A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 4.

2010. augusztus 1., vasárnap

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 4.

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 4.

A Zuschlag és MSZP-s tisztségviselő bűntársainak jogi esete

Fegyházbüntetést kért az ügyészség Zuschlag János korábbi szocialista képviselőre kedden, 2010. március 30-án a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon folyó perben. Német Zsolt ügyész vádbeszédében azt kérte, hogy a fegyházbüntetés hosszát a büntetési tétel – 5-20 év – középmértékéhez közel határozza meg a bíróság. Az ügyész szerint kilenc fiktív szervezet 72 pályázatáról bizonyosodott be, hogy az ezekkel elnyert pénzt törvénytelenül használták fel Zuschlag és társai. Szerinte a Zuschlagék által követett magatartást meg kell bélyegezni a büntetőjog eszközeivel.

Zuschlag János MSZP-s bűnöző, megyei pártelnök és országgyűlési képviselő

A közhatalmi funkciót betöltő személyeknek is felelniük kell tevékenységükért, ha bűncselekményt követnek el — emelte ki vádbeszédében az ügyész, a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon folyó Zuschlag-per keddi tárgyalási napján. Az ügyész szerint a vádlottak által tanúsított magatartás-minta törvénytelen, azt a büntetőjog eszközeivel meg kell bélyegezni.

Katus Ferenc MSZP-s bűnöző

A bíróság Lados Istvánt (másodrendű vádlott) 2 év, Katus Ferencet (harmadrendű) 5 év 6 hónap, Őri Andrást (negyedrendű) 4 év, Krausz Csabát (ötödrendű) 3 év, Marsovszky Balázst (hatodrendű) 2 év 4 hónap, Kullai Tamást (hetedrendű) 3 év 4 hónap, Prácser László kilencedrendű vádlottat pedig 1 év 4 hónap börtönre ítélte. Velük szemben vagyonelkobzást is elrendelt a bíróság.

Lados István MSZP-s bűnöző

Bár a per előtt is világos volt, hogy az ügyben tettes-társként nyakig benne vannak a kormányon lévő barátai: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, korábbi az ügyben illetékes ifjúsági és sport miniszter, valamint az Ifjú Szocialisták (más néven Fiatal Baloldal) államtitkári székig eljutott vezetőségi tagjai (Arató Gergely, Újhelyi István), a részrehajló bíróság őket mindössze csak tanúként hallgatta meg.

Hunvald György erzsébetvárosi polgármester, MSZP-s országgyűlési képviselő bilincsben. Ő is Zuschlag János barátja!

Zuschlag János László szocialista politikus, az MSZP Bács-Kiskun megyei elnöke, országgyűlési képviselő, a a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták vezére, 1998—2004 között Kiskunhalason született 1977. május 7-én. Szinte jelképes, hogy harmicadik születsénapján indult meg ellene a nyomozás és 2007. szeptember 19-én a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség bűnszervezetben elkövetett csalással vádolta meg és őrizetbe vette, majd 2007 szeptember 21-én a Szegedi Városi Bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását, mely elleni fellebezését elutasították. Az ítéletben a bíróság indoklásában kifejtette, „a Zuschlag-csoport egy fehérgalléros bűnszervezetként” működött.

Gyurcsány Ferenc bukott vörösnáci miniszterelnök, hazudozó és csaló — „ő semmiről nem tehet“, pedig Zuschlag János a barátja (volt?)

Már 2005-ben a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálatot folytatott le a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták ellen 2003-ban Vas megyében létrehozott tíz fiktív szervezetének ügyében és magánokirat-hamisításban való bűnsegédlettel gyanúsította meg Zuschlagot Akkor Vas megyében alig két nap alatt egy jegyzőkönyvminta alapján, az MSZP szatelittje, a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták több faluban olyan új alapszervezeteket hoztak létre amelyeket mindenhol tizenegy taggal jegyeztek be, több esetben hamis adatokkal.

Arató Gergely gyurcsányista államtitkár

Az ügyészség házkutatás során találta meg azt a 2005-ben készült rejtett kamerás felvételt, amelyen Weiszenberger László kiskunhalasi kisérségi megbízott, Kiskunhalas városának MSZP-s önkormányzati képviselője magyarázza egy vállalkozónak a pályázati pénzek elnyerésének mechanizmusát: arról beszél, hogy a pályázatok sikere a minisztériumnak juttatott százalékokon múlik. Állítása szerint a Zuschlag János segítségével szerzett kapcsolatai révén rendszeresen intézkedett pályázatok ügyében százalékért: a sikeres pályázók által visszaosztott milliókat (Nokiás-dobozokban?) a „minisztériumba” kellett vinnie, ő abból kapta meg a részét.

Weiszenberger László

Weiszenberger az ügy kipattanása után azt állította, valójában csak kérkedett nem létező befolyásával. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség befolyással üzérkedés gyanúja miatt folytat nyomozást, hangsúlyozottan a Zuschlag-ügytől függetlenül.

Újhelyi István gyurcsányista államtitkár, pótpártelnök

Az ügyészségnél őrzött felvétellel megegyező tartalmú videó a Hír TV birtokába került. A felvétel részleteit a Hír TV 2007. szeptember 26-án be is mutatta. Gyurcsány Ferenc csak a botrány kirobbanása után utasította Bajnai Gordon minisztert, hogy mentse fel Weiszenbergert tisztségeiből és kezdeményezzen rendőrségi eljárást az ügyben, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium pedig feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen.

Bajnai Gordon libatolvaj és miniszterelnök

Bajnai akkor azt hazudta, hogy uniós pályázaton nem is szerepelt a vállalkozó cége, Weiszenbergert pedig a botrány után kizárták a kiskunhalasi önkormányzat szocialista frakciójából és felfüggesztették kistérségi megbízotti állásából is. A pályázatról azonban az is kiderült, hogy a területfejlesztési alap céltámogatási alapjából nyerte el a vállalkozó, aki Weiszenbergert tartotta sakkban a felvétellel, hogy ne kelljen kifizetnie a pénzt. A Fővárosi Főügyészség feljelentés-kiegészítést rendelt el az ügyben, „mert nem állapítható meg egyértelműen, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor milyen”.

Zuschlag János MSZP-s bűnöző, megyei pártelnök és országgyűlési képviselő a vádlottak padján

Bajnai Gordon, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter — akkor, hogy mentse vörösnáci haverjai és a saját bőrét — arra figyelmeztette az önkormányzati vezetőket, ne higgyenek azoknak, akik azt állítják magukról, el tudják intézni, hogy egy fejlesztési pályázat nyerjen. A szélhámosok elhitetik, hogy „keretük van”, a segítségükkel nyerni lehet, és ha a település megkapja a pályázati támogatást, sikerdíjat kérnek belőle.

Zuschlag János a Terror Háza előtt Arató Gergelyhez fordulva vihogva kigúnyolja a Holokaust áldozatait. A vörösnáci MSZP-s politikusok egész sora röhög a megjegyzésein. Őket vajon miért nem vonják büntetőjogi felelősségre a „Holokaust tagadásáért“?!

A büntetőper Zuschlag János és 15 társa ellen Kecskeméten, a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon Dr. Fodor Endre tanácsvezető bíró vezetésével 2008. október 8-án kezdődött Fodor Endre bírói tanácsa tárgyalta a 2005-ben kezdődött maffiapert is. Az ügyben több mint 200 tanú szerepelt.

Princz Gábor vörösnáci bankár

Ennyi a Zuschlag-perről. Mindenki számára világos, hogy Zuschlag elsőfokon kiszabott büntetése „kedvezményes”, hiszen akár életfogytiglani büntetés is dukál neki! Mert egy országgyűlési képviselő által bűnszövetkezetben végrehajtott bűncselekéményért a felső plafon jár! Hiszen itt mindenképpen példát kell statuálni. Az ítéletből és a peranyagból viszont az olvasható ki, hogy a kedvezményes ítélet ára az volt, hogy Zuschlag nem vallott sem Arató Gergely, sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon, sem más vezető vörösnáci politikus ellen! Pedig ebben a maffia perben ők is vádlottak-elítéltek lehetnének! De ugyanez vonatkozik a Princz Gábor bűnügyre éppúgy mint Tocsik Márta vagy Kulcsár Attila – Bitvai Miklós és mások bünügyére!

Kulcsár Attila bűnöző, milliárdok sikkasztója Jegessy Andrással, Lamperth Mónika MSZP-s belügyminiszter férjével pezsgőzik. Látszik, hogy nagyon jó barátok! A bűnügy kirobbanása után a politikus asszony elfelejtett lemondani!

A szökésben lévő Kulcsár Attilát a bécsi rendőrség verte bilincsbe és kiadta a magyar igazságszolgáltatásnak

A nyugati magyarság között nagyon sok igen kiváló büntetőjogász található, akik szerint ezeket az ügyeket a Legfelsőbb Bíróságnak a saját hatáskörébe kell átvennie és egyesítenie! Ebben az esetben kimondható az is, hogy a vörösnáci Magyar Szocialista Párt maffia, bűnszervezet! És amennyiben egy ilyen perben a vádlottakat elmarasztalják – bűnszervezetként a vörösnáci párt feloszlatásra kerül, a vagyonát pedig az állam elkobozza. De a kontinens államait tömörítő Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 2009-es határozata szellemében (a Szovjetunió Kommunista Pártja nácipárttá lett nyilvánítva, az MSZP pedig annak jogutódja!) az MSZP egyben nácipárt is, tehát a Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében emiatt is feloszlatás vár rá!

Lamperth Mónika vörösnáci politikus, exminiszter és kaposvári polgármester-jelölt. Nagyon vastag bőr van a ráncosodó képén!

Az MSZP-s és –közeli politikusok és bábjaik bűnügyeire még visszatérünk. Itt csak említést érdemel az, hogy a védőügyvédek között érdekes módon ott volt Dr.Bárándi Péter volt MSZP-s igazságügyminiszter is, akire az ismert ügyvéd édesapja, Dr.Bárándi György nagyon haragszik. (A premontrei gimnáziumot és Egri Érseki Jogi Akadémiát végzett, majd Kolozsvárott doktorált, 1951-ben az ávéhások által letartóztatott, megkínzott és Kistarcsára internált, majd hosszú évekre segédmunkási munka ellátására kárhoztatott 90 éves sztárügyvéd, nagyon szomorúan nyilvánosan kijelentette: „Két éve a barátaival tölti a karácsonyt, nincs beszélőviszonyban a fiával, de az unokájával, Gergellyel is haragban van“. De az MSZP-színeiben indult és egyéni képviselő-jelöltként megbukott Gergely sem áll szóba az édesapjával, amiért — Gyurcsány Ferenc cinikus miniszterelnöki felhívására: “Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne” — elhagyta édesanyját.) No, rosszindulattal erre mondhatnók: „szép kis família!“

Dr.Bárándi György sztárügyvéd. 90-évesen majdnem kitagadta a vörösnácivá lett fiát és unokáját. Bárándiék nincsenek egymással beszélőviszonyban.

Dr.Bárándi Péter ügyvéd és gyurcsányista igazságügyminiszter

Dr.Bárándi Gergely MSZP-s országgyűlési képviselő-jelöltként megbukott a politikai pályán. Nincs beszélőviszonyban sem az apjával, sem a nagyapjával.

Tehát foglalkozni fogunk a milliárdokat sikkasztó, néhány elemivel lett K & H banki vezető és bróker Kulcsár Attila (Kulcsár & Haverok, ahol felbukkan a Kulcsárral pezsgőző Dr.Jegessy András, Lamperth Mónika MSZP-s belügyminiszter férje és Baja Ferenc MSZP-s kampányfőnök is) ügyével éppúgy, mint a privatizációs ügyekben milliárdos appanázst szerzett Tocsik Márta és a Postabankot a csőd szélére juttató Princz Gábor ügyével is, ahogyan az MSZP-s erzsbetvárosi polgármester és országgyülési képviselő Hunvald György, terézvárosi Verók István, vagy az MSZP kegyeiből lett dombóvári polgármester Szabó Lóránd ügyével is. (Vajon a K & H Bank új vezetőinek eszébe jutott-e, hogy mindazoktól a számlatulajdonosoktól, akik a Kulcsár-botrány nyomán otthagyták a bankot és számlájukat — sokszor csak telefonon! — felmondták, bocsánatot kell kérni és kártalanítani?!)

Tocsik Márta MSZP-s privatizációs machinátor. Hol elítélik, hol felmentik.

És vissztérünk a zsurki vodka-gyár ügyre (és ezzel a helyi maffiózókat figyelő titkosszolgálat Nyírfa-ügy dossziéjára is!) és a vecsési számlagyár ügyre is, ahol ugyancsak vezető MSZP-s politikusok a főszereplők. A közvélemény és több büntetőjogász szerint ezek az ügyek mind-mind Nokiás-dobozos ügyek voltak, amelyek a vörösnáci bűnszövetkezet MSZP pártkasszáját és vezetőinek zsebét tömték tele súlyos milliárdokkal. Épp emiatt mindezeket az ügyeket egyesíteni és újratárgyalni kell!

Baja Ferenc vörösnáci politikus és országgyűlési képviselő. A zsurki vodkagyár-ügyben sáros.

És azzal is foglalkozni fogunk, kik azok a büntetőbírók, akik (miközben részrehajlóan, koncepciósan ítélkeznek a vörösnácik ellenségeivel szemben) „ejny-bejnye“ ítéleteket mondanak ki a vörösnáci bűnözők ügyeiben azért, mert az MSZP jogelődjei: az MDP és az MSZMP kegyeiből (sokszor néhány osztály elemi iskola és egy pártgyorstalpaló elvégzésével) lettek bírák. És foglalkozni fogunk olyan vörösnáci bűnözőkkel is, akik mindeddig még a gyanú árnyékát is sikeresen eltüntették, pedig ők is nyakig benne vannak különböző maffia-ügyletekben. Ez irányú információkat örömmel vesszük olvasóinktól.

Coimbra, Portugália, 2010 nyarán

FOLYTATJUK

Inaçio Angelos

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL

2010. július 29., csütörtök

MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

MÉG MINDIG A VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐK TÖBB NYUGDÍJAT ÉS ERKÖLCSI ELISMERÉST KAPNAK AZ IGAZI HŐSÖKNÉL!

Újra és újra olvasom az otthoni újságokban, hogy „újabb devizahitelesek kerültek nehéz helyzetbe”! Mint minden egyes, bajba jutott honfitársamat, sajnálom őket, de ők önszántukból vették fel ezt a hitelt és ha van eszük, azt is tudhatták, hogy bizony a devizaárfolyamok változnak, hol felfelé, hol lefelé ívelnek! De az újságok arról vajon miért nem írnak, hogy „újabb nyugdíjasok és gyermeküket egyedül nevelő szülők kerültek nehéz helyzetbe”!


Hírességek nyugdíja

Mert az egyre komolyabb áremelések mellett, a szinte jelképes nyugdíjemelés semmit sem javít a fillérekből vegetáló nyugdíjasok, és a gyermeküket (és a háztartást) egyetlen, többnyire minimális összegű havi javadalmazásból élő szülők katasztrofális helyzetén, amit legutóbb a vörösnáci miniszterelnök és libatolvaj Bajnai Gordon rontott jelentősen nemcsak a bérük bruttósításaával, hanem a cafetéria megadóztatásával, ami az — sokszor minimálbérből élő — egyedülálló szülőket sújtotta, mintegy 15-20 ezer forintot lopott ki a zsebükből!

A milliárdos vörösnáci népnyúzó bohócok az Internacionálét kornikálják! Marx, Engels, Lenin és Mao forognak a sírjukban!

Mindezt akkor, amikor Kiss Péter vörösnáci kancelláriaminiszter emberei azzal büszkélkedtek, hogy ők adómentesen 60 ezer ft értékű cafetériát kapnak mesés fizetéseik mellé! Közben pedig valamennyi vörösnáci politikus közröhej tárgya lett azzal is, hogy a bűnszövetkezet egyik röpgyűlésén elkornikálták a proletárok elnyomását hírdető Internacionálét! Vajon bárki pszichiáter vizsgálta-e ezeknek az “elvtársaknak” ez elmeállapotát?! Tudathasadásra, nagyfokú szenilitásra, korlátolt cselekvőképességre gyanakszunk!

Az egyedülálló szülő a gyermekét eteti, öltözteti, ő maga éhen hal!

Ők vajon hova menjenek el sztrájkolni, ahogyan menetrendszerűen azt teszik a már mesés fizetéseket bezsebelő, a Nokiás-dobozok árnyékában hízó fővárosi buszsofőrök?! Ki figyel fel arra, hogy a nyugdíjasok többsége csekélyke összegű minimál nyugdíjat kap?! Köztük egy sor népszerű színművész, filmes — mint például Paudits Béla, vagy az egyik cikkünkben említett Antoniewicz Roland —, akiknek pedig az “átkos szocializmusban” is minden egyes fillérjüket megadóztatták és azzal együtt levonták a nyugdíj-pótlékot is!!!! Mindössze 33 ezer forintot kapnak! Ennek az összegnek a negyede-fele elmegy gyógyszerekre, a másik fele a rezsire! Ruházkodásra, étkezésre már semmi sem jut! Emlékszem: nyugdíjas néhai szüleim, nagyszüleim ingyen jutottak hozzá a műfogsorhoz, ingyen kaptak fogtömést, vagy -pótlást. Ma a nyugdíjasok jelentős része fogatlan, vagy igen hiányos a fogazata, mert a horribilis összegbe kerülő fogorvosi kezelésre, műfogsor elkészítésére egy fillérjük sincs és soha nem is lesz!

A buszsofőrök kedvence: Hagyó Miklós helyettes főpolgármester és országgyúlési képviselő, a Nokiás-dobozos MSZP-s bűnöző

Ez pedig népirtás! Méghozzá klasszikus, a nemzetközi jog által tiltott népirtás!

Mindez akkor, amikor a “rendőrökké” átvedlett egykori ávéhások és verőlegények, ezredkommiszárok, a fegyveres erők párttitkárai és pártpropagandistái 100%-os nyugdíjat kapnak, ami ma már 1000%-os, hiszen nem a nyugdíjba vonuláskori 100%-os bérüket kapják kézhez, hanem azt az összeget, amely beosztásuk, rendfokozatuk szerint ma járna nekik, ha aktívan dolgoznának! Még mesésebb nyugdíjat kapnak (már akkor százezreket kereső) az MSZMP és hűbéres szervezetei (Munkásőrség, KISZ, Nőtanács, SZOT, Partizánszövetség, MADZSIHISZ, Hazafias Népfront stb) egykori vezetői, illetve a párt kegyeiből, sokszor három elemi elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal a zsebükben lett vállalati vezérigazgatók, téeszelnökök, személyzeti vezetők és “BM összekötő” ávéhás főtéglák! Az Orbán-kormány mikor fogja ezeket a nyugdíjakat minimálnyugdíjra változtatni és a valóban rászorultakét jelentősen felemelni!?

Minimálbér, minimálnyugdíj semmire sem elég!

Köztudott, hogy ma már minimálbérből a dolgozó megélni nem tud, különösen nem akkor, ha kiskorúakat tart el, esetleg egyedül is neveli! Akkor pedig a minimálbér szinte negyedét-harmadát átvevő kisnyugdíjas hogyan élhet meg a semmiből?! Legfőbbképpen ha rokkant (vagy hős hadirokkant!) és ezért a nyugdíj mellett munkát vállalni nem tud?! Mikor szűnik meg az, hogy az 1956-os Forradalom hőseivel szembeszálló, őket legyilkoló ávéhások és pártfunkci hadirokkantak szinte minden évben kitüntetést, komoly nyugdíjemelést kapnak, miközben minimálnyugdíjra kárhoztatják a Forradalom igazi hőseit, politikai üldözötteket és azt a maroknyi embert, akik nem disszidáltak kényelmesen Nyugatra (ahol jól összeszedték magukat!), hanem idehaza szinte a nyomorban éltek és ilyen-olyan magánakciókkal „boldogították” a vörösnácikat, melyektől a Jászai Mari téri Fehér ház urai kiütéseket kaptak!? Azok, akik számára az „proletár internacionalizmus” egyenlő volt az internácizmussal, a kommunizmus pedig a fasiszta kistestvérével?!

Hadirokkant, csak a koldulás menti meg a haláltól, ha egyáltalán ki tud mozdulni az utcára!

A rokkantnyugdíjasok, a valóban rokkant (nem pedig a csúszópénz segítségével leszázalékolt!) nyugdíjasok helyzete még tragikusabb! Hiába érik el a nyugdíjkorhatárt, “rendes” nyugdíjat nem kaphatnak! És köztudott, hogy a rokkant-nyugdíj eleve kisebb a “rendes” nyugdíjnál!

Ez pedig negatív diszkrimináció!

Legalább ők — bárminemű bürokrácia mellőzésével — miért nem részesülhetnek díjmentes fogorvosi kezelésben, műfogsor- és gyógyszer-ellátásban??!! És természetesen ha még nem töltötték be a 65. életévüket, miért nem lehetnének jogosultak a tömegközlekedés ingyenes igénybevételére?!

Koldulásra kényszerülő hadirokkant

Az igazi rendszerváltás felé haladó Orbán-kormány mikor lép végre ebbe az irányba is!? Ezt a rendszert még a vörösnáci diktatúra vezette be, már réges-rég megérett a változtatásra! A rokkant nyugdíjasok nem tehetnek arról, hogy belerokkantak a becsületes, több évtizedes munkába, vagy éppen hősökként váltak hadirokkantakká!!!!

Az egyik hadirokkant szövetség igazolványa

És micsoda diszkrimináció az, hogy némely közlekedési vállalat (például a BKV) nem ismeri el a hadirokkant-szövetség — rokkantság tényét, fokát is igazoló — tagságát, hanem külön igazolványt követel meg a hadirokkanttól, hogy bizonyítsa be: valóban az!? Egy olyan személy, akinek különösen nehézséget okoz végigjárni a bürokrácia olykor igen kanyargós és több emeletes ösvényeit! Mondjuk a nyugdíjintézet (vagy a lengyelek példája nyomán egy, a hadirokkantak, magas kitüntetések birtokosai stb ügyeit intéző külön kormány intézmény) hivatalból miért nem küld egy igazolást arról (amihez elég legyen a hadirokkant-szövetség igazolása vagy igazolványa!), hogy az illető hadirokkant és ezt, csakis ezt az igazolványt köteles elfogadni a közlekedési vállalat ellenőre!? És miért nem kap plusz nyugdíjpótlékot a hadirokkant?! Hivatalból, kérelmezés nélkül! Így becsüljük meg a vörösnácik elleni aktív harcban megrokkant hőseinket!?

Dr.Sólyom László Köztársasági Elnök magas állami kitüntetst ad át msgr. Huzsvár László nagybecskereki megyés püspöknek

Az is súlyos diszkrimináció, hogy a sokszor majd’ magatehetetlen nemcsak hadirokkant hős, de egy egyszerű időskorú nyugdíjas rokkant, ha hivatalos ügyeit akarja intézni az APEH-nél, az Okmányirodán, vagy bármely más közhivatalnál, kénytelen órákig végigállni a sokszor végeláthatatlanul kígyózó sorokat! Többnyire szellőzetlen, nyáron párás, szinte szauna légkörű, télen alig fűtött helyiségben! Nem számít, hogy asztmás, beteg a szíve, járását az érszűkület gyötri, vagy bármely más komoly baja van! Még panasszal sincs kihez fordulnia, mert ott terem a bunkó és érzéketlen biztonsági őr, aki pimaszul rendreutasítja!


Okmányirodai termék és kígyózó sorok az egyik állami hivatalban

Az Európai Unió tagállamainak többségében a hadirokkantakat valóban nemzeti hősöknek tekintik! Hivatalokban, boltokban, áruházakban, pénztárak előtt nagyméretű, tehát jól olvasható tábla hirdeti: a hadirokkant, áldott állapotú vagy gyermekét a karján cipelő nő, a mozgássérült, a világtalan soronkívüliséget élvez! A sorszámot kiadó hivatali, banki automaták is ennek megfelelően külön kóddal ellátott sorszámot adnak ki nekik! Ha netán-tán egy ügyeskedő jut hozzá egy ilyen számhoz, jöhet másnap, vagy egy hét múlva sorba állni! De ugyanez vonatkozik a legmagasabb állami kitüntetések birtokosaira! És ők ingyen válthatják ki az útlevelet, anyakönyvi kivonatot, ID-kártyát, vagy bármely más állami okmányt, beleértve a földhivatali tulajdonlapot is! Ha még mindig aktívan dolgozik, vagy új lakást, házat vásárol, teljes illeték- és adómentességet élvez!

Térdszalagrend Henri de Valois, azaz Henryk III Walezy lengyel és francia király, litván nagyfejedelem címerében

Nálunk a kitüntetés értéke: nulla! A többi uniós tagállamban nemcsak soronkívüliséget élvez a portugál Ordem da Liberdade, a francia Becsületrend, a lengyel Polonia Restituta vagy az Order Orła Białego, a brit Térdszalagrend birtokosa, de díjmentesen utazhat vonaton, villamoson, autóbuszon! De — például többek között — komoly adó- és illeték-kedvezményt kap! Nálunk, ha a hős megpróbál előbbre jutni, mert siet, vagy rosszul érzi magát, jön a primitív morgás: „mondd tata, hová sietsz, lekésed a vonatot a pokolba?“ Visszatérve a BKV jegyellenőrhöz: az egy csöppet sem érdekelte, amikor Gyurcsány Ferenc és bűntársai a közbotrány-okozásnak is tekinthető homokosok felvonulása után, úgy szálltak fel a kisföldalattira, hogy egyetlen jegyet sem lyukasztottak, bérletet mutattak volna fel, de a láthatóan időskorú, tehát 65. életévét már réges-régen betöltött utasra sokszor ráordítanak: „hé, tata, ide az igazolványod, vagy a temetői bérleted!“


Az üdülési csek és a kevéske üdülő nyugdíjas

Az Európai Unióba történt belépésünk azt eredményezte, hogy jelentősen megnövekedett a hazánkba érkező külföldi turisták száma! Közöttük mind több a nyugdíjas. Vidáman, korukat is meghazutoló fürgeséggel keresztül-kasul szelik át a fővárost. Minden érdekli őket és nem sajnálják a pénzt, hogy “világot lássanak”, vagy éppen valamelyik gyógyüdülőnkben 1-2 hétig pihenjenek! Nyugdíjas években vígan behozzák mindazt a kulturális-pihenési restanciát, amely dolgos éveik alatt felgyülemlett. Eközben a mi nyugdíjasaink csak irígykedhetnek! Igaz, az “átkos vörösnáci diktatúra” idején nekik is jutott hely a vállalati, vagy SZOT-üdülőben, de az már a múlté! Ma már csak a diktatúra egykori haszonélvezői így is kipihenhetig a több évtizedes semmittevésüket, vagy éppenséggel hazaárulásukat!

A magyar nyugdíjasoknak csak a szomszéd utcába mehetnek kirándulni

Az, aki valóban megérdemelné, még a vidéken élő gyermekeihez, unokáihoz is egyre ritkábban jut el, mert nincs pénze! Vajon számukra évente egyszer a nyugdíjintézet nem adhatna – hivatalból! – egy-egy, kétheti üdülést két személy számára 100%-an fedező üdülési csekket? Olyat, amelyet – ha a nyugdíjas nem tart rá igényt – akár az unokájának is odaajándékozhatja? Vagy a párja helyett az unokáját viszi magával?!

Hazánkban a dolgozók többsége nők, de sok munkahelyen a básáskodó főnökök harmadrangú állampolgároknak tekintik őket, különösen ha nem hajlandóak lefeküdni vele!

Visszatérve a gyermeküket egyedül nevelő szülőkhöz. Többszörösen hátrányos a helyzetük, ezért pozitív diszkriminációra szorulnak! Sajnos honfitársaim döntő többsége a gyermekét – gyermekeit egyedül nevelő nőt lenézi, nem veszi emberszámba, átnéz rajta. Fekete báránynak tekinti! Pedig többnyire nem ő tehet arról, hogy ilyen helyzetbe került! Van, aki megőzvegyült, van aki elmenekült a gyermekeit, házastársát terrorizáló, bántalmazó alkoholista, vagy éppen bűnöző életmódot folytató férjtől, van, akit a párja – Gyurcsány Ferenc cinikus miniszterelnöki felhívására (“Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne”) – elhagyta egy fitalabb, csinosabb ribanc kedvéért, van akit megerőszakoltak (sokszor a főnöke tette!) és az átélt szörnyűségek úgy feldúlták lelkivilágát, hogy nem volt ereje sem feljelentést tenni a tettes ellen, sem elvetetni a gyereket. Különösen, ha a nő hívő katolikus!


A katolikus egyház gyilkosságnak tekinti a terhesség megszakítást, mert már a néhány hetes magzat is élő ember!

Az okokat hosszan sorolni lehet! De nem ez a fontos akkor, amikor hazánk demográfiai görbéje meredeken kúszik lefelé és lassan a tíz milliós lélekszám alá süllyedt nemzet a kihalás útjára lépett! Ez ellen pedig tenni kell valamit! Úgy is, hogy az egyedülálló szülőket az állam különös védelem alá veszi: csak kiugróan nyomós okból lehessen elbocsájtani az állásából, a béremelésnél, jutalmazásnál elsőbbséget kell élveznie és a minimálbérnél legalább 10%-al magasabb alsó bérplafont kell megállapítani számukra! És a munkáltatónak tűrnie kell azt, hogy minden édesanya számára a gyermek az első, tehát ha kell elkésik a munkából, vagy korábban megy haza.

Hiszen a munkáltató nem írhatja elő azt, hogy a gyereknek ne legyen hasmenése, láza, bármilyen betegsége, hogy a szülőnek éppen akkor kell bemennie az óvodába, iskolába, vagy szabadságot kell kivennie, amikor az a munkaadónak nem tetszik! Az ennek érdekében hozott törvények betartását az illetékes munkaügyi hivataloknak és a gyámhatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell és nem csak a vétkes céget, intézményt, hivatalt, de a felelős vezetőt is igen súlyos bírsággal, vagy felmondás indítványozásával kell rendreutasítania. Aztán az államnak külön meg kellene becsülnie azt a — ma már sokszor magatehetetlen, kisnyugdíjas — szülőt, aki négy vagy több gyermekét becsületesen felnevelte úgy, hogy sokszor a saját szájától vette el a falatot!


Minden anyuka számára a gyermeke a legelső! Ezt a munkahelyi főnököknek is tudomásul kell venniük!

Egyik barátom gyermeke egyetemista az egyik budapesti művészeti egyetemen. A minap felháborodottan újságolta, hogy legalább 10 év óta van az egyetemen egy bájos, törékeny, ám sokszor szomorú néni, aki a gyermekét egyedül neveli, és aki miközben szorgalmasan végzi a munkaköri leírás szerinti munkáját, szívességből fénymásol is (méghozzá évről évre egyre többet!), lassan már nem bírja az iramot, pedig nem is ez a munkaköre! És a néninek nemcsak évek óta nem emelték a munkabérét, de az adó bruttósítással és a cafeteria megszüntetésével, a jövedelmét legutóbb havi több ezerrel csonkították meg! Ez pedig egyre súlyosabban fenyegeti ő és gyermeke megélhetését, zökkenőmentes életvitelét!

Fénymásoló nő. A “mi” néninknek nincs oka a mosolyra!

A hölgy sokszor magányosan, titokban, tehetetlenül sír és a legszívesebben otthagyná az egyetemet, de akkor hová menjen?! A diákok, egyetemi tanárok – köztük Kossuth-, Liszt-, és Erkel-díjas művészek – rajonganak érte, névnapján, születésnapján, vagy bármikor, virágcsokrokkal, apró kedvességgel, nem győzik megköszönni áldozatos, magas szintű minőségben elvégzett munkáját! Pedig sokszor 3-6, több száz oldalas vaskos könyvet egyszerre kell igen rövid időn belül fénymásolnia, nem egyszer több példányban.

Ezt a néni dolgozószobájára is ki lehetne tenni! Forrás: internet.

Egyedül csak az osztályvezető “nem lát” semmit! Fene nagy unalmában még az sem jutott az eszébe, hogy ezért a külön munkáért – amiért a diákok, tanárok készpénzzel fizetnek, havonta több ezer forint folyik be az egyetem kasszájába – a hölgynek komoly jutalék járna! De rendszeres jutalom mindenképpen! Az sem jut az eszébe a bunkó osztályvezetőnek, hogy férfi létére segítsen a törékeny hölgynek (aki csökkentett munkaképességű is, mert orvosi műhiba miatt az egyik fülére nem hal!), ha – például – több tucat súlyos fénymásoló papír csomagokat emeleteket kell cipelnie, amit a munka törvénykönyve egyébként tilt! De ez nem is a néni feladata, akkor pedig miért nem rendelnek melléje egy segédmunkást, ha az osztályvezető fizikailag (és nem csak!) ennyire gyenge és képtelen a törékeny néninek segíteni?!

Ez a hölgy nem az egyetem dolgozója! Neki segít a főnöke cipekedni!

A néni legutóbb két igazságtalanság miatt borult ki és órákig titokban sírt, amit eltitkolni azért nem tudott, hiszen a könnyes szemeket egy csinos hölgynél egy művészember veszi észre a leggyorsabban! Az egyetem dolgozói a tanév zárás után minden évben szabadságra mehettek, csak időnként kellett ügyeletre bemenniük. Most a hölgy részlege költözik, így a bunkó főnöke elutasította szabadságolási kérelmét! Mindezt akkor, amikor mások szabadon elutazhatnak a Balatonra, Görögországba, vagy éppen a Tűzföldre! A bunkó osztályvezető – nemcsak a nénitől – kérni nem tud, köszönetet mondani annál inkább nem! Vajon melyik MDP-MSZMP-MSZP gyorstalpalón szerezte a kinevezéshez szükséges végzettséget? Az “úr” munkája abból áll, hogy többnyire a számítógép előtt ül és számítógépes játékokkal játszik! Lehet, hogy egyetem helyett inkább egy óvodában találná meg a számítását?!

Síró nő. A főnöke megerőszakolta.

A teljesség kedvéért hozzáteszem: vettem a fáradtságot, és több művész barátomat, ismerősömet is megkerestem. Olyanokat, akik tanárok, olyanokat is, akik nemrég, vagy néhány éve végezték az említett Alma Matert. A néniről mind-mind csak jót, csak dicséretet tudtak mondani. És elbeszélgettem az egyik biztonsági őrrel is, aki szintén csak dicsérni tudja a nénit. De az “úrról” – nevezzük őt “Kincskeresőnek” – már eltértek a vélemények. Volt aki vidéki mamlasznak nevezte, volt aki nem is tudta, hogy kiről van szó, volt, aki inkább nem mondott semmit. Lehet, hogy a fénymásolást is – magánszorgalomból — végző, mindenkit és az egyetem összes problémáját jól ismerő néni (még akkor is, ha ehhez nincs szükséges végzettsége!), talán jobb osztályvezető lenne, a Kincskereső úr pedig a fénymásolás felelőse?


Súlyos dobozok fénymásoló papírral és irodaszerekkel

A napokban a nénit a rossz levegőjű pincébe, egy üresen álló dohos szolgálati lakásba költöztette, néhány lépésnyire a fénymásoló teremtől és a Hallgatói Önkormányzattól, ahová az egyetemista sűrűn eljár. Budapesten jártamkor megpróbáltam a nénit is szóra bírni, de sajnos nem volt szerencsém: éppen távol volt a főépülettől, valamelyik mellék épületbe irodaszereket cipelt. Remélem, legközelebb több szerencsém lesz és akkor visszatérünk erre az ügyre.

A női könnyek mindig valakit vádolnak

De ennek nem az volt az oka, hogy a hölgyet megkímélje az ide-oda futkosástól, hanem mert felvettek egy új embert, akit a néni helyére ültették. A bajszos úr semmihez sem ért, de elfoglaltsága az van: a Kincskeresőhöz hasonlóan egész nap számítógépes játékokkal tölti ki a munkaidejét. Persze az egyetemen majd 10 éve dolgozó néninél jóval magasabb munkabérért! Mint írtam: az osztály tatarozás miatt hosszabb időre egy távoli, másik kerületben lévő épületbe költözik. A néni hogyan fog eljutni oda? Az nem jutott a Kincskereső eszébe?! Miért nem jutott az eszébe az, hogy bizony a hölgy megérdemelné, hogy az egyetem kifizeti a BKV bérletét?!

Van aki a munkába azért gyalogol, mert BKV bérletet nem engedhet meg magának…

A néni évek óta kilométereket gyalogol az egyetem és lakása között! Viszont egyszer keményen “kiosztotta” a nénit azért, mert a jómodorú, mindenkihez előzékeny és udvarias bátyja, bácsikája, szomszédja, vagy a barátja naponta tízórait hoz neki. Ha nem hozna – éhezne, mert a sok munka és a pénztelenség miatt arra már nem lenne ideje és lehetősége, hogy legalább egy zsemléért kiugorjon a sarki közértbe! Még valami: az egyetem havonta több milliót kereső rektorának sem jutott az eszébe, hogy a nénit megdicsérje, jutalmazza! Mi több: több dolgozóját személyesen soha fel sem kereste, hogy legalább hogyléte iránt érdeklődjön! Milyen intézményvezető az ilyen rektor?! Ki érti mindezt? Mindenesetre Liszt Ferenc és Erkel Ferenc forognak a sírjukban! Ők már régen segítettek volna a minden diák és tanár kedvence néninek!

Juhász András
Lisboa, Portugália, 2010 nyara

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

U T Ó I R A T

Az említett néni nemrég kapott fizetésemelést: 135 ezer forintra emelték a munkabérét, de alig mintegy 50 ezret kapott kézhez! Kevesebbet, mint eddig – ezt ki érti?!? A FIDESZ-KDNP-kormány, Orbán Viktor tud erről???!!!

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 3.

2010. július 4., vasárnap

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 3.

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 3.

Olvasom a különböző vörösnáci vezetők, MDP-MSZMP-MSZP-KISZ-közeli „üzletemberek” és „szimpatizánsok” ellen indított bírósági büntető perek anyagait és ámuldozom! A „nagykutyák” valóban a közmondásos „ejnye-bejnye”-vel ússzák meg szörnyű tetteiket?! Mind-mind többszereplős (több vádlottas) ügyek ezek, de még egyetlen egyszer sem merült fel az a bírói vagy ügyészi óhaj, hogy bizony itt maffiaperként kellene kezelni ezeket az ügyeket!

Kulcsár Attila – Miért úszta meg a súlyos börtönbüntetést? — köpött volna az MSZP-s megbízóira?

Hiszen világos, a vádlottak mind-mind a vörösnáci párt és hatóköre nevében, vezetőiként, haszonélvezőiként, kifizető pénztáraiként (többnyire) sorozatosan követték el a bűncselekményeiket! És a magyar jogrend szerint ha egy szervezetről (mégha párt is!!!) kiderül, hogy keblén megtűri, sőt: instruálja a bűnözőket, mi több: a bűncselekményekből részesül, az bizony bűnszervezetté nyilvánítandó és ennek alapján azonnal fel kell oszlatni!

Princz Gábor vajon miért úszta meg a sokévi börtönt?

Az MDP-MSZMP-MSZP-KISZ-Úttörőszövetség esetében a 2009-es EBESZ határozat is irányandó, hiszen a felsorolt pártok mind-mind az SZKP-tagszervezet Magyar Kommunista Párt jogutódjai, tehát nácipártok-szervezetek! Ezért is feloszlatás vár az MSZP-re! De a szatelittjének is mondható „Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége” nevű gittegyletre, amely 1956-os vérengzéseket végrehajtó munkásőrökre, „partizánokra” (ők lőttek a magyarokra 1956-ban a Kossuth téren a Parlament előtt!!!) támaszkodik.

Dr.Csengey Dénes. A mélybe lökték lakása előtti körfolyósóról.

Mert én még egyszer sem halottam, hogy ez a gittegylet posztumusz felvette volna dísztagjai közé – mondjuk – Nagy Imrét, Mansfeld Pétert vagy a Rózsa György Eduárdó nevű nemzetközi terrorista által háza körfolyósójáról a mélybe lelökött Dr. Csengey Dénes szociológust, országgyűlési képviselőt! (Mellesleg a meggyilkolt szociológus, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nagyherceg és dr.Antall József miniszterelnök valamint Jancsó Miklós filmrendező közös barátja épp azon dolgozott, hogy a nagyhereceget rehabilitálja és az ehhez szükséges dokumentumokat összegyűjtse!) Na, azért nem, mert ők „osztályellenségek” voltak, az internácikhoz semmi közük nem volt!

Zuschlag János elsőrendű vádlott, volt MSZP-s országgyűlési képviselő

Hunvald György elsőrendű vádlott, volt MSZP-s országgyűlési képviselő

A vádlottak padjára köztörvényes bűncselekmények elkövetése miatt került (vagy rövidesen kerülő) vörösnáci bűnözők listája igen hosszú. Csak néhány név – a teljesség igénye nélkül: Princz Gábor bankár, Hunvald György polgármester, volt MSZP-s országgyűlési képviselő, Szabó Lóránd polgármester, volt MSZP-s országgyűlési képviselő, Zuschlag János megyei MSZP-vezető, volt MSZP-s országgyűlési képviselő, Hagyó Miklós helyettes budapesti főpolgármester, MSZP-frakcióvezető, volt MSZP-s országgyűlési képviselő, Bajnai Gordon miniszterelnök (a libatenyésztők kifosztója, öngyilkosságokba kergetője!), Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, MSZP-elnök, országgyűlési képviselő (többrendbeli választási csalás, rendőrterror bevezetése ártatlan állampolgárok kárára, hatalommal való visszaélés stb.stb.).

Thürmer Gyula

Ma már épeszű ember nem is vitathatja, hogy az MSZP nem csak vörösnáci párt, de bűnszervezet is! Tehát ennek jegyében kell a párt ellen betiltási és felszámolási eljárást indítani. Ez bármelyik ügyész kötelessége! Ugyanez vonatkozik a Thürmer-féle Munkáspártra is, amely szintén az SZKP-tagszervezet MKP jogutódjának tekinti magát és tagjai többszörösen megsértették az önkényuralmi jelképek tiltását előíró jogszabályokat!

Az izraelita vallású Thürmer Gyula egy fura figura. Csermanek János (banditanevén „Kádár”) hű tanítványa volt, így nem csoda, hogy maroknyi elvtársát minden évbe kiviszi a bűnöző egykori sírjához. Egykori, mert azóta már valamelyik áldozata, vagy annak hozzátartozója a sírt kirámolta, a csontszemetet pedig ismeretlen helyre szállította! Vagy lehet, hogy ezt (is) valamelyik vörösnáci tette, hogy „biztonságos helyen” őrizzék a népirtó diktátor szánalmas maradványait?!

Arról is már illene komolyan beszélni, hogy amikor a vörösnáci Sztálin megszálló csapatai kéretlenül betelepedtek Magyarországra, rengeteg nyilas és NSDAP-tag gyorsan átigazolt a Magyar Kommunista Pártba. Ugyanez ment végbe egyébként Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában, Jugoszláviában, Albániában, Ausztriában és az NDK-ban!!! Tömegesen léptek be a bitangok a testvérpártba (Hitler és Sztálin jóbarátok, jó elvtársak voltak mindaddig, amíg a koncon: Lengyelországon és a Baltikumon össze nem vesztek!). Ez is igazolja azt, hogy az utódpárt MSZP nácipárt! Ezeket a tényeket, a kérdés-csoportba tartozó dokumentumokat mindenképpen a nagy nyilvánosság elé kellene tárni! Hadd lássa mindenki, hogy az MSZP csak a „bagoly mondja verébnek” alapon azt hazudja a FIDESZ-re és a Jobbikra (korábban a MIÉP-re!), hogy „szélsőjobboldali”, „fasiszta” etc. szervezetek! Pedig a mai Magyarországon az álbaloldali MSZP-n kívül szélsőjobboldal nincs!

Budaházy György

Aztán érdemes lenne azt is megnézni, kik gyártottak le hamis bizonyítékokat Budaházy György ellen! Budaházy egy nemzeti hős! És ha az ellene indított koncepciós „nyomozást” a kormány azonnal nem állítja le, csak azt a gyanút ébreszti a választókban, hogy nem különb az előző nyolc évben hatalmon voltaknál! Budaházyt, akár Antoniewicz Rolandot nemcsak rehabilitálni, de erkölcsileg és anyagilag igen komoly kártérítésekben kell részesíteni! Mondjuk: az MNB-elnök fizetéséből lefaragott havi 6 millióból!

Gombos Tibor. A vörösnácik nem merték nyíltan megölni.

Ugyanez vonatkozik Gombos Tiborra is, aki feleségével együtt a lengyel Solidarność-ot népszerűsítette, aztán lengyelországi nyaralásuk során egyszerre csak valaki (tudjuk: Rózsa György Eduárdó és csapata!) a feleséget a másvilágra küldte, majd a szerencsétlen, két kiskorút egyedül nevelő őzvegyre (jobb ötlet híján) rásütötte a „biztosítási csaló” bélyeget. Na és a koncepciós pert elsőfokon tárgyaló, az őzvegyre halálos ítéletet kimondo „bíróról” időközben kiderült, hogy jogi egyetemet nem végzett, alig néhány osztály elemit kijárt pártfunkcionárius volt!

Nosza neked! Ez már eleve megköveteli az elsőfokú ítélet azonnali hatályon kívül történő helyezését (és ezzel a többit is!). Mert ha valakinek nincs jogi diplomája, az nem bíró, ha nem bíró, akkor nincs törvényes ítélet sem! Mert az egy dolog, hogy a Köztársasági Elnök azonnal menesztette állásából a „bírót”, amikor kiderült róla, hogy egy pártfunkci senki, de miért maradt el a további lépés: az általa kreált „ítéletek” szanálása? Vagy talán arra várnak, míg az életben lévő egyre kevesebb tanú is távozik az élők sorából, a dokumentumok meg elporladnak?!

Aztán nem egyetlen egy ilyen „bíró” volt (és van ma is) az országban! Az igazságügy miért nem végez általános, széleskörű igazolást a tárca hatáskörébe tartozó valamennyi intézménynél? Hiszen a fenti eset azt feltételezi, hogy a bíróságok, ügyészségek stb. tele vannak csalókkal, akik illetéktelenül ítélkeznek, mások (sokszor becsületes állampolgárok!) kárára indítanak de iure nemlétező büntetőeljárásokat! Nemlétező, mert a megfeleő egyetemi végzettséggel nem rendelkező bíró vagy ügyész semmi más, csak egy senki! Még akkor is, ha (tévedésből, félrevezetés következtében!) megkapta a kinevezést! (A magyar Alkotmány, az EU jogszabályai és az ENSZ Emberi Jogi Egyetemes Kártája egyértelműen tiltják a diszkriminációt! Tehát: ha – mondjuk – egy orvos esetében kiderül, hogy orvosi diploma nélkül praktizál, nemcsak azonnal kirúgják az állami egészségügyből, de csalás, kuruzslás miatt börtönbe is kerül! Akkor ugyanez miért nem kerül alkalmazásra az igazságügybe befészkelődött sarlatánok esetében???!!!)

Ugyanez vonatkozik mindazokra a bírákra, ügyészekre, akik az állambiztonsági szervekkel együttműködtek, szolgaian hajtották végre az utasításaikat! Mert bíró, ügyész nem függhet semmilyen idegen szervezettől, párttól, nem lehet párttag sem, de még a politikai nézeteit sem hangoztathatja (kivéve, ha elmegy szavazni!!) Aki mégis politizál és bírónak, ügyésznek adja ki magát, az hazug csaló!

Csermanek János (banditanéven “Kádár”) MSZMP-Führer sokban hasonlított Adolf Hitlerre!

Csermanek János (banditaneve „Kádár”) vörösnáci diktatúrája idején tömegével kreáltalk olyan büntetőpereket, amelyek csak látszólag voltak „köztörvényesek”. Azért látszólag, mert a népirtó diktátor egyik beszédében kijelentette: „Magyarországon nincsenek politikai ügyek, politikai perek”. Na persze akkoriban a vörösnáci Führert meghazutolni nem lehetett, így aztán bírák, ügyészek tömegével hamisították a peraktákat és a vörösnácizmus ellenségeit „lopásárt”, „devizabűntettért”, „csempészéért” stb. ítélték el. Még akkor is, ha az illetőnek mindkét karja béna volt, vagy életében soha nem járt külföldön, külföldi pénzt egyszer sem látott, még filmen sem!

Aztán itt van a „jó szakemberek” kérdése! Mitől lehet egy közismert bűnözőt „jó szakértőnek” nevezni és az államigazgatásban alkalmazni?! Mert az állambiztonsági szervek katonai-rendőri állományú tagjai, a téglái és besúgói közönséges bűnözők voltak! Ez európai jogi normákkal, az ENSZ Emberi Jogok Kártájával ellentétes ügyekben kreáltak „gyanúsítottat”, majd „vádlottat”, „elítéltet”! Pedig többségük tisztában volt azzal, hogy amit tesz, az bűncselekmény, az emberi jogok nagyon durva megsértése!

Vályi Péter miniszterelnök. A kokillába lökték bele.

Kerényi Grácia

Olvasom a Helyi téma című népszerű magyar hetilap légipostán érkezett legújabb számát és majdnem leestem a székről! Azt írják, hogy Hajdú László rákospalotai polgármester, volt MSZP-s országgyűlési képviselő (aki már 1970-ben az hírhedt MSZMP tagja volt!!!) családi bűnügybe keveredett. A kerületi rendőrség állományában lévő fiacskája (nem esik messze az alma a fától!!!) köztörvényes bűncselekmények elkövetése miatt, több rendőr társával együtt rövidesen a Katonai Bíróság Büntető Kollégiumának jóindulatát fogja élvezni! Nosza neki! Az újságírók rögtön meg is keresték a polgármestert, aki képtelen volt véleményt mondani az ügyről! Ennyire hülye lenne, hogy nincs véleménye? Pedig állítólag tanárember! (Persze kérdés, milyen kontraszelekciós körülmények között került be az egyetemre és végezte el – ha elvégezte egyáltalán – a tanulmányait!) Nos, úgy tűnik, Hajdú elvtárs annyira szenilis már, hogy nemsokára lemond polgármesteri tisztségéről, egyéb köztisztségeiről! Mert már akkor is szenilis volt, amikor aláírt egy, népszavazásra buzdító aláíróívet, aztán az éppen ott lévő újságíró kérdésére: „és a Parlamentben is ennek megfelelően fog szavazni?“, Hajdú elvtárs határozott NEM!-el válaszolt. Magyarán: klozetet csinált a szájából, beismerte, hogy az adott szava, aláírása egy fabatkát sem ér! A magyar nyelv az ilyen alakot “link”-nek nevezi! Link polgármesterre pedig sehol sincs szükség, Rákospalotán sem!

Hajdú László rákospalotai polgármester. Vajon ő tanította rendőr fiát lopni?

Végül pedig még valami: érdemes lenne elővenni több politikai gyilkosság „nyomozati” anyagát, a közhatalmi hamisítókat pedig a vádlottak padjára ültetni! Mert – például – amikor dr.Elbert Jánost Siófokon a bokáig érő vízből kihúzták, miért nem végeztek analízist a tüdejében található vízről? Na, tudjuk: kiderült volna, hogy a fürdőkádjába fullasztották és a Balatonba csak bedobták! Vagy: Kizman Lajos gookárt-versenyző és repülőgép pilóta esetében miért nem nyomoztak abba az irányba, hogy kiderítsék: hogyan került egy pokolgép a pilóta ülése alá?! Vagy: Kerényi Grácia hogyan szenvedhetett „autóbalesetet” úgy, hogy az éjjel ismeretlen alakok elvontatták háza elől a trabantját, hogy biztonságos helyen megbuherálják?! Vagy: hogyan eshetett be a diósgyőri kokillába Vályi Péter miniszterelnök? Pontosabban: ki lökte be a Csermanek Jánossal és bűnbandájával szembehelyezkedő polititikust?

Coimbra, Portugália, 2010 nyara

Inaçio Angelos

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

2010. július 3., szombat

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

A szerkesztőség a beküldött és publikált kéziratokért semmilyen felelősséget nem vállal.

A VÖRÖSNÁCIK VÉGNAPJAI 2.

A jobboldali pártokba beépülő szélsőbaloldali terrorista, KGB- és ávéhás ügynök: Rózsa György Eduárdó – Flores hazugságainak vége!

Andrassew Iván “újságíró” és Gyurcsány-barát “elvtárs”

A „Gyurcsány a demokrácia mártírja” c. szennyirat (http://magyarinfo.blog.hu/2010/06/21/gyurcsany_a_demokracia_martirja ) egyik támogatója, Andrassew Iván, az MSZMP által párthatározattal 1988-ban alapított Mai Nap című szennylap oszlopos főmunkatársa most leleplezte igazi arcát! Különben sunyi egy alak, aki „újságírónak” adja ki magát, de valójában „elvhű kommunistaként” az MSZMP pártpropagandistája volt, akit a vörösnáci állambiztonsági szervek is többször rávették „apró szívességekre”. Talán még titkos tisztje is volt az bolsevista elnyomó szervezetnek. Ezt mindenképpen érdemes lenne kideríteni, de gyanítom: az 1990-es nagy ÁVH-s iratmegsemmisítés idején az ő aktáját tüntették el először. Amúgy a hentesek, mészárosok, libanyúzók üzemi lapjának volt a munkatása, így nem csoda, hogy sok vér tapadt a mancsaihoz.


A roppant intelligens, 175-ös IQ-val rendelkező, több nyelven folyékonyan beszélő és publikáló újságíró, történész, armenológus, születése óta jobboldali érzelmű Antoniewicz Roland (valódi nevén: Roland-Joseph von Bagratuni-Antonian-Antonievich nagyherceg) minden vörösnáci eszén sikeresen túljárt, csak így tudta szétroncsolni a vörösnáci hatalmat, bosszút állni édesapja és nagyapja meggyilkolásáért! Sokan el is hitték, még Rózsa György Eduárdó bizalmába is beférkőzhetett…

Andrassew Iván a Közvágóhídon fontoskodott, élvezve az ottani párttitkár bizalmát. Mert egy pártlapnak akárki nem lehetett a belső munkatársa, szerkesztője! Aztán az ávéhás elvtársak az ölébe pottyantották Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nagyherceg lejáratásának ügyét és Andrassew Iván pattogott! Annyi fáradtságot sem vett magának, hogy a vörösnáci sárdobálás fő áldozatát személyesen megkeresse, kíváncsi legyen az „ő verziójára”! Azt írt le róla a szennylapban – ahol már egyből főmunkatárs lett -, amit csak megkívántak tőle! És Ivánkának kíváló „tanácsadója” volt egy másik ávéhás „újságíró” – Rózsa György Eduárdó személyében, aki Bolíviában azért halt meg a vörösnáci köztársasági elnök Evo Morales parancsára, mert Gyurcsány Ferenc útjában állt! Túl sokat tudott! Na meg Bolíviába nem nyaralni utazott, hanem a jobboldali vezetésű Santa Cruz tartományban baloldali (vörösnáci) felkelést akart kirobbantani! Gyurcsány tanácsára! Gyurcsány pedig ezt úgy adta tovább Evo Moralesnek (az aktuális santa cruzi titkos szálloda címével együtt!), hogy Rózsa György Eduárdó – „akiből rövidesen bolíviai nemzeti hős lesz, ha a felkelés sikeres lesz“ – az ő foteljére pályázik.!

Rózsa György Eduárdó képe az egyik közösségi oldalról

Rózsa György Eduárdó munkásőr őrnagy és horvát usztasa ezredes, KGB-ügynök és „muzulmán aktivista”, valójában MOSZAD-ügynök pontos bolíviai tartózkodási helyét ugyanis csak a „barátja” – Gyurcsány tudta! (Érdekes adalék: Rózsa György Eduárdó az MSZP első kongresszusán afféle sajtótitkár volt!) És persze a legjobb pajtás Andrassew Iván. Andrassew Iván és Rózsa György Eduárdó sűrűn sörözgettek hasonszőrű elvtársaik társaságában az István út és az Aréna út sarkán egykor volt „Dózsa söröző” különtermében. A söröző pár lépésnyire volt Eduárdó Ajtósi Dürer sor 5. szám alatti lakásától, amelyben a bérlők többsége a hazánkat megszálló Déli Hadseregcsoporton belül működő KGB-parancsnokság főtisztjei voltak!

Budapest-XIV.ker.Dózsa György út 5. sz. ház bejárata

Andrassew egy lényegtelen figura, annál érdekesebb a pajtása, aki a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem megyei jogú KISZ-bizottságának az utolsó vezetője volt. És persze egyetemista, persze a párt és az ÁVH kegyeiből! Még ösztöndíjat is kapott, na meg szolgálati lakást az Ajtósy Dürer sor 5. szám alatt, amelyért — KGB-főtiszt szomszédaihoz hasonlóan — lakbért soha nem fizetett! Az egyetemen sokat fontoskodott Borbély Sándor egykori MSZMP Központi Bizottsági titkár, a Munkásőrség Országos Parancsnoka mellett, annak őrnagy-szárnysegédeként. Elkísérte Borbélyt a „testvéri szocialista országok” budapesti nagykövetségein a katonai attasék által szervezett fogadásokra. Ilyenkor civilben ment a helyszínre, aztán a nagykövetség épülete előtt vette elő motyójából a szépen vasalt, egy moszkvai KGB-varrodában készült munkásőr őrnagyi egyenruháját és a fogadáson már abban pattogott. Sokat volt a mindenkori lengyel katonai attasé társaságában azért, mert feladata volt megtudni: megbízható kommunista-e az illető, vagy hazájához hű pártsemleges katona. Írt is mindenféle jelentéseket a számára gyanús lengyelekről!

Borbély Sándor munkásőr karszalagja

Antoniewicz Roland is így került a látószögébe, aki a lengyel katonai attasé fogadásán azt merészelte megkérdezni tőle: „ez milyen egyrenruha?” Mert Rózsa György Eduárdó hacukája semmiben sem hasonlított a munkásőr pufajkákra, elegáns szabású, inkább rendőri- vagy légierős-, esetleg finánc-tiszti mundér látszatát keltette. Flores ügynök szokásos hízelgésével férkőzött Roland nhg bizalmába, hogy aztán sikersen irányítsa az ellene indított vörösnáci lejáratási kampányt. Antoniewicz Roland azonban bátran bemerészkedett az oroszlán barlangjába és elhitette Rózsa György Eduárdóval, hogy “ő is már elvhű kommunista”! Közben a macskával szembeszálló egérként szimatolt, mi a KGB-ügynök “egyetemista” és munkásőr valamint hasonszőrű társainak az igazi szándéka, kiknek a segítségével próbálja menteni a már láthatóan szétrohadozó vörösnáci pártdiktatúrát.


Néhány cikk Rózsa György Eduárdóról a nyolcvanas évekből

Érdekes, kétkolumnás írás olvasható a „Munkásőr” című vörösnáci szennylap egyik utolsó számában Rózsa őrnagyról. Szinte lexikonbejegyzésnek is tekinthető, ha nem maradt volna ki belőle az, hogy elvégezte a KGB minszki tisztképzőjét, majd a Magyar Néphadsereg Katonai Akadémiáján a két éves állambiztonsági szakot! Ez későbbi életrajzaiból is kimaradt, mert azzal, hogy elsősorban KGB-ügynök volt, még véletlenül sem dicsekedhetett. Azzal sem, hogy az izraeli MOSZAD ügynöke volt, bár az egyik bulvárlap véletlenül azt is hírül adta, hogy Eduárdó a Szentföldön járt! Na nem imádkozni, hanem a MOSZAD vezetőinek utasításait átvenni! Ja, még valami: a Chico című életrajzi filmnek is a címszereplője volt! Kár, hogy sok igazság kimaradt belőle!

Rózsa György Eduárdó életrajzi filmje

Eduárdó a „Flores” álnevet használta, amikor spanyol nyelvű kommunista lapokban „újságíróként” publikált. A szó jelentése: virág vagy penész. Az utóbbi tökéletesen visszaadta Rózsa György Eduárdó személyíségét! Akire rátapadt, előbb-utóbb a vérét is kiszívta! Na de ne rohanjunk ennyire előre az eseményekben! Rózsa György Eduárdó egyik feladata a magyar jobboldal szétverése volt. Beépült ahová csak lehetett, még a muzulmán egyházba is, közben küldte jelentéseit Moszkvába, Havannába, az iraki diktátorhoz, Tel Avivba, de még a vörösnáci horvát vezetőkhöz is, akik később ezredesi rendfokozattal és állampolgársággal honorálták meg érdemeit!

Rózsa György Eduárdó grafomániás könyve a balkáni “kalandról”

Rózsa György Eduárdó felmenői vörösnáci kalandorok voltak, az ő nyelvezetükön „internacionalisták”, mi viszont internáciknak nevezzük őket! Egyikük, egy említésre sem érdemes bitang az 1919-es Kun Béla-féle hazaáruló vörösnáci zendülés egyik szereplője volt, persze, hogy a vörösdiktatúra bukása után menteni kellett az irháját! Mellesleg izraelita vallású is volt, így nem csoda, hogy Bolíviáig meg sem állt, ahol egy ottani színesbőrű prolilányt vett el feleségül, aki aztán „inka értelmiségi”-ként bukkant fel későbbi életrajzában. Amúgy a „hölgy” egy mezítlábas tanítónéni volt egy Isten háta mögötti kis falúban valahol az Andokban. Azt se tudta hol van Európa, hát még merre van Magyarország! De kiváló búvóhelyet biztosított az üldözött Eduárdó-ősnek!

Olof Palme svéd miniszterelnök

Eduárdó nagyon korán lett a barátja a Bolíviában megismert Ilich Ramirez Sanchez, álnéven „Sakál”, „Carlos” nevű mesterlövésznek, hirhedt vörösnáci terroristának, akitől rengeteget tanult. Olyannyira, hogy gyorsan túlszárnyalta mestere tudását, így nem csoda, hogy bűnözőtársai őt bízták meg a Moszkvának kényelmetlenné vált svéd miniszterelnök, Olof Palme meggyilkolásával. Egyetlen lövéssel terítette le 1988-ban a svéd politikust, aztán még gyorsabban felszívódott a kádárista magyar nagykövetség épületében, ahonnan „diplomáciai poggyászban” került vissza Budapestre. Pont úgy, ahogyan Szekér Gyula, aki egyik párizsi hivatalos útja során akart disszidálni, mire a KGB emberei elkapták, beinjekciózták és beszállították a magyar nagykövetségre, ahonnan „diplomáciai poggyászban”, „romlandó árúként”, egy MALÉV különgéppel került vissza Budapestre.



Csak azért sokan nem tudták, kicsoda Rózsa György Eduárdó őrnagy-ezredes, mert a lexikont koncepciós perben szerzett ítélettel bezúzatta!

Nézzük tovább Rózsa György Eduárdó zavaros életét! A szakemberek, a katonai szemleírók akkoriban a világ egyik legügyesebb terroristájának tartották! Mert semmit sem lehetett rábizonyítani, olyan volt, mint egy árnyék! Meg is jelent az életrajza egy, a legveszedelmesebb terroristákat felsorakoztató lexikonban, amely a „rendszerváltás” után kivonatosan magyarul is megjelent. Rögtön be is perelte a kiadóját, pedig a cikk minden egyes sora igaz volt! Na de a magyar bírói kar ma is még mindig zömében azokból áll, akik az MKP-MDP-MSZMP kegyeiből, többszöri átvilágítás után, “elvhű kommunistákként” kerültek be az igazságszolgáltatásba! Vajon mikor kerül sor e igen veszélyes, félreítélkező idegen elemek kiszűrésére, eltávolítására? Nem csak a Bárándi famíliáról van szó, mert ők „kishalak” az igazi rókák között!

Rózsa György Eduárdó, akinek Che Guevara volt a példaképe a “Munkásőr” című lapban

Rózsa György Eduárdó mindenhová megpróbált beépülni, hogy ártson a jobboldalnak. Még az Európai Radikális Pártban is felbukkant, ahonnan aztán kiebrudálták Antoniewicz Roland figyelmeztetése nyomán, aki írt az Erdélyből Nicolae Ceauşescu vörösnáci diktátor elől elmenekült Tóthfalusi Annának. Aztán érdekes módon az SZDSZ-közeli KAPÚ című folyóirat szerkesztői között jelent meg, sőt: a szerkesztőséget úgy próbálta lejáratni, hogy egy újságírót párbajra (sicc!) hívott, de az szerencsére a bolondnak tűnő ötletnek nem állt kötélnek. Jól tette! A mesterlövész “Eduardo Flóres” bekötött szemmel is lepuffantotta volna!

Rózsa György Eduárdó “radikális jobboldaliként” próbálja bomlasztani a jobboldalt

Rózsa György Eduárdó egyik legsikeresebb dobása az volt, hogy a MOSZAD megbízásából sikeresen beépült a magyarországi iszlamisták közé! Először a már néhány éve működő igazi egyházat kereste meg, hogy ő „igazhívő” akar lenni, de a PFSZ nagyon gyorsan lenyomozta, hogy provokátor és elküldték melegebb éghajlatra. Erre létrehozta a saját „muzulmán egyházát”! Aztán ügyesen lapult, „játszotta az eszét”, így sokan elhitték, hogy megtévedt bárányka megtéréséről van szó! Aztán a Jobbikba is megpróbált beépülni, amiben végül néhány nem oda való elem segített neki a korábban SZDSZ-es Morvai Krisztina köreiből.

A hol “jobboldali”, hol baloldali, hol “liberális” terrorista a Kapú szerkersztőit boldogította

A párbajhős terrorista

Nyomatékkal megjegyzem: bárkinek jogában áll rájönni tévedéseire, korrigálni nézeteit és pártot cserélni! Ez is a demokrácia. Azt sem állítom, hogy tudott eről a politikusasszony, de ezt nem is zárom ki! Ugyanis érdekes módon a legutóbbi tisztujításon be sem került a Jobbik szűkebb vezetésébe és nem szerepel Vona Gábor pártelnök Facebook-os barátai között sem! Lehet, hogy könnyelműség volt a Jobbik nevében európai parlamenti képviselőt faragni belőle? De egy biztos: Morvai Krisztina akkor volt egyetemi hallgató az ELTE-n, amikor Rózsa György Eduárdó volt a KISZ Bizottság első titkára! És Csermanek János (banditaneve „Kádár”) diktatúrája idején akárki nem lehetett egyetemi hallgató, főleg nem a jogi karon, ahová BM-tisztek, KISZ- és MSZMP-funkcik valamint csemetéik élveztek elsőbbséget a felvételnél! Mindenléppen a szülei munkahelye és a lakóhelye szerinti MSZMP bizottság ajánlása volt szükséges és persze a KISZ-tagság! A Summa cum laude minősítéshez pedig elkerülhetetlen volt!

A hithű kommunista Rózsa György Eduárdó horvát usztasa ezredes és munkásőr őrnagy, KGB-, MOSZAD- és ÁVH-ügynök. Hány embert ölt meg a vörösnácik parancsára?

De térjünk vissza Rózsa György Eduárdóhoz. Mesterlövészként ő volt az, aki az állambiztonsági szervek (beleértve a KGB-t is!) és a vörösnáci párt (lényegében egy és ugyan az a cég!) megbízásából végezte az „eltakarításokat”! Magyarán: azok megölését, akik szálka voltak a vörösnáci vezetők szemében! Érdemes lenne felfedni és közzétenni Flores „elvtárs” e bűnlajstromát! A kérdés csak az: az idevonatkozó iratok vajon túlélték-e azt a nagy akta-megsemmisítési hullámot, amelyet az ÁVH utolsó vezetői a „rendszerváltás” hajnalán véghez vittek! Gyanítom az utódpárt mindenkori vezetői – így Gyurcsány is – azért rendelkeztek egy-egy másolattal! Hiszen az ávéhás iratok mindig több példányban készültek és azok a Pártközpont és a KISZ több vezetőjéhez is eljutottak! Például Apró Antalhoz, a KGB rezidenséhez, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjához, miniszterelnök-helyetteshez, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökéhez, Gyurcsány Ferenc aktuális feleségének nagyapjához!

A terrorista hamistanú vallmása Antoniewicz Roland ellen indított koncepciós ügyben. A Történelmi Hivatal (ma Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára) egyik, Antoniewicz Rolandot besározó ÁVH-s vaskos dossziéjából.

Egy másik állomása Rózsa György Eduárdó zavaros életének a balkáni testvérháború volt, ahol mindkét harcoló fél számtalan népirtást hajtott végre! A szerbek a muzulmánokat és a katolikus horvátokat irtották, a horvátok a muzulmánokat és a pravoszláv szerbeket! Pedig a két szláv nyelv között még annyi különbség sincs, mint a szlovák és a cseh, vagy a lengyel és az ukrán között! Horvát usztasa lett, az ezredesi rangot is megkapta. És miért ment harcolni egy olyan országba, amelyhez semmi köze nem volt? Na, erről azokat az „internacionalistákat” is érdemes lenne megkérdezni, akik Franco Spanyolországába mentek kalandorkodni! Egy biztos: mesterlövészként itt is a vörösnácik sok ellenségét, a demokrácia odaadó hívét küldte másvilágra! Ha még élne ez a kalandor, szívesen megkérdezném tőle: „mondd, pajtás, te valójában ki vagy?” egy biztos, nagyon ügyes és ravasz kaméleon volt!

Coimbra, Portugália, 2010. tavaszán

FOLYTATJUK

Inaçio Angelos

Észrevételeket, javaslatokat erre a címre kérjük: inacio.angelos@yahoo.com

* * *

Kedves Inacio Angelos Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a cikket azért is, mert ezzel a szemét alakkal: Rózsa György Eduárdóval – sajnos – én is találkoztam. Ő intézte el, hogy az egyetemre ne kerüljek be, pedig a pontszámom szerint ott volt a helyem. A felvételi után valamelyik egyetemi vezető (a nevére nem emlékszem) elküldött a KISZ Bizottságra, hogy kérjek tőlük ajánlást. Erre ez a Rózsa György Eduárdó fogadott, aki rögtön mindenféle zagyvaságokkal kezdett traktálni: az internacionalizmust meg a Szovjetuniót és a mocsokpártot, Kádárt és a KISZ-t magasztalta. Aztán megkérdezte, mi a véleményem a KISZ-ről, mire azt válaszoltam, hogy eddig nem volt hozzá szerencsém, mert nem vagyok KISZ-tag és nem volt alkalmam azzá lenni. Erre elkezdte magasztalni a KISZ-t meg a vezetőit, Gyurcsányról meg ömlengve beszélt. Még azt is említette, hogy sokszor szoktak sörözni, meg bár Gyurcsány anyja egy “egyszerű szegény vidéki cigánylány”, de az apja az egy nagykutya. Azt persze nem mondta, hogy ki. Én mondtam erre, hogy “Gyurcsány nevű nagykutyáról még nem hallottam”, mire ő meghökkent és azt mondta: mert nem így hívják az apját! Erre mergkérdeztem: “akkor kicsoda?”. Á, az titok – felelte, egy megyei első titkár. Erre én: “és miért nem vállalta a gyereket, miért nem adta a nevét?” Erre ő: mert csak véletlen volt, hogy gyereke lett Gyurcsány Katától. Utána megváltozott és rámrikácsolt: mi ez, valami kihallgatás? Én persze nem hagytam magam. Mondtam, hogy csak érdekelt a dolog, és ő hozta szóba, nem én. De Rózsa György Eduárdó úgy nézett rám, mintha ki szeretném kiszedni belőle legszentebb titkait. Én akkor gyorsan témát váltottam és azt mondtam, hogy ide küldtek, mert sikeresen felvételiztem. Mire ő: húzzak el, de gyorsan, mert a felvételi eredményeket majd csak később hírdetik ki, tehát egyáltalán ne érezzem magamat felvettnek! Kiáltotta, aztán szinte kilökött a szobából és rám csapta az ajtót!

Magyar Éva

Rózsa György Eduárdó telefonon instruálja Antoniewicz Rolandot, hogy a Munkásőrség Országos Parancsnokságán egy bizonyos Pusztai ezredest keresse meg, az állambiztonságiak pedig a lehallgatott beszélgetést jegyzőkönyvezték! Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára – Történeti Hivatal egyik dosziéjából.

* * *

Tisztelt Uram!

Ez a Rózsa György Eduárdó valóban egy nagy gazember volt! Ott laktam nem messze tőle, az egyik szomszédos házban, szinte naponta láttam, óriási szovjet rendszámú fekete, befüggönyözött autó jött érte, ha jól emlékszem Csajka vagy Volga. Láttam egyszer a Liget szélén egy magyar kormányőr őrnaggyal, vagy alezredessel, jó barátok benyomását keltették. Máskor háza ablakából a ligeti verebekre lövöldözött. A Dózsa étteremben valóban összejöttek magas rangú szovjet tisztek, kik társaságában sokszor megfordult. Én sokszor tértem be oda egy pofa sörre, amazok meg vedelték a vodkát és mindenféle orosz dalokat énekeltek, Katjusát, Szulikot. A pincérek rettegtek tőlük, mert nem egyszer fizetés nélkül távoztak. Volt amikor Rózsa György Eduárdó az egyik pincért pisztollyal fenyegette meg és azt mondta neki – láthatóan részegen : “kuss, pofa be, te patkány, majd fizetünk!” Volt, amikor egy szál focista gatyában, stopliban tévedt be és meghökkenve konstatálta, hogy sehol egy szovjet ivócimbora. Én először azt hittem, ő is szovjet tiszt, mert úgy beszélt velük oroszul, mint én a szomszédasszonnyal magyarul. Mindig “tavariscsi” szólította őket. Ha lehetett, mindenki nagy ívben elkerülte. Egyszer egy srác szólította le a hugát, ki szép és csinos lány volt. Amikor ezt meglátta, se szó, se beszéd, olyan frászt kavart le az ipsének, hogy az eltámolygott a sarki patikáig.

Üdvözlettel:

B.Gy.

Rózsa György Eduárdó ÁVH-s tiszt volt az Antoniewicz Roland kárára 1988-1990 között végrehajtott lejáratási állambiztonsági provokáció szervezezője és végrehajtója és a Münnich Ferenc Társaság valamint a Kádár János Társaság alapítója és tényleges vezetője. Antoniewicz Roland csak úgy tudott az ávéhások eszén túljárni és kiszimatolni: vajon a szélső baloldal – a vörösnácik terveznek-e valamilyen visszarendeződést, épp ezért látszólag vállalta az együttműködést, de többnyire inaktív volt. Magányos Mata Hari, Cicero volt.

* * *

Kedves Szerkesztő Úr!

Az biztos, hogy ez a patkány kettős, vagy hármas életet élt! Az egyetemre mindig civilben jött be, sportosan, fiatalosan és mindig volt nála egy jókora sport táska. Aztán egyszer az Andrássy úton (akkor még Népköztársaság útja)sétáltam a barátnőmmel és láttam, hogy a bolgár nagykövetség előtt sorra állnak meg mindenféle fekete autók DT rendszámmal és különböző egyenruhákat viselő tábornokok szálltak ki belőlük. Többnyire alacsonyabb rangú tisztek társaságában. Aztán befutott egy BC magyar rendszámú kocsi, ilyenekkel furikázták a pártközpont embereit. És mit látok: kikászálodik belőle Rózsa György Eduárdó, persze civilben, aztán ott elővakart egy, szépen vasalt egyenruha zakót két vöröscsillaggal a hajtókáján, amilyenek a munkásőrök sapkáján lehetett látni, de picit kisebbek voltak. Gyorsan magára húzta, közben szétnézett, hogy nincs-e ismerős a közelben. A barátnőmmel gyorsan úgy tettünk, mintha csókolóznánk, de szemem sarkából tovább figyeltem. És csak utána mászott ki a kocsiból egy hasonló egyenruhát viselő fazon, de két vörös csillag volt mindkét hajtókáján. Amikor később az egyetemen megkérdeztem: “mi volt ez?!” Először letagadta, majd azt mondta: “kussolj, apóca, ez államtitok, ugye nem szeretnél kellemetlenségeket?!” Azóta is nagy ívben kerültem el, mert nem bírtam beképzelt fizimiskáját. Amikor megölték Olof Palmét, elmerészkedtem a KISZ-bizottságra hogy megkérdezzem tőle: hogyan ölhették meg valakik ezt a nagyszerű embert. Amikor Rózsa György Eduárdó iránt érdeklődtem, a tikárnője azt mondta, “Rózsa elvtárs épp külföldi kiküldetésen van!” Nem ismertem a csajszikát, mert bár – mint mindenki – én is KISZ-tag voltam, de csak a május elseji ingyen sörözgetésekre-virslizésekre jártam el. Mások a KISZ-táborban, vagy rendezvényeken próbáltak felcsípni jobbnál-jobb csajokat, de nekem már volt barátnőm, így nem éltem ezzel a lehetőséggel. Pedig a tábor is ingyen volt…

Baráti üdvözlettel:

G.K.


Rózsa György Eduárdó (a felső képen balról és az alsó képen) KGB-, MOSZAD-, ÁVH- stb -ügynök, munkásőr őrnagy és horvát usztasa ezredes, a világ egyik legnagyobb szélső baloldali – vörösnáci terroristája mindenhová beépült, vagy megpróbált beépülni. Így lett a bizonyos Bolek elvtársal közösen létrehozott maga csinálta “muzulmán egyház” feje, majd a Jobbikba is megpróbált beférkőzni, de Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni nhg idejében figyelmeztette Vona Gábort (a felső képen jobbról)

* * *

Adjon az Isten Szép Jónapot, Szebb Jövőt!

Rózsa György Eduárdó nemzetközi vörösnáci terrorista nem csak a Jobbikba próbált beépülni! A FIDESZNÉL és az MDF-nél is próbálkozott, de mindenütt felismerték és elküldték a fészkes fenébe! A Jobbikba történő beépülése azért vallott kudarcot, mert Roland von Bagratuni nhg idejben értesítette Vona Gábor elnök urat! Én csak arra lennék kíváncsi, ez a tetű hány nyűt hagyott maga után, akik halála után újra meg újra megpróbálkoznak. A vörösnáci kommunisták “munkásmozgalom története” című zagyvaság-gyűjteményekben arra kimondottan büszkék, hogy amióta elmebeteg mozgalmuk létezik, mindig mindenhová beépültek! Épp ezért a jobboldali pártoknak fokozott óvatosságot kell tanúsítaniuk, nehogy újabb Gyurcsány Ferenc-Rózsa György Eduárdó tanítványok próbálkozzanak beépülni, kémkedni! Ami pedig Antoniewicz Rolandot illeti, több becsületes magyartól sok jót hallottam róla, még mielőtt sor került volna a “rendszerváltásra” és a vörösnáciknak az MSZMP-ból MSZP-be történő átvedlésére. Az ilyesmire egyébként némely európai országban találó nevet használnak “régi prostituált új seggel”! És ebbe az új seggbe az is belefér, hogy a lopott nemzeti vagyonból lett milliárdosok – mindenki nevetőgörcse közepette – eléneklik az Internacionálét! Ez olyasmi, mintha egy katolikus pap elmenne imádkozni egy muszlim mecsetbe!

Üdvözlettel:

Szűcsné

* * *

Az MSZMP=MSZP a kommunisták minden bűnéért felelhet

2011. november 20., vasárnap

Az MSZMP=MSZP a kommunisták minden bűnéért felelhet

Az MSZMP=MSZP a kommunisták minden bűnéért felelhet

Forrás: MTI – 2011. november 18., péntek

Antoniewicz Roland grafikái

Az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabály preambulumában a Fidesz kimondaná, hogy az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető. Rögzítenék azt is, hogy eddig elmaradt a kommunista diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, ám az alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésével „lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére”. A javaslat lehetőséget adna az előző rendszer vezetőinek biztosított állami juttatások csökkentésére, és arról is rendelkezne, hogy a kommunista hatalom birtokosai közszereplők.

Antoniewicz Roland grafikái

Az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény tervezete pénteken került az MTI birtokába, és azt az MTI információi szerint Lázár János frakcióvezető és a Fidesz képviselőcsoportja szombaton nyújtja be a Háznak. A javaslat alapján az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik.

A tervezet szerint a törvényjavaslat tartalmaz majd egy nyilatkozatot, amely úgy kezdődik, hogy a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire. Ezután felsorolnák, miért terheli felelősség az MSZMP-t és jogelődeit. Ezek között szerepel a II. világháború utáni évek többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolása, az ország eladósítása, versenyképességének „végzetes lerontása”, továbbá emberek meggyilkolása, idegen hatalomnak való kiszolgáltatása, törvénytelen bebörtönzése, kényszermunkatáborba hurcolása, megkínzása, embertelen bánásmódban részesítése, vagyonuktól való önkényes megfosztása, szabadságjogának teljes elvétele, származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetése, az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő titkosrendőrség működtetése.

Kimondanák emellett, hogy az MSZMP és jogelődei felelnek az 1956-os forradalom „szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbefojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért”, továbbá azokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, s amelyeket az igazságszolgáltatás ezért nem üldözött. Azt is kijelentené a Fidesz, hogy az MSZMP és jogelődei, valamint a kiszolgálásukra létrehozott politikai szervezetek „bűnöző szervezetek” voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak „az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, a jogsértésekért és a nemzet elárulásáért”.

A szöveg érinti az MSZP-t is, mégpedig úgy, hogy kimondaná: a szocialista párt az MSZMP jogutódaként, „a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán” osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.

A nyilatkozat kitér arra, hogy a kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése akkor nem volt lehetséges, és ez a lehetőség „az első szabad választás után sem nyílt meg”, így elmaradt a diktatúra vezetőinek felelősségre vonása. Az alaptörvény hatálybalépésével azonban „lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére” – szögezik le, hozzátéve: minden magyar, aki a kommunista diktatúrával szemben ellenállást tanúsított, akit a diktatúra kiszolgálói emberi méltóságában, jogaiban megsértettek, igazságtalanul üldöztek, ha e jogsértésekben nem vett részt, elismerést és erkölcsi elégtételt érdemel.

„A ma élők és a jövő nemzedékek számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét és meg kell nevezni a bűnösöket” – zárul a nyilatkozat azzal, hogy az Országgyűlésnek és más állami szerveknek a fenti alaptörvényi rendelkezésekből kell kiindulniuk.

A normaszöveg ezt követően deklarálja, hogy a kommunista diktatúra – törvényben meghatározott – vezetőinek az állam által biztosított juttatása csökkenthető. A csökkentésből származó bevételt a diktatúra okozta sérelmek enyhítésére és az áldozatok emlékének ápolására fordítanák. Kimondanák: nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában az ország vagy emberek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető szabályok figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.

A javaslat Nemzeti Emlékezet Bizottsága néven „a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében” szervezetet hozna létre. Ennek feladata lenne a diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtoklók szerepét, tevékenységét feltárni, és erről jelentést közzétenni. Ezzel kapcsolatban rögzítenék: a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének biztosítása közérdek, illetve hogy a diktatúra hatalombirtokosai közszereplőnek minősülnek. Így a javaslat alapján a hatalom birtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat – a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével – tűrni kötelesek, e szerepükkel összefüggő személyes adataik pedig nyilvánosságra hozhatók.

A törvény alapján ugyanakkor az 1990. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottaknak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk miatt károsodottaknak pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím nem állapítható meg. Ha azonban egyedi jogalkalmazói döntés állapít meg kárpótlási jogosultságot, kifejezetten e kárpótlás teljesítéséhez kapcsolódó, közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani.

A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY ÖRÖMMEL FOGADJA A TÖRVÉNYJAVASLATOT, DE A KIMARADT RÉSZLETEKET PÓTOLNI KELL

A magyar közvélemény örömmel fogadja a törvényjavaslatot, nem úgy az érintettek, de ez érthető is! Viszont az MSZMP=MSZP végleges felszámolásához az is elegendő, hogy már több MSZMP=MSZP vezető ellen lefolytatott büntetőeljárásban (ilyen volt például a Zuschlag-per!!! – Zuschlag János megyei MSZMP=MSZP vezető és országgyűlési képviselő volt!) a bíróság kimondta: “BŰNSZÖVETKEZETBEN” követték el a bűncselekményeket! Ez pedig a magyar t9rvények értelmében azt jelenti, hogy az MSZP=MSZMP-t mint bűnszövetkezetet fel kell számolni, vagyonát el kell kobozni! Ha nem így történik, félő, hogy a vörös náci bűnözők az elkobzás alá eső vagyonokat kimenekítik az országból!

Aggasztó az is, hogy a törvénytervezet nem rendelkezik külön a volt ávéhásokról. De arról is, hogy az egykori ávéhásokat és MSZMP=MSZP funkcionáriusokat életfogytiglan ki kell zárni a közéletből! Tehát: nem viselhetnek állami funkciót, nem rendelkezhetnek választójoggal, nem folytathatnak olyan tevékenységet, amely a vörös náci párt újjászületését eredményezhetné. És természetesen a Gyurcsány-féle “pártot” is be kell tiltani!!! Mert a kommunista mozgalmak szánalmas történetét ismerők jól tudják, hogy a vörös náci mozgalom úgy születik újjá és úgy terjed, mint a pestis, az AIDS, vagy a lepra! Csendben, alattomosan, de nagyon gyorsan sokakat megfertőz! És mivel “az alma nem esik messze a fától” – a vörös náci funkcionáriusok csemetétikre is ki kell terjeszteni a megelőző szankciókat: nem vállalhatnak közéleti szerepet, nem gyülekezhetnek! Máskülönben e “oltás” nélkül hiábavaló az egész!!!!

Aztán igen fontos kérdés az, hogy a pártállami kontraszelekcióval élve, rengeteg MSZMP=MSZP-ávéhás tisztségviselő jogellenesen szerzett egyetemi-főiskolai diplomát! Úgy is, hogy előnyt élvezve kerültek be a felsőoktatási intézmények hallgatóinak sorába, de sokuk még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy az előadásokra, vizsgákra bejárjon. Viszont megfenyegették az oktatókat, hogy ennek ellenére a vizsgáikat számolják be, a diplomát adják ki nekik! Ezeket a diplomákat felül kell vizsgálni és indokolt esetben meg kell semmisíteni!

A vörös náci diktatúra azon áldozatainak a kárpótlása, akik a kárpótlásból kimaradtak, elég homályos megfogalmazást nyert! Esetükben ki kell mondani azt, hogy amennyiben a bírósági per előkészítésében a vörös náci állambiztonsági szervek részt vettek, az ennek nyomán hozott ítéletet mint törvényelleneset meg kell semmisíteni, a sértettet (elítéltet) pedig kárpótlásban kell részesíteni! Ugyanez vonatkozik azokra, akiket munkahelyükről politikai okokból távolítottak el! Az ő esetükben az átmeneti törvénynek ki kell mondania: a törvényellenesen megszüntetett munkaviszonyuk nem szűnt meg, a munkáltatónak vagy jogutódjának a sértettel kárpótlási megegyezésre kell törekednie, melynek összege nem lehet kisebb az elmaradt munkabérnél és a hasonló munkakörben dolgozók szokásos “egyéb” jövedelménél (jutalmak, prémiumok stb.)! Az említett sértetteket a törvény erejével rehabilitálni kell! Ebbe az esetleg meg nem szerzett állami kitüntetésekre való jogosultságukat is deklarálni kell!

Az egykori állambiztonsági funkcionáriusok, ügynökök stb. esetében ki kell mondani, hogy katonai rendfokozatukat automatikusan elveszítik, fegyveres erőknél, igazságszolgáltatásnál, bűnüldözésnél eddig betöltött állásuk semmissé válik. De a jövőben sem kerülhetnek állásba a fegyveres erőknél, igazságszolgáltatásnál, bűnüldözésnél!

Végül pedig az MSZMP=MSZP funkcionáriusokat ki kell lakoltatnia azokból a villákból lakásokból, amelyeket kényszerintézkedéssel a pártállam elvett a jogos tulajdonosaiktól! Ezeket az ingatlanokat haladéktalanul vissza kell adni eredeti tulajdonosaiknak vagy az örököseiknek, a bentlakó egykori MSZMP=MSZP és ávéhás funkcionáriusokat (vagy utódaikat) ki kell onnan lakoltatni és komfort nélküli szükséglakásba költöztetni!

New York, 2011.november 21

Inaçio Angelos

VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐKET TARTÓZTATTAK LE

2011. december 23., péntek

VÖRÖSNÁCI BŰNÖZŐKET TARTÓZTATTAK LE

2011-12-23

A rendőrség végre rendet csinál és a Parlament munkáját eddig mindenféle trükkökkel nehezítő vörösnáci bűnözők végre megtudják azt, hogy ők is egyenrangú állampolgárok a sarki kocsmárossal és a szemközdi kifőzdét üzemeltető Nácsi nénivel, valamint az épület előtt söprögető volt párttitkár és ávéhás besúgó Feri bácsival! Az MTI tájékoztatása szerint, a rendőrség több vörösnáci bűnözőt vitt be a Gyorskocsi utcába azért, mert tiltott helyen illegális demonstrációt tartottak. A rendőrség jól végezte a dolgát!

Kovács tata! Ne erőlködj, nem itt lesz a “tolvaj kiállt rendőrért” demonstráció!

A vörösnáci Nyakó István szerint „Békés állampolgárokat vitt be a rendőrség“ Tolvaj kiált rendőrért! Viszont a vörösnácik soha nem voltak “békés állampolgárok”! Sok vér tapad a mancsaikhoz: az elmúlt 80 évben külhoni elvtársaikkal együtt, mintegy 800.000 valóban békés, ártatlan, légynek sem ártó ember életét oltották ki (és ez finom megfogalmazás!) mindenféle “forradalomnak” nevezett népirtások közepette, illetve idegen országok ellen elkövetett agressziók során! Ezek a bűnözők annyira cinikusak, hogy még büszkék is erre! Elég csak elovasni a “bibliájukat”: a “Magyar és a Nemzetközi Munkásmozgalom története” című fércmunkát, vagy olyan nemzetközi szélhámos és gengszer grafomániás iromániait, mint Vlagyimir Iljics Uljanov (gengszter álneve “Lenin”) vagy a még rosszabb kategóriába sorolandó Joszif Viszarjonovics Dzsugasvili (bandita álneve “Sztálin”), akik két másik háborús bűnös népirtó – Kemál Musztafa (bandita álneve “Atatürk”) és Adolf Schlickgruber (bandita álneve “Hitler”) – barátai, elvtársai, tanítványai és egyszerre tanítói és bűnsegédei voltak!!! De ide tartoznak olyan gengszterek is, mint Rosenfeld Mátyás (bandita álneve “Rákosi”), Csermanek-Lupták János (bandita álneve “Kádár”), Bolesław Bierut (bandita álnevek sokasága: “Jerzy Bolesław Bielak”, “Bolesław Birkowski” oraz ps. Anatol, Bielak, Borzęcki, Jan Iwaniuk, Janowski, Mietek, Mikołaj, Tomasz, Tomasz Biały, Wacek, Wagner), Wilhelm Pieck , Georgi Dimitrov Mihajlov , Nicolae Ceaușescu , Gheorghe Gheorghiu-Dej , Otto Grotewohl , Walter Ulbricht , Wojciech Jaruzelski , Klement Gottwald és mások.

Nyakó István vörösnáci bűnöző szerint “békés és törvényesen demonstráló állampolgárokat állított elő a rendőrség” pénteken az Országgyűlés épülete elől. Az előbb utóbb betiltásra kerülő (mint nácipárt és mint bűnszövetkezet) MSZP országgyűlési képviselője, akit szintén elvittek a rendőrök, a Gyorskocsi utcai fogdából telefonon nyilatkozott péntek délután az MTI-nek.

Biszku Béla: Elvtársak, előre a szocializmus teljes győzelméért! Kitartás! Harcra fel!

Az internáci Nyakócika, Kósa Lajosnak, a Fidesz ügyvezető alelnökének a szavaira reagálva azt mondta: ha a fideszes képviselő lement volna a Parlament elé, akkor láthatta volna, hogy az akció békés és törvényes módon zajlik.


Én is támogatom Gyurcsány elvtársat, csak előszőr bepelenkáztatom magam, aztán beveszem a memória-javító tablettákat, máskülönben elfelejtem hol, és miért vagyok ott!


Nyakó István: jéééé, megjöttek a moszkvai elvtársak, már úgy vártuk őket! Még Hitler elvtárs emberei hiányoznak! Mert: cirkusz kell a népnek!

Nyakó István hozzátette, országgyűlési képviselőként úgy véli, az a dolga, hogy fellépjen a törvénysértések ellen. Bagoly mondja verébnek! Miért nem lépett fel 2006-ban a bűncselekmények egész sorát elkövető gyurcsányista “rendőrök” ellen?!?!


Heller Ágnes: Jéééé! Megjött az a stramm fiatalember, Gyurcsány Ferkó, aki úgy izgatja szekszuális ábrándjaimat! Na. Akkor még maradok, pedig épp a gerontológus dokihoz készültem, mert már azt is elfelejtem, hogy hívnak engem és mit miért csinálok! Majdnem azt hittem, hogy a Fővárosi Nagycirkusz szabadtéri előadása folyik!

A képviselő kérdésre válaszolva elmondta, hogy még 11 vagy 12 szocialista képviselőtársával együtt a II. kerületi Gyorskocsi utcai fogdában van, a rendőrök felvették már az adataikat, most ők arra várnak, hogy elengedjék őket.


Gyurcsány: elvtársak, itt az alkalom! Eltáncoljuk az Internacionálét! … Nem értem! … Mit mondott?! – azt inekelni kell? … Na, ne mondja, elvtárskám, nics hallásom és hangom, és különben is milliárdos vagyok, nem proli! Kikérem magamnak!

Az épület előtti részt mostanra már nemcsak szalaggal zárta le a rendőrség, hanem kordonokat is fölállítottak.

Péntek reggel a Szakasits Árpád vörösnáci bűnöző és hazaáruló unokája vezette LMP-s képviselők és aktivisták láncolták magukat a Parlamenthez vezető autóbejáratok egy-egy oszlopához, így az Országgyűlés ülésére érkezők nem tudtak autóval behajtani a területre. Az “Elég volt!” feliratú táblát tartó politikusok a Házban pénteken szavazásra váró jogszabályok, elsősorban a pénzügyi stabilitási és a választójogi törvény ellen tüntettek. Hát persze: a bűnözőknek elegük van abból, hogy Magyarországon végre nácik nélküli rend lesz! Aki pedig vét a rend ellen – a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással gyűlik meg a baja! Lényegtelen, hogy a bűnöző képviselő! Ő is magyar állampolgár (ha egyáltalán az, nem pedig idegen hatalmak bábja!), és mivel egyenjogúság van – a bűnözőnek felelnie kell a bűncselekményekért, melyeket elkövetett! Csak így tovább RENDŐRSÉG! Végre lemossátok magatokról azt a sok mocskot, amelyekkel Gyurcsány vörösnáci diktatúrája megterhelt titeket!

Gyurcsány Kiss Péterhez: mi van, Petikém, ezek a szemetek kihallgatás után csupaszon dobtak ki a Gyorskocsi utca aszfaltjára?! Ezt a hajléktalan lakott hol találtad? … Ja, hogy ez a sors vár valamennyiünkre?! Na, ne mondd!
Kiss Péter Gyurcsányhoz: Á… nem, úgy siettem, hogy le ne késsem ezt a cirkuszt, hogy elfelejtettem felöltözködni! Ugyanis egész iccaka Sztolicsnaja vodkát ittunk és éltettük a magyar-szovjet barátságot és Sztálin elvtársat!

A rendőrség dél körülre a Parlament északi és déli kapujánál is feloszlatta a demonstrációt. A rendőrök több LMP-s és velük szolidáris MSZP-s képviselőt, valamint a Demokratikus Koalíció több tagját, köztük Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt is előállították a helyszínről.

Gyurcsány: jéééé, még Jaruzelski elvtárs is ideért különrepülőjével Varsóból! Üdv, régi harcos! De most nem lesz itt rendkívüli állapot, csak egy kis népcirkusz Djadja Maroz, a télapó kedvéért!

A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a rendőrség összesen 26 embert állított elő a demonstrációról, az ő elszámoltatásuk és a jogállásuk tisztázása folyamatban van.

Gyurcsány: idefigyelj, te rendőr elvtárs! Te nekem ne parancsolj! Csak ő parancsolhat nekem! Mert már rég eladtam neki a lelkem egy tál lencséért! Na, azért!

Azóta több előállított politikus – így LMP-s képviselők és Gyurcsány Ferenc is – elhagyhatta a Gyorskocsi utcai épületet.
_____________________________________________________________________________________

Gyurcsány bilincsben: hóhérból áldozati bárány

barikad.hu – 2011, december 23 – 12:55

Komédiába torkollt az elempés tüntetés, amikor megjelent és a demokráciáért szólalt fel „szemkilövető” Gyurcsány Ferenc, akit volt szocialista képviselőtársaival együtt elvittek a rendőrök. Szilágyi György jobbikos képviselő pedig szembesítette Gyurcsányt a képmutatásával.


Gyurcsány kedélyesen beült a rendőrautóba, elérte a célját (fotó:Barikád)

Éppen szenteste előtt egy nappal jutott eszébe az LMP-nek, hogy egy homályos formuláért való, minden konkrétumot mellőző küzdelmükben odaláncolják magukat a parlamenthez. Összenő, ami összetartozik, tartja a mondás, Gyurcsány Ferenc is megjelent, akit a demonstrálók éljenezve fogadtak. Bizonyára elfeledték, hogy a gyakorta „szemkilövetőnek” nevezett ex-miniszterelnök volt az, aki 2006-ban két lábbal taposta a demokráciát, hiszen a kormány ellen jogosan demonstrálók ellen gumilövedéket, vízágyút vetett be és embereke százait verette eszméletlenre.

Azonban Gyurcsányt ez az „aprócska” tény nem állíthatta meg és képmutató módon ma ő is beállt demonstrálók közé. Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő felhívta Gyurcsány Ferenc figyelmét arra, hogy talán el kellene gondolkoznia, hogy egy demokráciáért való tüntetésnek még a közelébe sem mehetne, nemhogy részt vegyen rajta.

A rendőrség pénteken dél körül a Parlament déli kapujánál feloszlatta az LMP-s képviselők és aktivisták demonstrációját. A rendőrök több LMP-s képviselőt, valamint Vadai Ágnest, Molnár Csabát, és az LMP szimpatizánsai által éltetett Gyurcsány Ferencet is előállították, elvitték a helyszínről.

A demonstráció akkor csapott át komédiába, amikor a szocialista képviselők is – talán Gyurcsány Ferenccel való versengés, vagy politikai haszonszerzés miatt, vagy „mi sem akarunk kimaradni a buliból” való jelszavakkal – megjelentek a helyszínen, végül Mesterházy Attilát és Lendvai Ildikót is elvitték a rendőrök.

A barikad.hu kérdésére válaszolva, későbbre ígért bővebb tájékoztatást Horváth Katalin Fanni, a BRFK sajtószóvivője. Mindenesetre úgy tudjuk, hogy Gyurcsány Ferencet nem gárdamellény viselése miatt vitték el a rendőrök.

Nem sokáig tartott a móka, Gyurcsány Ferencet már ki is engedték a Gyorskocsi utcából.

DÖBRÖGIK BŰNE – ANTONIEWICZ ROLAND 12 FŐ BÚNE

2011. november 25., péntek

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”A FIDESZ-KDNP által meghírdetett, Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett “Az MSZP osztozik az MSZMP felelősségében” című program mindenképpen támogatandó! Mert nemcsak a bűnösök megbüntetésre kerülhet végre sor, hanem megannyi gaztettük napvilágra kerülése is! Az MSZMP utódpártjának az elnöke, a KISZ egykori vezére Gyurcsány Ferenc 2006-ban Balatonöszödön cinikusan és büszkén ország-világnak bejelentette: „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ” Tény és igaz! a vörösnáci párt és csatlós szervei (ávéhá, népfront, KISZ, Nőtanács, MEASZ, a pártpropagandisták és ávéhások kezében lévő média valamint az általuk szilárdan irányított gazságszolgáltatás (az „i”-t az elején szándékosan hagytuk ki!!!) rengeteget hazudott össze sok mindenről és sok mindenkiről. Ha kellett, hamis „dokumentumokat”, „bizonyítékokat” is legyártottak. Antoniewicz Roland ellen is. Mindazok, akik még mindig sárral dobálják meg Antoniewicz Rolandot, vagy az egykori állambiztonsági szervek tisztjei, besúgói, téglái, titkos tisztjei, vagy pedig a pártállami diktatúra fenntartójának, az MSzMP-MSzP-nek az egykori-mai tisztségviselői.

Antoniewicz Roland grafikája

Senki sem csodálkozott, vagy inkább nem akart csodálkozni azon, hogy miért éppen Antoniewicz Rolandal foglalkoznak ennyit, miközben lavinaszerű, hazugságokkal és valós tényeknek ferde tükörben történő bemutatásával megpróbálták egy jól irányított hecckampányban lejáratni, erkölcsileg, anyagilag és jogilag ellehetetleníteni! Sokan ezt a hecckampányt arra használták fel, hogy „bizonyítsák” a bizonyíthatatlant: ők aztán „valódi demokraták”! Sokan olyanok is meglovagolták ezt a sánta paripát, akikről csak később derült ki (vagy még nem derült ki!) az, hogy téglák, besúgók, vagy éppen titkos ávéhás tisztek, esetleg pártpropagandisták, munkásőrök stb voltak! Még a „nyilas röplap”-ügyben eljáró bíróról is kiderült, hogy a jogot gyorstalpalón „végezte el” és ávéhás tégla! Nem csoda, hogy az ellenbizonyítékokra sem ő, sem felettesei, még a Legfelsőbb Bíróság elnöke sem volt kíváncsi! Mert kiderült volna, hogy valamennyien elkövették a hatalommal való visszaélés és hamis vád bűncselekményét! Akár az ügyben eljáró „rendőr”, a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati osztályának vezetője, ma „rendőr” tábornok Mikó István „elvtárs”!!! Vajon hány, hamis tanukat, álbizonyitékokat gyártó és forgalmazó ávéhás még mindig randitja a „demokratikus” rendőrség és a bíróságok légkörét?!?

Antoniewicz Roland büszke lehet a felmenőire, rokonaira! Tele vannak velük a lexikonok. De ő is előbb-utóbb ott találja a nevét, mert igaz és szerény, segítőkész ember, nagy hős és kiváló alkotó…

Antoniewicz Rolandot az emeszempés-emeszpés-ávéhás-álújságíró bűnözők belekeverték mindenbe, amibe csak lehetett. Elnevezték „szélsőbaloldalinak” is, meg „szélsőjobboldalinak”. De soha igazat nem írtak róla! És ma sem írnak. Pedig ma már az interneten rengeteg olyan hites dokumentum található (csak jóakarat kell a megtalálásukhoz!), amely egyértelműen megcáfolja a sok-sok hazugságot és Antoniewicz Roland mellett áll ki! Aki csak egy kicsit is tud lengyelül és elkezd kutakodni Antoniewicz Roland múltjában, egyből arra is rájön, hogy „itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel”! Nem Antoniewicz Roland lengyelországi vagy magyarországi múltjával! Azzal a hazugság-áradattal, amely még mindig jó céltáblának találja személyét! Nézzük hát először a lengyelországi múltját, ahol 1967-ig majd’ 20 évet élt.

Antoniewicz Roland részt vett az 1956-os poznani forradalomban és megsebesült.
Az egyik szemtanú, egy hatósági orvos igazolása Antoniewicz Roland 1956-os sebesüéléséről, hadirokkantságáról

Antoniewicz Roland Budapesten született közvetlenül a háború befejezése után. A több könyv szerzője, több nyelven anyanyelvi szinten publikáló újságró-író (a lengyel sajtó közlései szerint az egyik legjobb a szakmában!) lengyelörmény édesapja: Zdzislaw Antoniewicz élsportoló is volt (megszámlálhatatlan versenyt nyert és állami kitüntetést kapott sportolóként és edzőként, sportbíróként), emellett a nem internáci színezetű lengyel-magyar barátság fáradhatatlan bajnoka volt.

Zdzislaw Antoniewicz kitüntetései

Zdzislaw Antoniewicz 1944 március 19-én a Bakáts téri katolikus templomban a reggeli órákban vette el Roland édesanyját, Karapancsits Teréz magyarörmény hadiőzvegyasszonyt. Ez mentette meg az életét (és sok-sok, az esküvőn jelenlévő, zömében jobboldali magyar hazafiét is!), mert a hajnalban hazánkat megszálló német katonai egységek előőrseként Budapestre érkezett Gestapósok, már kora reggel lázasan hozzáfogtak a felkutatásához, hogy letartóztassák! Nem ok nélkül. Még Poznanban, ahol született és élt, Zdzislaw Antoniewicz írt egy cikket arról, hogy a hitleri és a sztálini ideológia között csak árnyalatnyi különbség van és életveszélyes bla-bla az egész! Emiatt a német Gestapó és a szovjet NKVD (a KGB elődje) egyaránt kőrözte!

Hitler és Sztálin elvtársi együttműködésben KÖZÖSEN rohanták le Lengyelországot 1939. szeptemberében – Antoniewicz Roland grafikája

Antoniewicz Zdzislaw a lengyel-magyar barátság bajnoka volt. A fia, Roland is az. Egyiküknek sem köszönték meg, üldözték őket…

Zdzislaw Antoniewicz rövíden a halála előtt

Zdzislaw Antoniewicz lengyel karpaszományos hadnagy, 1939 szeptemberében, a hadüzenet nélküli sztálinista-hitlerista agresszió után, megannyi lengyel hazafi honfitársával együtt, bevonult a lengyel hadseregbe és hősiesen részt vett a védelmi harcokban, amiért többször ki is tüntették. Az összeomlás és a kapituláció hajnalán menekülnie kellett, mert jól tudta: sem a német sem a szovjet hadifogságot nem fogja túlélni! Magyarországra szökött, mert gyerek kora óta nagy barátja, tisztelője volt hazánknak, az olykor viharos közös múltunknak, a szintén örmény származású Bem Józsefnek, Petőfi Sándornak, Lázár Vilmosnak, Török Ignácnak, Czetz Jánosnak és Kiss Ernőnek. Tudta, hogy a magyar becsület megmenti őt is, honfitársait is. Nem is tévedett! Magyarországra akkoriban 140.000 lengyel katona és civil szökött át. Sokan teljes menetfelszerelésben, álig felfegyverezve. És a magyar testvérek erre nagyvonalúan szemet hunytak! Mi több: lehetővé tették azt, hogy teljes lengyel katonai alakulatok teljes menetfelszerelésben bántatlanul átvonuljanak a jugoszláv határig, ahonnan aztán némi kitérővel sikeresen átjutottak Franciaországba, az ott – Angersben – újjáalakuló lengyel hadsereghez! Mindezt akkor, amikor gróf Teleki Pál miniszterelnök elutasította Hitler azon követelését, hogy átengedje a Wehrmacht egységeit a Kassa – Velejte vasútvonalon, hogy a lengyeleket hátba támadhassák! Ezekről az évekről rengeteg visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg, amely újabb bizonyítékot szolgált a magyar-lengyel barátságnak és az Antoniewicz család példátlan hősiességének! Ezt a barátságot támadták meg és vonatták kétségbe az Antoniewicz Rolandot és szüleit erkölcstelenül támadó és lejárató vörösnácik!

Antoniewicz Zdzislaw egyik könyve. A felejthetetlen magyarországi éveiről, a sok-sok magyar barátról – igaz emberről. Nem csoda, hogy az MSZMP-MSZP-ávéhás bűnözők féltek a fiától, Antoniewicz Rolandtól!

Zdzislaw Antoniewicz nem menekült el a biztonságosabb Nyugatra, pedig ő is megtehette volna. Itt maradt, mert a lelkiismerete azt diktálta: itt van rá a legnagyobb szükség! És erre kérte őt több barátja-földije, akik a londoni lengyel emigrációs kormány vezetői voltak. Köztük volt gróf Edward Raczynski (1934-1945 között a Lengyel Köztársaság londoni nagykövete, 1941–1943 az emigrációs kormány külügyminisztere, 1979–1986 között a Lengyel Köztársaság emigrációs Elnöke), Leon Orlowski budapesti lengyel követ (1941-ig), Józef Zaranski budapesti lengyel konzul és Dr.Zbigniew Zaleski professzor, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. Zdzislaw Antoniewicz az utóbbi helyettese lett, azon belül is az ifjúsági, egyházi és a hírszerzési ügyek felelőse (1941-től amikor a budapesti Lengyel Követség megszünt, az ügyek jelentős részét a Lengyel Intézet vette át). Rengeteget tett a magyar-lengyel barátságért! Id.Antall József miniszter, menekültügyi kormánybiztos rokonaként (Roland későbi keresztapja), gyorsan kapcsolatba került a legfontosabb politikusokkal és egyházi személyekkel, akik életük végéig a barátjának tekintették! A hadvezetésben Kéri Kálmán ezredes, Baló Zoltán ezredes, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes és mások. A politikusok közül Pethő Sándor és Tibor fia, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és sokan mások, akiknek köszönhetően Magyarország nem adott ki a németeknek és a szovjeteknek egyetlen egy lengyelt sem! Ellenben mindenben, amiben csak lehetett, segítették az itteni lengyeleket. A katolikus egyház részéről Serédi Jusztinián hercegprímás mellett a titkára és egyben a kultuszminisztérium főosztályvezetője, Beresztóczy Miklós páter, Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke és Lékai László balatonlellei plébános, későbbi esztergomi érsek, bíboros-prímás, Mindszenty József zalaegerszegi plébános, későbbi hercegprímás, valamint Hanauer Árpád váci püspök, továbbá Badalik Bertalan püspök, a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke. A hathatós segítségükkel sikerült elérnie azt, hogy az egész háború alatt Balatonbogláron működhetett akoriban Európa egyetlen lengyel gimnáziuma, Vácott pedig a lengyel zsidógyerekek árvaháza és iskolája.

A budapesti Lengyel Intézet helyettes igazgatója, a lengyel követség I.titkára Zdzisław Antoniewicz szerkesztó (balról az eső), Szapáry Erzsébet grófnő, id.dr.Antall József Antall miniszter, menekültügyi kormánybiztos, Antoniewicz Roland szerkesztő keresztapja és ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja, dr.Henryk Sławik, a lengyel országgyűlés képviselője valamint jobbról Varga Béla főtisztelendő atya, Balatonboglár plébánosa, a magyar Nemzetgyűlés elnöke (1947-ig) az FKgP részéről a balatonboglári lengyel gimnázium egyik ünnepségén

Antoniewicz Roland meghívója a barátjával, II.János Pál pápával való budapesti találkozásra

Zdzislaw Antoniewicz magyarországi évei alatt nagyon tevékeny volt. Lengyel lapokat szerkesztett (Kajtár Jenő csak névleges szerkesztőjük volt az akkori magyar sajtótörvények miatt!), könyveket adott ki, irányította a Budapest-Zakopane-Krakkó és Budapest-London között összeköttetést teremtő titkos futárszolgálatot és a formálisan Edmund Fietz-Fietowicz vezette lengyel hírszerzést, amely az oroszok és a németek háborús kegyetlenségeit és a magyarországi lengyel menekültek ellen irányuló akciókat igyekezte feltérképezni.

Gróf Keglevich István atya II.János Pál pápával beszélget. Antoniewicz Roland hozta össze a két barátját (balról takarásban)

A háború után Zdzislaw Antoniewicz a még londoni irányítású lengyel követség sajtóattaséja és a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel szekciója magyarországi főmegbizottja volt. Utóbbi minőségben a hadifogságból visszatérő, hazatelepülő lengyelek ezreinek ügyes-bajos dolgait intézte és szó szerint életeket mentett. Nem csoda, hogy 1947. őszén hazarendelték. Aztán a már szovjetbarát hatóságok a határon letartóztatták és évekre „vizsgálati fogság” címén bebörtönözték. Így került vele együtt Lengyelországba a Budapesten született, magyar állampolgár fia, melynek állampolgárságát az exávéhás-emeszempés belügyesek máig törvényt sértve és számos bűncselekményt megvalósítva, máig nem akarják elismerni! Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmére, a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetése ellenére, az egymást soron követő belügyminiszterek még mindig nem válaszoltak! Pedig a harminc napos törvény által előírt határidő már réges-rég letelt!!!Ezzel szemben beosztottjai még a folytatólagos és tömeges közokirathamisítástól, a bíróságok félrevezetésétől sem riadtak vissza, csakhogy bizonyítsák hazugságukat: a Budapesten, magyar állampolgár szülőktől született Antoniewicz Roland „nem magyar állampolgár”! Reméljük ezen is változtat Orbán Viktor miniszterelnök, miután határozottan kijejentette: „nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”!

A

Kurier Polski c.lapban közzétett nekrológ

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mennyire hazudtak és csaltak Gyurcsány és vörösnáci pártjának, ávéhájának az emberei az elmúl 25 évben, nézzük meg előszőr azt is, kik is voltak Antoniewicz Roland felmenői! Mert ugyebár „nem esik messze az alma a fától”! A Kurier Polski c. tekintélyes fél ellenzéki napilap 1984 október 26-i száma ezt írja édesapja nekrológjában: „Antoniewicz Zdzislaw a Wielkopolskai Felkelés tisztjének a fia, a Januári Felkelés tisztjének az unokája” volt. Ez már nagyon elgondolkodtató! Az Wielkopolskai Felkelés 1918-1919-ben meghozta Lengyelországnak a várva várt függetlenséget és a németek által megszállt Poznan városának és Wielkopolska tartománynak a visszaszerzését. Az utóbbi pedig az nagyorosz náci önkény és lengyel-ellenes terror elleni égbekiáltó tiltakozás volt! Utóbb kiderítettük, hogy mindketten, azaz Zdzislaw nagyapja és édesapja — egység-parancsnokokként — vettek részt a Wielkopolskai Felkelésben, hiszen a főparancsnok Józef Dowbór-Musnicki vezérezredes régi családi barátjuk volt! Mi több — amiről a még a pártállami időkben kiadott félig ellenzéki lap nem írhatott — Zdzislaw édesapja és Roland nagyapja a lengyel-szovjet háború kitörésekor (a lengyelek ezt lengyel-bolsevista háborúnak nevezik!, mi inkább a lengyel-vörösnáci, vagy lengyel-szovjet háború névnél maradjunk!) bevonult a Józef Pilsudski marsall vezette legendás I. hadtestbe (Pierwsza Brygada) és Lembergnél hősi halált szenvedett! A legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari érdemrend nagykeresztéjével tüntették ki posztumusz. A poznani Citadella lejtőin kialakított Hősök Temetőjében, a Wiekopolskai Felkelés hőseinek parcelláján, katonái között helyezték örök nyugalomra.

A Lengyel Legionisták Egyesülete tagjai a lengyel-szovjet háború hős önkéntesei voltak. Sokan életükért fizettek a magyar-lengyel barátságért. Több legionista magyarörmény volt, akár Miklóssy Ferdinánd Leó elnök. Fent: Miklóssy Ferdinánd Leó a halála előtt 5 évvel. Középen: Miklóssy Ferdinánd Leó lengyel legionista egyenruhában. Alul: A Lengyel Legionisták (akik magyarok voltak!!!) kőbányai emlékműve a Népligetben. Ráférne a konzerválás!

(Itt csak zárójelben említendő: a Miklóssy Ferdinánd Leó hős magyarörmény hazafi vezette Magyar Legionisták Egyesületének többtucat tagja is Zygmun Antoniewicz – Roland nagyapja – parancsnoksága altt részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Többen közülük hősi halált szenvedtek! Emlékművük a Népligetben, néhány lépésnyire az 1-es villamos Vajda Péter úti megállójától található meg! Csoda, hogy a vörösnácik nem vették észre és nem repítették a levegőbe, ahogyan ezt az Aréna úti Regnum Marianum templommal megtették!)

Antoniewicz Roland hős dédapja és kitüntetései. Az 1863-as Januári Felkelés és az 1918-1919-es Wielkopolskai Felkelés tisztje, parancsnoka volt.

Antoniewicz Roland hős nagyapja, Zygmunt Antoniewicz. Az 1918-1919-es Wielkopolskai felkelés tisztje, parancsnoka, majd a lengyel-szovjet háborúban Józef Pilsudski marsall tisztje, parancsnoka volt. És a kitüntetései. Lembergnél hősi halált szenvedett.

Mindezek a tények már önmagukban is rávilágítanak arra, hogy az ávéhás-emeszempés-emeszpés vörösnáci hazugságokkal ellentétben, Antoniewicz Rolandnak semmi köze nem volt és nem is lehetett sem a kommunistákhoz sem a fasisztákhoz! Hiszen — mint már említettük — „nem esik messze az alma a fától! ” De nézzük tovább a tényeket! Sok meglepő, hátborzongató és hősiesnek mondható részlet rajzolódik ki makacs kutatásaink, kutakodásaink nyomán! Antoniewicz Roland, a nyelvzseni, azzal hívta magára August Hlond és Stefan Wyszynski hercegprímások korábbi titkárának, Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek a figyelmét, hogy latinul is, lengyelül is kiválóan ismerte az egész szentmiseliturgiát! Mi több: több nyelven (köztük igazi anyanyelvén: örményül is!) fujta a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet! És Roland érseki ministráns, majd az érsek barátja, végül pedig a két legnagyobb barátjának: Stefan Wyszynski hercegprímásnak és Karol Wojtyla krakkói érseknek, a későbbi pápának a barátja lett! Az ávéhá börtönből kikerült, ugyancsak nyelvzseni édesapja pedig a poznani érsek titkos munkatársa! Ő fordította németre azt a pásztorlevelet, amelyet az érsek a lengyel püspöki kar nevében a lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából intézett a nyugatnémet püspöki karhoz, és amely Moszkvában és Varsóban óriási botrányt váltott ki!

Antoni Baraniak poznani metropolita érsek és a legjobb barátja: Stefan Wyszynski gniezno-varsói bíboros-érsek, hercegprímás. Mindeketten Antoniewicz Roland barátjai voltak. A hercegprímás egyik, Antoniewicz Rolandnak megküldött üdvözlete. Sokat leveleztek.

Antoni Baraniak érsek (a trónon) Úr Napi körmeneten. Antoniewicz Roland évekig a ministránsa és tanítványa, barátja volt (jobbról, takarásban).

Antoni Baraniak érsek és VI.Pál pápa

Antoni Baraniak érsek és Antoniewicz Rolandnak írt szívélyes dedikációja

A poznani főszékesegyház, ahol Antoniewicz Roland évekig volt Antoni Baraniak érsek ministránsa

Roland első „bűne” az volt, hogy élete egybenőtt a kommunisták által annyira gyűlölt egyházzal! Mert Roland pap akart lenni. Méghozzá örmény pap! A szovjetek pedig a legerőteljesebben az örmény egyházat és akár Hitler a zsidókat – az örményeket – üldözték! Roland ministránsként, egy czenstochowai ministráns-találkozón ismerkedett meg egy vele egyidős, kelet-lengyelországi ministránsal, bizonyos Jerzy Popieluszkoval, aki akkor kijelentette, hogy „pap akarok lenni”, mire Roland „visszavágott”: „én is pap leszek, de örmény pap! ” Készült is Velencébe, hogy az ottani örmény Mechitarista kongregációnál elvégezze a papi szemináriumot, de sajnos Velencébe rajta kívül álló okokból soha nem jutott el. Viszont a később a Solidarnosc-mozgalom egyik kulcsfigurájává vált Jerzy Popieluszko páterrel igen élénk kapcsolatban volt! Több „reakciós” magyar papot is bemutatott neki, köztük gróf Keglevich Istvánt, a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna igazgatóját, aki 10 évet ült le Kádár börtönében Márianosztrán csak azért, mert hű volt Jézushoz és tanításaihoz! Antoniewicz Roland 15 évig volt mellette sekrestyés és arany misés ministráns! Ehhez persze a plébános engedélyére is szüksége volt, de gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya) , a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke szó nélkül áldását adta erre, hiszen Rolandot még tihanyi plébánosi korából jól ismerte! Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt a 20 éve kiadásra váró, Roland által 3 kötetben, kötetenként mintegy 1200 oldalas, dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált visszaemlékezéseiről! Megtalálható az interneten! Nem csoda, hogy mindeddig nem jelent, nem jelenhetett meg, hiszen minden betűje vádirat a kommunizmus ellen!

Gróf Keglevich István atya, a Kis Regnum Kápolna igazgatója, Antoniewicz Roland barátja és gyóntatója. 10 évet ült Kádár börtönében. Antoniewicz Roland 15 évig volt a sekrestyése és ministránsa. A másik képen Antoniewicz Roland ministrál gróf Keglevich István és gróf Dóczy László (Zsigmond OP) atyáknak

Diósi Kornél OP plébános atya igazolása arról, hogy Antoniewicz roland sekrestyés

Antoniewicz Roland Dragos Károly piarista atya, gimnázium igazgató és a kőbányai lengyel templom plébánosa társaságában. Antoniewicz Roland gyóntatója volt, szüleit és őt megeskette, és Rolandot megkeresztelte (id.Dr.Antall József miniszter volt a keresztapja!)

Roland második „bűne” az volt, hogy 1967-ben Velencébe kalandos és hajmeresztő körülémnyek közepette akart disszidálni, de csak Magyarországig jutott el, elfogták, hetekig vendégeskedett a hirhedt Gyorskocsi utcai ávéhá börtönben, a „Susi”-ban, majd kitoloncolták, mire ő néhány nap múlva visszaszökött és gyorsan megnősült, ami miatt – a családjogi törvény rendelkezései miatt – nem tudták kitoloncolni! Aztán magyarul egy kukkot sem értő lengyel ávéhások jöttek érte, akiket — egy hiteles szemtanú, egy tanárnő írásos beszámolója szerint — Antoniewicz Roland „jugoszláv banditákként” lecsukatott a közelben ólálkodó rendőrjárőr által! Az „internacionalizmus” elleni támadást mindkét ávéhá keserűen lenyelte, nehogy az ügy kipattanásával közröhejjé váljanak! Végül a lengyel bíróság a távollétében, „tiltott határátlépésért”, néhány hónap felfüggesztett börtönre ítélte Antoniewicz Rolandot. De ez nem akadályozta meg a lengyel ávéhásokat (különösen nem a Lengyel Nagykövetségen dolgozókat), hogy hazugságaikkal évekig ott ártsanak neki, ahol és ahogyan csak lehet! Antoniewicz Roland pedig rájött arra, hogy ezek a bűnözők ellen a legjobb a saját fegyverükkel harcolni! Tette is a dolgát a rendszerváltásig. Magányos farkasként, mert jól tudta, hogy csak akkor marad mindez titokban, csak akkor lesznek sikeresek a hajmersztő akciói!

Egy ávéhás irat a Történeti Hivatal gyűjteményéből Antoniewicz Roland Magyarországra történt disszidálásáról

Roland harmadik „bűne” pedig az volt, hogy gyerek kora óta cserkész, majd cserkésztiszt volt! Egyik egykori cserkésztársa elmondta, hogy Roland az egyik közös táborozás során „odacsődítette” Antoni Baraniak érsekét, aki a későbbi pápa, Karol Wojtyla krakkói érsek, akkor még kanonok társaságában, késő este érkezett a Wielkopolska Nemzeti Park nevet viselő őserdő kellős közepén lévő tisztáson berendezett cserkésztáborba! Persze, hogy mindenki örült ennek a látogatásnak, hiszen nem tartozik a gyakori dolgok közé, hogy egy érsek celebrálja a szentmisét egy tábori misén! Roland évekig levelezett mind Baraniak érsekkel, mind Stefan Wyszynski hercegprímással, mind a későbbi pápával! Régi barátok voltak! De erről szerencsére a magyar ávéhások nem sokat tudtak! Őket az zavarta, hogy Roland mindenáron magyar-lengyel cserkész egyesületet és magyar-lengyel baráti társaságot akart létrehozni! Ez volt a negyedik „bűne”!

Antoniewicz Roland csak megalapította a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget és a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget. A két első “alternatív egyesület volt!

Roland negyedik „bűne” az volt, hogy 1970-ben Magyar-Lengyel Baráti Társaságot akarta tető alá hozni, majd annak talaján magyar-lengyel cserkész csapatot. Mintegy 1500 leendő alapító tagot szervezett be, a magyar kultúra krémjét! Az alapító okirata házkutatások, letartóztatások egész sorát túlélte! Igen becses ereklye! A Történeti Hivatalban őrzött ávéhás iratokból kiderül, hogy hiába tiltották be a Társaság létrehozását, „Roland csak szervezkedett”! Megpróbálták kitoloncolni – nem sikerült, mert a „baráti szocialista” országok vezetői iszonyatosan féltek tőle! Még a lengyelek sem fogadták vissza! Örültek, hogy megszabadultak tőle! A magyar belügyminisztérium egyik vezetője több tucat levelet váltott ebben az ügyben a pártközpont illetékes ávéháügyi vezetőjével – mindhiába! Még büntetőügyet sem tudtak gyártani ellene! Így aztán többször megpróbálták Rolandot eltenni láb alól, de minden kísérletük kudarcot vallott! Ezért aztán nem csoda, hogy már a neve hallatára gutaütést kaptak! Mert Roland mindig túljárt az eszükön! Persze sok minden más is volt a „rovásán”!

A Magyar-Lengyel Baráti Társaság néhány neves alapítójának aláírása.

A Történeti Hivatalnál őrzőtt iratok sokasága bizonyítja, hogy az MSZMP és az ávéhá vezetői iszonyatosan féltek Antoniewicz Rolandtól! Mert nem tudták kitoloncolni, letartóztatni, megölni! Súlyos púp volt a hátukon!

Roland ötödik „bűne” az volt, hogy 1968-ban lefasisztázta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződést (tagállamaival együtt) azért, mert – szavai szerint – „fasiszta agressziót követtek el a független Csehszlovákia ellen! ” És plakátjain éltette Dubcseket és a Prágai tavaszt! Mintegy három havi vizsgálati fogság után bíróság elé citálták, de itt is kudarcot vallottak: az ügyet egy, erősen jobboldali érzelmű fiatal bíró tárgyalta — Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség jelenlegi sajtófőnöke, Sólyom László Köztársasági Elnök legfőbb ügyész-jelöltje —, aki jelképes, felfüggesztett ítéletet hozott! De segítettek Rolandnak mások is, akik egyre jobban „unták” Csermanek János diktatúráját. Köztük Pethő Tibor újságíró, a MÚOSZ és a Népfront alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a rendszerváltás után a Szerkesztő Bizottságának elnöke, Pálffy József, a MÚOSZ elnöke, a Magyarország főszerkesztője, Pálffy István újságíró, FIDESZ-KDNP színeiben megválasztott országgyűlési képviselő nagybátyja. Aztán Kéri Kálmán „horthysta” ezredes, a rendszerváltás után vezérezredes, az Országgyűlés doyenje-képviselője, vagy Nánási László, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára. És még sokan mások. Mert vakon megbíztak Rolandban és imponált nekik az elszántsága és az, hogy „magányos farkasként” kész volt a végsőkig kűzdeni a rezsim megdöntéséért, ami végül sikerült is neki! De erről később.

Antoniewicz Roland 1968-as bírósági ítélete, és annak megsemmisítése. Előtte az ügyészségi és bírósági ávéhás téglák mindent elkövettek, hogy ez ne történjen meg!

Roland hatodik „bűne” az volt, hogy lengyel volt! Méghozzá a „legreakciósabb”! A lengyelektől a maszopos-ávéhás hatalom iszonyatosan félt! Mert mások voltak, mert a kommunistáknak nem sikerült térdre kényszeríteni ezt a büszke és igaz népet! Lengyelországban nem sikerült betiltani a szerzetesrendeket, szétverni az egyházat és iszonyatos lelki erejét, nem sikerült kisöpörni a paraszt padlásokat és megszüntetni a magán gazdaságokat, térdre kényszeríteni a kisiparosokat, nem sikerült a lengyeleket terrorizálni, mesékkel etetni őket! Kevesen tudják, hogy az 1956-os dicső Forradalom Lengyelországban, méghozzá Poznanban, 1956 június 28-án kezdődött! A tizenegy éves suhanc Roland az édesapjával együtt részt vett a megyei ávéhá központ Kochanowski utcai székháza ostrománál és megsebesült (később Roland szüleivell együtt pénzt, ruhát, élelmet, gyógyszereket gyűjtött a bajba került 56-os magyar testvéreknek és az adományokat a második világháborús lengyel futárok vitték titkos utakon Magyarországra!). Igazolt hadirokkant, mert többen tanúsítottak azt, hogy poznani 56-os hős hadirokkant! Hiszen – mint már írtuk – „nem esik messze az alma a fától”! Persze Csermanek bűnbandájával ellentétben, az 1956 őszén hatalomra került Wladiszláv Gomulka párt első titkár azonnal amnesztiát hírdetett nemcsak az ötvenhatos hősöknek, de az összes politikai elítéltnek! Roland ezért úszta meg a letartóztatást! De nem úszta meg a lengyel ávéhások mind nagyobb haragját, mert állandóan olajat öntött a tűzre! Rengeteg olyan „ügyet” produkált, amiért Magyarországon kötél járt volna! Ő mindig megúszta, mert bizonyítékokat soha nem találtak ellene! És Magyarországon csak folytatta az elkezdett utat! A magyar ávéhások, az állampárt minden egyes magyarországi lengyelt megfigyelt. Különösen a Solidarnosc-korszakban! És minden lengyelbarát magyart. Persze az érintettek többsége tudott erről és nagyon óvatos volt. De nem mindenki. Ezért ölték meg szinte egymás után Roland több magyar barátját, köztük Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt, Kizmann Lajost, Hajdu Istvánt és másokat. Csak a Roland elleni merényleteket puskázták el, ami egyre nagyobb dühöt váltott ki a rezsim vezetőiben és ávéhás csicskásaiban!

Antoniewicz Roland és édesapja régi barátja és harcostársa: Kéri Kálmán vezérezredes társaságában, Érmelléki utcai lakásán

Roland hetedik „bűne” az volt, hogy a lengyel nagykövetség és az magyar ávéhá többszöri tiltása, fenyegetése ellenére, „újságíróskodott”. Tömegével írta a lengyel és a magyar sajtóban megjelenő kisebb-nagyobb cikkeit, pedig – tolvaj kiált rendőrért alapon – minduntalan azt hangoztatták: „nem újságíró, csaló”! Le is írták különböző jelentésekben, amelyek megtalálhatók a Történeti Hivatalban! Pedig nem az újságíró, akinek erről papírja, kinevezése van, hanem aki tömegével publikál cikkeket! Többezer írása jelent meg a két ország lapjaiban. És más nyelveken is! A magyar-lengyel barátság fényes történelmi lapjait mutatta be, népszerűsítette a két ország történelmét, kultúráját, alkotóit. Mintegy 250 lengyel színészt „importált” a magyar játékfilmekbe, közvetített koprodukciók létrehozásánál, képzőművészek számára a másik országban és Nyugaton szervezett kiállításokat. De ez mind csak egy keskeny szelet a tevékenységéből, hiszen emellett lengyel könyvekről írt lektori jelentéseket a magyar és magyar könyvekről a lengyel könyvkiadóknak abban a reményben, hogy meg is jelennek a másik ország nyelvén! Még könyvet is írt Lengyelországról, amelyet megjelenése után a pártközpont azonnal bezúzatta! Annak ellenére, hogy a párt kiadója öles betűkkel reklámozta a könyvet. Annak ellenére, hogy más kiadók is – írásban! – igen kedvező véleményt írtak róla. És miért történt meg mindez? Mert Roland képtelen volt hazudni! (Ha készített valakivel interjút, vagy csak írt róla, ötször megkérdezte: nem tévedett-e!) Valóban megírta azt, mit kell tudni Lengyelországról! És a vörösnáci hamisprófétákat ez is nagyon idegesítette!

Az egyik varsói hetilap, a FILM főszerkesztőjének igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland a budapesti tudósítójuk, munkájával elégedettek, számtalan cikkjét publikálták, melyekben a magyar filmművészetet és alkotókat propagálja. És a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja, ávéhás besúgó által írt jelentése arról, hogy “Antoniewicz Roland nem újságíró, szélhámos”. Ki hazudik reggel, délben, este, hónapokon és éveken át és mindenkit becsap??!!

Antoniewicz Roland “Mit kell tudni Lengyelországból c.könyvét a Kossuth Könyvkiadó megjelenése előtt erőteljesen propagálta. Aztán a pártközpont betiltotta. Egyenesen a nyomdából a zúzdába került.És a Tankönyvkiadó igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland könyve JÓ KÖNYV!

Roland nyolcadik „bűne” az volt, hogy erőteljesen kapcsolatban állt a Nyugatra emigrált jobboldali, kommunistaellenes lengyel ellenzék vezéralakjaival, köztük Jerzy Giedroyc herceggel, a lengyel pártállam vezetői által a pokolba kívánt párizsi Kultura című folyóirat és számos neves jobboldali írók könyveit megjelentető főszerkesztő-kiadóval. A Giedroyc herceg által Rolandnak írt számos levele ugyancsak megtalálható az interneten! Ha az idegen nyelveket nem ismerő magyar ávéhások ennek a levelezésnek a nyomára találtak volna, ez elegendő okot szolgált volna arra, hogy — mondjuk —„kémkedésért” hosszú évekre bebörtönözzék! Hál’Istennek ez a momentum elkerülte a lankadó, idegen nyelveket nem ismerő figyelmüket! És Roland jelentéseket, tényfelismeréseket, adatokat küldött a Párizs melletti Mesnil-le-Roi városkában élő és tevékenykedő Giedroycnak, javaslatokat írt arra vonatkozólag, milyen magyar szerzők könyveit érdemes megjelentetni! E mellett számos cikket is küldött, amelyek a legkülönfélébb álneveken a nyugati sajtóban meg is jelentek. Még Amerikában is, a Magyarok Vasárnapjában, ahol – a rendszerváltás után – több írása már a saját neve alatt is megjelent. Mert az ősi örmény Bagratuni név az Antoniewicz család igazi neve! A Kelet-Lengyelországban élt felmenők belpolitikai okok miatt a XVII. században lengyelesítették az Antonjan toldalék nevet és elhagyták a Bagratunit, ahogyan ezt tette több tucat másik, Lengyelországban már néhány évszázada élő örmény arisztokrata család. Azonban híres genealógusok egész sora ezt a tényt és a Bagratuni-családfát írásban is elismerte! Antoniewicz Roland édesapja halála után, a Bagratuni-ház fejeként döntött úgy, hogy visszatér ősi nevéhez, amit – bűncselekményt töbrendbelileg, folytatólagosan elkövetve – a belügyben és a közigazgatásban ottragadt ávéhások újra és újra megpróbálják meghiúsítani, semmissé tenni. De „a hazug embert gyorsabban lehet utolérni, mint a sánta kutyát” közmondás igazsága szerint, előbb-utóbb ők is börtönbe kerülnek gaztettjeik miatt! Giedroyc herceg mellett, Antoniewicz Roland – Roland von Bagratuni – Giedroyc több barátjával is élénk kapcsolatban állt, köztük a lengyel származású Zbigniew Brzezinskivel, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával! Később a Solidarnosc-al is kapcsolatba lépett. Erről is több bizonyíték kering az interneten!


Jerzy Giedroyc herceg, a párizsi Kultura és más bolsevista-ellenes kiadványok főszerkesztője és kiadója volt.Az egyik képen Zbigniew Brzezinski lengyel származású USA politikussal. A többi képen levelei Antoniewicz Rolandhoz. A professzori címzésre azért volt szükség, hogy a küldemények ne akadjanak fenn az ávéhások hálóján.

Az Antoniewicz Roland által készített, világszerte publikált képen Henryk Jankowski gdanski kanonok-plébános (balról), Szent Jerzy Popieluszko atya, a vörös náci bűnözők által kegyetlenül megölt varsói plébános, Antoniewicz Roland barátja és Lech Walesa, a Solidarnosc vezére, későbbi lengyel köztársasági elnök látható. Mind jól ismerték egymást.

Roland kilencedik „bűne” az volt, hogy kitartó majd’ egy évtizedes munkával, filmrendező-asszisztens, majd első aszisztens lett az akkori legnagyobb magyar filmrendezők mellett. És amikor ávéhás-emeszempés óhajra kirúgták a Magyar Filmgyártó Vállalattól, a magyar filmvilág színe-java nemcsak kiállt mellette, de azt is elintézték, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztője és szerkesztő-rendezője legyen! A vörösnácik már az MTV-s pályafutása legelején megpróbálták ellehetetleníteni és a televíziótól kiebrudálni. Évekig nem sikerült. Azt sem tudták megakadályozni, hogy önálló filmeket készítsen! Az első filmjét, az Utcalabirintust szó szerint a semmiből teremtette elő! Mert nem kapott rá semmilyen komoly keretet! Ő teremtette elő a szükséges pénzt és sokak elmondása, írásos véleménye szerint: „nagyon jó filmet készített”! Ennek ellenére nem engedték ki sem Oberhausenba, sem Mannheimbe, sem Velencébe vagy más rangos nyugati filmfesztiválra, mert a boritékolt sikere végleg megcáfolta volna eddigi hazugságaikat! És Roland megint szembeszállt velük! A hóna alá kapta a film nullkópiáját és kivitte Lengyelországba a kosalini ifjúsági filmfesztiválra, ahol Oklevelet kapott! Ezzel az „Utcalabirintus” betiltása is meghiúsult, mert az MTI nyomán, az egész magyar sajtó hírül adta Roland győzelmét! Tetszett-nem tetszett, az MTV bemutatta a filmjét és a kritika nagy elismeréssel fogadta!

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula igazolása. Szerintük Antoniewicz Roland kiváló filmrendező.

Roland tizedik „bűne” az volt, hogy bízott a törvényekben és idejében nem akadályozta meg azt, hogy törvényellenesen kiúgják az MTV-től! Nagy Richárd akkori elnök, de legfőbbképpen Szinetár Miklós főrendező és tévé alelnök mindenben segítették és védték a támadásoktól. De nem sokáig, mert Appel Aczél Győrgy megelégelte azt, hogy Roland sikert sikerre halmoz és hallani sem akar arról, hogy behódoljon az akaratának. Leváltotta Nagy Richárdot és a helyére a jobbkezét, a már kultuszminiszternek kijelölt Kornidesz Mihályt ültette, aki már másnap Rolandot kitette az utcára. Roland persze még mindig bízott a törvényekben, fellebbezett, bíróság elé vitte az ügyet, ahol kiderült, hogy az MTV egyik párttitkárának és főávéhásának, egy bizonyos Csók Pálnak futtában összeeszkabált, hazugságok tömkelegét tartalmazó feljegyzése miatt rúgták ki! Polgári bíróság elé vitte az ügyet, ahol sorra dokumentumok garmadájával megcáfolta a párttitkár hazugságait. Majdnem megnyerte a per, de végül a gazságszolgáltatás győzött (megint az „i” kezdőbetű nélkül!). Ráadásul Kornidesz Mihály cinikusan a képébe röhögött. És persze több, forgatás alatt lévő filmjét leállította és más alkotóknak adta át befejezésre, amivel a szerzői jogi törvény több passzusát is durván megsértette.

Antoniewicz Roland Oklevele a kosalini filmfesztiválon bemutatott Utcalabirintus című, rendszerellenes filmjéért.

Egy a sok kedvező filmkritika közül

Roland tizenegyedik „bűne” az volt, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. Összedugta a fejét egy sor ellenzéki és „bólogatójancsi” barátjával, majd támogatásukkal elérte azt, hogy a kormány és a pártvezetés szemében Kornidesz Mihály hiteltelenné és nevetségessé vált. A vezető pártkáderek nem gondolkodtak, hanem azonnal cselekedtek! Nem szerették a botrányokat! Kornideszt leváltották az MTV éléről és a tiranai, majd a phenjani nagyköveti székbe ültették, ami a kádersüllyesztő végállomása volt. Persze a barátjáról és főnökéről – Appel Aczél Györgyről –– sem feledkeztek meg! Őt is fokozatosan leépítették, tisztségeitől megfosztották, minek következtében a proligyerekből lett kulturális „szakember” Bécsbe kényszerült elmenekülni, mert attól tartott, hogy az ávéhások az életére törnek! Befüggönyözött bécsi lakása ablakából reszketve leste az utcát, ahányszor a ház előtt megállt egy gépkocsi. Bécsben is halt meg. Aczél bukása egy igazi lavinát indított el, amely sorra elsöpörte régi barátait és „harcostársait”: Apró Antalt, Gáspár Sándort, Benke Valériát, Lázár Györgyöt és sokan másokat! Roland pedig csak nevetett a hirtelen tisztogatáson. Tudta, hogy mindez a kádári hatalom rohamosan közeledő végét jelentheti, ha idejében kihasználja a ragyogó körülményeket!

Miután Kornidesz Mihály – Aczél Appel György parancsára – kirúgta Antoniewicz Rolandot az MTV-től, sokan kiálltak mellette. Nánási László is. Mivel a közbenjárás nem hozott eredményt, Antoniewicz Roland barátai segítségével kirúgatta Kornidesz Mihályt az MTV-től, ami Aczél Appel György bukásához, majd a rendszerváltáshoz vezetett…

Antoniewicz Roland (hátul) Grósz Károly társaságában május 1-én. A felbujtására kaparintotta meg a hatalmat, ami előidézte a rendszerváltást…

Roland tizenkettedik „bűne” az volt, hogy már említett szövetségeseire – és a Grósz Által annyira kedvelt piára: egy üveg lengyel vodkára – támaszkodva elősegítette egykori párttitkára (a Lapkiadó Vállalatnál és az MTV-nél) Grósz Károly hatalomra kerülését és ezzel a rendszerváltás elindítását. Grósz pedig (újabb üveg lengyel vodkák birtokában) Antoniewicz Roland tanácsai nyomán először új egyesületi törvényt hozott. És Roland már elsőnek élt a lehetőséggel és létrehozta a két első ellenzéki (akkor „alternatív”) egyesületet: a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és annak gyermekszervezeteként a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget. A feldühödött ávéhások mindent elkövettek, hogy szétverjék őket! Roland pedig ismét figyelmen kívül hagyta a reá leselkedő veszélyt! Többezer magyar diákot utaztatott ki a Solidarnosc-szellemmel átitatódott Lengyelországba igen olcsó több napos táborokba és túrákra. Aztán a Magyarországi Örmények Szövetségét is megalkotta, amely még nagyszámú képviselőt is küldött az önkormányzatokba. Utóbbit az ávéhások egyik, sötét múltú emberük, a Magyar Rádió egyik főszerkesztőjének és párttitkárának, egy bizonyos Alex Avanesziánnak a segítségével próbálták szétverni, aki egy, ötszáz éve a pápa által alapított irgalmas rend nevével visszaélve alapított saját káeftéjével szélhámoskodva, Roland lejáratása érdekében ismét a „régi fegyverhez”: közokirathamisításhoz fogott hozzá. Nem sok sikerrel, a bíróság előtt egyértelműen kiderült az, hogy Alex elvtárs szánalmas hamisítványokkal állt elő! Egy másik bírósági perben hozott ítélet azt is bebizonyította, hogy Antoniewicz Rolandnak az MSZMP-hez semmi köze nem volt, és tagja sem volt a vörös náci pártnak! Mert Roland szinte valamennyi korábbi munkahelye párttitkárát szemtelenül beidéztette! Így aztán nem csoda, hogy Roland lejáratása érdekében folyó sakkjátszmában bevetették a „bástyát” a hirhedt Rózsa György Eduárdó személyében, aki az általa létrehozott Kádár János Társaságba terrorral, hozzátartozói kárára elkövetendő gyilkossággal fenyegetve, kényszerítette bele Rolandot. És Roland utolsó dobása az volt, hogy …bíróságilag bejegyeztette a „kamunak” indult szervezetet, címeként pedig az MSZMP központi székházának címét adta meg! Aztán nyilatkozataiban Kádár hanglejtésével űzött gúnyt az egészből.

Az ávéhás bűnözők csak súlyos, 30 napon túl gyógyuló testi sértés árán tudták rávenni Antoniewicz Rolandot arra, hogy “bevallja” az általuk készített “nyilasröplap” “szerzőségét!” A pert igen silány “bizonyítékok” alapján vezényelték le, miközben Antoniewicz Roland a hazugságaik megcáfolására semmilyen lehetőséget nem kapott! Még az ávéhás “írásszakértő” sem tudta eldönteni: Roland, vagy az ávéhás miniszterhelyettes írógépén készült…

Antoniewicz Roland készítette ezt a grafikát. Soha nem volt tagja semmilyen pártnak!

Egy a sok ávéhás pimasz hazugság közül: miközben Antoniewicz Roland közgúny céljából, az MSZMP és a kommunisták lejáratása végett bejegyeztette a nyakba tukmált Kádár János Társaságot, az ávéhá felbujtására a Fővárosi Bíróság elnöke azt hazudta, hogy a Kádár János Társaság nem került bejegyzésre!

Gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya), a domonkos templom plébánosának, a rend magyarországi tartománya főnökének véleménye Antoniewicz Roland könyvéről

Helyhiány miatt, csak felvázoltam Roland „bűneit”. Terjedelmes, igen izgalmas, dokumentumok százaival illusztrált visszaemlékezésében igen részletesen kitér mindenre! Reméljük, egyhamar akad kiadó, amely megjelenteti, mert igazi bestsellernek igérkezik. Nemcsak idehaza, de külföldön is! Különösen az angol, orosz, német, örmény, spanyol, arab, francia és portugál nyelvterületen.
New York, 2011 őszén
Inaçio Angelos

Bejegyezte: dátum: 8:23

1 megjegyzés:

  1. Végre egy, nem a kommunista propaganda és az egykori ávéhások által irányított sajtófórum! Én rengeteg írást olvastam el nevezett úrról és elhiszem, hogy ez ugyanolyan lejáratás volt, amilyent most alkalmaznak ugyanazok Magyarország és az Orbán kormány ellen! Goebbels mellettük óvodás volt, úgy hazudnak mint a vízfolyás!

    Kovács Béla