) egyik, Antoniewicz Rolandot besározó ÁVH-s vaskos dossziéjából.

Egy másik állomása Rózsa György Eduárdó zavaros életének a balkáni testvérháború volt, ahol mindkét harcoló fél számtalan népirtást hajtott végre! A szerbek a muzulmánokat és a katolikus horvátokat irtották, a horvátok a muzulmánokat és a pravoszláv szerbeket! Pedig a két szláv nyelv között még annyi különbség sincs, mint a szlovák és a cseh, vagy a lengyel és az ukrán között! Horvát usztasa lett, az ezredesi rangot is megkapta. És miért ment harcolni egy olyan országba, amelyhez semmi köze nem volt? Na, erről azokat az „internacionalistákat” is érdemes lenne megkérdezni, akik Franco Spanyolországába mentek kalandorkodni! Egy biztos: mesterlövészként itt is a vörösnácik sok ellenségét, a demokrácia odaadó hívét küldte másvilágra! Ha még élne ez a kalandor, szívesen megkérdezném tőle: „mondd, pajtás, te valójában ki vagy?” egy biztos, nagyon ügyes és ravasz kaméleon volt!

Coimbra, Portugália, 2010. tavaszán

FOLYTATJUK

Inaçio Angelos

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Kedves Inacio Angelos Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a cikket azért is, mert ezzel a szemét alakkal: Rózsa György Eduárdóval – sajnos – én is találkoztam. Ő intézte el, hogy az egyetemre ne kerüljek be, pedig a pontszámom szerint ott volt a helyem. A felvételi után valamelyik egyetemi vezető (a nevére nem emlékszem) elküldött a KISZ Bizottságra, hogy kérjek tőlük ajánlást. Erre ez a Rózsa György Eduárdó fogadott, aki rögtön mindenféle zagyvaságokkal kezdett traktálni: az internacionalizmust meg a Szovjetuniót és a mocsokpártot, Kádárt és a KISZ-t magasztalta. Aztán megkérdezte, mi a véleményem a KISZ-ről, mire azt válaszoltam, hogy eddig nem volt hozzá szerencsém, mert nem vagyok KISZ-tag és nem volt alkalmam azzá lenni. Erre elkezdte magasztalni a KISZ-t meg a vezetőit, Gyurcsányról meg ömlengve beszélt. Még azt is említette, hogy sokszor szoktak sörözni, meg bár Gyurcsány anyja egy “egyszerű szegény vidéki cigánylány”, de az apja az egy nagykutya. Azt persze nem mondta, hogy ki. Én mondtam erre, hogy “Gyurcsány nevű nagykutyáról még nem hallottam”, mire ő meghökkent és azt mondta: mert nem így hívják az apját! Erre mergkérdeztem: “akkor kicsoda?”. Á, az titok – felelte, egy megyei első titkár. Erre én: “és miért nem vállalta a gyereket, miért nem adta a nevét?” Erre ő: mert csak véletlen volt, hogy gyereke lett Gyurcsány Katától. Utána megváltozott és rámrikácsolt: mi ez, valami kihallgatás? Én persze nem hagytam magam. Mondtam, hogy csak érdekelt a dolog, és ő hozta szóba, nem én. De Rózsa György Eduárdó úgy nézett rám, mintha ki szeretném kiszedni belőle legszentebb titkait. Én akkor gyorsan témát váltottam és azt mondtam, hogy ide küldtek, mert sikeresen felvételiztem. Mire ő: húzzak el, de gyorsan, mert a felvételi eredményeket majd csak később hírdetik ki, tehát egyáltalán ne érezzem magamat felvettnek! Kiáltotta, aztán szinte kilökött a szobából és rám csapta az ajtót!

Magyar Éva

Rózsa György Eduárdó telefonon instruálja Antoniewicz Rolandot, hogy a Munkásőrség Országos Parancsnokságán egy bizonyos Pusztai ezredest keresse meg, az állambiztonságiak pedig a lehallgatott beszélgetést jegyzőkönyvezték! Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára – Történeti Hivatal egyik dosziéjából.

* * *

Tisztelt Uram!

Ez a Rózsa György Eduárdó valóban egy nagy gazember volt! Ott laktam nem messze tőle, az egyik szomszédos házban, szinte naponta láttam, óriási szovjet rendszámú fekete, befüggönyözött autó jött érte, ha jól emlékszem Csajka vagy Volga. Láttam egyszer a Liget szélén egy magyar kormányőr őrnaggyal, vagy alezredessel, jó barátok benyomását keltették. Máskor háza ablakából a ligeti verebekre lövöldözött. A Dózsa étteremben valóban összejöttek magas rangú szovjet tisztek, kik társaságában sokszor megfordult. Én sokszor tértem be oda egy pofa sörre, amazok meg vedelték a vodkát és mindenféle orosz dalokat énekeltek, Katjusát, Szulikot. A pincérek rettegtek tőlük, mert nem egyszer fizetés nélkül távoztak. Volt amikor Rózsa György Eduárdó az egyik pincért pisztollyal fenyegette meg és azt mondta neki – láthatóan részegen : “kuss, pofa be, te patkány, majd fizetünk!” Volt, amikor egy szál focista gatyában, stopliban tévedt be és meghökkenve konstatálta, hogy sehol egy szovjet ivócimbora. Én először azt hittem, ő is szovjet tiszt, mert úgy beszélt velük oroszul, mint én a szomszédasszonnyal magyarul. Mindig “tavariscsi” szólította őket. Ha lehetett, mindenki nagy ívben elkerülte. Egyszer egy srác szólította le a hugát, ki szép és csinos lány volt. Amikor ezt meglátta, se szó, se beszéd, olyan frászt kavart le az ipsének, hogy az eltámolygott a sarki patikáig.

Üdvözlettel:

B.Gy.

Rózsa György Eduárdó ÁVH-s tiszt volt az Antoniewicz Roland kárára 1988-1990 között végrehajtott lejáratási állambiztonsági provokáció szervezezője és végrehajtója és a Münnich Ferenc Társaság valamint a Kádár János Társaság alapítója és tényleges vezetője. Antoniewicz Roland csak úgy tudott az ávéhások eszén túljárni és kiszimatolni: vajon a szélső baloldal – a vörösnácik terveznek-e valamilyen visszarendeződést, épp ezért látszólag vállalta az együttműködést, de többnyire inaktív volt. Magányos Mata Hari, Cicero volt.

* * *

Kedves Szerkesztő Úr!

Az biztos, hogy ez a patkány kettős, vagy hármas életet élt! Az egyetemre mindig civilben jött be, sportosan, fiatalosan és mindig volt nála egy jókora sport táska. Aztán egyszer az Andrássy úton (akkor még Népköztársaság útja)sétáltam a barátnőmmel és láttam, hogy a bolgár nagykövetség előtt sorra állnak meg mindenféle fekete autók DT rendszámmal és különböző egyenruhákat viselő tábornokok szálltak ki belőlük. Többnyire alacsonyabb rangú tisztek társaságában. Aztán befutott egy BC magyar rendszámú kocsi, ilyenekkel furikázták a pártközpont embereit. És mit látok: kikászálodik belőle Rózsa György Eduárdó, persze civilben, aztán ott elővakart egy, szépen vasalt egyenruha zakót két vöröscsillaggal a hajtókáján, amilyenek a munkásőrök sapkáján lehetett látni, de picit kisebbek voltak. Gyorsan magára húzta, közben szétnézett, hogy nincs-e ismerős a közelben. A barátnőmmel gyorsan úgy tettünk, mintha csókolóznánk, de szemem sarkából tovább figyeltem. És csak utána mászott ki a kocsiból egy hasonló egyenruhát viselő fazon, de két vörös csillag volt mindkét hajtókáján. Amikor később az egyetemen megkérdeztem: “mi volt ez?!” Először letagadta, majd azt mondta: “kussolj, apóca, ez államtitok, ugye nem szeretnél kellemetlenségeket?!” Azóta is nagy ívben kerültem el, mert nem bírtam beképzelt fizimiskáját. Amikor megölték Olof Palmét, elmerészkedtem a KISZ-bizottságra hogy megkérdezzem tőle: hogyan ölhették meg valakik ezt a nagyszerű embert. Amikor Rózsa György Eduárdó iránt érdeklődtem, a tikárnője azt mondta, “Rózsa elvtárs épp külföldi kiküldetésen van!” Nem ismertem a csajszikát, mert bár – mint mindenki – én is KISZ-tag voltam, de csak a május elseji ingyen sörözgetésekre-virslizésekre jártam el. Mások a KISZ-táborban, vagy rendezvényeken próbáltak felcsípni jobbnál-jobb csajokat, de nekem már volt barátnőm, így nem éltem ezzel a lehetőséggel. Pedig a tábor is ingyen volt…

Baráti üdvözlettel:

G.K.


Rózsa György Eduárdó (a felső képen balról és az alsó képen) KGB-, MOSZAD-, ÁVH- stb -ügynök, munkásőr őrnagy és horvát usztasa ezredes, a világ egyik legnagyobb szélső baloldali – vörösnáci terroristája mindenhová beépült, vagy megpróbált beépülni. Így lett a bizonyos Bolek elvtársal közösen létrehozott maga csinálta “muzulmán egyház” feje, majd a Jobbikba is megpróbált beférkőzni, de Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nhg idejében figyelmeztette Vona Gábort (a felső képen jobbról)

* * *

Adjon az Isten Szép Jónapot, Szebb Jövőt!

Rózsa György Eduárdó nemzetközi vörösnáci terrorista nem csak a Jobbikba próbált beépülni! A FIDESZNÉL és az MDF-nél is próbálkozott, de mindenütt felismerték és elküldték a fészkes fenébe! A Jobbikba történő beépülése azért vallott kudarcot, mert Roland von Bagratuni nhg idejben értesítette Vona Gábor elnök urat! Én csak arra lennék kíváncsi, ez a tetű hány nyűt hagyott maga után, akik halála után újra meg újra megpróbálkoznak. A vörösnáci kommunisták “munkásmozgalom története” című zagyvaság-gyűjteményekben arra kimondottan büszkék, hogy amióta elmebeteg mozgalmuk létezik, mindig mindenhová beépültek! Épp ezért a jobboldali pártoknak fokozott óvatosságot kell tanúsítaniuk, nehogy újabb Gyurcsány Ferenc-Rózsa György Eduárdó tanítványok próbálkozzanak beépülni, kémkedni! Ami pedig Antoniewicz Rolandot illeti, több becsületes magyartól sok jót hallottam róla, még mielőtt sor került volna a “rendszerváltásra” és a vörösnáciknak az MSZMP-ból MSZP-be történő átvedlésére. Az ilyesmire egyébként némely európai országban találó nevet használnak “régi prostituált új seggel”! És ebbe az új seggbe az is belefér, hogy a lopott nemzeti vagyonból lett milliárdosok – mindenki nevetőgörcse közepette – eléneklik az Internacionálét! Ez olyasmi, mintha egy katolikus pap elmenne imádkozni egy muszlim mecsetbe!

Üdvözlettel:

Szűcsné

* * *

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja >

Hanzik Zoltán “elvtárs”

Olvasom egy jelentéktelen, olvasók által szinte alig látogatott, felvidéki, “Isten háta mögötti” kis koszfészekben szerkesztett magyar nyelvű, ám érezhetően szlovák mentalitású “lapot” és ámuldozok: vajon ki (vagy kik) támogatja ezt a primitív, lerágott csont szagú provokációt, amelyet egy bizonyos Hanzik Zoltán (aki olykor “Házik” olykor egy ismert nyugalmazott pesti bíró nevével visszaélve) jegyzi. Azt hinnék, az illető vagy elmebeteg, vagy feltűnési viszketegségben szenved. De nem, a gyűrt magyarsággal fogalmazott zagyvaságai mintha kristálytiszták lennének. Csakhogy úgy tűnik, a kenyéradói (állítólag az MSzP egykori elnöke, a szájában gombócot tároló Hiller István felügyelete alatt álló “Illés Alapítvány” is támogatja (hivatalosan) csekélyke összeggel, na meg azt is rebesgetik a pozsonyi verebek, hogy a “lapot” a Michal Kovač szlovák államelnök fiának elrablásával elhiresült Vladimír Mečiár is pénzeli…) csak egy-egy konkrét provokáció végrehajtására adnak neki megbízást és csekélyke júdáspénzt.

Vladimír Mečiar, Hanzik “elvtárs” egyik feltételezett pártfogója

Hiller István, Hanzik “elvtárs” egyik feltételezett pártfogója

Legutóbb Roland von Bagratuni örmény nagyherceget, a 175-ös IQ-val rendelkező roppant intelligens, udvarias, segítőkész, sokak által jól ismert és nagyrabecsült kiváló lengyel-orosz-örmény-magyar (és még több más nyelven is publikáló, a Nemzetközi Újságírószövetség – Brüsszel – tagságával rendelkező) újságírót, a vörös nácizmus elvakult ellenségét, a magyar-lengyel barátságot és a két ország kultúráját a másik országban lelkesen cikkei százaival népszerűsítő bajnokot – nem először – vette célba. Mondhatjuk úgy is: minden áron le akarja járatni, holott életükben soha nem találkoztak, mert Hanzik “elvtárs” még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy Magyarországra utazzon, Budapesten megkeresse az érdekeltet és – az újságíró etikai elvárásoknak megfelelően – tisztázza a mondvacsinált “aggályait”. Persze, hogy nem kereste a nagyherceget, hiszen botrányt akart, hírbe hozni egy, főleg az örmények és a lengyelek által nemzedékek óta nagyra becsült és tisztelt, születése óta keményen jobboldali beállítottságú személyt!

Őfensége Roland nhg örmény trónörökös

Hanzik “elvtárs” kenyéradói nyilvánalaóan azt sérelmezték, hogy több, Szlovákiában közzétett igen kemény hangú írásában a nagyherceg Mečiárék igen durva magyarellenességét és az MSzP csendes cinkosságát, illetve Gyurcsányéknak a “minden magyarnak magyar állampolgárságot” kérdésben tanúsított hazaáruló magatartását sérelmezte. Ezt Mečiár egyik igen közeli munkatársa, Julia Ondrejčikova-Sellers többször szóvá is tette a nagyherceghez írt indulatos soraiban.

A vörösnáci diktatúra legmagasabb vezetői rettegtek Roland nhg-től, de még kitoloncolni sem tudták az országból. Szerintük a Magyar-Lengyel Baráti Társaság általa történt létrehozása “bűncselekmény” volt, amit a lengyel vörösnácik is kinevették

Roland nagyherceg már korán felkeltette a nyugati magyar és lengyel emigráció figyelmét, hiszen 1970-ben a vörösnácik pártja és az ávéhások szigorú tiltása ellenére majdnem tető alá hozta a Magyar-Lengyel Baráti Társaságot, melynek alapító tagjai közé ezernél több neves tudóst, tanárt, jogászt, orvost, képzőművészt, írót, rendezőt, színművészt és másokat szervezett be. A társaság létrejöttét az 1956-os hősök egyik mészárosa, a véreskezű Apró Antal, Csermanek (bandita gúnynevén “Kádár”) János egyes számú bűnsegéde akadályozta meg.

Csak néhány prominens személy aláírása a Magyar-Lengyel Baráti Társaság Alapító Okiratáról. Sinkovits Imre mellett még több száz ismert színművész, rendező, képzőművész, író, mérnök, orvos és más vezető értelmiségi, többnyire ellenzékiek voltak. Sokan közülük ma már nem élnek.

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság Alapító Okirata a csoda folytán élte túl a Roland nhg lakásán tartott többszöri ávéhás házkutatásokat és igazi nemzeti kincs! Roland nhg-t ki akarták toloncolni az országból, de nem volt hová, ugyanis sem a Szovjetunió, sem a szovjet gyarmatok valamelyike nem volt hajlandó befogadni! Féltek tőle! Majd’ halálra nevettem, amikor a budapesti Történeti Hivatalnál őrzött ez irányú ávéhás iratokat olvastam végig!

Roland nagyherceget a kádári “bíróság” izagtásért ítélte el, mert fasisztáknak nevezte a Csehszlovákiát 1968-ban lerohanó szovjet hadsereget és csatlósait. Az ítéletet utóbb megsemmisítették.

Mivel Hanzik “elvtárs” provokációja még mindig olvasható a Google és más netes keresők menüiben, ideje a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ (az MSzP elnöke, Gyurcsány Ferenc, 2006 Balatonöszöd) eme provokációját is végre helyre tenni!

Nem véletlenül Roland von Bagratuni nagyherceg ellen (akkor irodalmi néven Antoniewicz Roland) a “rendszerváltás” idején követtek el a vörösnácik egy sor igen durva provokációt! Akkoriban, 1988-1989-ben még a vízcsapból is a neve folyt, hiszen az újságok és szerkesztőségeik a vörösnáci párt és az állambiztonsági bűnszervezet szigorú ellenőrzése és irányítása alatt álltak (a legfürgébb e téren a vörösnáci párt két szócsöve, a Reform és a Mai Nap állt, melyek a példányszám növelése érdekében még attól sem riadtak vissza, hogy legyártottak egy “nyilas röplapot” és annak szerzőségét a nagyherceg nyakába plagizálták!), az ország nem 1988-ban, hanem évekkel később, a megszálló szovjet hadosztályok elkotródásával nyerte vissza a függetlenségét. Tehát a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“-féle bűnszövetkezet azt hazudott, amit csak akart, a hírbe hozottnak pedig a legkisebb lehetősége sem volt megadva, hogy védekezzen, a meséket – akár több száz dokumentummal és tanúk vallomásával – megcáfolja!

Persze akkoriban már Harangozó Szilveszter altábornagy, az állambiztonság főnöke és helyettese, a belső elhárítás vezetője, az agydaganatban szenvedő és később megoperált majd elhunyt Horváth József vezérőrnagy között már egyre komolyabb feszültségek, nézeteltérések keletkeztek, ami a provokáció összehangolásán szenvedett komoly csorbát. Előfordult, hogy az egyik rádióadó ép Debrecenben “látta” a nagyherceget, a másik meg épp ugyanakkor Pécsett. Nos, a turpisság azonnal kiderült, hiszen amellett, hogy a nagyherceg bizonyítottan épp hetek óta külföldön tartózkodott, fizikai képtelenség volt akkoriban Pécsről Debrecenbe egy nap alatt eljutni! Hiszen a négy + négy órás vasúti út (expressz vonattal) még hosszadalmas budapesti átszállást is követelt: a Nyugati pályaudvarról a Délibe kellett volna futnia, és az érkezés, meg az indulás között is több óra különbség volt!

A a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ bűnbandához tartozó grafomániás rágalmazók még azt a mesét is megpróbálták megetetni a gyanútlan közvéleménnyel, hogy Roland nhg “az MSzMP tagja volt”, ami képtelenség volt, de későbbi jogerős bírósági ítélet – több illetékes egykori beidézett párttitkár tanúvallomása alapján véglegesen meg is cáfolta ezt az otromba dajkamesét.

Na de hagyjuk az ávéhásokat, akiket Roland nhg mindig csúnyán átvert, az orruknál fogva vezette őket, így nem csoda, hogy pénzt és eszközt nem sajnáltak a lejáratására. Persze eredménytelenül, hiszen barátai – kik között ott volt Kéri Kálmán ny. “horthysta” ezredes, aki a “rendszerváltás” után vezérezredessé lett előléptetve és országgyűlési képviselővé lett megválasztva és akinek Érmelléki utcai budai lakásán igen gyakori vendég volt, vagy Pethő Tibor újságíró és sokan mások – mindenben segítették és ha kellett – kihúzták a bajból azokkal az örmény tisztekkel együtt, akik a szovjet megszálló csapatok mátyásföldi főhadiszállásán dolgoztak. Azt persze Horváth József vezérőrnagy grafomániás irományaiban elfelejtette leírni, hogy Roland nhg ellen több sikertelen merényletet is elkövettek és már a nevének hallatára kiütéseket kaptak!

Roland nhg Kéri Kálmán lakásán 1970-ben. Már Roland nhg édesapja is a barátja volt az Országgyűlés későbbi doyenjének és nyugalmazott vezérezredesnek.

Kéri Kálmán néhány baráti levele Roland nhg-hez. A bizalmas kérdéseket négyszemközt intézték.

Kezdjük talán a vörösnácik pártjával. A Magyar Szocialista Párt (MSzP) büszkén vallja, hogy a csermanekista Magyar Szocialista Munkáspárt (MSzMP) jogutódja! Az pedig nem titkolta, hogy a rákosista Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) jogutódja! Az MDP pedig a Magyar Kommunista Párt (MKP) jogutódja volt, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SzKP) a tagszervezete volt, tehát az EBESZ-határozat szerint nácipárt! Ugyanis az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (röviden EBESZ) 2009-es, elsöprő többséggel megszavazott határozatával megállapította, hogy a második világháborút két náci háborús bűnös tömeggyilkos és két náci párt robbantotta ki: Hitler és Sztálin, a hitleri NSDAP és a sztálini SzKP!!! És mint köztudott, a náciktól minden elvárható, csak az igazmondás nem!

A hitlerista és az eredeti sztálinista zászló – egy kaptafára készültek

A régi, a hitlerista zászló mintájára készült sztálini zászló sajnos visszatért a mai Oroszországba…

Térjünk vissza a több közismert európai genealógus és történész, valamint az örmény belügyminiszter, az Örmény Apostoli Egyház, vagy az Óörmény Hercegi Kamara által Örményország trónörökösének is elismert Roland von Bagratuni nagyherceghez!

Az Örmény Hercegi Kamara elismeri Roland nagyherceget a nagyörmény trón örökösének és behódol neki

Őexcellenciája Parkhev Martirosszján Hegyvidéki Karabah Köztársaság püspök-prímása is elismerte Roland nagyherceget örmény trónörökösnek. A kilencvenes évek elején Roland nhg a karabahi felszabadító-honvédő háborúban is résztvett, örmény nemzeti hős.

Roland nhg örmény nyelvű kiáltványa egy eriváni hivatalos kormánylapban

Anyai örmény ükapja, vitéz Karapancsits kanizsai zászlóvívő a királytól azért kapott indigenátust, mert fivérével együtt hősiesen részt vett a törökök kiűzésében.

vitéz Karapncsics Száva indigenált címere. Elődei kilíkiai örmény hercegek voltak.

Dédapja és nagyapja lengyel nemzeti hősök: katonatisztekként részt vettek a Lengyelország függetlenségét eredményező, nyugati határait megerősítő 1918-1919-es dicső “Nagylengyel felkelésben” (Powstanie Wielkopolskie).

Michał Antoniewicz-Bagratuni nhg alezredes Roland nhg dédapja a Nagylengyel (Wielkopolskai) Nemzeti Felkelés egyik hős parancsnoka.

Dédapja nagyon gazdag lengyelországi örmény földbirtokos volt, több bérház tulajdonosa több lengyel városban. Mesés vagyonukat a Bagratunik a vörösnáciknak és az általuk kirobbantott háborúknak és államosításoknak köszönhetően vesztették el. Talán a vörösnácizmus megdöntése ad némi reményt arra, hogy legalább ennek, több millió dollárra tehető töredékét visszaszerezze.

Nagyapja a legendás jobboldali lengyel hős marsall Józef Piłsudski tisztjeként részt vett a lengyel-szovjet háborúban, amelyet a lengyelek hősiesen, de a Nyugat által magukra hagyottan vívták meg. Nagyapja 1920-ban Lembergnél egy vörösnáci orvlövésztől halálos sebesülést kapott, hősként távozott az élők sorából, Poznańban a Hősök Temetőjében temették el.

Roland nhg nagyapjának, Zygmunt Antoniewicz nemzei hősnek a sírja a poznańi Cytadela Hősök Temetőjében, a Wielkopolskai Felkelés hőseinek parcelláján. Végrendelete szerint a katonái között kívánt végső nyugalomra lelni.

Édesapja ismert lengyel jobboldali kisgazdapárti újságíró volt, kebelbarátja és távoli rokona idősebb dr.Antall Józsefnek, a magyar Független Kisgazdapárt országos pártigazgatójának, menekültügyi kormánybiztosnak, későbbi újjáépítési miniszternek, az MDF-es miniszterelnök ifj.dr.Antall József édesapjának. Idősebb dr.Antall József miniszter volt Roland von Bagratuni keresztapja is!

Id.dr.Antall József miniztsernek, Roland nhg keresztapjának, ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapjának a sajátkezű dedikációja.

Roland nhg édesapja első áldozáskor. Gyűlölte a vörösnácikat, mert megölték az édesapját és ávéhás börtönben kegyetlenül megkínozták.

Roland nhg. édesapjának a nekrológjai. Még a vörösnácik is elismerték, hogy rengeteget tett a lengyel-magyar barátság ápolásáért és propagálásáért

Édesapja katonatisztként résztvett az 1939-es, a két náci párt és állam által kirobbantott honvédő háború harcaiban, majd Magyarországra menekül, miután mindkét náci titkosszologálat, a szovjet KGB és a német Gestapo is körözte. Magyarországon lengyel nyelvű lapokat szerkesztett, a lengyel ellenállási mozgalom egyik kulcsfigurája volt, majd a budapesti Lengyel Intézet egyik vezetője, később a lengyel követség sajtóattaséja volt. 1947-ben a vörösnácik hatalomra kerülése után hazarendelték, majd a határon az ávéhások (UB-probékek) letartóztatták, agyba-főbe verték és több évre ítélet nélkül bebörtönözték. Szó szerint az “akasztófa árnyékában volt”!
Roland nhg akár az édesapja rengeteg időt és energiát fordított a két testvéri nép barátsága propagálásáért, elmélyítéséért. A vörösnáci lengyelektől és magyaroktól mindketten csak rugásokat kaptak, köszönetet soha. A képen Zdzisław Antoniewicz egy magyarbarát lengyel rendezvényen.

A hasonló rendezvényeken Roland nhg két nyelven Petőfit, Adyt, Vörösmartyt szavalt. Tíz nyelven folyékonyan, irodalmi szinten beszél, publikál.

Édesapja, Zdzisław Antoniewicz, 1984-es halálát a román vörösnáci titkosszolgálattól, a Securitate pribékjeitől elszenvedett bántalmazásnak, súlyos testi sértésnek köszönheti

Roland nagyherceg suhancként, édesapjával együtt, fegyverrel a kezében 1956 júniusában részt vett a Nemzeti Felkelésben, Roland nhg a poznańi ávéhá székház ostrománál komolyan megsebesült. A tényt több orvos és szemtanú egyértelműen és jogszerűen igazolta.

A dicső magyar 1956-os Forradalom Poznańban, 1956 június 28-án kezdődött. Roland nhg más “suhancal” együtt fegyverrel a kezében vett részt a megyei ávéhá, az UB központ ostrománál és megsebesült. Hős hadirokkant.

Egy magas rangú lengyel orvos-szakértő tanúsítványa Roland nhg 1956-os hadisebesüléséről.

Roland nagyherceg ma már aranymisés ministráns: oltárszolgálatát a náci-ellenességéről híres Stefan Wyszyński bíboros-hercegpírmás, varsói érsek barátja és munkatársa: dr.Antoni Baraniak metropolita, poznańi érsek mellett kezdte. Ebből a korból több csodálatos tárgyi és írásos emléket őriz. Évekig levelezett Baraniak érsekkel, Karol Wojtyła és Wyszyński bíborosokkal, barátja volt a vörösnácik által igen kegyetlen módon meggyilkolt Jerzy Popiełuszko páternek és több más híres papnak és főpapnak.


Roland nhg legfontosabb egyházi barátai: Karol Wojtyła (II.János Pál pápa), Stefan Wyszyński bíboros-prímás, dr.ANtoni Baraniak érsek, Aleksander Mjeny protoiyerey, gr.Keglevich István, I.Garegin katolikosz-pátriárka

Dr.Antoni Baraniak metropolita érsek Roland nhg-nek küldött dedikált képe


Roland nhg sűrűn levelezett világhírű jobboldali főpapokkal, köztük Stefan Wyszyński és Karol Wojtyła (későbbi II. János Pál pápa) bíboros-érsekekkel, kik mélyen tisztelték és nagyrabecsülték.

Az aranymisés ministráns Roland nagyherceg csak az Istennek tartozik felelősséggel. Képen dr.Leszkovszky Pál atya, a budapesti örmény templom parókusa által celebrált szentmisén lektor-ministránsként.

A képen Roland nhg két radikális jobboldali pap mellett teljesít oltár szolgálatot: gróf Dr.Dóczy László (Zsigmond atya) a Szt.Domonkos Rend magyarországi tartományának nemrég elhunyt főnöke és gróf Keglevich István atya, kápolnaigazgató, a vörösnácik által lerombolt Aréna úti Regnum Marianum templom eredeti helyé, eredeti tervek alapján történő újjáéíptésének harcosa. Gr.Keglevich páter Jézusért 10 évet ült le a vörösnácik börtönében.

Roland nhg a Kis Regnum kápolnában majd’ 15 évig volt lektor-ministráns és sekrestyés

Roland nhg a pápai szentmisén a Hősök terén a protokoll páholyban.

Roland nagyherceg egyre több és több borsot tört a vörösnácik orra alá, ezért menekülésre kényszerítették. Érseke rábeszélésére Velencébe akart utazni, hogy az ott működő (St.Lazaro sziget) örmény Mechitarista rendnél elvégezze a teológiai tanulmányokat és papi felszentelést nyerjen. Hiszen Bagratunik egyik felmenő ágon a kereszténység megmentőjének, az Örmény Apostoli Egyház alapítójának (1700 éve!!), Világosító Szent Gergely pátriárka-katolikosznak a leszármazottjai is!

A nemes szándék megvalósítására nem került sor, ugyanis a vörösnáci lengyel hatóságok nem akartak útlevelet adni Roland nagyhercegnek, ezért “tiltott határátlépésre” kényszerült”. A magyarországi Litkénél egy csehszlovák gyorsvonatból ugrott ki, és mivel zuhogó esőben ért földet, bokatöröst szenvedett. Emiatt nagyon gyorsan rátaláltak a vörösnáci határvadászok, akik azon nyomban átadták őt az állambiztonsági pribékeknek. Roland nagyherceg a hirhedt vörösnáci börtön, a Gyorskocsi utcai “Susi” beutaltja lett, majd kitoloncolták annak ellenére, hogy igazoltan magyar állampolgárként (is) született! Roland nagyherceg útközben megszökött, visszaszökött Magyarországra és Antoniewicz álnéven élt tovább.

Roland nhg a lengyel vörösnácik szemében is szálka volt, ezért disszidált 1967-ben, de csak Magyarországig jutott el. Lengyel vörösnáci bíróság ezért “tiltott határátlépésért” jogerősen ítélte börtönre, de újra disszidált.

Később még a lengyel vörösnácik még többször törtek borsot Roland nhg orra alá, így például Gierek hiába hírdetett amnesztiát, a határőrök több hétre Roland nhg-t letartóztatták és útlevelét elvették, mert az ellene kiadott körözést az ávéhások elfelejtették (vagy nem akarták) visszavonni…

Roland nagyhercegről a magyar és a lengyel jobboldal akkori igazi harcosai is a legjobb véleménnyel voltak. Köztük legelső sorban Jerzy Giedroyć herceg, litván trónörökös, a Jagelló-házt is adó Giedyminas-ház utolsó sarja, aki a párizsi lengyel politikai emigráció és a szovjetellenesség egyik kulcsfigurája volt, évekig nemcsak levelezett Roland nagyherceggel, titkos futárpostával rendszeresen megküldte neki a kiadványait – köztük a híres ellenzéki havilapot, a Kulturát, de több álnéven írásait is publikálta! Ha ezt a kapcsolatot az államvédelmisek kiszimatolták volna, bezzeg akár “kémkedés” vádjával is, Roland nhg-et börtönbe küldhették volna!

Jerzy Giedroyć herceg, a keményen vörösnáci-ellenes párizsi lengyel Kultura főszerkesztője és kiadója, Zbigniew Brzeziński amerikai lengyel származású elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó és Roland nhg barátja.

Zbigniew Brzeziński, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója és Jerzy Giedroyć herceg. Sokat tettek a vörösnáci diktatúrák megsemmisítéséért. A történelmi fényképet Mesnil-le-Roi-ban Roland nhg készítette.

A párizsi Kultura a vörösnácik által elnyomott lengyel nemzet lelkiismerete volt.


Giedryć herceg egyik, a sok, Roland nhg-hez írt levele. A “Professzor” címzés a vörösnáci cenzúra félrevezetését szolgálta.

Roland nagyherceg már 1968-ban komoly konfliktusba keveredett a hazai vörösnácikkal, amikor fasiszta agresszoroknak, megszállóknak nevezte a Varsói Szerződés tagállamait, köztük a magyar vörösnáciknak a csehszlovákiai bevonulásukat és a mérsékelt Dubček hatalámának a megdöntését. Dubčeket és a Prágai Tavaszt éltette, amiért ismét a “Susi” beutaltja lett és több évre elítélték. Szerencséjére az ítéletet felfüggesztették, ugyanis azt egy jobboldali beállítottságú fiatal bíró, Horányi Miklós hirdette ki. Utóbb ő volt Sólyom László köztársasági elnök Legfőbb Ügyész-jelöltje, akit a vörösnácik szavaztak le.

Roland nhg sikeres felvételi vizsga után, a kádári kontraszelekciós gyakorlat miatt nem nyerhetett felvételt egyetlen magyar egyetemre sem.

Roland nagyherceg megtűrt újságíróként és filmrendezőként ismert alkotó lett, politikával nemigen foglalkozott. De színművészként is jeleskedett, bár nem kívánkozott a színészi pályára, mégis elfogadta egy-egy, szereposztási gondokkal küzdő rendező kolléga kétségbeesett felkérését. Egy sor nagynevű színművész szereptársa volt, mint Tolnai Klári, Sinkovits Imre, Páger Antal, Psota Irén, Szírtes Ádám, Őze Lajos és sokan mások. Érdemei közé tartozik az is, hogy mintegy 250 világhírű lengyel színművész “importálásában” is részt vett, amikor a amgyar rendező kollégái sorra segítséget kértek szereposztási gondjaik megoldására. Igazi zseni, aki bármely közegben tökéletesen megtalálja a helyét és tökéletesen helytáll a reá nehezedő feladatok végrehajtása során. Aki személyesen ismerte színészek, rendezők, más film-tv művészeti alkotók közül, a legjobb véleménnyel volt és van róla.

Roland nhg Sinkovits Imrével, Őze Lajossal, Szírtes Ádámmal és másokkal Kardos Ferenc “Ékezet” című játékfilmjében is szerepelt. A vörösnáci cenzúra jelentősen megnyírbáltatta az alakítását, mert tele volt rendszerellenességgel.

Roland nhg egy riporter szerepében Psota Irénnel Gát György “Linda” című tv sorozatának egyik epizódjában.

Tudományos népszerű tanulmányokat, film- és színházi kritikákat, filmforgatási riportokat, neves alkotókkal készített interjúkat publikált. Többnyire az Élet és Tudományban, a félig ellenzéki Magyar Nemzetben, illetve Lengyelországban a magyar film- és színházi világról – többek között – a Film és az Ekrán hasábjain.

A vörösnáci diktatúra idején Roland nhg nem lehetett sem a magyar sem a lengyel újságíró szövetség tagja, pedig mérhetetlenül nagy szolgálatot tett a magyar kultúra lengyelországi és a lengyel kultúra magyarországi népszerűsítésében. Az egyik lap szerkesztőslége, a varsói Film nagy elismeréssel értékeli munkáját. Nagyon sok lap azonnal közzétette írásait, mégha kellemetlen cenzúrával azt megcsonkította. Megtűrt “osztályellenség” volt.

Ennek ellenére a vörösnáci ávéhás pribékek állandó céltáblája volt. Részt vett a lengyel Solidarność mozgalom népszerűsítésében, több akkori Solidarność-röpcédulája máig megmaradt. A kontraszelekciós törvények miatt nem tudott felvételt nyerni egyetlen magyar egyetemre sem, bár a felvételi vizsgákat az élvonalban tette le. Még a Színház- és Filmművészeti Főiskolára sem jutott be, pedig maga Pozsgai Imre reformer művelődési miniszter is a pártjára állt. Ennek ellenére mégis az önálló film megrendezéséig is eljutott, melyet csak azért nem tiltották be, mert az egyik lengyelországi filmfesztiválon Oklevelet nyert és ezt a tényt a magyar sajtó is hírül adta.

Roland nhg készítette a Solidarnośćot népszerűsítő röplapokat, ez adta az ötletet az ávéhás mocsoknak, hogy a nyakába plagizáljanak még egyet…

A világhírűvé vált fényképet Roland nhg készítette: Henryk Jankowski gdański protokanonok, Lech Wałęsa gyóntatója, a vörösnáci ávéhás mocsadék által kegyetlenül meggyilkolt barátja, Jerzy Popiełuszko atya és a Solidarność hős vezére, a későbbi lengyel Köztársasági Elnök Lech Wałęsa. A nagyherceg rágalmazásával Hanzik “elvtárs” őket is sérti!

Roland nagyherceg a legnagyobb magyar és külföldi filmrendezők munkatársa volt, akik akkor is kiálltak mellette, amikor Roland nagyhercegnek ávéhás óhajra a MAFILM-től hirtelen távoznia kellett. Több nagynevű film- és tv-rendező összefogásával, Roland nhg a Magyar Televízió szerkesztő-rendezője és műsorfőszerkesztője lett. Az állásából a vörösnácik több éven át elmozdítani nem tudták, mert több televíziós vezető határozottan kiállt mellette, köztük dr.Pálfy József, a MÚOSZ elnöke, a TV Híradó és a Magyarország főszerkesztője, vagy Szinetár Miklós, az MTV főrendező-alelnöke, a Színház- és Filmművészeti Főiskola prorektora! Nem az elvei, hanem a kiemelt szakmai tudása és a szakma szeretete miatt támogatták!

Szinetár Miklós és Pozsgai Imre hiába támogatták Roland nhg felvételét a rendezői szakra, a vörösnáci párt központjának utasítására nem nyerhetett felvételt!

Aczél “papa, a kultúra és a tudomány vörösnáci “élet és halál úra” végül megelégelte, hogy Roland nhg elmozdíthatatlan és 1984-ben leváltotta Nagy Richárd akkori MTV elnököt és a helyére a jobbkezét, az MSzMP Központi Bizottsága tudományos, kultúrális és oktatási osztályának a vezetőjét, dr.Kornidesz Mihályt tette, aki Roland nagyherceget azonnal, végkielégítés nélkül, törvénysértő módon kirúgta az MTV-től

Roland nagyherceg ekkor lépett akcióba. Több ellenzéki politikus segítségére támaszkodva, ügyes kulissza mögötti akciókkal (erről is rengeteg dokumentum lelhető fel!), többek között Pethő Tibor és Nánási László segítségével, előbb dr.Kornidesz Mihálytól szabadította meg a magyar társadalmat. A vörösnáci “tudós” a kádersüllyesztőbe került: előbb tiranai majd phenjani nagykövet lett! Kornidesz bukása láncreakciót idézett elő, amely nemcsak Aczél György hatalmát alapjaiban rendítette meg, de Kádár szinte teljes holdudvarának a Parlamentből, az Elnöki Tanácsból és az MSzMP KB-ból történő kisöprését eredményezte.

Az akció része volt a “Kádár János Társaság” nevű valójában jogilag sosemvolt szervezet létrehozása is. Roland nhg ennek segítségével tudta megkörnyékezni a már akkor májrákos Grósz Károlyt, az MTV korábbi párttitkárát, hogy a teljesen hatalom nélkül maradt Kádár helyére lépjen! Grósz el is vállalta ezt és Kádár előb az “MSzMP elnöke” lett, persze hatáskör nélkül, majd mellőzött nyugdíjas. Csak ez a tény nyíthatta meg az utat a “rendszerváltáshoz” és ahhoz, hogy Roland nhg kuzínja, ifj.dr.Antall József legyen a miniszterelnök! A “Kádár János Társaság” arra is jó volt, hogy idejében kideríthető legyen: a Ribánszky Róbert-, a Rózsa György Eduárdó Flores- és a Münnich Ferenc Társaság-féle szélső baloldal készül e visszarendeződésre, jelent-e veszélyt a kibontakozó demokráciára! Egy biztos: a nagyherceg megjelenése a színen alaposan összekuszálta a soraikat!

Roland nhg (a háttérben) Grósz Károlyt segítette hatalomra, hogy ezzel szétverje a vörösnáci diktatúrát. Az alkoholista, májrákban szenvedő Grósz még miniszteri tárcát is akart adni Roland nhg-nek, de ő azt büszként elutasította.Azt remélte, Grósznak már csak néhány hónapja van hátra…

Roland nhg nemcsak rokona, de barátja is volt ifj.dr.Antall József miniszterelnöknek. De mivel Antall nem akart radikális leszámolást a vörösnácikkal, nem vállalta az általa felkínált kultuszminiszteri tárca elfogadását.


Roland nhg barátja volt Dr.Györiványi Sándor tanár is, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője, Antall minisztere.

Olvastam Roland nagyherceg 20 éve kiadásra váró, dokumentumokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált visszaemlékezéseit és épp ezért vagyok mélységesen felháborodva, hogy nevezettet 33 ezer forintos minimálnyugdíjra kárhoztatták és máig elfelejtették rehabilitálni és hősies tetteiért kitüntetni. Ugyanis a Kádári diktatúra idejében még az Életmentő Emlékérmet sem kaphatta meg, pedig a Magyar Nemzet egyik akkori tudósítása szerint, azt is megérdemelte! Ha Roland nhg valóban a baloldalt szolgálta volna, ma a pártkáderek kiemelt luxusnyugíját élvezné! Talán még a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, vagy a Lenin-rendet is megkapta volna, hogy azt feltupírozzák! Na és persze Roland nhg vezérigazgatóként vagy miniszterként ma ott állna a “Hazudtunk reggel, délben, este, hosszú éveken át, mindenkit félrevezettünk és becsaptunk“ bűnbanda prominens tagjai, vezetői között, akiket még KISZ-titkár korukban is ki nem állt, épp ezért mindent megtett annak érdekben, hogy a KISZ-t is szétrohassza.

Gyurcsány Ferenc, a magyar Komszomol, a KISZ vezére, az MSzMP Politikai Főiskoláján doktorált Stumpf István, az MSzMP bábszervezetének, a Hazafias Népfrontnak a helyettes főtitkára, Csermanek “Kádár” János belügyminiszterének és miniszterelnök-helyettesének, az MSzMP Politikai Bizottsága tagjának, Horváth Istvánnak a veje és a nekik undorral hátat fordító, blablájuk iránt teljesen közömbös Roland nhg a KISZ-t szétverő MISZOT egyik ülésén. Ha barátok lettek volna, Roland nhg Gyurcsány minisztere, vagy Stumpf segéde.

Roland nagyherceg a magánéletében is hős! Életmentő.

Mindezek ismeretében mélységesen felháborítónak találom Hanzik “elvtárs” Kárpáti harsonájának a rágalomáriáját, a valós tényeknek hamis színben, rágalmazásként történő összekutyulását! Ez a provokáció a “bagoly mondja verébnek…” tipikus esete! Abba a kategóriába tartozik, mint az MSzP-SzDSz által tömegével az MSzMP pártpropagandistákból és ávéhás téglákból lett “újságírók” által híresztelt tényelferdítések, amelyekkel a FIDESZ-t és a Jobbik-ot “szélsőséges” és náci pártoknak próbálják feltüntetni, lejáratni, holott Magyaroszágon csak két szélsőséges nácipárt van: a kirekesztő, a nemzetet megosztó, a példátlan rendőri brutalitással és folytatólagosan bűnszövetkezetben elkövetett terrorral a becsületes magyarokat megfélemlítő politikát folytató MSzP és SzDSz!

A legnagyobb vicc, vagy inkább jobb híján őrült megjegyzése Hanzik “elvtársnak” az, hogy Roland von Bagratuni “nem létezik”. Lehet, hogy Hanzik is nemlétező személy? Gyurcsány álneve lenne?

Inaçio Angelos

Coimbra, Portugália, 2010. április 20.

Köszönjük Őfenségének, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta az értékes kordokumentumokat és fényképeket.

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Dr.Nagy Ernő
Budapest

Inacio Angelos úr
újságíró
Coimbra, Portugália

Mélyen Tisztelt Angelos Úr!

Barátaimmal együtt nagy érdeklődéssel és megelégedéssel olvastam fenti írását! Sokáig töprengtem, hogy tollat ragadjak-e vagy sem. Megmondom: személyesen soha nem találkoztam a nagyherceggel, de több barátom ismerőse, rokona igen és ők mind-mind nagyon jó véleményt alkottak róla! Kétségük sem fér hozzá, hogy valóban egy hősről, kiváló újságíróról, a magyar-lengyel-örmény barátság kiugró bajnokáról, a jobboldalnak születése óta elkötelezett politikusról van szó! Épp ezért a “rendszerváltás” idején értetlenül fogadták azt a sok zagyvaságot, amelyet az MSZMP-MSZP sajtó hónapokig össze-vissza zagyvált róla! Mert becsületes, elvhű, segítőkész, igaz embernek tartották és tartják ma is! Hiszen ez sokáig nem is lehetett titok! Különösen amikor Csehszlovákia 1968-as vörösnáci megszállása, Dubcsek hatalmának megdöntése idején, ő nyíltan szidta az agresszorokat, szovjetellenes plakátokat ragasztott ki. Egyik ismerősünk házának falára is! Másik ismerősöm barátját a Magyar-Lengyel Baráti Társaságba szervezte be 1970-ben! Aztán többen olvastuk csodálatos lengyel-barát cikkeit a Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Esti Hírlap, Élet és Tudomány és más lapok hasábjain! Barbár hazug disznó ez a Kápáti Harsonás bűnöző, aki azt állítja, hogy Antoniewicz Roland illetve Roland von Bagratuni név nem található a neten! Utóbbi név alatt láttam többszáz, hazánkat népszerűsítő lengyel és orosz nyelvű cikket! Az is nagy hazugság, hogy a gazember “büntetőbírónak” adja ki magát! A Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében bíró, ügyész politikai nézeteket nem hangoztathat, semmilyen politikai szervezetnek, pártnak tagja, szimpatizánsa nem lehet! “Kollár büntetőbíróról” soha életemben nem hallottam, szerintem kitalált személy! Csak azon csodálkozom, a demokrácia igazi bajnokainak magukat nevező politikusok vajon miért nem lépnek, nem szüntetik meg a nagyherceg égbekiáltó nyomorát (a minimál-nyugdíja még borravalónak sem elég!), végre nem ítéltetnek meg neki igazi nyugdíjat, nem terjesztik fel hazánk legmagasabb kitüntetéseire?!Ő inkább megérdemelné, szemben azokkal a gazfickókkal, akik még nem is olyan régen megkapták, de Sólyom László Köztársasági Elnök tiltakozásul kezet sem nyújtott nekik! Nem értem: csak a gazembereknek járnak az állami kitüntetések?! Miért nem veszik el az összes kitüntetést az arra érdemtelen MSZP-s, SZDSZ-s, MDF-es politikusoktól??? A horvátok posztumusz miért nem fosztják meg Rózsa György Eduárdót elhamarkodottan odaítélt rangjától, kitüntetéseitől?!

Mély Tisztelettel
Dr.Nagy Ernő
Budapest, 2010.július 5.

* * *

Kedves Szerkesztő Úr!

Megnéztem ennek a bizonyos “Dr.Kollár” nevű állítólagos bírónak a szennyírását és csodálkozom, hogy ennek a Hanzik nevű akárkinek van mersze egy bíró neve mögé bújni! De nem is ez a lényeges! Az a sok útszéli mocskolódás egyáltalán nem illik sem egy egyetemet végzett bíróhoz, sem újságíróhoz! Mert azt egy primitív nem ember írta, aki ideje java részét valószínűleg a kocsmában tölti kocsis, utcaseprő, kubikos, kondás ivócimborái körében. Komolytalan ennek a “Dr.Kollárnak” minden egyes szava, ahogyan komolytalan ez az állítólagos “Kárpáti Harsona” is, amely csak a jobboldaliság és hazafiság látszatát kelti, illetve annak leple alatt támadja, próbálja lejáratni a jobboldalt! A “bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje” tipikus esete! Az új sajtótörvény remélhetőleg az ilyen sajtókalózok számára is a mocskolódás végét jelenti majd!

Üdvözlettel:

Kovács Béláné

Utóirat:
Megkérdeztem egyik ügyész ismerősömet, hogy egy bíró hogyan írhat le ilyesmiket? Megdöbbenve azt válaszolta, hogy kizárt dolog, hogy egy bíró egy politikai lapnál “főszerkesztő-helyettes” legyen, mert a Magyar Köztársaság Alkotmánya (50.§ [3] bekezdés) egyértelműen tiltja a bírói kar tagjai számára, hogy politikai véleményt fejtsenek ki, tagjai, szimpatizánsai legyenek bármely pártnak, politikai szervezetnek, politikai újság szerkesztőségének! Ezek után csak az mondható, a “cikk” szerzője egy közönséges csaló, aki “bírónak” adja ki magát! Hacsak nem futball bíró! De az is szégyen gyalázat, hogy magát budapestinek mondja egy külhoni koszfészekben vegetáló unatkozó álértelmiségi! Ezzel pedig a magyar független bírói karra, a magyar független bíróságokra hoz szégyent! Kíváncsi vagyok, az új, magyarbarát szlovák miniszterelnök asszony, Iveta Rádičová asszony mit szól? Meddig engedi még a Szlota – Mečiár – Ficó társaság efféle garázdálkodását?!

Még egyszer üdvözlettel:

Kovács Béláné

* * *

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Megdöbbenve olvastam a Kárpáti Harsona mocskolódását és az ön által írt, igen figyelemre méltó válasz cikket! Néhai anyósom közelről nagyon jól ismerte a nagyherceg urat, ugyanis Antoniewicz úr néhai anyósának a barátnője volt. Antoniewicz Roland úr – nemcsak elmondása, saját szerény tapasztalatom szerint mindig is is talpig úriember benyomását keltette, négy gyermeket becsületesen felnevelt, féltucatnál több unokája van. Egyetemet végzett, újságíró, számos újságcikkét jómagam is nagy érdeklődéssel olvastam. Gyűlölte a kommunistákat, mert megölték nagyapját és édesapját, kik dédapjával együtt lengyel nemzeti hősök! Antoniewicz úr soha nem titkolta ezt a gyűlöletet, ezért sűrűn összegyűlt a baja az kádárista állambiztonsági szervekkel. Jól emlékszem, amikor 1968-ban lefasisztázta a Csehszlovákiát megszálló szovjeteket és csatlósaikat, éltette Dubcseket, kiplakátolta a fél kerületet, amiért elkapták az ávósok és majd’ három hónapig ült. Azalatt több közismert újságíró, ellenzéki személy kereste fel anyósát és feleségét, majd kihozták a börtönből. Ha jól emlékszem, 3 évre ítélték el, de azt felfüggesztették. Amikor Lengyelország a Solidarnosc lázban élt, mindenkinek elmondta, hogy “azok jót akarnak az országnak, Valensza meg egy igazi hős!” A Magyar Televíziónál rendszerellenes filmeket rendezett, melyeket egy híján be is tiltották. Azt az egyet csak azért nem, mert a filmet kicsempészte Lengyelországba, ott egy filmfesztiválon bemutatták és díjazták, amit a sajtó is hírül adta. Talán emiatt ki is rúgták a televíziótól! Ha kommunista lett volna, ma is ott úszkál az MTV-s zavarosban! Egyszer megmentette valaki életét, de hősiességéért nem kapott Életmentő Érdemrendet, pedig még az egyik újság is megírta, hogy igazi hős volt! Mindenkin segített, pedig sokszor ő szorult segítségre! Lakott a házban egy kommunista újságíró, magasan hordta az orrát, senkivel nem állt szóba, ezzel szemben Antoniewicz úr segítette az idős embereknek felcipelni a bevásárló szatyrot, a kismamáknak a babakocsit! Miért kell egy ilyen embert mocskolni! Nem elég, hogy a “rendszerváltáskor” a kommunisták annyi hazugságot összehordtak róla, hogy nem győztük csóválni a fejünket! Szégyen, hogy napjainkban a “független” sajtó ilyesmit egyáltalán megengedhet magának! Különben anyósom ugyanezt több oldalon, két hatósági tanúval hitelesítve le is írta! De mások is osztották a véleményét!

Üdvözlettel:

Szabóné

* * *

Kedves Inacio Angelos Úr!

Nagyon megörültem, amikor teljesen objektív, pártatlan és tárgyilagos írását elolvastam. Én is ismerőseimmel, barátaimmal, rokonaimmal mélységesen fel vagyok háborodva azon, hogy a bukott kommunista rémeszme mindenhová beépülő, angyal bőrében rejtőzködő marxista-leninista harcosai, a gerinctelen, alpári hangvételű mocskolódásukaz ott folytatják, ahol abbahagyták! Pedig a tavaszi választásokon a magyar nép elsöprő többsége ítélkezett feltettük úgy, hogy csak 1 képviselőjük került be egyéni körzetből! Az MKP-MDP-MSZMP-MSZP végre letünt a történelem színpadáról! Reméljük, hogy az Antoniewicz Rolandot becsmérlő, rágalmazó, lekicsinylő, kigúnyoló proli senkik végre egytől-egyig a börtönben kötnek ki! Gyurcsány Ferencel és Biszku Bélával az élén! Eleget hazudtak! Egy szavuk sem igaz! A Kárpáti harsona, akár a Jobbik soraiba beépült Rózsa György Eduárdó-féle provokátorok is álnemzeti provokáció! Bagoly mondja verébnek, amikor Antoniewicz Rolandot ócsárolják anélkül, hogy vették volna a fáradtságot és végre – többszáz hiteles dokumentum áttanulmányozása, még élő hiteles szemtanuk és a leginkább érdekelt: Roland von Bagratuni nhg megkérdezése után, beismernék, hogy hazudtak, vagy tévedtek és bocsánatot kérnek! Nemcsak Antoniewicz Rolandtól, elsősorban azoktól, akiket félrevezetik otromba hazugságaikkal!

Volt a gimiben egy erősen jobboldali nézeteket valló francia tanárnőm, Erzsi néni, Velitsné, aki Antoniewicz Rolandot legalább 50 éve ismeri, de a nagyszerű szüleit is ismerte! És az anyósát is, aki gyermekkori barátnője volt, néhány háznyira tőle lakott. Rolandal szinte minden vasárnap a Thököly úti domonkos templomban, vagy a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolnában találkozott, ahol Roland ministráns, majd évekig sekrestyés is volt. Egyszer engem is bemutatott neki! Roppant intelligens, több nyelvet ismerő, a vörösöket szívből gyűlölő csodálatos emberként ismertem meg. De a hívek többsége, különösen az idős korúak, akik régóta ismerték, szintén nagyon jó véleménnyel voltak róla. Mindenkin önzetlenül segített!!!! És gróf Keglevich István atyával együtt azért harcolt, hogy az Aréna úti Regnum Marianum fogadalmi templom eredeti helyén, eredeti tervek alapján újjáépüljön. Gróf Keglevich atya éppúgy gyűlölte a templomot romboló kommunistákat, ahogyan Roland nhg azért, mert megölték édesapját, nagyapját, egy sor nagyszerű barátját, mint dr.Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt és másokat, akikkel a jobboldali lengyel Solidarnosztyot népszerűsítette.

Erzsi nénit gyakran meglátogattam, mert magányosan élt és vágyott egy kis meleg szóra, régi emlékek felidézésére. Gyakran került szóba Antoniewicz Roland is, akit nagyszerű embernek titulálta, igazi hősnek. Írt is egy többoldalas, hites tanúk által hitelesített nyilatkozatot arról, hogy Roland nhg egyértelműen jobboldali hős, aki a legtöbbet tett azért, hogy a gyűlölt kádári diktatúra összeomoljon. Olvastam ezt az írást, és másoktól is hasonlókat hallottam róla, hiszen a sors úgy hozta, hogy mindig valahol néhány lépésnyire tőle, majdnem összefutottunk. Gyanítom, nem is tudja ki vagyok, hiszen csak egyszer futólag találkoztunk egy szentmise előtt. De valahogyan bárhol megfordultam, mindig szóba került a neve, amit sokszor heves, de a végén a javára forduló viták követték. Ezeknek egyetlen üzenete volt: Antoniewicz Roland a kádári diktatúra egyes számú ellensége volt, akit (1968-as elítélése óta, amikor lefasisztázta a Csehszlovákiát megszálló szovjeteket) soha nem tudták elkapni, mert mindig kicsúszott a markukból. De ő volt talán az egyetlen, aki nem félt tőlük, és ha kellett, még az oroszlán barlangjába bemerészkedett. Persze óvatosan, körültekintően. Rengeteg házkutatást tartottak nála az ávósok, de soha semmit nem találtak, mert Roland nhg mindent idejében a barátainál rejtette el. És többszáz, ha nem -ezer barátja volt! Népszerűbb volt nem egy, a rezsim által futtatott színésznél, újságírónál!

Azt is tudtuk, hogy magányos farkas, mert jól tudta: ahol bárki más is tudomást szerez arról, milyen utakon jár, rég lebukott! Csak a rendszerváltás után tudtunk meg sok megdöbbentő tényt arról, mit tett a gyűlölt diktatúra elrohasztása érdekében! Mert sokan elhitték azt a maszlagot, amelyet a bosszú szomjas kommunisták terjesztettek róla és kissé hitetlenkedve szegezték melléhez a kérdést: Rolandkám, ez is igaz? És ő mindig tisztázni tudta magát, mert rengeteg hiteles dokumentumot őrzött meg. Ezek külön-külön sokszor teljesen érdektelen irományok voltak, de egészként egyértelműen az igazát támasztották alá! Ami pedig az 1988-89-es, személyét ért rágalmazásokat illeti: sokszor olyan képtelenségeket állítottak, amelyeket egy kívülálló könnyen bevette, azonban akik személyesen ismerik, jól tudták, hogy közönséges hazugságokról van szó! Például tudtuk, hogy hetek óta Lengyelországban van, erre egyidejűleg “látták” – mondjuk – Budapesten, ami szemen szedett hazugság volt! Hiszen külföldi útjai során minden ismerősnek, rokonnak, barátnak küldött néhány képeslapot! Egyébként is: Gyurcsány volt az, aki bevallotta: mindenkit becsaptunk, hazudtunk hosszú éveken át reggel, este, éjjel és nappal!

Akik ma Antoniewicz Rolandot még mindig megpróbálják lejáratni, vagy személyével kapcsolatos valós tényeket hamis színben mutatják be, azok egykori kommunista agitátorok, pártmunkások, ávéhások! Mert nekik van okuk haragudni a nagyhercegre: szétverte kétes egzisztenciájukat!

Barátsággal, Antoniewicz Rolandnak drukkolva

N.Borbála

* * *

Kedves Döbrögik Bűne!

Figyelemre méltó, de sajnos igen szűk körben terjesztett, Portugáliában megjelenő folyóiratuk egyik száma évekkel ezelőtt teljesen véletlenül került a kezembe egyik lisszaboni látogatásomkor. Épp ezért nagyon megörültem, amikor újra felfedeztem, most a neten!

Merő kíváncsiságból de ugyanakkor a lap szerkesztői és a szenyirat szerzője iránt érzett mély undorral és megvetéssel olvastam el a Kárpáti harsona című álnemzeti szennylap hasábjain közzétett „Kedves Roland-Joseph von Bagratuni nhg!” és „Antoniewicz Roland álnéven akar indítani álnemzeti közösségi portálokat” című „cikkeket”, melyeket egy bizonyos „Dr Kollár Lajos, büntetőjogász Budapest, a Kárpáti Harsona főszerkesztőhelyettese” írta alá. Azonnal felvetődik a gyanú, hogy egy nemlétező személyről van szó, ki az utóbbi aláírással súlyos bűncselekményt követett el!

De mielőtt rámutatnék a miértre, előbb mazsolázzuk ki az útszéli nyelvhasználatát!

1. Előszőr ezt írja az állítólagos büntetőjogász: „El tudnak Önök képzelni egy nagyherceget, akinek a neve a google-keresőben csupán kétszer szerepel, két cikk kapcsán (…)Ha kegyed létező személy volna, akkor lenne korábban is megnyilvánulása a net-en.”, ami már eleve provokáció és szemenszedett hazugság! Egyik ismerősöm évek óta kimásolja az internetről Roland von Bagratuni cikkeit, ugyanis e témakörből akar doktori disszertációt írni. Több ezer írást gyűjtött ki! Hiszen nevezett több külföldi lap tudósítója, naponta publikál 4-6 írást! De a „Vasútbarát“ c. lap megszüntéig ott is többszáz írása jelent meg! És ezekbe nem számolta bele a nyomtatásban közzétett írásait!

Ami pedig a Google keresőt illeti, sajnos nem minden, a netten szereplő cikket talál meg! A kereső szerzői valószínűleg vállogatnak. Sőt! Az otromba provokációként értékelhető, a rágalmazó Kárpáti harona által közzétett szennyirat címét előbbre helyezi az Önök által ez év májusában közzétett írás címe elé. Méghozzá jó messzire egymáshoz, nehogy a félrevezetett olvasó a „helyreigazítást”, vagy inkább helyretevést is elolvassa! Ez pedig botrányos!

2. Az állítólagos büntetőjogász később – a teljesség igénye nélkül idézem – ezt írja: „Menjen el melegebb éghajlatra (…) Ön egy nem létező senki! Menjen el melegebb éghajlatra, és ott szórakoztassa a kevés nyugdíjából a nagyérdeműt, és ne hagyja hogy a „vörösnácik” kiforgassák a nagyhercegi vagyonából!“. Nocsak, bagoly mondja verébnek! És vajon ez a bagoly hol tanulta a „jómodort“? Egy sarki kocsmában? A szóhasználat nagyon hasonlít arra a mocskolódó MSZP-s megjegyzésekre, melyekkel naponta illeti a “náci”, “fasiszta” stb. jobboldalt és politikusait!

3. Az állítólagos büntetőbíró másik hazugsága egy portál cím (http://www.slowawsieci.com/obrazki/antoniewicz_roland_j_zef), ahol nem szerepel semmi! A keresésre angolul ezt írja ki a kereső: „Not Found. The requested URL /obrazki/antoniewicz_roland_j_zef was not found on this server. Additionally, a 404 Not Found error was encountered while trying to use an ErrorDocument to handle the request.“ Ami annyit jelent, hogy ilyen web-cím nem létezik!

Lehetne az álitólagos „büntető jogász” minden egyes szavát elemezni, de írását inkább egy pszichiáternek kellene átadni! Mert csak egy őrült mond véleményt bárkiről is anélkül, hogy egyáltalán utánanézne: vajon nem téved-e? De nem is ez a lényeg! A „büntetőjogász” fogalom magyarul „büntetőbírót” jelent! Esetleg büntetőügyészt! Aki a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint nem nyilváníthat politikai véleményt, sem baráti körben, sem nagy nyilvánosság előtt, nem lehet tagja politikai pártnak vagy szervezetnek! A Kárpáti harsona pedig az! Politikai lap látszatát kelti! Ha a „büntetőbíró” valóban az akinek látszatát kelteti, akkor a hatalommal való visszaélés bűncselekményt követte el! Ugyanis büntető bíró csak úgy ítélkezhet (véleményt nyilvánít egy büntetőügyről), ha az ügyhez tartozó valamennyi pro és kontra bizonyítékkal megismerkedett, a vádlottat és a tanúkat meghallgatta és megvizsgálta azt is, hogy kizárható-e a vádlott büntethetősége. Péládul azért, mert a vád hamis! Itt viszont a „büntetőbíró” kapásból ítélkezik! Na ezzel nagyon rossz fénybe helyezi, lejáratja a független magyar igazságoszolgáltatást, a becsületes, tárgyilagos, részre nem hajló bírókat, ügyészeket, ügyvédeket! Az egész jogász társadalmat!

De tegyük fel, hogy ez a bizonyos Dr.Kollár Lajos név mögé meglapuló személy még egyetemet sem végzett! Ebben az esetben szintén bűncselekményt követett el, hiszen hivatalos személy látszatát próbálja kelteni!

Én is azt gyanítom, itt az MSZP valamelyik vezető politikusa keresendő akár szerzőként, akár felbújtóként és akinek nem Antoniewicz Roland lejáratása a célja (mert őt már eléggé lejáratták a két évtizede tartó rágalom-kampányukkal), hanem a Jobbik és a jobboldal nevetségessé tétele! Válasz arra, hogy Antoniewicz Roland volt az első, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Rózsa György Eduárdó megpróbál beépülni a Jobbikba! De vajon hány hasonló kaliberű egykori ávéhásnak, MSZMP-pártpropagandistának ez sikerült is? És nem csak a Jobbikba, a FIDESZ-be, MDF-be is! Azok, akik sikeresen szétverték az MDF-et és a MIÉP-et, alapos munkát végeztek! És folytatni fogják! Mert egy Antoniewicz Roland névvel – szerintük – azért könnyű dobálózni, mert már eléggé lejáratták anélkül, hogy megadták volna neki a védekezés lehetőségét! Illetve csak megkisérelték a lejáratását, hiszen egy becsületes ember semmiféle rágalomnak nem döl be, hanem utánanéz a „tényeknek” és a valóságnak, és gyorsan megtalálja a kettő között lapuló nyilvánvaló ellentmondásokat! De legfőbbképpen nem rágalmaz anélkül, hogy előbb személyesen meghallgassa azt, akit be akar mocskolni, megismerje a hazugságokat cáfoló dokumentumok sokaságát!

Őszinte tisztelettel:

Dr.Takács János, New York

* * *

Mélyen Tisztelt Döbrögiék Bűne!

Régi olvasója vagyok nagyszerű folyóiratuknak. Magyar származású amerikai tudós vagyok (nagyszüleim voltak magyarok, nekik köszönhetően őríztem meg a magyarságomat!) A hatvanas évek elején véletlenül jártam Magyarországon és akkor meglátogattam több csodálatos egyházi műemléket, köztük a Tihanyi Apátság templomát, ahol egy nagyszerű, jobboldali, nemzeti érzelmű nézeteit soha nem titkoló mélyen vallásos gróf dr. Dóczy László Zsigmond volt a plébános, aki a magyar szerzetesrendeknek kommunisták által történt szétveréséig a Szent Domonkos Rend tagja volt. Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya örömmel tett eleget a kérésemnek és aprólékosan bemutatta nekem a csodálatos szép templomot, aztán mesélt önmagáról, a rendről, vívódásairól. Azt is elárulta, hogy –mint akkoriban a papság és aa szerzetesek jelentős részét, az ÁVH-sok zaklatták, sőt: be is szervezték, de ő soha senkiről rossz szót nem írt, nem jelentett. Mélyen hívő, jobboldali beálítottságu csodálatos embernek ismertem meg. Aztán a haláláig tartottuk a kapcsolatot, szinte barátok voltunk.

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartománya elöljárója

A pontosság kedvéért néhány biográfiai adat: gróf dr. Dóczy László Zsigmond 1963-1965 között volt a Szent Ányos püspökről nevezett tihanyi Bencés Apátság plébánosa, akinek egyik unokatestvére volt a tragikusan elhunyt K. Csontos Miklós (1930—1996) ügyvéd, a Független Kisgazdapárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselője (1990—1996), az FKGP vezetőségi tagja, főügyésze, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi, valamint az alkotmány-előkészítő állandó bizottságának tagja, az FKGP frakciójának elnökségi tagja. A XVII.század közepén Ladomérmindszenten a szépapja, gróf dr. Dóczy Zsigmond építette a ma is csodálatos renaissance kastélyt, amelynek legrégebbi emléke a szépapa 1647-es sírköve. Gróf dr. Dóczy László Zsigmond 1990-1996 között volt a budapesti Thököly úti Rózsafüzér Királynéja domonkosrendi templom plébánosa és 1990-től haláláig a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartományának az elöljárója.

A Tihanyi Apátság

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya mutatott be engem egyszer nagyherceg Roland von Bagratuninak, aki kulturális jellegű újságcikkeit, történelmi, többnyire a magyar-lengyel barátság bemutatása, népszerűsítése körébe tartozó, a Magyar Nemzetben, Esti Hírlapban, Élet és Tudományban, a Film-Színház-Muzsikában valamint számos külföldi lapban Antoniewicz Roland néven tette közzé. Ő is a rezsim által megtűrt, az ÁVH-sok által állandóan zaklatott nagyszerű polihisztor volt. Megtudtam, hogy örmény származású és az egyik legrégebbi uralkodó dinasztia tagja. Ennek ellenére nagyon szerény és segítőkész volt. És jobban ismerte hazánk viharos történelmét, a magyar-lengyel, magyar-örmény kapcsolatok alakulását. Nem titkolta, hogy gyűlöli a kommunistákat, akik megölték nagyapját, meghurcolták édesapját, aki 1984-ben a román ávéhásoktól, a Securitatetól szenvedett bántalmazások miatt halt meg. A hatalmon lévő kommunistáktól elszenvedett megalázások ellenére, a nagyherceg mélységes empátiával és szeretettel viseltetett második-harmadik hazája (a nagyherceg éppúgy lengyelnek és örménynek vallotta magát, ahogyan a nagy francia sanzonénekes Charles Aznavour azt hangoztatta, hogy ő 100%-ban francia, de ugyanakkor 100%-ban örmény és 100%-ban magyar, mert édesapja a budapesti Szépművészeti Akadémiát végezte!)

Gróf dr. Dóczy László Zsigmond atya a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartománya elöljárója

Gróf Dóczy Zsigmond László atya is rengeteget mesélt a nagyhercegről, aki gyerek kora óta ministráns volt és akit gróf Keglevich István atyával együtt a VII. ker. Damjanich utcai híres Kis Regnum Kápolnában megtette sekrestyéssé. Roland nagyherceg (és a szülei!) régi barátja volt dr.Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek, Hlond majd Wyszyński bíboros egykori titkárának, akit a bíborossal együtt meghurcolták és bántalmazták a kommunista pribékek (a Kistarcsán mártírhalált szenvedett, hasonló beosztású dr.Meszlényi Zoltán segédpüspöknél kicsit szerencsésebb volt: a sztálini vészkorszakot túlélte, de az egészsége egyre romlott…). Baraniak metropolita érseken keresztül még gyermekként ismerkedett meg Roland nhg. két másik, a kommunistákat és a fasisztákat egyaránt mélységesen megvető és gyűlölő főpappal: Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímással és Karol Wojtyla krakkói bíboros-érsekkel, a későbbi II János Pál pápával, akikkel sokat levelezett.

Gróf Keglevich István atya két könyvdedikációja a barátjának, Roland nagyhercegnek. A gróf tíz évet ült Márianosztrán azért, mert Jézust szolgálta és harcolt az Aréna úti Regnum Marianum templom eredeti helyén, eredeti tervek alapján történő újjáépítéséért

Roland nhg egy másik barátja herceg Jerzy Giedroyc volt, a litván nagyhercegi trón örököse, a párizsi Institut Litteraire alapító-igazgatója, a világszerte híressé vált Kultura c. lengyel nemzeti és kommunista-ellenes folyóirat alapító-főszerkesztője és közös barátjuk volt Zbignyev Brzezinsky az USA elökének lengyel származású nemzetbiztonsági főtanácsadója! Mindkettőjükkel levelezett és a postán kapott levelek, küldemények a szigorú kommunista cenzúra ellenére is többnyire sértetlenül érkeztek meg hozzá! A számos ávéhás házkutatást is túlélt leveleket én is láttam, olvastam! És én voltam az egyik „futára”, aki hozta-vitte Párizsból, illetve Párizsba a kényesebb küldeményeket.

Szegedy Dobó Illés képzőművész professzor

A másik ilyen futár Szegedy-Dobó Illés képzőművész professzor, Roland nhg édesapjának a régi barátja, Nicolas Schöffer és Viktor Vasarely barátja és tanítványa volt, aki Roland nagyhercegnek köszönhetően, Jerzy Giedroyć hg szervezésében többször bemutathatta az alkotásait. Némely külföldi kiállításon Roland nhg alkotásai is szerepeltek. Jerzy Giedroyc herceg nagyon becsületes, hazafi és jobboldali érzelmű embernek tartotta a nagyherceget, aki azzal, hogy tartotta vele a kapcsolatot, vásárra vitte a bőrét, hiszen a kommunisták agyafúrt mentalitása szerint akár kémkedésért is elítélhették volna! Őt azonban elkapni soha nem tudták, annyira óvatos volt, miután 1968-ban letartóztatták és börtönbe juttatták azért, mert lefasisztázta az 1968-ban Csehszlovákiát orvul megtámadó és megszálló szovjeteket és csatlósaikat.

Néhány, Tadeusz Kuchinka által Roland nagyherceghez intézett többszáz levele, képeslapja, levelezőlapja közül

A harmadik futár Tadeusz Kuchinka bécsi lakos, osztrák-lengyel-magyar hármas állampolgár volt, aki Rolandal és az édesapjával igen sűrűn levelezett, és gyakori vendég volt Budapesten. Úgy tudom, hogy osztrák vagy USA diplomáciai útlevele volt és a Szabad Európa Rádió részére is futároskodott, nemcsak München és Budapest, de München és Varsó között is. Tadeucz Kuchinka Krakkóban, a Sobieski III.János király gimnázium tanulója volt (édesapja itt volt görög tanár), majd a Jagelló Egyetemen doktorált, majd Poznańba költözött, ahol Roland nhg édesapját ismerte meg. Ő is barátja volt Jerzy Giedroyć hercegnek és Zbigniew Brzezińskinek, Jimmy Carternek (kivel volt szerencsém többször találkozni), az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójának. Akár Roland nhg dédszülei, Brzeziński felmenői is Galicjaiak voltak és barátságban voltak egymással. Tadeusz Kuchinkától sokszor kaptam párizsi, müncheni, varsói és budapesti képeslapot, néhányszor futólag találkoztunk is éppen a Párizs melletti Mesnil-le-Roiban, ahol működött a giedroyći Kultura főhadiszállása.

Gróf Dóczy Zsigmond László atya nagy elismeréssel ír Roland von Bagratuni nhg terjedelmes könyvéről – visszaemlékezéséről

Nem szándékozom most életrajzi tanulmányt írni a nagyhercegről, mert képtelen vagyok egy rövíd cikkbe belezsúfolni élete rengeteg izgalmas fejezetét. Olvastam ki nem adott szenzációs önéletrajzát és bízom benne, hogy a magyar, lengyel és örmény jobboldal e kiemelkedő és csodálatos harcos képviselőjének a könyvei előbb-utóbb több nyelven nyomtatásban is megjelennek és bestsellerré vállnak. Talán éppen az, hogy a vörös diktatúra egykori haszonélvezői és vezetői mindent elkövetnek a nagyherceg elnémítása érdekében, nem csodálkozom, hogy a „rendszerváltás” idején sikerült nekik meséikkel, szemen szedett hazugságaikkal alaposan megrágalmazni és lejáratni a nagyherceget, akinek még az alapvető védekezési lehetőséget sem adták meg! A „nyílas röplap” szerzőségét például súlyos testi sértés nyomán keletkezett szörnyű fájdalmak közepette tukmálták a nyakába!

Gróf Keglevich István atya a szentatyával, II.János Pál pápával. Tolmácsol: kettőjük barátja, Roland nhg (takarásban)

A VII.ker.Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna újraszentelése a “rendszerváltás” bekövetkezte után. A gróf mellett dr.Gyulai Endre a szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia akkori alelnöke. Egyedül ő merte felvállalni a “Regnum-ügyet”! A képet Roland nhg.készítette.

Barátsággal:

dr.William C. Clark történész, Chicago

* * *

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE:

Egy későbbi írásban herceg Jerzy Giedroyciot, a párizsi lengyel Irodalmi Intézet (Institut Litteraire) alapító igazgatóját és a Kultura című lengyel ellenzéki, kommunistaellenes folyóirat főszerkesztőjét, Roland nagyherceghez fűződő kapcsolatát is be fogjuk mutatni. Azért is, mert miközben egykori ávéhás tisztek és besúgók, MSZMP pártpropagandisták, kisztitkárok és hasonló hazaárulók kaméleon módjára átvedlenek a “demokrácia híveivé” megfeledkevén arról, mennyi bűn, a hazának okozott kár terheli vörös (vagy inkább fekete!) lelküket, nagyokat röhögnek azon, hogy az ellenségük, a csermaneki vörös diktatúra tényleges megdöntője minimál nyugdíjból él és növendékeik, kiszolgálóik, szimpatizánsaik még mindig Roland nagyherceg nemlétező “viselt dolgain” csámcsognak, és ezzel elvonják a figyelmet az olyan elvtársaiktól, mint Zuschlag János, Hagyó Miklós, Hunvald György, Verók István, Princz Gábor, Kulcsár Attila, Gyurcsány Ferenc és így tovább.

A magyar-lengyel irodalmi és történelmi kapcsolatok egyik kiemelkedő népszerűsítője, Prof.Dr.Csapláros István egyik könyvdedikációja. Mindig nagy elismeréssel nyilatkozott Roland nhg újságírói, írói és történészi munkásságáról, a lengyel-magyar barátság népszerűsítése terén szerzett kiemelkedő érdemeiről.

Az emeszpés bűnök és bűnözők listája nagyon hosszú! Közben a koncepciós perekben többszörösen elítélt politikai üldözött Roland nagyherceg fillérekből vegetál, mert bár igen magas nyugdíj járna neki, a Nyugdíjintézet – vörösnáci elvtársi ihletésre – egy sor evidens munkaviszony igazolást figyelembe sem vett (ugyan ez vonatkozik a lengyel nyugdíjintézetre és a politikai üldözöttek és károsultak ügyeit kezelő varsói hivatalra, ahol az egyik vezető – szintén emeszpés sugallatra – gúnyt űzött a nagyherceg által beküldött egyértelmű és hiteles dokumentumokból, iratokból.

A kommunista-ellenes mozgalmakban részt vett és represszionált hősök ügyeit intéző lengyel Urząd do Spraw Kombatantów i Osób Represjonowanych a volt LEMP-tisztségviselő miniszter asszony sugallatára gúnyt űzött Roland nhg jogos kérvényéből.

Utóbbi helyen aztán kiderült, hogy a hivatal irányításáért felelős miniszter asszony a Lengyel Egyesült Munkáspárt tisztségviselője volt a vörösnáci diktatúra idején! Hát igen: az internáci összeköttetések még mindig jóval erősebbek a magyar-lengyel barátságnál, melynek Roland nagyherceg és a szülei egyes számú bajnokai, terjesztői, népszerűsítői voltak és ezerszerte többet mutattak fel, mint a két állam Varsóba és Budapestre akreditált nagykövetei, kultúrattaséi! Hozzáteszem: portálunk nemsokára saját wwww. portálon fog megjelenni, és az anyagaink angol, portugál, spanyol, lengyel és orosz nyelven is lefordításra kerülnek.

A Litvánia elleni agressziót elítélő plakátot is Roland nhg készítette. Akkor a jobboldali pártok is támogatták a tiltakozását!

Rengeteg levelet kaptunk ismert színművészektől, rendezőktől, íróktól, politikusoktól, akik mind védelembe vették Roland nagyherceget és megerősítették azt, hogy nagyszerű ember, munkatárs, kolléga, talpig úriember, aki bármit bárkiről írt, publikálás előtt mindig többször elküldte a kéziratot, kefelevonatot véleményezésre, nehogy vétlen hiba csússzon be. Közben mások – például Garai Tamás – nagyon sokszor rosszindulatú hülyeségeket írtak le róluk. És nemcsak jó újságírónak, kritikusnak ismerték meg a nagyherceget, de nagyszerű rendezőnek is, akinek a Magyar Televíziónál lenne a helye, ahonnan a pártközpont és az állambiztonsági szervek óhajára rúgatta ki Aczél György és erre jobbkezét, dr.Kornidesz Mihályt használta fel. Roland nagyherceget törvényellenesen tette az utcára, jogilag ma is az MTV dolgozója!

Poznań, az 1956-os hős forradalmárok és a vörösnácik elleni harcban megedződött vagy megölt más antikommunisták emlékére 1981-ben felállított monumentális emlékmű. A vörösnáci Jaruzelski puccsista tábornok nem merte lebontatni, de ávéhásokkal és kamerákkal figyeltette, kik koszorúzzák meg…

Mivel sokan különböző okra hivatkozva anonimitást kértek, ezt figyelembe véve, a véleményeket, tényeket egy külön írásban majd bemutatjuk. Természetesen további dokumentumok, fényképek közzétételével, melyekből – hála a mai technikai lehetőségeknek – többezer közül kellett válogatnunk és nem mindig a legfontosabbak kerültek közlésre! Az viszont egy morbid dolog, és csak hazánkra jellemző, hogy egy nemzeti hőst, még hozzá több nemzet hősét így lehet lekezelni, meghurcolni!


Roland nhg Lech Wałęsától, a Solidarność legendás vezérétől, a későbbi Lengyel Köztársasági Elnöktől kapta ezt a dedikált fényképet, amelyen Wałęsa mellett Tadeusz Mazowiecki egykori miniszterelnök és Roland nhg egyik barátja, Henryk Jankowski gdański kanonok, Wałęsa gyóntató papja is látható, amikor bejelentik a választási győzelmüket

És mélységesen meg vagyunk győződve arról is, hogy Schmitt Pál úr, a Magyar Köztársaság új elnöke, hivatalba lépése után pontot tesz erre a szomorú és kellemetlen ügyre azzal, hogy a nagyherceget a legmagasabb állami kitüntetésben részesíti közelgő 65. születésnapja alkalmából! Egy igazi hőst ünnepelni kell, nem megalázni és elfeledtetni!

Roland von Bagratuni-Antoniewicz nagyherceg 1981. júniusában Poznańban – egykori harcosként és hadirokkantként – részt vett az 1956-os Forradalom kirobbanásának évfordulója alkalmából felállított monumentális emlékmű felavatásán. Ekkor kapta ezt a emlékzászlócskát Jacek Szynakiewicztől, a Solidarność legnagyobb regionális szervezetének, a poznańi Wielkopolska szervezet alelnökétől!

A legnagyobb, a poznani regionális Solidarność szervezet egyik vezetőjének, Jaruzelski tábornok által külföldre kitoloncolt vezetőjének, Szynakiewicz úrnak Roland nagyhercegnek átadott ideiglenes, kézzel írott “névjegy kártyája”…

Leveleiket a továbbiakban is örömmel várjuk és elnézést kérünk, hogy közvetlenül nem válaszolunk rájuk. Ennek egyetlen oka az, hogy nem rendelkezünk olyan adminisztrációs apparátussal, mint amilyen a vörösnáci Népszabadságnak és a múltból átörökölt más egykori emeszempés szócsőnek van ma is.

Barátsággal:

Inaçio Angelos, Coimbra, Portugália, 2010 nyara

* * *

Tisztelt Szerkesztőség!

Az egyik felvidéki lapban találtam az alábbi, néhány éve megjelent írást! A Kárpáti Harsona emberei vajon ezt nem olvasták? Vagy talán épp ezért támadják Bagratuni Antonyan Antoniewicz Roland nagyherceg urat?!

Balog László

* * *


Konkrétumokról beszél a Malina Hedvig mellett kiálló tanú

Ugye, azzal kellene kezdenem: na, én megmondtam!? Csak ez így túl egyszerű lenne. Ez kevés. Követelni kell a hamisvád kiagyalóinak és éltetőinek a letartóztatását és bíróság elé állítását, élén Robert Kaliňák belügyminiszter sodruh-elvtársal és Robert Ficó miniszterelnökkel! Mert ha valaki pontosan tudta, hogy Malina Hedvig ártatlan ők ketten azok! Persze akik ismerik, mert átélték a sötét pártállami idők (vagy még pontosabban megfogalmazva: a szovjet megszállás!) szülte állambiztonsági eredetű provokációkat, jól tudják, hogy az efféle ügyek előre elkészített forgatókönyv alapján készülnek. És többnyire a hatalmon lévő párt kétes népszerűségének növelését szolgálják azzal, hogy megteremtik a nemlétező mumust, amely hatásosan elvonja a figyelmet a párt tehetetlenségét kidomborító tényleges politikai és gazdasági problémáktól. Pontosan úgy, ahogyan az MSZP majd’ két évtizede egyfolytában mindenkit a nemlétező szélsőjobboldalal riogat, holtt az ő pártjuk a szélsőjobboldali!

A Malina Hedvig-ügyre a leginkább az ifj.dr.Antall József orvostörténész, későbbi miniszterelnök és MDF-elnök kuzínja és az édesapjának id.dr.Antall József miniszternek, kisgazdapárti országos pártigazgatónak a keresztfia, a kommunista-ellenes ellenzék egyik vezéralakjának, a magyar-lengyel barátság élharcosának Antoniewicz Roland kárára még a szovjet megszállás utolsó éveiben elkövetett durva provokáció-sorozat, koncepciós vád és cirkuszi előadásra emlékeztető „bírósági tárgyalás“ emlékeztet. Ott is a nemzet tényleges ellenségei, a sértettből csináltak vádlottat és valamiféle „egyes számú közellenséget“. A kommunistapárt és az ávéhások uralta, sajtónak nevezett ugatógépek, harsogtak is mindenféle képtelenséget, miközben az érintett itthon sem volt, mert nyár lévén, júniustól szeptemberig külföldön tartózkodott, ugyanis a magyar diákság mintegy 2000 fiatal olcsó lengyelországi üdültetésével, táboroztatásával volt keményen lekötve.

Akkoriban aki csak abban volt érdekelt, hogy a kommunista mocsok megőrizze a veszni látszó hatalmát, éltették és fenntartották a képtelen vádat. Még egy hasonmásról is gondoskodtak, aki az általuk megszerkesztett pózban és gyatra sminkeléssel, ott pózolt a fényképezőgépeik, a kameráik előtt Antoniewicz Roland gyanánt. És bár igaza bizonyítása végett, az idők folyamán az igazi Antoniewicz Roland összegyűjtött többtucat megcáfolhatatlan dokumentumot, az ügy kiagyalói és éltetői máig minden megtesznek, nehogy ez az ügy felülvizsgálatot nyerjen! Még Lominiczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is belekeveredett az ügybe, pedig neki aztán tudnia kellene, hogy egy bűncselekmény sorozat, a hamisvád elsumákolása, a hatalommal való visszaélés még súlyosabb bűncselekmény! Úgy tűnik, annak a maffiának az érdekeit védi, amelyről már a pufajkás miniszterelnök — Horn Gyula egyik főembere, Katona Béla óvatlanul a parlament ülésén beszámolt, minek következtében aztán repült is a hivatalából.

Mert a mindenkin lelkesen segítő, sokak által nagyrabecsült Antoniewicz Roland, újságíróként, filmrendezőként és a magyar-lengyel barátság lelkes szószólójaként, és sokak által írásban is elismert, a Kommunista Ifjúsági Szövetség monopóliumának megtörésén fáradozó komoly érdemeket szerzett ellenzéki ifjúsági vezetőként, hiába küldte beadványait és bizonyitékait a legkülönfélébb bírósági fórumoknak, az egyszer eldöntött hamisvádat senki sem óhajtja semmissé tenni! Na ná! Kiderülne, hogy a Magyar Szocialista Párt már jóval korábban kezdte a hazudozásait, bűncselekményeit, mint azt az balatonöszödi beszédében Gyurcsány Ferenc bevallotta! Mert a párt már születése pillanatában hazugságokkal, súlyos bűncselekménnyel volt terhelt! Szánalmas és nevetséges dolog, amikor a hatalom emberei és Lomniczi is közéjük tartozik! védik azt, amit támadniuk kellene! A demokrácia alapjait rengetik az ilyenek és éppen ezért semmi keresnivalójuk a hivatali foteljeikben! Azok tapossák a sárba az alkotmányt, akik feladata lenne védeni! Mert az alkotmány nem tesz különbséget miniszter és egyszerű állampolgár között. Csakhogy az egykori szovjet gyarmatokon a posztkommunista gyakorlat az, hogy ha a hatalom egyszer szellentett egy hazugságot, a „mundér becsülete“ megkívánja annak kézzell-lábbal való mevédését!

Na, ez nem megy! És Malina Hedvig ügye is pont ilyen. Mert a szlovák igazságügyi szerveknek, a rendőrségnek már akkor közbe kellett volna lépniük, amikor egyértelműen kiderült, hogy Malina Hedvig feljelentője egy züllött alak, egy kétes egzisztencia! „Sima“ bűnügyekben az efféle alakok szavára nem is ad sem a rendőrség, sem a bíróság! De a Malina-ügy az egészen más! Azt fentről rendelték meg azzal, hogy még mielőtt egyáltalán az ügyben elindult volna valamiféle nyomozás, Robert Kaliňák belügyminiszter sodruh-elvtárs és Robert Ficó miniszterelnök sodruh-elvtárs határozottan kijelentették, hogy a szerencsétlen egyetemista lányt nem támadta meg senki sem! Mondták ezt olyan magabiztossággal, mintha ott lettek volna a helyszínen! Vagy, lehet hogy ott voltak? Ők adták ki az ukázt a helyi rendőrségi vezetőknek, hogy a kétes egzisztenciát állítsák be „tanú“-nak!? Mert a nitrai rendőrség vezetőinek mentalitását nem értem! De más sem érti! Ha Robert Kaliňákban van legalább egy csöpp becsület, azonnal leváltja őket! Ugyanis csak így védheti meg önmagát a súlyos vádak elől, amelyek egyre inkább tényekké lépnek elő!

Tehát jelentkezett egy nitrai szemtanú, aki látta a történteket, ismeri a tetteseket és mivel komoly lelkiismeret-furdalásokkal küzd úgy döntött, hogy vallomást tesz! Brávó! Csak így tovább. Igen ám, de megint csak a bolsevista titkossszolgálatok elleni többévtizedes küzdelmek során szerzett kemény tapasztalatok alapján, sajnos attól tartok, hogy ezt a szemtanút is elhallgattatják! Lesz egy „autóbalesete“, vagy felhevült testtel belefullad a Dunába, Vágba, Ipolyba“$ Tehát kinyírják. Pontosan úgy, ahogyan tették Csengey Dénes országgyűlési képviselővel, az MDF alapítójával, akit azért öltek meg, mert felszínre akarta hozni régi barátja Antoniewicz Roland ügyét! (Antoniewicz és Csengey még a hatvanas évek végén, a Lumumba utcai filmgyárban ismerkedtek meg, ahol közös barátjuk, Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező hozta őket össze.) Mert ha Kaliňákék ezt nem teszik, nem lehet megvédeni a már rég bemocskolt mundér kétes becsületét! Mert az afféle kreatúrákat, mint Ficó és Fecó meg kell védeni a támadásoktól! Tökmindegy, hogy ezzel a védők súlyos bűncselekmények társtetteseivé válnak! Mindent a hatalomért! Mert a hatalom „mámorító“ és „csodás“. Főleg a hat-hét számjegyű miniszteri járandóságok! Lehet rajtuk dorbézolni, miközben az ország lakossága koplal, nélkülöz és szenved az egyre súlyosabb terhektől!

A Malina Hedvig-Antoniewicz Roland-féle ügyek gerjesztői és éltetői egyvalamiról azonban teljesen megfeledkeznek: bűnös tevékenységükre előbb utóbb fény derül. De ők úgy tűnik, nem olvasták Aleksander Dumas Monte Christo grófját. Pedig tanulságos történet, amely még egy rendőrprefektus, főbíró számára sem ismer kegyelmet. A hatalom mulandó. Nemhogy száz, de már ötven év múlva senki sem fogja tudni, vajon ki volt Robert Kaliňák vagy Robert Ficó, Gyurcsány Ferenc, Lomniczi Zoltán. De ha bekerülnek a történelembe, éppen a Malina Hedvig-Antoniewicz Roland-féle ügyeknek köszönhetően negatív hősökként emlegetik majd őket. És az emlékezetük annál mocskosabb lesz, minél tovább múlik az idő. Mert azt már senki sem fogja tudni, mi a bűnük, csak azt, hogy „rossz emberek voltak“. Pontosan úgy, ahogyan a Róma-égető Néró személye, tette sem világos. Mert ki tudja, akkoriban valójában mi történt a feleslegesen és alaptalanul istenesített Római Birodalomban, amely valójában a kezdetektől maga a fertő volt. A barbárok között a legbarbárabb és legprimitívebb állam. Mert ott is a legfontosabb az igazság eltussolása, kiirtása volt. Ezért nyírták ki a római kultúra és államiság igazi megteremtőit, az örmény eredetű etruszkokat, majd a teljes rokonságukat: a kárthágóiakat, fönícjaiakat, parthusokat

Bejegyezte: dátum: 13:34 2 megjegyzés