MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL

2010. július 29., csütörtök

MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL!

Újra és újra olvasom az otthoni újságokban, hogy „újabb devizahitelesek kerültek nehéz helyzetbe”! Mint minden egyes, bajba jutott honfitársamat, sajnálom őket, de ők önszántukból vették fel ezt a hitelt és ha van eszük, azt is tudhatták, hogy bizony a devizaárfolyamok változnak, hol felfelé, hol lefelé ívelnek! De az újságok arról vajon miért nem írnak, hogy „újabb nyugdíjasok és gyermeküket egyedül nevelő szülők kerültek nehéz helyzetbe”!


Hírességek nyugdíja

Mert az egyre komolyabb áremelések mellett, a szinte jelképes nyugdíjemelés semmit sem javít a fillérekből vegetáló nyugdíjasok, és a gyermeküket (és a háztartást) egyetlen, többnyire minimális összegű havi javadalmazásból élő szülők katasztrofális helyzetén, amit legutóbb a vörösnáci miniszterelnök és libatolvaj Bajnai Gordon rontott jelentősen nemcsak a bérük bruttósításaával, hanem a cafetéria megadóztatásával, ami az — sokszor minimálbérből élő — egyedülálló szülőket sújtotta, mintegy 15-20 ezer forintot lopott ki a zsebükből!

A milliárdos vörösnáci népnyúzó bohócok az Internacionálét kornikálják! Marx, Engels, Lenin és Mao forognak a sírjukban!

Mindezt akkor, amikor Kiss Péter vörösnáci kancelláriaminiszter emberei azzal büszkélkedtek, hogy ők adómentesen 60 ezer ft értékű cafetériát kapnak mesés fizetéseik mellé! Közben pedig valamennyi vörösnáci politikus közröhej tárgya lett azzal is, hogy a bűnszövetkezet egyik röpgyűlésén elkornikálták a proletárok elnyomását hírdető Internacionálét! Vajon bárki pszichiáter vizsgálta-e ezeknek az “elvtársaknak” ez elmeállapotát?! Tudathasadásra, nagyfokú szenilitásra, korlátolt cselekvőképességre gyanakszunk!

Az egyedülálló szülő a gyermekét eteti, öltözteti, ő maga éhen hal!

Ők vajon hova menjenek el sztrájkolni, ahogyan menetrendszerűen azt teszik a már mesés fizetéseket bezsebelő, a Nokiás-dobozok árnyékában hízó fővárosi buszsofőrök?! Ki figyel fel arra, hogy a nyugdíjasok többsége csekélyke összegű minimál nyugdíjat kap?! Köztük egy sor népszerű színművész, filmes — mint például Paudits Béla, vagy az egyik cikkünkben említett Antoniewicz Roland —, akiknek pedig az “átkos szocializmusban” is minden egyes fillérjüket megadóztatták és azzal együtt levonták a nyugdíj-pótlékot is!!!! Mindössze 33 ezer forintot kapnak! Ennek az összegnek a negyede-fele elmegy gyógyszerekre, a másik fele a rezsire! Ruházkodásra, étkezésre már semmi sem jut! Emlékszem: nyugdíjas néhai szüleim, nagyszüleim ingyen jutottak hozzá a műfogsorhoz, ingyen kaptak fogtömést, vagy -pótlást. Ma a nyugdíjasok jelentős része fogatlan, vagy igen hiányos a fogazata, mert a horribilis összegbe kerülő fogorvosi kezelésre, műfogsor elkészítésére egy fillérjük sincs és soha nem is lesz!

A buszsofőrök kedvence: Hagyó Miklós helyettes főpolgármester és országgyúlési képviselő, a Nokiás-dobozos MSZP-s bűnöző

Ez pedig népirtás! Méghozzá klasszikus, a nemzetközi jog által tiltott népirtás!

Mindez akkor, amikor a “rendőrökké” átvedlett egykori ávéhások és verőlegények, ezredkommiszárok, a fegyveres erők párttitkárai és pártpropagandistái 100%-os nyugdíjat kapnak, ami ma már 1000%-os, hiszen nem a nyugdíjba vonuláskori 100%-os bérüket kapják kézhez, hanem azt az összeget, amely beosztásuk, rendfokozatuk szerint ma járna nekik, ha aktívan dolgoznának! Még mesésebb nyugdíjat kapnak (már akkor százezreket kereső) az MSZMP és hűbéres szervezetei (Munkásőrség, KISZ, Nőtanács, SZOT, Partizánszövetség, MADZSIHISZ, Hazafias Népfront stb) egykori vezetői, illetve a párt kegyeiből, sokszor három elemi elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal a zsebükben lett vállalati vezérigazgatók, téeszelnökök, személyzeti vezetők és “BM összekötő” ávéhás főtéglák! Az Orbán-kormány mikor fogja ezeket a nyugdíjakat minimálnyugdíjra változtatni és a valóban rászorultakét jelentősen felemelni!?

Minimálbér, minimálnyugdíj semmire sem elég!

Köztudott, hogy ma már minimálbérből a dolgozó megélni nem tud, különösen nem akkor, ha kiskorúakat tart el, esetleg egyedül is neveli! Akkor pedig a minimálbér szinte negyedét-harmadát átvevő kisnyugdíjas hogyan élhet meg a semmiből?! Legfőbbképpen ha rokkant (vagy hős hadirokkant!) és ezért a nyugdíj mellett munkát vállalni nem tud?! Mikor szűnik meg az, hogy az 1956-os Forradalom hőseivel szembeszálló, őket legyilkoló ávéhások és pártfunkci hadirokkantak szinte minden évben kitüntetést, komoly nyugdíjemelést kapnak, miközben minimálnyugdíjra kárhoztatják a Forradalom igazi hőseit, politikai üldözötteket és azt a maroknyi embert, akik nem disszidáltak kényelmesen Nyugatra (ahol jól összeszedték magukat!), hanem idehaza szinte a nyomorban éltek és ilyen-olyan magánakciókkal „boldogították” a vörösnácikat, melyektől a Jászai Mari téri Fehér ház urai kiütéseket kaptak!? Azok, akik számára az „proletár internacionalizmus” egyenlő volt az internácizmussal, a kommunizmus pedig a fasiszta kistestvérével?!

Hadirokkant, csak a koldulás menti meg a haláltól, ha egyáltalán ki tud mozdulni az utcára!

A rokkantnyugdíjasok, a valóban rokkant (nem pedig a csúszópénz segítségével leszázalékolt!) nyugdíjasok helyzete még tragikusabb! Hiába érik el a nyugdíjkorhatárt, “rendes” nyugdíjat nem kaphatnak! És köztudott, hogy a rokkant-nyugdíj eleve kisebb a “rendes” nyugdíjnál!

Ez pedig negatív diszkrimináció!

Legalább ők — bárminemű bürokrácia mellőzésével — miért nem részesülhetnek díjmentes fogorvosi kezelésben, műfogsor- és gyógyszer-ellátásban??!! És természetesen ha még nem töltötték be a 65. életévüket, miért nem lehetnének jogosultak a tömegközlekedés ingyenes igénybevételére?!

Koldulásra kényszerülő hadirokkant

Az igazi rendszerváltás felé haladó Orbán-kormány mikor lép végre ebbe az irányba is!? Ezt a rendszert még a vörösnáci diktatúra vezette be, már réges-rég megérett a változtatásra! A rokkant nyugdíjasok nem tehetnek arról, hogy belerokkantak a becsületes, több évtizedes munkába, vagy éppen hősökként váltak hadirokkantakká!!!!

Az egyik hadirokkant szövetség igazolványa

És micsoda diszkrimináció az, hogy némely közlekedési vállalat (például a BKV) nem ismeri el a hadirokkant-szövetség — rokkantság tényét, fokát is igazoló — tagságát, hanem külön igazolványt követel meg a hadirokkanttól, hogy bizonyítsa be: valóban az!? Egy olyan személy, akinek különösen nehézséget okoz végigjárni a bürokrácia olykor igen kanyargós és több emeletes ösvényeit! Mondjuk a nyugdíjintézet (vagy a lengyelek példája nyomán egy, a hadirokkantak, magas kitüntetések birtokosai stb ügyeit intéző külön kormány intézmény) hivatalból miért nem küld egy igazolást arról (amihez elég legyen a hadirokkant-szövetség igazolása vagy igazolványa!), hogy az illető hadirokkant és ezt, csakis ezt az igazolványt köteles elfogadni a közlekedési vállalat ellenőre!? És miért nem kap plusz nyugdíjpótlékot a hadirokkant?! Hivatalból, kérelmezés nélkül! Így becsüljük meg a vörösnácik elleni aktív harcban megrokkant hőseinket!?

Dr.Sólyom László Köztársasági Elnök magas állami kitüntetst ad át msgr. Huzsvár László nagybecskereki megyés püspöknek

Az is súlyos diszkrimináció, hogy a sokszor majd’ magatehetetlen nemcsak hadirokkant hős, de egy egyszerű időskorú nyugdíjas rokkant, ha hivatalos ügyeit akarja intézni az APEH-nél, az Okmányirodán, vagy bármely más közhivatalnál, kénytelen órákig végigállni a sokszor végeláthatatlanul kígyózó sorokat! Többnyire szellőzetlen, nyáron párás, szinte szauna légkörű, télen alig fűtött helyiségben! Nem számít, hogy asztmás, beteg a szíve, járását az érszűkület gyötri, vagy bármely más komoly baja van! Még panasszal sincs kihez fordulnia, mert ott terem a bunkó és érzéketlen biztonsági őr, aki pimaszul rendreutasítja!


Okmányirodai termék és kígyózó sorok az egyik állami hivatalban

Az Európai Unió tagállamainak többségében a hadirokkantakat valóban nemzeti hősöknek tekintik! Hivatalokban, boltokban, áruházakban, pénztárak előtt nagyméretű, tehát jól olvasható tábla hirdeti: a hadirokkant, áldott állapotú vagy gyermekét a karján cipelő nő, a mozgássérült, a világtalan soronkívüliséget élvez! A sorszámot kiadó hivatali, banki automaták is ennek megfelelően külön kóddal ellátott sorszámot adnak ki nekik! Ha netán-tán egy ügyeskedő jut hozzá egy ilyen számhoz, jöhet másnap, vagy egy hét múlva sorba állni! De ugyanez vonatkozik a legmagasabb állami kitüntetések birtokosaira! És ők ingyen válthatják ki az útlevelet, anyakönyvi kivonatot, ID-kártyát, vagy bármely más állami okmányt, beleértve a földhivatali tulajdonlapot is! Ha még mindig aktívan dolgozik, vagy új lakást, házat vásárol, teljes illeték- és adómentességet élvez!

Térdszalagrend Henri de Valois, azaz Henryk III Walezy lengyel és francia király, litván nagyfejedelem címerében

Nálunk a kitüntetés értéke: nulla! A többi uniós tagállamban nemcsak soronkívüliséget élvez a portugál Ordem da Liberdade, a francia Becsületrend, a lengyel Polonia Restituta vagy az Order Orła Białego, a brit Térdszalagrend birtokosa, de díjmentesen utazhat vonaton, villamoson, autóbuszon! De — például többek között — komoly adó- és illeték-kedvezményt kap! Nálunk, ha a hős megpróbál előbbre jutni, mert siet, vagy rosszul érzi magát, jön a primitív morgás: „mondd tata, hová sietsz, lekésed a vonatot a pokolba?“ Visszatérve a BKV jegyellenőrhöz: az egy csöppet sem érdekelte, amikor Gyurcsány Ferenc és bűntársai a közbotrány-okozásnak is tekinthető homokosok felvonulása után, úgy szálltak fel a kisföldalattira, hogy egyetlen jegyet sem lyukasztottak, bérletet mutattak volna fel, de a láthatóan időskorú, tehát 65. életévét már réges-régen betöltött utasra sokszor ráordítanak: „hé, tata, ide az igazolványod, vagy a temetői bérleted!“


Az üdülési csek és a kevéske üdülő nyugdíjas

Az Európai Unióba történt belépésünk azt eredményezte, hogy jelentősen megnövekedett a hazánkba érkező külföldi turisták száma! Közöttük mind több a nyugdíjas. Vidáman, korukat is meghazutoló fürgeséggel keresztül-kasul szelik át a fővárost. Minden érdekli őket és nem sajnálják a pénzt, hogy “világot lássanak”, vagy éppen valamelyik gyógyüdülőnkben 1-2 hétig pihenjenek! Nyugdíjas években vígan behozzák mindazt a kulturális-pihenési restanciát, amely dolgos éveik alatt felgyülemlett. Eközben a mi nyugdíjasaink csak irígykedhetnek! Igaz, az “átkos vörösnáci diktatúra” idején nekik is jutott hely a vállalati, vagy SZOT-üdülőben, de az már a múlté! Ma már csak a diktatúra egykori haszonélvezői így is kipihenhetig a több évtizedes semmittevésüket, vagy éppenséggel hazaárulásukat!

A magyar nyugdíjasoknak csak a szomszéd utcába mehetnek kirándulni

Az, aki valóban megérdemelné, még a vidéken élő gyermekeihez, unokáihoz is egyre ritkábban jut el, mert nincs pénze! Vajon számukra évente egyszer a nyugdíjintézet nem adhatna – hivatalból! – egy-egy, kétheti üdülést két személy számára 100%-an fedező üdülési csekket? Olyat, amelyet – ha a nyugdíjas nem tart rá igényt – akár az unokájának is odaajándékozhatja? Vagy a párja helyett az unokáját viszi magával?!

Hazánkban a dolgozók többsége nők, de sok munkahelyen a básáskodó főnökök harmadrangú állampolgároknak tekintik őket, különösen ha nem hajlandóak lefeküdni vele!

Visszatérve a gyermeküket egyedül nevelő szülőkhöz. Többszörösen hátrányos a helyzetük, ezért pozitív diszkriminációra szorulnak! Sajnos honfitársaim döntő többsége a gyermekét – gyermekeit egyedül nevelő nőt lenézi, nem veszi emberszámba, átnéz rajta. Fekete báránynak tekinti! Pedig többnyire nem ő tehet arról, hogy ilyen helyzetbe került! Van, aki megőzvegyült, van aki elmenekült a gyermekeit, házastársát terrorizáló, bántalmazó alkoholista, vagy éppen bűnöző életmódot folytató férjtől, van, akit a párja – Gyurcsány Ferenc cinikus miniszterelnöki felhívására (“Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne”) – elhagyta egy fitalabb, csinosabb ribanc kedvéért, van akit megerőszakoltak (sokszor a főnöke tette!) és az átélt szörnyűségek úgy feldúlták lelkivilágát, hogy nem volt ereje sem feljelentést tenni a tettes ellen, sem elvetetni a gyereket. Különösen, ha a nő hívő katolikus!


A katolikus egyház gyilkosságnak tekinti a terhesség megszakítást, mert már a néhány hetes magzat is élő ember!

Az okokat hosszan sorolni lehet! De nem ez a fontos akkor, amikor hazánk demográfiai görbéje meredeken kúszik lefelé és lassan a tíz milliós lélekszám alá süllyedt nemzet a kihalás útjára lépett! Ez ellen pedig tenni kell valamit! Úgy is, hogy az egyedülálló szülőket az állam különös védelem alá veszi: csak kiugróan nyomós okból lehessen elbocsájtani az állásából, a béremelésnél, jutalmazásnál elsőbbséget kell élveznie és a minimálbérnél legalább 10%-al magasabb alsó bérplafont kell megállapítani számukra! És a munkáltatónak tűrnie kell azt, hogy minden édesanya számára a gyermek az első, tehát ha kell elkésik a munkából, vagy korábban megy haza.

Hiszen a munkáltató nem írhatja elő azt, hogy a gyereknek ne legyen hasmenése, láza, bármilyen betegsége, hogy a szülőnek éppen akkor kell bemennie az óvodába, iskolába, vagy szabadságot kell kivennie, amikor az a munkaadónak nem tetszik! Az ennek érdekében hozott törvények betartását az illetékes munkaügyi hivataloknak és a gyámhatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell és nem csak a vétkes céget, intézményt, hivatalt, de a felelős vezetőt is igen súlyos bírsággal, vagy felmondás indítványozásával kell rendreutasítania. Aztán az államnak külön meg kellene becsülnie azt a — ma már sokszor magatehetetlen, kisnyugdíjas — szülőt, aki négy vagy több gyermekét becsületesen felnevelte úgy, hogy sokszor a saját szájától vette el a falatot!


Minden anyuka számára a gyermeke a legelső! Ezt a munkahelyi főnököknek is tudomásul kell venniük!

Egyik barátom gyermeke egyetemista az egyik budapesti művészeti egyetemen. A minap felháborodottan újságolta, hogy legalább 10 év óta van az egyetemen egy bájos, törékeny, ám sokszor szomorú néni, aki a gyermekét egyedül neveli, és aki miközben szorgalmasan végzi a munkaköri leírás szerinti munkáját, szívességből fénymásol is (méghozzá évről évre egyre többet!), lassan már nem bírja az iramot, pedig nem is ez a munkaköre! És a néninek nemcsak évek óta nem emelték a munkabérét, de az adó bruttósítással és a cafeteria megszüntetésével, a jövedelmét legutóbb havi több ezerrel csonkították meg! Ez pedig egyre súlyosabban fenyegeti ő és gyermeke megélhetését, zökkenőmentes életvitelét!

Fénymásoló nő. A “mi” néninknek nincs oka a mosolyra!

A hölgy sokszor magányosan, titokban, tehetetlenül sír és a legszívesebben otthagyná az egyetemet, de akkor hová menjen?! A diákok, egyetemi tanárok – köztük Kossuth-, Liszt-, és Erkel-díjas művészek – rajonganak érte, névnapján, születésnapján, vagy bármikor, virágcsokrokkal, apró kedvességgel, nem győzik megköszönni áldozatos, magas szintű minőségben elvégzett munkáját! Pedig sokszor 3-6, több száz oldalas vaskos könyvet egyszerre kell igen rövid időn belül fénymásolnia, nem egyszer több példányban.

Ezt a néni dolgozószobájára is ki lehetne tenni! Forrás: internet.

Egyedül csak az osztályvezető “nem lát” semmit! Fene nagy unalmában még az sem jutott az eszébe, hogy ezért a külön munkáért – amiért a diákok, tanárok készpénzzel fizetnek, havonta több ezer forint folyik be az egyetem kasszájába – a hölgynek komoly jutalék járna! De rendszeres jutalom mindenképpen! Az sem jut az eszébe a bunkó osztályvezetőnek, hogy férfi létére segítsen a törékeny hölgynek (aki csökkentett munkaképességű is, mert orvosi műhiba miatt az egyik fülére nem hal!), ha – például – több tucat súlyos fénymásoló papír csomagokat emeleteket kell cipelnie, amit a munka törvénykönyve egyébként tilt! De ez nem is a néni feladata, akkor pedig miért nem rendelnek melléje egy segédmunkást, ha az osztályvezető fizikailag (és nem csak!) ennyire gyenge és képtelen a törékeny néninek segíteni?!

Ez a hölgy nem az egyetem dolgozója! Neki segít a főnöke cipekedni!

A néni legutóbb két igazságtalanság miatt borult ki és órákig titokban sírt, amit eltitkolni azért nem tudott, hiszen a könnyes szemeket egy csinos hölgynél egy művészember veszi észre a leggyorsabban! Az egyetem dolgozói a tanév zárás után minden évben szabadságra mehettek, csak időnként kellett ügyeletre bemenniük. Most a hölgy részlege költözik, így a bunkó főnöke elutasította szabadságolási kérelmét! Mindezt akkor, amikor mások szabadon elutazhatnak a Balatonra, Görögországba, vagy éppen a Tűzföldre! A bunkó osztályvezető – nemcsak a nénitől – kérni nem tud, köszönetet mondani annál inkább nem! Vajon melyik MDP-MSZMP-MSZP gyorstalpalón szerezte a kinevezéshez szükséges végzettséget? Az “úr” munkája abból áll, hogy többnyire a számítógép előtt ül és számítógépes játékokkal játszik! Lehet, hogy egyetem helyett inkább egy óvodában találná meg a számítását?!

Síró nő. A főnöke megerőszakolta.

A teljesség kedvéért hozzáteszem: vettem a fáradtságot, és több művész barátomat, ismerősömet is megkerestem. Olyanokat, akik tanárok, olyanokat is, akik nemrég, vagy néhány éve végezték az említett Alma Matert. A néniről mind-mind csak jót, csak dicséretet tudtak mondani. És elbeszélgettem az egyik biztonsági őrrel is, aki szintén csak dicsérni tudja a nénit. De az “úrról” – nevezzük őt “Kincskeresőnek” – már eltértek a vélemények. Volt aki vidéki mamlasznak nevezte, volt aki nem is tudta, hogy kiről van szó, volt, aki inkább nem mondott semmit. Lehet, hogy a fénymásolást is – magánszorgalomból — végző, mindenkit és az egyetem összes problémáját jól ismerő néni (még akkor is, ha ehhez nincs szükséges végzettsége!), talán jobb osztályvezető lenne, a Kincskereső úr pedig a fénymásolás felelőse?


Súlyos dobozok fénymásoló papírral és irodaszerekkel

A napokban a nénit a rossz levegőjű pincébe, egy üresen álló dohos szolgálati lakásba költöztette, néhány lépésnyire a fénymásoló teremtől és a Hallgatói Önkormányzattól, ahová az egyetemista sűrűn eljár. Budapesten jártamkor megpróbáltam a nénit is szóra bírni, de sajnos nem volt szerencsém: éppen távol volt a főépülettől, valamelyik mellék épületbe irodaszereket cipelt. Remélem, legközelebb több szerencsém lesz és akkor visszatérünk erre az ügyre.

A női könnyek mindig valakit vádolnak

De ennek nem az volt az oka, hogy a hölgyet megkímélje az ide-oda futkosástól, hanem mert felvettek egy új embert, akit a néni helyére ültették. A bajszos úr semmihez sem ért, de elfoglaltsága az van: a Kincskeresőhöz hasonlóan egész nap számítógépes játékokkal tölti ki a munkaidejét. Persze az egyetemen majd 10 éve dolgozó néninél jóval magasabb munkabérért! Mint írtam: az osztály tatarozás miatt hosszabb időre egy távoli, másik kerületben lévő épületbe költözik. A néni hogyan fog eljutni oda? Az nem jutott a Kincskereső eszébe?! Miért nem jutott az eszébe az, hogy bizony a hölgy megérdemelné, hogy az egyetem kifizeti a BKV bérletét?!

Van aki a munkába azért gyalogol, mert BKV bérletet nem engedhet meg magának…

A néni évek óta kilométereket gyalogol az egyetem és lakása között! Viszont egyszer keményen “kiosztotta” a nénit azért, mert a jómodorú, mindenkihez előzékeny és udvarias bátyja, bácsikája, szomszédja, vagy a barátja naponta tízórait hoz neki. Ha nem hozna – éhezne, mert a sok munka és a pénztelenség miatt arra már nem lenne ideje és lehetősége, hogy legalább egy zsemléért kiugorjon a sarki közértbe! Még valami: az egyetem havonta több milliót kereső rektorának sem jutott az eszébe, hogy a nénit megdicsérje, jutalmazza! Mi több: több dolgozóját személyesen soha fel sem kereste, hogy legalább hogyléte iránt érdeklődjön! Milyen intézményvezető az ilyen rektor?! Ki érti mindezt? Mindenesetre Liszt Ferenc és Erkel Ferenc forognak a sírjukban! Ők már régen segítettek volna a minden diák és tanár kedvence néninek!

Juhász András
Lisboa, Portugália, 2010 nyara

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

U T Ó I R A T

Az említett néni nemrég kapott fizetésemelést: 135 ezer forintra emelték a munkabérét, de alig mintegy 50 ezret kapott kézhez! Kevesebbet, mint eddig – ezt ki érti?!? A FIDESZ-KDNP-kormány, Orbán Viktor tud erről???!!!

Reklámok

Paudits Béla és a magyar kultúra éhező-nyomorgó nagyjai

2011. december 16., péntek

Paudits Béla és a magyar kultúra éhező-nyomorgó nagyjai

A magyar sajtóban felröppent egy szörnyű hír: a híres és közkedvelt, Jászai Mari-díjas magyar énekes és filmszínész Paudits Béla, már 50 kilót sem nyom és ismét öngyilkosságon gondolkodik! Ha ez – ne adj’Isten – megtörténne, a kormányzat és a nyugdíjak megállapításáért felelős vezetőcskék és nagyokosok (így a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság és a Nyugdíjfolyósító Intézet, a szociális tárca) lelkiismeretét, moráléját terheli mindez! Mert egy országos, speciális jelenségről van szó. Ugyanis Paudits Béla nem egyedül szenved! Hasonló cipóben jár a magyar, lengyel és örmény kommunista-ellenes ellenzék vezére, Antoniewicz Roland is, akit a rendszerváltáskor az egész vörös náci sajtó nem véletlenül hónapokig szapulta, megalázta, szemen szedett hazugságokkal lejáratta, nevetségessé tette, és aki többet tett a rendszerváltásért, mint bárki más ebben az országban!

Paudits Béla Jászai Mari-díjas színművész

Szinte mindegyik magyar író, újságíró, színművész, képzőművész, filmes, zenész ugyanebben az egyre szűkebb és lyukasabb cipőben jár! A létminimum töredékét kitevő, borravalónak sem nevezhető nyugdíjakból kénytelenek vegetálni! Rosszabbul élnek, mint a hajléktalanok, börtönlakók, munkaundorban szenvedő notorikus munkakerülők! Olyanok, akik nemcsak általános közmegbecsülést, hanem közszeretetet élveznek, vagy még pontosabban: csak élveztek!


Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni egy, a KGB által létrehozott “magyar” újság lejárató cikkében. A vörös náci rezsim még Életmentő Emlékéremre sem tartotta érdemesnek, pedig megérdemelte volna! Csak megtűrték, de ahol lehetett, keresztbe tettek neki. A rendszerváltás után is, pedig ő tett érte a legtöbbet.

Mert egy híres alkotónak az éheztetése már egyáltalán nem nevezhető „közszeretetnek”, „közmegbecsülésnek”, hanem kétszínűségnek, a népirtás bűncselekményében való cinkosságnak, a nemzeti kultúrának az ellehetetlenítésének! Főleg ma, amikor a nyugdíjas színész, író, újságíró, zenész nem jut munkához, mert a gazdasági válság miatt mindenki legelőször a kultúrán spórol, a színházról, moziról, koncertekről, könyvvásárlásról, újság, hetilap előfizetéséről mond le! És ilyen helyzetben a nyugdíjas alkotónak már nem marad „egyéb” megélhetési lehetősége!

Az átkos „szocializmusban” a pártállami vezetők a kultúra szolgálatában alkotókat „improduktív tevékenységet” (nem is munkát!) végzőknek bélyegezték meg. Ennek megfelelően a munkahelyeiken mindvégig a kultúrában egyébként is a lefelé nyomott bérskála szerinti legalacsonyabb javadalmazása volt a részük. Ebbe a filmgyári, színházi, televíziós, napi-, heti- és havilapos, rádiós, szinkronstúdiós stb. gázsik – honoráriumok nem kerültek bele! Jóllehet az alkalmi és állandó munkáltatók ezekből is levonták az adót és járulékokat, a szerződésekre pedig gondosan odaírták, hogy „nem alkalmas munkaviszonyban töltött idő elismerésére”! Így büntették Rákosiék és Kádárék, a bűnbandáiknak vezető tagjai azokat, akik többszörösen népszerűbbek és ismertebbek voltak őnáluk!

Ha az alkotó erkölcsileg megingott és belekezdett a rezsimnek tetsző táncba, kapott Kossuth-díjat, vörös csillagos plecsniket, megválasztották országgyűlési képviselőnek, megyei vagy központi bizottsági tagnak, és akkor már óriásit ugrott a nyugdíj alapját is képező apanázsa! Viszont azok, akik ellenzékben voltak és a rezsim csak megtűrte őket, vagy éppenséggel zaklatta, kiszúrt velük – örülhettek annak, hogy egyáltalán szóhoz jutottak!

“No comment”

A rendszerváltást félvállról, tessék-lássék alapon végrehajtó Antall-kormány, a „sok elfoglaltság” közepette nem is foglalkozott a kérdéssel. Akkoriban sokak szerint „az alkotó örülhet annak, hogy végre szabadon alkothat és jól keres”! Na persze. Ez a mentalitás az orvosok esetében is azonos! Ők sem voltak túlfizetve Rákosi és Kádár idején! De a feltaláló mérnökök is! Egyáltalán az „átkos értelmiség” legnagyobb „bűne” az volt, hogy értelmiségi, tehát nem „kétkezű melós”!

Az égvilágon senkit sem érdekelte az, hogy az „átkos értelmiségi” több éven át végigkoptatta az iskola- és egyetemi padokat, olyan műveltségre tett szert, amely az állami vezetőknek eszük ágában sem volt megszerezni, vagy ara alkalmatlanok voltak! Az sem, hogy olykor több műszakban, éjt nappallá téve, az alkotó „átkos értelmiségi” olyan munkát végzett, amely millióknak kiugró élményt, össznépi hasznot, vagy az orvosok esetében életmentést adott!

Lealacsonyító és erkölcstelen farizeusi magatartás csak addig megtapsolni a művészt, amíg ki nem megyünk a moziból, színházból, felállunk a tévé elől, vagy az írót-újságírót, amíg könyvét, cikkét, műfordítását, nyomtatásban megjelent színdarabját, tárcáját, glosszáját, kisregényét nem dobjuk a szemétkosárba, az orvost amíg nem stabilizálja a betegségünket és nem húz ki minket a nagy szarból! Mert életveszélyesen beteg bárki bármikor lehet! És ha az éhező doki ahelyett, hogy minket gyógyítson meg, fogja magát és elmegy kaja után nézni – nekünk annyi!
Röhög a vakbelem (amelyet hála a valóban jó orvosoknak mindmáig szerencsémre nem vették ki nekem, viszont hallottam olyan esetekről hogy, valakinek már ötször „vették ki”!!!), amikor még ma is sokan „megkeresett milliókra és/vagy tetemes borravalóikra” hivatkoznak. Lehet, hogy van néhány sztár, aki valóban ennyit keres. Vagy még többet. Az APEH a megmondhatója, és ha nem létezne adótitok, meg is mondaná!

Az ilyen (és százszorta-ezerszerte kisebb) jövedelmeket az állam mindig is alaposan megadóztatta és ma is azt teszi! De még az ő „kiugróan magas” jövedelmük is csak „borravaló” az uniós, vagy az „egyéb” országokban a kollégák által elért bevételekhez képest! És ne feledjük: az orvos, ha hajnali háromkor kirúgják az ágyból, azonnal megy, mennie kell, miközben a politikus, a döntéshozó, az állami vezető kényelmesen alszik, vagy éppen szó szerint boldogítja soron következő szeretőjét!

A színésznek, előadóművésznek nincs magánélete, mert az idejét a gyártásvezetők (ma producerek) osztják be! Sokszor fáradtan, végkimerülten a színházi előadás, koncert után fut a rádióba, tévéstúdióba, szinkronstúdióba, másnap reggel pedig filmforgatásra, tévéjáték felvételére. Méghozzá hulla fáradtan, mert a pihenésre marad a legkevesebb ideje. De még akkor is nevetnie kell, vidámságot kell sugároznia, ha fáj a foga, hasa, háta, vagy éppen elhunyt szeretteit gyászolja, vagy válik a házastársától azért, mert megunta, hogy a párjának ő rá már nem marad ideje, energiája!

Hasonlóképpen az író-újságíró-műfordító is látástól vakulásig robotol, aztán az alkotói munka kellős közepén, nagyon remek gondolatok leírása közben, kénytelen csapot-papott otthagyni, és pattanni, rohanni – mondjuk – író-olvasó találkozóra, interjúra, vagy veszekedni a kiadóval, nyomdával stb mert valamit elcsesztek!

A táncdalénekes, zenész, szövegíró azonos cipőben jár! Akár a képzőművész, akit szintén határidőkkel és legfurább, agyalágyult ötletekkel terhelnek meg! Ma Európában a józanul élő államokban már rég megszűnt az, hogy egy tehetséges képzőművész élete során éhezik, munkáiért alamizsnát kap, aztán a halála után a festményeit, szobrait, kisplasztikáit több millió dollárért adják el, árverezik el sznoboknak! Olyanoknak, akiket még az sem érdekli, hogyan él-élt a művész, egyáltalán „mi fán termett”!!!

Könnyű dolog telegyömöszölni a lexikonokat az említettek neveivel, életműveikkel, nemzeti érdemeikkel, amikor a mindennapi életükben le se tojjuk őket! Pedig Magyarországon állítólag minden egyes állampolgár alkotmányilag egyenlő! És joga van az emberi élethez, szociális biztonsághoz! Valóban? Nem hinném! Persze lehet, hogy a helyzet gyökeresen megváltozna, ha néhány híresség büntetőpert indítana a vétkesek ellen – mondjuk – az „Alkotmány sárba tiprása” miatt! Nyugaton ezt már többször sikeresen megtették. Mert ott az alkotmánysértés a legnagyobb bűncselekmény! Még akkor is, ha valaki „csak” gúnyt űz a himnuszból, vagy nem megfelelő környezetben használja az állami jelképeket! Vagy diszkriminálja nemzettársát.

Mert az is diszkrimináció, ha valakit hagynak éhen halni, öngyilkosságba kergetik, mert kutyaeledelre is kevés nyugdíjat adnak neki, holott annak többszörösét érdemelné meg! Ha a saját munkabérük mind nagyobb összegén vitatkozó magyar országgyűlési képviselőknek nincs ötletük, szolgálok néhánnyal! Már csak azért is, mert Orbán Viktor miniszterelnök a napokban világosan leszögezte: „Nem lehet a demokráciát a régi rend romjaira építeni’”. A romokat pedig mindenütt el kell takarítani. A kultúra területén is, ahol a legtöbb rom van!

Orbán Viktor miniszterelnök. Becsületes, vallásos magyarember. Elkötelezett ellensége a vörös náciknak.

A FIDESZ-KDNP kormány más országok mintájára, hozzon létre egy külön, közvetlenül az Országgyűlésnek alárendelt országos hivatalt, amely az aktív és nyugdíjas élsportolók, művészek, írók-újságírók, feltalálók, magas állami kitüntetésben (kitüntetésekben) részesültek, a pártállammal szembehelyezkedő egykori ellenzékiek és ellenállók, forradalmárok, felkelők, hadirokkantak mindennapi ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak, ha kell azt azonnal kellőképpen megoldják!
Ugyanakkor mivel nem lehet elvárni egyetlen egy alkotótól sem, hogy a pincéből, vagy a padlásról elővakarja az egykori filmgyári, színházi, televíziós, könyvkiadói stb. eseti szerződéseket, hogy akkori plusz jövedelmét, munkában eltöltött idejét igazolja – létre kell hozni számukra egy olyan nyugdíjpótlékot, amely legalább az egyetemet végzettek minimálbérével azonos!

Ez a hivatal lenne felelős azért is, hogy az említettek ma is részesüljenek társadalmi elismerésben, kitüntetésben. Vagy éppenséggel hozzájussanak megrendelésekhez, megfelelő gázsit biztosító „hakni”-szerződésekhez, illetve írók-újságírók esetében megfelelő publikálási lehetőségekhez! Ha pedig már nincs fizikai ereje kilincselni a kiadóknál – akár vissza nem térítendő támogatással segítsék a közzétételt! Mert a kultúrát ma jobban kell támogatni, mint valaha, hiszen a magas könyvárak miatt a könyvesboltok szó szerint konganak az ürességtől! És az az állam, amely saját nemzete kultúráját nem becsüli meg, demokratikusnak egyáltalán nem mondható!

Persze ez csak egy ötlet a sok közül. Lehetne egyből felemelni azon alkotók minimálnyugdíját legalább az egyetemet végzettek minimálbérének szintjére, akikről legalább egyszer elismerően írt egy újság. Mert ez a tétel nem fogja megterhelni milliárdokkal a rogyadozó állami költségvetést! Hiszen az alkotók sajnos rövíd életűek! Az állandó stressz, a sok munka miatti rendezetlen életvitel, a kipihentség hiánya, az ő körükben hozza a legtöbb halálos szívinfarktust, agyvérzést, vagy éppen daganatot, gyomorvérzést, tüdőembóliát! Alig néhány száz olyan emberről van szó, akik soha nem követelőznek, kérnek, mert a legjobban szégyellik azt, hogy idáig jutottak! Pedig a szégyen nem is az övéké! És nem teszik meg azt, amit tett a szenilitástól megtébolyult Heller Ágnes vagy Kertész Ákos: hogy a nagyvilág elé tárja sanyarú helyzetét! Mert ezen aztán valóban röhögne az egész világ, nemcsak az egykor a KGB által pénzelt amerikai Népszava és az EU-s kommunista pártok vörös náci szócsövei!

Inaçio Angelos
DÖBRÖGIK BŰNE m.b. főszerkesztője

Coimbra, Portugália – New York, N.J. USA, 2011. tele

észrevételeket az inacio.angelos@yahoo.com címre kérjük