Antoniewicz Roland álnéven akar indítani – írja a rendőrért kiáltó bolsi tolvaj!

A beküldött és közzétett cikkekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget!

Antoniewicz Roland álnéven akar indítani – cinikusan írja a rendőrért kiáltó bolsi tolvaj!

Antoniewicz Roland — Roland von Bagratuni

Posted on May 25, 2012

A “Kárpáti Harsona” nemlétező szerkesztőségének nemlétező főszerkesztője, a régi ávéhás forgatókönyv szerint, “tolvaj kiált rendőrért” alapon konokul folytatja a még 1988-ban Antoniewicz Roland kárára folyamatosan elkövetett rágalmazást. Pedig már többször figyelmeztették, hogy nevezettet rosszindulatúan rágalmazzák! És ennek alátámasztása végett, elegendő hiteles dokumentumot is áttanulmányozhattak. Borsó a falra! Az ávéhás kommunista rágalmazókat a legkevésbé érdekli az igazság!

Antoniewicz Roland 12 fő ‘bűne’

Becsületes ember ezen nem is csodálkozik, de nem is csodálkozhat! Azon sem, hogy az állítólagos szerző, egy bizonyos Kollár Lajos nemlétező doktor, nemlétező büntetőjogász — am bloc nem létező személy! Tipikus kommunista fogás! Az a kategória, amelyet 2006-ban Balatonöszödön Gyurcsány Ferenc akkori pártelnök és időközben több bírósági büntetőperre, vádlotti minőségben várakozó miniszterelnök, cinikusan, büszkén és nagyképűen bevallotta:

HAZUDTUNK REGGEL, DÉLBEN ÉS ESTE, ÉJJEL ÉS NAPPAL, HÓNAPOKON, ÉVEKEN ÁT! MINDENKIT BECSAPTUNK! CSALÁSAL KERÜLTÜNK HATALOMRA! ÉS KÖZBEN NEM CSINÁLTUNK SEMMIT, CSAK MÁSOKAT RÁGALMAZTUNK!

Igen rágalmaztak! Minden jobboldali párt, jobboldali ellenzéki személy számukra “szélsőjobboldali”, “fasiszta”, “náci” volt! Bagoly mondta verébnek! Ezekkel a címkékkel látták el az FKgP-t, az MDF-t, a MIÉP-et, a Jobbikot, a FIDESZT, még a KDNP-t is! Csak a velük házasságra lépett SZDSZ-t kímélték meg ettől a jelzőtől. Na meg az abból Főnixként újratermett LMP-t.

Kárpáti harsona – a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja

Még a név is találó: LMP – Lengyel Munkás Párt! Vajon ide (is) akarták belehazudni Antoniewicz Rolandot, ahogyan azt megtették az általuk létrehozott Kádár János Társasággal, melyhez Antoniewicz Rolandnak volt a legkevesebb köze? A tényleges alapító meg az a Rózsa György Eduárdó – Flores volt, akit magyar parancsra ölte meg Bolíviában Evo Morales kivégző csapata! A munkásőr-örnagy, horvát usztasa ezredes, KGB alezredes, magyar állambiztonsági tiszt, muzulmán egyházvezető, a Arató Gábor-Mesterházi Attila-Zuschlag János-féle Szocialista Ifjúsági Szövetség főalapítója, Borbély Sándor és Illich Ramirez Sanchez – Carlos-Sakál jóbarátja és tanítványa…

Azt persze ezek az ávéhás-kommunista senkik honnan tudhatják?! Hiszen ez érdekli őket a legkevésbé! Elég, hogy az ellenségüket hírbe hozták, belekeverték egy afféle kabátlopási ügybe!

Csinálta ezt már Rákosi Mátyás bandája is, előtte meg a senkiházi Sztálin és annak puszipajtása-elvtársa Hitler! Mert jó haver volt a két zsivány, hiszen együtt támadták meg és rohanták le 1939-ben Lengyelországot!

Lengyelek. A magyarok számára barátok. Az igazi magyarok számára. A kommunisták úgy félnek tőlük, mint az ördög a szenteltvíztől! Na ná! Mert a lengyel az mindig barát marad! A legnehezebb időkben is! És a magyar is ha a lengyel testvér kerül nehéz helyzetbe! Csak éppen valahogyan Antoniewicz Roland volt az, akin melléfogtak! Mert a Gyurcsány féle hazudozó mocsok jól félrevezette őket!

És hát azt meg aztán honnan tudhatja a jó barát magyar ember, aki együtt harcol s issza borát, hogy épp Antoniewicz Roland volt az, aki ténylegesen a rendszerváltásért okolható! Mert ő verte szét Aczél György – Kádár János – Apró Antal homokvárra épült hatalmát! És épp ezért gyalázza őt ma is a kommunista mocsok! A rendőrért kiáltó tolvaj!

A KGB és a Gestapó módszere volt az, hogy a legnagyobb, a meggyilkolhatatlan, elnémíthatatlan ellenségüktől úgy szabadultak meg, hogy besározták! Ezt végzik most is Antoniewicz Rolandal a kommunisták! A volt ávéhások! Rákosi Mátyás és Kádár János egykori legközelebbi munkatársai! Mert nem sikerült nekik Antoniewicz Rolandot sem megölni (többször megpróbálták!), sem kitoloncolni (ezt is megpróbáltáka Történeti Hivatalban talált okiratok szerint!), sem anyagilag és erkölcsileg tönkretenni!

Azt az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában, a Történelmi Hivatalban kutakodók miért nem akarják észre venni, hogy a Antoniewicz Rolandot szándékosan besárazó, többnyire hamis dokumentum mellett, azért van még rengeteg olyan, amely mellette szól! És az interneten is rengeteg ilyen található! De a rágalmazó förmedvény a gerinctelen kutató számára kockázatmentes! Mert mondhatja “honnan tudhattam”! Hát honnan? Azért kutató, hogy kiderítse az igazságot! És ha tévedett (akkor) még nem késő (most) korrigálni a tévedést!

Pedig a valóban becsületes jobboldali érzelmű magyar ember, az efféle kommunista hazugságoknak nem hisz! Hiszen ott van több ezer hiteles dokumentum, amely a sok rágalmazó hazugságot kapásból megcáfolja! Csak érte kell nyúlni! Klikkelni kell! Mert az interneten rengeteg megtalálható!

Na persze, egyszerűbb folytatni a rágalmazást (“abból bajom nem származhat”) ahelyett, hogy egy igazi nemzeti hőst megvédjünk és végre arra a piedesztálra tegyük, ahová való! Annál is inkább, mert bármelyikünkkel megeshet, megeshetett volna az ilyesmi! Vagy csak azért hallgatnak azok, akik végre megszólalhatnának, mert róluk is kiderül(het) az, hogy ők is ávéhások voltak? Ahogyan az nemrég már több közismert emberről kiderült?

De ha lusták vagyunk klikkelni és végigolvasni a többezer dokumentumot, azért eszünk, logikai készségünk csak van?! Mert akkor arra is (végre) rájövünk, hogy “nem esik messze az alma a fától” — nemzeti hősök dédunokája, unokája, fia mégiscsak nemzeti hős! És ha ő is folytatta azt, amit őseik elkezdték, akkor annál inkább az!

Vagy megvárjuk azt, amíg a nyomorába bele nem hal? Valóban a nemzeti hőseinket csak a haláluk után érdemes-lehet-kell felmagasztalni, rehabilitálni? Hiszen a halálból már többször visszahozott, több betegségtől szenvedő súlyosan beteg Antoniewicz Rolandnak már nem sok maradt hátra az életből!

A nyugdíjügyekért a kormány részéről felelős Selmeczi Gabriella, aki Antoniewicz Rolandnak (koránál fogva) akár a lánya is lehetne, miért nem viselkedik magyar emberhez méltóan és nem kéreti magához a Nyugdíjintézettől (ki tudja, ma mi a neve ennek, a nevét állandóan újító hivatalnak!) Antoniewicz Roland aktáját, hogy megdöbbenve azt tapasztalja, Gyurcsány Ferenc bandája hogyan tolt ki vele!? És persze hogy ezt rendbe tegye!

Mert Antoniewicz Roland épp Gyurcsány kormányzása alatt ment nyugdíjba, így kaphatott csak minimál nyugdíjat, amelyből még éhen halni sem lehet! És ez csak a kezdet lenne, mert az Orbán-kormánynak más adósságai is vannak Antoniewicz Rolandal szemben! Az is, hogy magyar állampolgár létére máig nem kapta meg a magyar személyiét és a magyar útlevelét!

Pedig Orbán Viktor nem olyan régen megesküdött, hogy nem engedi meg azt, hogy akár egyetlen magyar ember ne lehessen saját hazájában magyar állampolgár! És Antoniewicz Roland bizonyítottan magyar állampolgárnak született, amit Biszku BélaBenkei AndrásKuncze Gábor bűnbandájának tagjai minduntalan megpróbálják meghamisítani! Azaz: a saját hazájában nem lehet magyar állampolgár, pedig az! Érti ezt valaki is?

Én még azon sem csodálkozom, hogy az egykor éveket a Magyar Televíziónál töltött Ilkei Csaba mélyen hallgat, és csak a Rolandot rágalmazó hamisítványokat leli fel a Történelmi Hivatalban végzett kutatásai során. Pedig ő aztán jól ismeri, kell, hogy ismerje Antoniewicz Rolandot és azt is, hogy 1984. tavaszán Aczél György és Kornidesz Mihály miért rugatta ki az MTV-től, de azt is, hogy Antoniewicz Roland visszavágott és nemsokára Kornidesz Mihály is repült, majd utána Aczél György a Politikai Bizottság felével! Hiszen az MTV épületén belül a pletykák nagyon gyorsan terjedtek! És azt mindenki tudta, hogy Antoniewicz Roland az MSZMP állandó támadását egyfolytában védi ki!

A Magyar Nemzetnél ténykedő Bayer Zsoltnak is tudnia kell azt, hogy a “régi” magyarnemzetesek, a “nagyok”, Pethő Tiborral az élén, igen nagyra becsülték Antoniewicz Rolandot és annak ellenére jelenhettek meg az írásai a lapban, hogy igen jól tudták: kemény ellenzéki! Sőt: kimondottan rendszerellenes! Ugyanezt tudnia kell a Demokrata főszerkesztőjének, Bencsik Andrásnak is, vagy az EchoTv-s Kubinyi Tamásnak is! Vagy a KDNP-s Pálffy Viktornak is, kinek nagybátyja rengeteget segített Antoniewicz Rolandnak abban, hogy ne legyen áldozata a kommunista árnak!

Térjünk vissza a Kárpáti Harsonához. Úgy tűnik pancserek szerkesztik! Mert ahelyett, hogy kivizsgálnák azt, valójában kicsoda ez a áldoktor Kollár Lajos, aki most bajt hozott a szerkesztőségre, makacs konoksággal a tolvaj rendőrért kiált! Az áldozat megsegítésére siető Döbrögik Bűne kollektíváját próbálják most mocskolni olyan jelzőkkel, amelyek csakis őket illetik meg!

Ha lenne eszük, elnézést kérnének és ígéretet tennének arra nézve, hogy sürgösen kivizsgálják: ki élt vissza a lap főszerkesztője és helyettese nevével, fényképével, amikor a nevükben beregisztrált a NING-honlapra kémkedni, hogy aztán a “szenzáció” megjelenjen az állítólagos dr.Kollár Lajos szennyiratában a Kárpáti Harsona oldalán! Ugyanis az ilyesmi is plágium a javából! Ilyen botrányba bukott bele a nemrég még a kommunisták vezére és miniszterelnöke: Gyurcsány Ferenc, a “hazudtunk reggel, délben és este, éjjel-nappal, hónapokon, éveken át, mindenkit becsaptunk” című nagydoktori (a szélhámosság tudományainak doktora) disszertáció szánalmas szerzője, aki sógora diplomamunkáját (is — elég hiányosan!) koppintotta le, az egyetemre pedig felvételi vizsga nélkül jutott be!

A Kárpáti Harsona már ott elkövette a súlyos etikai hibát, hogy ezt az ügyet azonnal becsületesen nem vizsgálta ki, és addig is a Kollár-féle mocskolódó cikket (legalább ideiglenesen) nem törölte (“raktárba tette”) volna! Mivel nem ezt tette, a Kárpáti Harsona szerkesztősége felel a rágalmazó szennyiratokért! És majd viselni is fogja ennek minden következményét. Kollárostul-Bogolyostul-Hanzikostúl! Mert kitalált sztorikkal ma már nem lehet megrágalmazni becsületes magyar hazafikat!

Azonban a szlovák “sajtó” részéről az efféle magyar-ellenes provokáció nem egyedi eset! Ahogyan az sem egyedi eset, hogy nemzetiségre, nemre (vagy nemtelenségre!), állampolgárságra való tekintet nélkül, a kommunista bűnözők, ha kell, nemlétező szerkesztőségi kollektívákra támaszkodva, ál újság-folyóirat útján rágalmazzák ellenségeiket! De teljesen mindegy, ki pénzeli, működteti ezt a szennylapot, ahogyan az is, hogy kicsoda Kollár, Hanzik vagy Bogoly, vagy milyen koszfészek Královsky Chlmec! Egyet tehetnek: az általuk alaptalanul megrágalmazottaktól bocsánatot kell kérniük, a hazugságaikat pedig egyértelműen helyesbíteniük kell!

Inaçio Angelos, Coimbra 2012.májusa

Reklámok

Paudits Béla és a magyar kultúra éhező-nyomorgó nagyjai

2011. december 16., péntek

Paudits Béla és a magyar kultúra éhező-nyomorgó nagyjai

A magyar sajtóban felröppent egy szörnyű hír: a híres és közkedvelt, Jászai Mari-díjas magyar énekes és filmszínész Paudits Béla, már 50 kilót sem nyom és ismét öngyilkosságon gondolkodik! Ha ez – ne adj’Isten – megtörténne, a kormányzat és a nyugdíjak megállapításáért felelős vezetőcskék és nagyokosok (így a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság és a Nyugdíjfolyósító Intézet, a szociális tárca) lelkiismeretét, moráléját terheli mindez! Mert egy országos, speciális jelenségről van szó. Ugyanis Paudits Béla nem egyedül szenved! Hasonló cipóben jár a magyar, lengyel és örmény kommunista-ellenes ellenzék vezére, Antoniewicz Roland is, akit a rendszerváltáskor az egész vörös náci sajtó nem véletlenül hónapokig szapulta, megalázta, szemen szedett hazugságokkal lejáratta, nevetségessé tette, és aki többet tett a rendszerváltásért, mint bárki más ebben az országban!

Paudits Béla Jászai Mari-díjas színművész

Szinte mindegyik magyar író, újságíró, színművész, képzőművész, filmes, zenész ugyanebben az egyre szűkebb és lyukasabb cipőben jár! A létminimum töredékét kitevő, borravalónak sem nevezhető nyugdíjakból kénytelenek vegetálni! Rosszabbul élnek, mint a hajléktalanok, börtönlakók, munkaundorban szenvedő notorikus munkakerülők! Olyanok, akik nemcsak általános közmegbecsülést, hanem közszeretetet élveznek, vagy még pontosabban: csak élveztek!


Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni egy, a KGB által létrehozott “magyar” újság lejárató cikkében. A vörös náci rezsim még Életmentő Emlékéremre sem tartotta érdemesnek, pedig megérdemelte volna! Csak megtűrték, de ahol lehetett, keresztbe tettek neki. A rendszerváltás után is, pedig ő tett érte a legtöbbet.

Mert egy híres alkotónak az éheztetése már egyáltalán nem nevezhető „közszeretetnek”, „közmegbecsülésnek”, hanem kétszínűségnek, a népirtás bűncselekményében való cinkosságnak, a nemzeti kultúrának az ellehetetlenítésének! Főleg ma, amikor a nyugdíjas színész, író, újságíró, zenész nem jut munkához, mert a gazdasági válság miatt mindenki legelőször a kultúrán spórol, a színházról, moziról, koncertekről, könyvvásárlásról, újság, hetilap előfizetéséről mond le! És ilyen helyzetben a nyugdíjas alkotónak már nem marad „egyéb” megélhetési lehetősége!

Az átkos „szocializmusban” a pártállami vezetők a kultúra szolgálatában alkotókat „improduktív tevékenységet” (nem is munkát!) végzőknek bélyegezték meg. Ennek megfelelően a munkahelyeiken mindvégig a kultúrában egyébként is a lefelé nyomott bérskála szerinti legalacsonyabb javadalmazása volt a részük. Ebbe a filmgyári, színházi, televíziós, napi-, heti- és havilapos, rádiós, szinkronstúdiós stb. gázsik – honoráriumok nem kerültek bele! Jóllehet az alkalmi és állandó munkáltatók ezekből is levonták az adót és járulékokat, a szerződésekre pedig gondosan odaírták, hogy „nem alkalmas munkaviszonyban töltött idő elismerésére”! Így büntették Rákosiék és Kádárék, a bűnbandáiknak vezető tagjai azokat, akik többszörösen népszerűbbek és ismertebbek voltak őnáluk!

Ha az alkotó erkölcsileg megingott és belekezdett a rezsimnek tetsző táncba, kapott Kossuth-díjat, vörös csillagos plecsniket, megválasztották országgyűlési képviselőnek, megyei vagy központi bizottsági tagnak, és akkor már óriásit ugrott a nyugdíj alapját is képező apanázsa! Viszont azok, akik ellenzékben voltak és a rezsim csak megtűrte őket, vagy éppenséggel zaklatta, kiszúrt velük – örülhettek annak, hogy egyáltalán szóhoz jutottak!

“No comment”

A rendszerváltást félvállról, tessék-lássék alapon végrehajtó Antall-kormány, a „sok elfoglaltság” közepette nem is foglalkozott a kérdéssel. Akkoriban sokak szerint „az alkotó örülhet annak, hogy végre szabadon alkothat és jól keres”! Na persze. Ez a mentalitás az orvosok esetében is azonos! Ők sem voltak túlfizetve Rákosi és Kádár idején! De a feltaláló mérnökök is! Egyáltalán az „átkos értelmiség” legnagyobb „bűne” az volt, hogy értelmiségi, tehát nem „kétkezű melós”!

Az égvilágon senkit sem érdekelte az, hogy az „átkos értelmiségi” több éven át végigkoptatta az iskola- és egyetemi padokat, olyan műveltségre tett szert, amely az állami vezetőknek eszük ágában sem volt megszerezni, vagy ara alkalmatlanok voltak! Az sem, hogy olykor több műszakban, éjt nappallá téve, az alkotó „átkos értelmiségi” olyan munkát végzett, amely millióknak kiugró élményt, össznépi hasznot, vagy az orvosok esetében életmentést adott!

Lealacsonyító és erkölcstelen farizeusi magatartás csak addig megtapsolni a művészt, amíg ki nem megyünk a moziból, színházból, felállunk a tévé elől, vagy az írót-újságírót, amíg könyvét, cikkét, műfordítását, nyomtatásban megjelent színdarabját, tárcáját, glosszáját, kisregényét nem dobjuk a szemétkosárba, az orvost amíg nem stabilizálja a betegségünket és nem húz ki minket a nagy szarból! Mert életveszélyesen beteg bárki bármikor lehet! És ha az éhező doki ahelyett, hogy minket gyógyítson meg, fogja magát és elmegy kaja után nézni – nekünk annyi!
Röhög a vakbelem (amelyet hála a valóban jó orvosoknak mindmáig szerencsémre nem vették ki nekem, viszont hallottam olyan esetekről hogy, valakinek már ötször „vették ki”!!!), amikor még ma is sokan „megkeresett milliókra és/vagy tetemes borravalóikra” hivatkoznak. Lehet, hogy van néhány sztár, aki valóban ennyit keres. Vagy még többet. Az APEH a megmondhatója, és ha nem létezne adótitok, meg is mondaná!

Az ilyen (és százszorta-ezerszerte kisebb) jövedelmeket az állam mindig is alaposan megadóztatta és ma is azt teszi! De még az ő „kiugróan magas” jövedelmük is csak „borravaló” az uniós, vagy az „egyéb” országokban a kollégák által elért bevételekhez képest! És ne feledjük: az orvos, ha hajnali háromkor kirúgják az ágyból, azonnal megy, mennie kell, miközben a politikus, a döntéshozó, az állami vezető kényelmesen alszik, vagy éppen szó szerint boldogítja soron következő szeretőjét!

A színésznek, előadóművésznek nincs magánélete, mert az idejét a gyártásvezetők (ma producerek) osztják be! Sokszor fáradtan, végkimerülten a színházi előadás, koncert után fut a rádióba, tévéstúdióba, szinkronstúdióba, másnap reggel pedig filmforgatásra, tévéjáték felvételére. Méghozzá hulla fáradtan, mert a pihenésre marad a legkevesebb ideje. De még akkor is nevetnie kell, vidámságot kell sugároznia, ha fáj a foga, hasa, háta, vagy éppen elhunyt szeretteit gyászolja, vagy válik a házastársától azért, mert megunta, hogy a párjának ő rá már nem marad ideje, energiája!

Hasonlóképpen az író-újságíró-műfordító is látástól vakulásig robotol, aztán az alkotói munka kellős közepén, nagyon remek gondolatok leírása közben, kénytelen csapot-papott otthagyni, és pattanni, rohanni – mondjuk – író-olvasó találkozóra, interjúra, vagy veszekedni a kiadóval, nyomdával stb mert valamit elcsesztek!

A táncdalénekes, zenész, szövegíró azonos cipőben jár! Akár a képzőművész, akit szintén határidőkkel és legfurább, agyalágyult ötletekkel terhelnek meg! Ma Európában a józanul élő államokban már rég megszűnt az, hogy egy tehetséges képzőművész élete során éhezik, munkáiért alamizsnát kap, aztán a halála után a festményeit, szobrait, kisplasztikáit több millió dollárért adják el, árverezik el sznoboknak! Olyanoknak, akiket még az sem érdekli, hogyan él-élt a művész, egyáltalán „mi fán termett”!!!

Könnyű dolog telegyömöszölni a lexikonokat az említettek neveivel, életműveikkel, nemzeti érdemeikkel, amikor a mindennapi életükben le se tojjuk őket! Pedig Magyarországon állítólag minden egyes állampolgár alkotmányilag egyenlő! És joga van az emberi élethez, szociális biztonsághoz! Valóban? Nem hinném! Persze lehet, hogy a helyzet gyökeresen megváltozna, ha néhány híresség büntetőpert indítana a vétkesek ellen – mondjuk – az „Alkotmány sárba tiprása” miatt! Nyugaton ezt már többször sikeresen megtették. Mert ott az alkotmánysértés a legnagyobb bűncselekmény! Még akkor is, ha valaki „csak” gúnyt űz a himnuszból, vagy nem megfelelő környezetben használja az állami jelképeket! Vagy diszkriminálja nemzettársát.

Mert az is diszkrimináció, ha valakit hagynak éhen halni, öngyilkosságba kergetik, mert kutyaeledelre is kevés nyugdíjat adnak neki, holott annak többszörösét érdemelné meg! Ha a saját munkabérük mind nagyobb összegén vitatkozó magyar országgyűlési képviselőknek nincs ötletük, szolgálok néhánnyal! Már csak azért is, mert Orbán Viktor miniszterelnök a napokban világosan leszögezte: „Nem lehet a demokráciát a régi rend romjaira építeni’”. A romokat pedig mindenütt el kell takarítani. A kultúra területén is, ahol a legtöbb rom van!

Orbán Viktor miniszterelnök. Becsületes, vallásos magyarember. Elkötelezett ellensége a vörös náciknak.

A FIDESZ-KDNP kormány más országok mintájára, hozzon létre egy külön, közvetlenül az Országgyűlésnek alárendelt országos hivatalt, amely az aktív és nyugdíjas élsportolók, művészek, írók-újságírók, feltalálók, magas állami kitüntetésben (kitüntetésekben) részesültek, a pártállammal szembehelyezkedő egykori ellenzékiek és ellenállók, forradalmárok, felkelők, hadirokkantak mindennapi ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak, ha kell azt azonnal kellőképpen megoldják!
Ugyanakkor mivel nem lehet elvárni egyetlen egy alkotótól sem, hogy a pincéből, vagy a padlásról elővakarja az egykori filmgyári, színházi, televíziós, könyvkiadói stb. eseti szerződéseket, hogy akkori plusz jövedelmét, munkában eltöltött idejét igazolja – létre kell hozni számukra egy olyan nyugdíjpótlékot, amely legalább az egyetemet végzettek minimálbérével azonos!

Ez a hivatal lenne felelős azért is, hogy az említettek ma is részesüljenek társadalmi elismerésben, kitüntetésben. Vagy éppenséggel hozzájussanak megrendelésekhez, megfelelő gázsit biztosító „hakni”-szerződésekhez, illetve írók-újságírók esetében megfelelő publikálási lehetőségekhez! Ha pedig már nincs fizikai ereje kilincselni a kiadóknál – akár vissza nem térítendő támogatással segítsék a közzétételt! Mert a kultúrát ma jobban kell támogatni, mint valaha, hiszen a magas könyvárak miatt a könyvesboltok szó szerint konganak az ürességtől! És az az állam, amely saját nemzete kultúráját nem becsüli meg, demokratikusnak egyáltalán nem mondható!

Persze ez csak egy ötlet a sok közül. Lehetne egyből felemelni azon alkotók minimálnyugdíját legalább az egyetemet végzettek minimálbérének szintjére, akikről legalább egyszer elismerően írt egy újság. Mert ez a tétel nem fogja megterhelni milliárdokkal a rogyadozó állami költségvetést! Hiszen az alkotók sajnos rövíd életűek! Az állandó stressz, a sok munka miatti rendezetlen életvitel, a kipihentség hiánya, az ő körükben hozza a legtöbb halálos szívinfarktust, agyvérzést, vagy éppen daganatot, gyomorvérzést, tüdőembóliát! Alig néhány száz olyan emberről van szó, akik soha nem követelőznek, kérnek, mert a legjobban szégyellik azt, hogy idáig jutottak! Pedig a szégyen nem is az övéké! És nem teszik meg azt, amit tett a szenilitástól megtébolyult Heller Ágnes vagy Kertész Ákos: hogy a nagyvilág elé tárja sanyarú helyzetét! Mert ezen aztán valóban röhögne az egész világ, nemcsak az egykor a KGB által pénzelt amerikai Népszava és az EU-s kommunista pártok vörös náci szócsövei!

Inaçio Angelos
DÖBRÖGIK BŰNE m.b. főszerkesztője

Coimbra, Portugália – New York, N.J. USA, 2011. tele

észrevételeket az inacio.angelos@yahoo.com címre kérjük